Bácsmegyei Napló, 1925. október (26. évfolyam, 263-291. szám)
1925-10-02 / 264. szám
10. olcial BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1925 október 2. JSr. A versenyautó halottja Regény. Irta: F. X. Kappus Biró Mihály rajza. 44. folytatás ‘■Ú& „Hirtelen tomboló é jenzés harsaní fel az uccán“ Az eddigi részek tartalma: Horváth Elemér báró mord kallói veszteségei miatt tervezett öngyilkossága előtt nőül veszi Suboticdn Rendulics Flóra novisadi gépirókisasszonyt, aki azéit kéri öt meg erre, hogy előkelő hangzású nevét viselhesse. A báró beleszeret feleségébe, aki Hicfben sze retőjelesz egy gazdag gyárosnak. Egyezséget kot feleségével, hogy ha újból nagy vagyont szerez, akkor visszatér hozzá. Lepkowsk' lovQg, aki Montekailóban ezer fran'cot kapott Horváthiól, milliárdokat nyer számára ezzel a pénzzel. Horváth mint ga dag ember megjelenik Flóránál és jogait követeli. Az asszony, aki Risch Guidób. szerelmes, hogy megszabaduljon tőle, autó versenyre induló férje teájába mérget kever . . . Mindkét táviratot Flóra küldte. Majdnem azonos volt a szövegük: »Életem, mindenségem, ne hagyj soha többé egyedül! Nagyon-nagyon vágyom utánad és szeretlek. szeretlek, szeretlek!« Risch már majdnem ujjongott a boldogságtól és a két táviratót a szivéhez szorította, amikor tekintete a cédulára tévedt. Azonnal megismerte Umwalier kusza írását. Mormolva olvasta: »Igen tisztelt Risch ur! Olyan ló vagyok, hqgy a legérdekesebbet elfelejtettem ma önnek elmondani. Arról van szó, hogy a bárónő egész rövid útra készül. Hogy hová, azt egyelőre még senki se tudja. Hamarosan tisztában leszek ' azonban ezzel is. Tisztelő hive, Umwalier Raoul. U.-i. Hogy honnan tudok mindent? Nevetni fog, Umwalier Raoulnak sikerült a szobalány szivébe férkőzni. Ez ugyan súlyos kötelességeket jelent, de mit meg nem tesz az ember, hogy bánatát elnyomja? Egyszóval, pár'' "nap múlva már azt is fogóm tudni, hogy a bárónő melyik vonattal utazik. Természetesen pontosan meg főgok jelenni a pályaudvaron is, ahol végül mindennek tisztázódni kell. Föntii« Risch Guido mosolyogva' fújta . a szivar ja füstjét.' Pillanatig se kételkedett, hogy Flóra utána akar utazni Turinba. Még egyszer elolvasta a színész levelét, de ekkor kételkedni kezdett. Egészen rövid utazásra készül Flóra, — irta Uímvaller. Turinba, és vissza még se volt olyan rövid az uí. akármilyen kevés időt szánt is az asszony az itáliai tartózkodásra. És újból sötét gyanú zavarta meg a gondolatait. Az innsbrucki viszontlátás. Flóra lassú léptekkel ment a Maximilien-strassén felfelé. Tompán siklott el tekintete az idegen emberek között, érzéketlen volt a régi város benyomásai iránt és nem látta a tarka szalagciN/t a kirakatokban és az ünnepi zászló- T: ;t a házakon. Egész Innsbruck lázban várta a versenyzőket. