Bácsmegyei Napló, 1925. október (26. évfolyam, 263-291. szám)
1925-10-06 / 268. szám
2. oldal BACSMEGYEÍ NAPLÓ 1925 október 6. A néma város Ezidén nem rendeznek Suboticán hangversenyeket Az őszi szezon első hangversenyét pénteken rendezi Szuboticán a írancia klub. Ezen az első koncerten kívül azonban aligha lesznek ezidén hangversenyek Szuboticán. Csak a napokban jelentette a Bácsmegyei Napló, hogy a műkedvelő társaságok nagyrésze néma marad az idén és a téli szezon sivárságát most még teljesebbé fogja tenni annak a kevés hangversenynek az elmaradása is, amit eddig nagyritkán mégis megrendeztek. Már tavaly is mindössze két-három hangversenyt rendeztek az egész szezonban Szuboticán, a hangversenyek rendezői szerint azonban ezek is ráfizetéssel jártak. A konccnieknek csak olyan kis közönsége van nálunk, hogy a bevétel még magas helyárak mellett sem fedezi a művész honorálásával, terembérrel és rendkívül magas adókkal járó tetemes költségeket. A hangversenyek iránti érdeklődés is annyira megcsappant Szuboticán, hogy azok, a kik eddig hangverseny-rendezéssel foglalkoztak, a tavalyi tapasztalatokon okulva elhatározták, hogy az idén nem. rendeznek hangversenyt. A V.ig-iéle könyv- és zenemükereskedés, amely az utóbbi időben már úgyszólván egymaga foglalkozott koncert-rendezéssel, az idén még azoknak a hangversenyeknek a megtartásáról is lemond, amelyeknek szereplőivel már úgyszólván kész megállapodása volt a vállalatnak. így valósziniileg elmarad az az első hangverseny is, amit Bokor Judith csellóm üvésznő közreműködésével akart a Vig-cég rendezni. A hírneves magyar csellómüvésznő november közepén Jugoszláviába jön ugyan és Beogradban, Zagrebben, Noviszadon és másutt tart koncetet, szuboticai hangversenye megtartására azonban csak abban az esetben kerül sor, ha előre, legkésőbb október 15-ig legalább annyian jegyeztetnek elő jegyet a Vig-féle könyvkereskedésben, hogy a cég biztosítva látja költségeinek megtérülését. A hangverseny-irodától szerzett információnk szerint ez az utolsó kísérlet arra, hogy Szuboticán koncertet rendezzenek és ha így esetleg sikerül Bokor Judith hangversenyé-A brailai »gabonapokol« még mindig megíejthetlen probléma. Az érdekeltek közül sem tud senkisem bizonyosat, csak találgatások, kombinációk kelnek közszájon. Csak egy bizonyos az, hogy Braildban összeomlott a horribillis üzlet. Újabb brailai híradások mindenben megerősítik a Bácsmegyei Napló jól értesült forrásokból szerzett információt. Néhány nap elmúlott már a krach bekövetkezte után. Már hi"~'idtabb fővel gondolkoznak az érdekeltek, mint amikor az első híradások pánikot idéztek el. Ma már többet lehet látni, bár a romániai »csatatér« még egészen nem tekinthető át. Braiiában, — igy szólnak a beavatottaktól származó információk, — néhány gabonakereskedelmi cég, a melyek mögött romániai nagybankok állnak, azért vásárolta össze az abnormis mennyiségű tengerit, mert azt hitték, hogy az idén is sikerülni ioz, ami tavaly sikerült, felverni a tengeri árakat és egy nagy tengeri haasset csinálni. A haussespekuláció azonban csődöt mondott, a tengeri ára erősen hanyatlott és a vakmerő vá banpuenek megtartását biztositam, akkor ugyanilyen módon, in ndőnkor előzetes jegy-előjegyzés utján, meg né hány hangversenyt rendeznének, . tervek szerint a legkiválóbb művészek közreműködésével. Ha azonban j az első hangverseny iránt nem mu- j tatkozna kellő érdeklődés, akkor i nemcsak ez a