Bácsmegyei Napló, 1925. október (26. évfolyam, 263-291. szám)

1925-10-03 / 265. szám

4. oldal BÄCSMEGYEI fíAPLO 1925. október 3. CIRKUSZ • m • Színházi világ 1 A füttyszó a törvény előtt »Jobbielé üt, nekem fütyül, balfelé üt, nekem fütyül; el­mehetnek!« Arany János: A fülemüle. Utóbbi időben gyakran előfordul, hogy a színházi közönség fütyszóval fejezi ki elégedetlenségét. Budapesten kifütyülték a »Hármaskán«-t, Berlinben »Az üveg­­cipőt«. A budapesti Vígszínház fütyülő nézőiét bíróság elé is állították s el is ítélték egy kisebb pénzbírságra. Miután a tárgyaláson nem hallgatták ki részle­tesen, alább közöljük a vádlott részletes vallomását, melyet saját vizsgálóbiránk előtt tett. Az általános kérdések után a részlet­­kérdésekre került a sor. Biró: Maga rossz véleménnyel voll a darabról? Vádlott: Nem, csak fütyülök rá. Biró: Kérem, hogy ne beszéljen ilyen fütymálló hangon egy színdarabról. Vádlott: Kérem, én füttyét hányok az egész dologra. Biró: Mi a maga foglalkozása? Vádlott: Mérnök vagyok, de legjobban szeretnék mozdonyvezető lenni vagy futballbiró. mert ezek az urak akkor fü­tyülnek, amikor nekik jól esik s a bíró­ság nem vonja őket felelősségre. Biró: Az előadott darabnak a szöve­ge vagy a zenéje nem tetszett magá­nak? Vádlott: Sem az egyik, sem a másik. A zene miatt szerettem volna a zenekar közé vágni. Bíró: Mivel? Vádlott: Fütykössel. Nem tudnak ezek a franciák rendes muzsikát komponálni. Biró: Hát maga szerint ki nagyszerű komponista? Vádlott: Zerkovitz. Biró: Miért? Vádlott: Mert ő fütyüli a melódiát. Biró: De a színészek játékával csak meg volt elégedve? Vádlott: Szó sincs róla! Ha fütyülni tudnám a különbséget, amennyivel a Hc­­rendy Manci jobb lett volna, mint a Bil­ler Irén. Biró: Ki az a Hcrendy Manci? Vádlott: Nem tetszik rá emlékezni? A fiittyös primadonna. Biró: Szóval maga a nótát nem is kedveli, csak a füttyöt? Vádlott: Dehogy nem. Van egy ked­venc nótám is. Bíró: Halljuk! Vádlott: (előbb cl fütyüli, aztán mond­ta a szöveget). Szép asszonynak kurizálok. de kurizálok, de^kurizálok Az urának füttyét hányok, de füttyöt hányok, de füttyöt hányok.... Biró: Elég! Most hagyjon magunkra, hadd tanácskozzunk. Maid ítélethirde­tésre beszölitjuk. Vádlott: (kifelé indul) Tessék csak fütyülni értem, ha végeztek. Az ajtó előtt megvárom az eredményt. (A bíróság tanácskozik, maid néhány perc múlva ismét elöhivia a vádlottat.) Biró: Kihirdetem az ítéletet. Önt a bí­róság az ennyi és ennyi'paragrafus sze­rint ennyi és ennyi pénzbírságra ítéli, megnyugszik vagy felebbez? Nyilatkoz­zon az Ítéletről! Vádlott: (fii tv ülőt vesz elő és élesen belet ui) Pfui biró! 2. Sokatigérö program Mélyen tisztelt Munkatárs Ur, most, hogy interjút tetszik tőlem kérni, egyenesen és őszintén kijelentem önnek, hogy arra akarok törekedni, hogy ab­ban a színházban, amelyet a mai napon szerencsém volt átvenni, minden este telt ház legyen. Véleményem szerint ez a művészi siker titka. Ezt úgy akarom elérni hogy stüszerü darabokat fogok játszani. Úgy állítottam össze a műsort, hogy az védve van minden tekintetben az idő, a politika és a konjunkturális helyzet viszontagságai ellen. íme az én repertoáromnak