Bácsmegyei Napló, 1925. október (26. évfolyam, 263-291. szám)

1925-10-01 / 263. szám

6. olđaf

BACS MEGYEI NAPLÓ

1925. október 1.

A kerületi beosztás

a. gyakorlatban

Bácskaiak, akik Becskerekou kapnak ital' mérési engedélyt, Somborban útlevelet s Beogradban van a főispánjuk

Somborból jelentik: A vendéglős és kávésipar képesítéshez kötéséről szóló rendelet megjelenésekor megírtuk, hogy az ipara? üzéséhez szükséges személy- és helyi-jogot a jövőben nem a belügyminiszter, hanem az egyes kerületi főispánok adják ki.

Ezzel az intézkedéssel kapcsolatban most érdekes leirat érkezett Búcsmegye alispáni hivatalához Beográdból. Tudvalevő, hogy a kerületi beosztás két részre osztotta Bácsmegye területét. Egyik része a Bácska kerülethez tartozik, mig a keleti rész a beogradi terület alkatrésze, A beogradi területhez tartozik a titeli, a zsabalji, a sztaribecseji és a szentai járás, Szenta és Sztarakanizsa városok. Ezeknek a járásoknak és az említett városoknak a főispánt hivatala Beogradban van, tekintettel azonban a nagy földrajzi távolságra a beogradi főispánt ezekre a területekre a bácskai alispán helyettesíti és ő adia ki az útleveleket is az említett járások lakosainak.

Annál meglepőbb most a beogradi leirat, mely szerint a sztáribecseji, a szentai járások Szenta város, Sztarakanizsa város területére nem a bácskai alispán adja ki az italmé?éshez szükséges személy- és helyiengedélyt, hanem az ugyancsak a beogradi kerülethez tartozó Veliki- Becsbereken székelő alispáni hivatal, mig a titeli és zsabalyi járások helyi és személyijogot kereső vendéglő sernek Beogradba kell utazniok.

Megkezdődtek SuboticiLn az adóvégrehajtások

Az áliami egyenesedik vezérigazgatóságának rendeletére behajtanak minden hátralékos adót

Szerdán minden előzetes figyelmeztetés nélkül megkezdték Szuboticán működésüket az adóvégrehajtók. A súlyos adómegterhelések után az adóbehajtásnak erre a radikális módjára senki se volt elkészülve. A Vajdaságban legutóbo megtartott gazdasági meetingeknek, a gazdasági testületek tiltakozó gyűléseinek és memorandumainak az volt a céljuk, hogy az adófizetők részletekben fizethessék meg az adóikat, a melyeknek egyszerre való behajtása katasztrofális hatással lenne a Vajdaságra.

Az egyenes állami adók vezérigazgatóságától rendelet érkezett a szuboticai pénzügyigazgatósághoz, amely szerint a hátralékos adófizetők ellen haladéktalanul foganatosítani kell a végrehajtást és ha a hátralékosok a végrehajtás foganatosításától számított nyolc napon belül nem űzetik ki tartozásukat, úgy újabb nyolc nap lejárta után el kell árvereztetni a lefoglalt tárgyakat. A rendelet a legszigorúbb eljárást rendeli el s azzal fenyegeti meg a pénzügyigazgatóságot, hogy ha nem tartja be pontosan az utasításokat, úgy az állami egyenes adók vezérigazgatósága maga fog Beográdból adóvégrehajtót kiküldeni.

A rendeletet a pénzügyigazgató Ság átküldte a szuboticai városi adó hivatalhoz, amely szerdán reggel megkezdte a rendelet végrehajtását. Az állami egyenes adókon kívül azonban a városi adóhivatal egyidejűleg megkezdte a hátralékos városi adóknak a munkáspénztári járuléhóknak, sc/5 a hitközségi adónak be

hajtását is. A városi adóhivatal tizenhat városi adóvégrehajtót állított munkába, a megfelelő segédszemélyzettel és a végrehajtók minden előzetes értesítés nélkül, egészen váratlanul toppantak be szerdán az adózókhoz.

A nagyarányú adóvégrehajtások nagy konsternációt keltenek az érdekeltek körében. A különböző adóhátralékok óriási összegre ragnak Szuboiicán és ezeknek a megszabott rövid időn belül való kiegyenlítése szinte lehetetlennek látszik és a legnagyobbfoku gazdasági megrázkódtatást idézné elő.

A szuboticai Lloyd akciót kezd annak érdekében, hogy a szuboticai adófizetők megkapják a megígért halasztást.

Mindenki zavartalanul művelheti földjét

Az idén már nem folytatják az agrárreviziót

Szomborból jelentik: A Szombor•ba és* * környékére kiküldött agrárreviziót végző miniszteri tisztviselő a napokban arról értesítette Sombor városát, hogy az agrárreviziót Szomborban már nem kezdi meg, miután október 1-vel küldetése megszűnt.