koncert mar o U hanem egyáltalán nem rendeznének az idén egyetlen hangversenyt et játszó hazardörök üres zsebbel a porondon maradtak. Egészen amerikai méretű spekulá- j ciónak indult a kampány, ha sikerült volna, a román vásárlók multimilliárdosok lehettek volna és mert nem sikerült, országról-országra bujkálnak, nehogy a brailai rendőrprefektus körözőlevele elérhesse őket. Egy másik verzió szerint Braila német számlára vásárolt. Németországnak roppant sok tengeri keli. fedezni akarta magát és ecélból vette volna a prompt szállítandó tengerit, amely, ha jó kondícióban állja ki a szállítást, hizlalásra, takarmány- és főleg emberi1 táplálék céljaira használta volna fel, mig ha útközben elromlik, akkor számítás szerint mindig elfogadható áron tudta volna szeszgyártásnál, keményitökészitésnél értékesíteni. Gabonaszakkörök szerint tavaly Németország ilyen módon nagy tételekben vásárolt azonnali szállításra tengerit. A harmadik verziót is sokan kolportálják. Eszerint amerikai csempészek vásárolták össze a friss tengerit, hogy abból szeszt készítsenek, hogy azt dugáruként csempésszék Amerikai méretű spekuláció okozta a brailai gabonakrachot Még az érdekeltek sem tudják mire kellett az összevásárolt tengeri? — Állító aj fel akarták nyomni a tengeri Világpiaci árát A titán alkonya Előttem fekszenek levelei, melyeket Kapp Julius, berlini professzor gyűjtött össze oly pontosan és gondosan, ahogy csak egy némethez s egy tanárhoz illik. Az uj áttanulmányozott és bővített kiadás málnavörös vászonkötést kapott, vidám, piros köntöst, mely frissességet és derűt ígér. pedig alig akad szomorúbb olvasmány, mint ez a sole, sok csendes levél, négy nyelven Írva, hátával, udvarias szólamokkal és mely, rejtett keserűségekkel teletűzdelve. Reménykedések. szelíd panaszok, köszönetmondások, fényes tréfálkozások, fölé nyes, de finom zenei viták, csendes csüggedések, bizakodó tervezgetések, — igy hullámzik a titán élete. Észre se vesszük, hogy közben megszületik a C-moll sziníonia, meg az Ervica. meg a D-dur mise, meg a kilencedik sziníónia. Bajtól és jajtól nyöszörög, mint túlterhelt öreg szekér; köhécsel, köszvény kínozza, sárgaságot kap, majd májzsugorodást, hasa felpöffed, lábai megdagadnak. fülében pedig sötét, sivár sötétség zug. Közben pedig apró számokat ró papirosra, alázatos panaszkodások, előlegkérések, alkudozások a zeneműkiadókkal, tréfás, komoly és keserű ismételgetése annak, hogy »on a besoin de l’argent«. Azután pedig jön az este, a szívós kór alattomosan és egyre komolyabban kezdj ki a titán testét, a halál már elhelyezkedik a mogorva, mocskos szoba szögletében. Lassan, lustán végzi munkáját a halál, ahogy a hozzá annyira hasonló Michelangelo iria: »c’a miseri la morte é pígra e tardi«. Ö azonban nem panaszkodik a lassú, lomha eltávozás miatt. Engedelmesen, zsémbeskedés nélkül tűri a sorsát »Mutasd meg hatalmadat, ó sors !— veti papírra egy cgv alkalommal. — Mi nem vagyunk a magunk urai. Ami el van határozva, amink meg kell lenni és az ugv legyen!