tervezete: Ha rossz konjunktúra mutatkozik, ak­kor a következő darabokat fogom ját­szani: »Szegény gazdagok«, »Szegény Jo­nathđn«, »Ahogy mi kinézünk«. »Minden­ki kész«, »Hivatalnok urak«. »A koldus gróf«. Ellenben alig várom, hogy jó kon­junktúra következzék, mikor is sor ke­rül a következő darabokra: »Az aranyember«. »Arany eső«, »Aranylakodalom«, »Gyémánt köszörűs«. Fekete gyémántok«, »Masa pénzt ke­res«. Ismétlem, különös tekintettel leszek az időjárás viszontagságaira, ha csúnya, borús időt jelez a Meteorológiai Intézet, akkor színre kerül nálunk: »Az eső«, »A vihar«. De amint kiderül az idő. jön a: »Fehér felhő«, -»Síit a nap«. Nyáron, mint ismeretes, nagyon nehéz a közönséget a színházba csábítani. Igen ám, de nálam a rekkenő hőségben felújításra kerül: Az árnyék«, »őszi vihar«. Téli re­ge«, »A légcsap«. Viszont télen, amikor vacog a foga a nagyérdemű közönségnek, ha más szín­házba ül be, nálunk jó melege lesz, mert szinrekerül: »A bunda«, »Tüzek«, »Sirokkó«, »Sze­nes legény — szenes leány«. Hűen fogom követni a politikai áram­latokat is, amennyiben, ha a kisgazda­korszak megerősödik, jönnek a népszín­művek: »A csikós«, »A falu rossza«. »A juss«, »A buzakalász«. De jöhet bátran a feudális korszak is, nálunk készen várja a bemutatót: »A kis gróf«, »Marka grófnő«, A her­cegkisasszony«, »Ragnza hercege«, »A király«. És ha netántán Moszkva felől erősebb szelek fujdogálnak, mi akkor sem jövünk zavarba, mert rögtön műsorra tüzzük: ».4 vörös talár«, »A vörös malom«, »A piros bugyellárist«. Büffé nem lesz a színházban, de az éhes publikum megkaphatja. »A vadkacsát«, »A vadkant«. Utána pedig ha megszomjazik: A bort« és »Egy pohár vizel«. Remélem, hogy tiz év alatt tekintélyes vagyonra teszek szert és tízéves igaz­gatásom tiszteletére a jubiláns estén be­mutatjuk: ».4 csirkefogó«-t. Stella Hogyan lett Radios höl, az Ssjogászbál a zagrebi, moszkvai és budapesti egyeíémeken keresztül a párisi főiskola babérkoszorusa ? Radios István önéletrajzának folytatása — Az egyetemi évek — Az életmentő szerelem — Házassága — Főiskolai tanulmányainak, befejezése Mikor kitöltöttem börtönbüntetésemet, I aki csak azért oszlatott fel egy diák­visszatértem szülőfalumba. Másnap nagy csodálkozásomra két gyászruhás hölgy jött hozzám Zagrebbőf. Rakodczay, az akkori törvényszéki! einöknekj aki ki­hirdette az én szigorú ítéletemet, fele­sége és anyósa volt a két hölgy. Mind­kettő kijelentette, hogy hallották, hogy Oroszországba akarok menni, s mivel tudják, hogy ártatlanul üldöznek, 300 forintot adtak segélyképpen. Még 100 forintot a diákszervezetektől kaptam s junius elején Moszkvába érkeztem. Ere­detileg már május 30-án akartam ott­lenni, hogy résztvehessek II. Miklós cár koronázásán, de utamon eltértem ke­leti Morvaországba, hogy egy vasút­állomáson láthassam menyasszonyomat, mostani feleségemet, akt ekkor már ta­nítónő volt egy kis faluban. Csak en­nek köszönhettem, hogy lekéstem a ko­ronázásról, melyen a nagy tolongásban 10.000 ember pusztult el. így mondha­tom, hogy szerelmem megmentette az életemet. Moszkvában egy Chrzanowsky nevű vilnai lengyel hazafinál laktam. Orosz órákat adtam fiának, mert megbukott a