Szombori munkatársunk felkereste az agrárminisztérium kiküldöttjét és kérdést intézett hozzá, hogy mi az oka a revíziós munkálatok hirtelen befejezésének. Munkatársunk érdeklődésére a következő felvilágosítást kapta:

—- A múltban na^'m gyakran előfordult, hogy a revíziós munkálatokat olyan időben végezték, amikor az idő arra a legalkalniatlanabb volt, amivel nagyon sok károsodást okozott az egyes érdekelteknek. Bevetett és megmunkált földeket akkor ért az agrárrevizió, amikor azoknak megmüvelői már a termést akarták betakaritani. Ezt elkerülendő október 1-ig elvégezhető revíziós munkálatokab befejeztük, mert október 1-e után már kezdik az őszi szántásokat és vetéseket és ezzel már az egyes földek tulajdonosai munkát, fáradtságot fektettek be, melynek gyümölcsétől nem akarjuk őket megfosztani. Az agrárreviziót éppen ezért már csak a jövő évben fogjuk folytatni Bácska egész területére.

Munkatársunknak arra a kérdésére ,hogy milT'''*i községekben nyert teljes befejezést a revízió, a revíziós miniszteri tisztviselő következő kijelentést tette:

— Teljesen befejeztük a revíziót Rigyicán, Béregen, most még Kolaton főijük a munkálat, de ezzel is elkészülünk a hét végére. A jövő évi revíziós munkálatok első állomása Bezdán lesz.

S sombor város vezetőségétől nyert információnk szerint a város

nem szívesen nyugszik b^e, b-....a

Szombor területére szóló revíziót nem kezdték meg és mint értesü lünk a város akciót indít abban az irányban, hogy’ még a tavasz folyamán végrehajtsák a szombori földeken az agrárreviziót. Egyelőre azonban hirdetmény jelent meg Szomborban, melyben az agrárrevizió végrehajtására kiküldött miniszteri tisztviselő értesíti az e?ves reviziój ra váró érdekelteket, bon— a btrio- I kukban levő agrdrreform utján kapott földeket megművelhetik a revízió veszélye nélkül .

Szuboticán a helyzet az. hogy a revízió végzésére kiküldött tisztviselő. értesülésünk szerint a gazdákkal tudatta, hogy mindaz, ami az agrárrevizió terén eddig történt, semmis. A földeket újból felmérik s u.iból kijelölik. Ezeknek a munkálatoknak költségeit azonban azoknak a földbirtokosoknak kell fizetniük, akiknek földje agrárrevizió alá esik.

KÉPTELEN KRÓNIKA

EGY BILLIÓ DOLLÁR kölcsönt adott Amerika Európának és most újabb egy billiós kölcsönről folynak a tárgyalások a két földrész pénzügyminiszterei között. Nem tagadom: én is értek az adósságcsináláshoz, de amit derék Európánk csinál, az felülmúlja az én fantáziámat is. A legtisztultabb tárgyilagosság vezeti a toliamat, abból az egy billióból nem láttam egy centet se, tehát nyugodt lélekkel írhatom le: őrülség ez és nem vezethet jóra. Európa, mint egy gondatlan karika, vidáman bukfencezik a csőd felé, az óceán túlsó partján pedig ott áll zsebredugott kézzel az ifjú uzsorás és röhögve várja, mikor húzhatja le rólunk az utolsó inget, a halotti inget is. Minden az ő zsebébe vándorol, a falat a szánkból, a plomba a fogunkból, a nadrággomb a nadrágunkról, még a lélegzetünket is visszatartják zálogba. Reggel, ha munkába áll az asztalos, neki dolgozik, a paraszt neki arat, a föld neki terem, csak a varjú károgása a miénk, az őszi tarlók fölött, a mi temetési indulónk, a: »kár.« A határokon szuronyerdő és fináncok és abból a pénzből, amit ma egy nyugati állam fegyverkezésre költ, szanálni lehetne Európa minden nyomorultját.

Nltti, a béke minisztere prédikálja: Európa államai egyesüljetek! Ebből a kátyúból nincs más kiút, ma nem lehet »ki megy jobbra, ki megy balrá«-t játszani és »tőlem ugyan megdögölhetsz«-t, itt meg kell fogni egymás kezét, mint régen gyermekkorunkban az estiláncnál, mert elveszünk egy szálig. De Európa államai nem érnek rá odafigyelni az lokos szóra, Európa államai most haragszomrádot játszanak és belerúgnak egymásba, hogy csak úgy porzik. Örök fátum ez, százezeresztendős véres és emberi.

*

KÉT NAPSZÁMOS ballagott mellettem a ludasi országúton, két nincstelen paraszti ember, a más földiének szántóvetői, mert őket csak úgy kibérlik, akár a cséplőgépet, vagy nagyobb mulatsá goknál a bált helységet. A két kezük munkája; napszám és a föld, amelynek testét ők szaggatják sebesre, nem az ő ölükbe hullajtja kincseit. Beszélgetnek.