« Egv másik feljegyzés; »Türelem — engedelmesség — engedelmesség! így még a legnagyobb nyomort is elviseljük és méltók leszünk arra, hogy az isten megbocsássa bűneinket«. Csodálatos türelem és akarat! Megbirkózik betegséggel, fájdalmakkal, elhagycrttsággal, cstiggedéssel, nélkülözéssel. Tíz nappal halála előtt dagadtan, tuladozva, erőtlen kézzel még azt írja, hagy egy szinfoniája van már készen vázlatokban s egy uj nyitány foglalkoztatja. Még akkor is, mint egész életén keresztül a művészetnek s a művészetben él. Már egy régebbi naplójegyzetben olvassuk, hogy »neked nem szabad embernek lenni, a magad számára nem. csak mások számára. A te boldogságod csak magadban van, a magad művészetében«. S ez a gondolat számtalan Írásában megismétlődik. »Csak a művészetben élni! — írja később. — Mivel lényednek csak a fele éh igv a művészet az egyedüli létjogosultság számodra«. És halála előtt tiz nappal igv sóhajt fel egv levélben: »Még sohasem dolgoztam volna ennyi örömmel!« Mennyi erő, mennyi dac van ebben a beteg, fáradt, fan var és gigászi lángelmében! Hasából az orvosok négyszer eresztik le a vizet, de azért sohasem csügged, nem reménytelen, vigasztalan, sohasem átkozza a sorsot, pedig senkisem vigasztalja a vizenyős, pöífedt öregurat. De ő magában megtalálja a vigaszt és a szeretetek hiszen lelke hatalmas, csodálatos érzések és akaratok tárháza. »A gyógyulásom nagyon lassan megy — írja Wegeler doktornak, régi barátjának. — Valószínűleg egy negyedik műtétre is. szükség lesz, noha az orvosok még semmit se beszélnek róla. Tűrök és gondolom; minden rossz valami jóval is jár«. Pedig *ez a rossz semmi, de semmi jóval nem járt. Megrázóan egyedül, búgó, bamba süketséggel ül a piszkos, rendetlen szobában. Alig van látogatója, alig van pénze s élelmezésével senki sem törődik. Leveleket ir egv kis borért. melyet az utolsó években ugylátszJk nagyon megkedvelt. Kütönösen valami Masel bort kér és keres, amit álhtóiag az orvosa rendelt neki. Pasqualat! a nagykereskedő néhányszor küld ételt és italt számára és a zene nagy titánja úgy hálálkodik az udvari füszerkereskedőnek, mint illedelmes kisfiú. »A beteg úgy megkívánja az ételeket, mint a gyermek — írja szerényen. — Ma még csak barackkompótot kérnék, ami pedig a többi ételeket illeti, előbb az orvosok tanácsát kell kikérnem. A bort illetőleg az orvosok a Grinzingert igen jónak találták számomra, de azért mindenek elé az öreg Gumpoldskirchnert helyezik«. Egy másik levelében — hét héttel hala. lála előtt — cseresznyekompótot, könynyü tésztafélét és pezsgőt kér, a pezsgőhöz pedig egyúttal pezsgőspoharat is. Mikor kiadójával levelezik, levele végén ismét megemlíti a kívánt borokat, »melyek biztosan felüditenónek, megerősítenének és egészségessé tennének«. »Vadhúst szabad ennem, — jelenti engedelmesen Pasqualati urnák — a fenvvesmadarak pedig az orvos véleménye szerint gyógvitó hatásúak rám nézve«. De ki tudja: kapott-e ez az isteni ember vadhúst és fenyvesmadarat? S kapott-e a többszörösen kért Mosel borból meg a hires Gumpcldskirchenből, melyet »mindegyik elé kell helyezni?« Teljesültek-e szerény óhajai, kapott-e kevéske örömöt az elhagyott, keserves életében? Annyi bizonyos, hogy szeretetet megértő simogatást senkitől sem kapott, pedig mennyire vágyott a szeretetre! »Csak a szeretet, igen, csak a szeretet adhat néked boldogabb életet!