vizsgán, úgy vélekedve, hogy egy igazi lengyelnek nem kell oroszul tud­nia. Felolvastam neki az orosz hösköl­­teményeket és magyarázgattam neki, Hogy az orosz nyelv és az orosz köl­temények nem okai a lengyelek üldöz­tetésének és hogy éppen lengyel haza­­fisága követeli, hogy tanuljon meg oro­szul. Moszkvában öt hónapot töltöttem és megvártam Bogoljepov közoktatásügyi minisztert, akit megkértem, vétessen fel a moszkvai egyetemen. Bogoljepov első ízben rámförmedt, hogy nekem nem való egyetem, hanem Szibéria, mire azonban végighallgatott, rögtön utasítást adott, hogy vegyenek tel a jogi fakultásra és vizsgáztassanak. Mivel azonban a jogi tanulmány Orosz­országban több évet vett volna igény­be, nekem pedig se pénzem, se időm nem volt erre, otthagytam Moszkvát. A párisi politikai főiskolán A zagrebi egyetem még 1893-ban ki­zárt a sisaki Khuen-affér miatt, a prá gai egyetem pedig 1894-ben. mert ösz­­szeütköztem égi’ rendortisztviselővel, gyűlést, mert a szónoknak túlsókat tap­soltuk. Ugyanakkor kiutasítottak egész Ausztria területéről. 1&95-ben beiratkoz­tam ugyan a budapesti egyetemre és már magyarul is megtanultam annyi­ra, hogy az előadásokat hallgathattam, de itt megtudták, hogy a magyar zászlót az én vezetésem alatt égették e! s ezért onnan is kizártak. Szerencsémre megtudtam Moszkvában, hogy Párisban 1871 óta fennáll a poli­tikai tudományok szabad iskolája. Meg' kaptam prospektusait s rögtön láttam hogy ez az, ami nekem kell akadémiai tanulmányaim befejezéseképpen. Elmen­tem tehát Prágába, ahol bujkálnom kel­lett s hat hét alatt barátommal együtt megtettem mindent, hogy 1897 elején megindulhasson »Hrvatska Misao« (Hor­­vát Gondolat) címen egy havi folyóirat, melyet úgyszólván kizárólag én töltöt­tem meg s melyben először formuldz­­tam meg összes politikai és szociális elveimet. 1897 elején Párásba értem, a politi­kai főiskolára, azonban őszig nem tud­tam beiratkozni, mivel a tandii 180 frank volt, én pedig csak 57 frankkal értem Parisba, Párisban prágai és zagrebi kollégáim segítettek. A nyarat Svájcban, főképp Lausanneban töltöttem, ahol tanulmá­nyoztam a politikai viszonyokat és tö­kéletesítettem magamat a francia nyelv­ben. 1898 júniusában fejeztem be» a párisi főiskola első tanfolyamát, még pedig kitűnő sikerrel. Fő tárgyaim voltak a diplomáciai történelem, az összehason­lító magánjog, az etnográfia és a pénz­ügytan. Egyidejűleg az orosz, angol és német nyelvet is tanulmányoztam. Közben megtudtam, tiogy menyasszo­nyomat kinevezik szülővárosába, Prá­gába, tanítónőnek. Féltem, hogy ro­konsága befolyása alatt, mely elitélte illitóiagos bohém életemet, elveszítem öt s ezért elhatároztam, hogy rögtön megnősülök. Menyasszonyom lemondott állásáról s 1898 szeptember 23-án egy­bekeltünk. Prágából ekkor Krakkón és Lcmbergen, valamint a rutén földön keresztül hazamentem Trebanievoba, de itt nagy változást észleltem barátaim­vagyon nélkül megnősültem. Mindnyájan féltek, hogy most az ő terhűkre fogok esni s ezért nem is beszéltek velem. Szülőfalumban a legnagyobb nélkülözé­sek között négy hónapig éltem s rájöt­tem, hogy borzasztó nehéz lesz egész politikai pályafutásom, ha nem fejezem be akadémiai