— Beteg a kis Ferkém.

— Mi baja?

— Köhög. Szamárhurutja van. A doktor mondta. És a tüdeje rossz.

— Az enyim is abba halt bele. Tavaly.

Kocognak csöndben és nézik egymást,

de csak visszaszáll a lelkűk a legnagyobb fájdalomra. Mint a galamb az otthoni dúcba. Min a tékozló fia a szülői házba.

— Hány éves volt? — kérdi az első.

— Éppen decemberre lett volna a születésnapja.

Mennek szaporán. Az arcuk borostás. A nyakuk rozsdavörös. A nap égette ki ilyen rőt pirosra és mély árkokat húztak át rajtuk a kemény robotban töltött esztendők. Ezek az idő csatornái.

Szembe jön egy parasztszekér. Aszszony ül a bakon és a saroglyábán három kicsi gyerek, arcukon az élet nemzeti színei. Egy gazdag ludasi paraszt családja.

— Hunnan Ági? — érdeklődik a fiatalabbik napszámos és felderül az arca, mint mikor hirtelen kisüt a nap.

— A tanyárul —« mondja a menyecske — megyünk a városba pénzért — és szorosra fogja a gyeplőt.

— Egész kocsira való lesz? — tréfálkozik a legényember — ejnye be jó maguknak — és inegveregeti a jobboldalt kocogó ló orrát.

— Eltér az a kötőm zsebébe is — legyint az asszony — a jégverésért veszszük fel a biztosítótól — és tovább hajt a két tüzes pejkóval. A két szegényember félrehúzott szájjal bámult utána, aztán meredt szemmel felcsudáik óztak az égre. Istenke, ez olyan különös: pénzt, sok, tenger sok pénzt kapni azért, ami nincs. »így is ki lehet fogni az úristenen« — gondolják »hát akkor mire vót jó az egész pusztítás, ha a Pétör bácsinak még csak a feje se fájdul meg belé?«

Kérdőjellé görbülve mennek tovább. Az életnek sok furcsasága van, amiket nem magyaráz meg a szegény embereknek. Őket nem avatja be senki se a nagy titokba. Élnek, mert élni muszáj, mert a szomszéd is él és messze, a föld túlsó partján, túl a tengeren is igy csinálják az emberek. (t. L)

Véres szerelmi dráma a szanatóriumban

Egy aradi tanár agyonlőtte a feleségét és udvarlóját

Aradról jelentik: A Déva melletti Algyógy-fürdő tüdőszanatóriumában véres dráma játszódott le, amelynek szereplői Stanoiu Mkrius, az aradi női tanítóképző tanára, annak felesége és Ungar Jenő algyógyi gyógyszerész voltak. Stanoiu tanár, aki Romániából került Aradra egy évvel ezelőtt ismerkedett meg Temesváron a feleségével, aki egy vagyonos temesvári háztulajdonos gyermeke volt és rövd udvarlás után el is vette feleségül. A fiatalok eddig teljes harmóniában éltek. Néhány héttel ezelőtt a fiatal asszony megbetegedett és az orvosok tiidőcsucshurutot állapítottak meg. A tanár ekkor orvosai tanácsára az algyógyi szanatóriumban keresett helyet fiatal feleségének.

Néhány nappal ezelőtt a tanár névtelen levelet kapott Algyógyról. Az anonim levélíró Írásában elmondotta, hogy a tanár felesége intim viszonyt kötött Unger Jenő algyógyi gyógyszerésszel, akivel állandó érintkezést tart fenn. Stanoiu Márius, a hír vétele után azonnal Algyógyra utazott. Ott egyenesen a szanatóriumba hajtatott, hol feleségét kihiVatta szobájából. Bementek a társalgóba és felhivatta időközben Unger Jenő gyógyszerészt is. Stanoiu megmutatta a névtelen levelet, amelyet Aradon kapott, majd követelte a gyógyszerésztől, hogy írásban kötelezze magát, hogy válás után nyomban elveszi feleségét.

A gyógyszerész vonakodott az Írást kiadni, mire a tanár követelni kezdte, hogy őszintén vallják be, mi történt közöttük, mert ez esetben nem lesz bántódásuk. Úgy a fiatalasszony, mint a gyógyszerész bevallották, hogy szeretik egymást A fiatal tanár erre előrántotta revolverét és gyors egymásutánban hat lövést adott le. Az első három golyót feleségére irányította, a másik három golyóval Unger Jenő gyógyszerész felé célzott.

A lövések zajára összesereglett az egész szanatórium személyzete és a betegek. A következő pillanatban a tanár kirántotta a társalgó ablakát és a mélységbe akart ugrani, a jelenlevők azonban lefogták. A fiatalasszonyt és a gyógyszerészt beszállították a dévai kórházba, ahol az asszony meghalt. Unger gyógyszerész túl van az életveszélyen. Stanoiu tanárt. letartó