« — Írja egyik naplójában. Nem volt előtte közönyös az a nagy hűvösség, mely az estében didergett, az a sivár árvaság, amelyben kínlódott és hápogott, mint segítség nélküli hajótörött- Senkisem cirógatta meg haját és homlokát, mely mögött a legcsodálatraméltóbb agvsejtek sorakoztak, párnáját sem igazftotta meg senki a feje alatt s ki tudja, kapott-e vizet, mikor sznmjuhozott? Ágyában poloskák kinozták s a tömzsi, sárga öregur köhécselve, kínlódva, kékülve, fuladozva szörnyű gondolatok és fájdalálkoholmentes Amerikába. ira azonban ki keii derülni, brailai hazardöröket mi veatasztróíába fuladt spekulál *> . V. oaságban okozott veszteségeket még ma sem lehet felbecsülni, de uiabb hírek szerint a károk na: része a beogradi piacot éi imi. A vajdasági érdekeltek közül többen Romániába siettek, hogy az odairánytíott uszályokban levő árut másoknak továbbadhassák. Két nagy vajdasági cég Braiiában időző főnöke azt táviratozta már haza, hogy a tengeri Braildban nem helyezhető el és igy nem marad más hátra, mint az árut visszairányitani. A noviszadi piac, nincs nagyon érdekelve. Kéthárom cégnek vannak többé-kevésbé jelentékeny veszteségei, de ezek Csak a differenciát vesztik el, mert romániai kötéseiket, még csak most kezdték meg lebonyolitani. Dr. Petrovics Brankó tőzsdei főtitkár a noviszadi piac érdekeltségéről ezeket mondotta a Bácsmegyei Napló munkatársának: — Minden gabonakrach legjobban a tőzsdén érezhető. A noviszadi tőzsdén a krachnak hatása nem volt, amiből joggal lehet arra következtetni, hogy noviszadi cégeket súlyosabb veszteségek nem érték. Minthogy a gabona ára a feladóvevény ellenében fizetendő, igy a vevő az árut már a megérkezés előtt kifizeti, amiből következik, hogy az eladót a legrosszabb esetben az a kellemetlenség éri, hogy a vevő az árut nem veszi át és igy a vesztesége csak a költségekben jelentkezik, a mi a gabonakereskedelemben nem ritka és előfordul, ha a vevő az árut visszautasítja. Noviszadon 225 shilling körül történtek romániai kötések és ez az ár megfelel a világparitásnak. örülhetünk, hogy a noviszadi piacot a brailai gabonapiaci krachnál kisebb veszteségeket leszámítva, megkímélte. mák társaságában virasztotta át az utolsó hetek éjszakáit. Ismét Michelangelo sora; csendülnek fel; »L’anima mia, ehe con la morte paiia«. A mi nagy titánunk is a halálial beszélgetett Nem hallotta az óraketyegést és a szél nyögését: nagy. sűrű végtelen süketségben ült iehorgasztott fejjel, dacos, összeszoritatt ajakkal és csodálatos, töretlen nagysággal. Nem kapott babusgató szavakat, de talán nem is hallotta volna őket s mégis az öröm hangjai zugnak a fejében. »A te boldogságod csak magadban van, a magad művészetében«. Utolsó quartettjének fináléja csupa vidámság és ujjengás. Milyen megrázó nagyság: a gigászi akarat örömöt akar, melyben valójában sohasem veit része s agyvelejében megszületik az öröm hangözöne. Pöffedt testében már a halál rombclgat s a fájdalom szurkálja végig a savós hártyákat, a titán pedig megcsinálja az öröm muzsikáját. Ilyen csodálatos lehetett Pallas Athene születése Zeus bozontos homlokából. Komolyan senkisem törődött vele, a szobában feegyugyertya bűzlik, pislákol, mint elátkozott lidqrc a nád között, piszkos bcrospohár az ágy mellett, egykét forint az erszényében, vizenyő feszíti bőrét, poloskák csípik a testét, közben pedig istenek muzsikája zeng. zug és hárfázik a hallóidegeiben. Talán — ó, higvjük ezt — nem gondolt a sivár ürességre, a csunva. önző. közönyös világra, mely körülötte tespedt és törpüit, talán sohasem gondolt arra, hogy menynyit adott ő az embereknek s mennyit adtak azok neki. Ó, te tüneményes titán, te szépséges, isteni erő, te drága, szent hatalmasság, aki mill'óknak vigasza s öröme voltál és leszel, bocsáss meg. hogy vétettek ellened, hocv egvedül. árván, éhesen és Piszkosan hagytak a beteg, borzongás alkonvatban! És most bezárom könyvedet, mint a zsoltárok könyvét. Szenteleky Kornél.