tanulmányaimat. El fogják felejteni, hogy én ki voltam zárva a mo­narchia összes egyetemeiről, külföldre menni pedig nem volt pénzem s igy min­denki azt fogja hinni, hogy könnyelmű­ségből lettem örökös diák. Nagynehezen — persze váltóra — összeszedtem 300 koronát és 1889 feb­ruárjába másodszor kerültdm Paris­ba, ezúttal a feleségemmel égyütt. Neki köszönhetem, hogy a legnagyobb nélkü­lözések között éhséggel ktizködve öt hónap alatt elkészültem pályamunkám­mal melynek cime »A korszerű Horvát­ország és a délszlávok« (Lá;,Croatie ac­­tuelle et les Slaves du SuđT volt. Nap­pal az előadásokon voltainkéi jel pedig feleségemnek diktáltam a fráncianyelvü tanulmányt. Munkám bírálatát Anatole Leroy-1 Beaulien professzor vállalta, aki bírála­tában azt mondja, hogy munkám nem­csak teljesen eredeti, hanem szigorúan tudományos mii is, amilyennel eddig nem rendelkezik a francia irodalom. En­nek a bírálatnak köszönhetem, hogy munkámat lemásoltatta néhány előkelő francia politikus, többek között Paul Deschanel az akkori francia kamarael­­nök és későbbi köztársasági elnök. Né­­hányan értesülve szomorú helyzetemről pénzbeli »kártérítést« is nyújtottak a másolatért, a főiskola pedig e müvem valamint szóbeli és Írásbeli vizsgáim alapján diplomát adott és kitüntetett a Lauréat des Sciences Politiques« cím­mel. Jutalmul még egy gazdag francia könyvtárat is kaptam. Sürgősebb az adókiirás, mint a reklamációk tárgyalása ftovisadon hétfős kezdi meg működését a harmadosztályú addfelszéiamlási bizottság A novisadi pénzügyigazgatóság 40. számú hivatali helyiségeiben hétfőn kezdi meg működését a III. osztályú kereseti adók ellen beadott felebbezé­­sek elbírálására kiküldött bizottság. A jugoszláv állam megalakulása óta most alakították meg eisőizben ezt a bizott­ságot, mely 1917—1925-ig terjedő időre fogja a III. o. kereseti adók eilen be­adott felebbezéseket elbírálni, miután már a háború utolsó két évében sem kerülhetett sor az adófelszólamlások tárgyalására. A novisadi III. o. kereseti adófelszó­­lamlási bizottság kétezerötszáz felebbe­­zést fog letárgyalni, úgy hogy a mun­kálatokkal aiig készülhetnek el kará­csonynál korábban.- A hétfőn összeülő bizottság elnöke Vilics Márkó tankerületi főigazgató, helyettese Jovanovics A. Milan (Bába) nyugalmazott főgimnázinmi tanár lesz, mig a felszólamlási bizottság tagjai lesznek: dr. Csirics Milán, Fratuczán Jovan, Schwarcz Lipót, Szávics-Spilier Péter. Póttagok: Kuhajda József, Latin­­csics Grga, Popics György, Muntyán György és Rakics Gavra Csika. A pénzügyigazgatóságot a bizottságban Szavics Sióján titkár fogja képviselni. A felszólamlási bizottság megállapításai ellen a közigazgatási bírósághoz és végső fokon az államtanácshoz lehet felebbezni. Megkérdeztük a novisadi pénziigy­­igazgatóság egyik osztályfőnökét, mi az oka annak, hogy nyolc év óta nem került sor a felszólamlások letár­gyal ására. — Sürgősebb volt az adókiirás, mint a reklamációk tárgyalása hangzott a válasz. A III. o. keresti adófelszólamlási bi­zottságon kívül még két felszólamlási bizottság működik. nál és rokonaimnál, mióta így, állás ésP Az egyik: a nyilvános számadásra

Next

/
Thumbnails
Contents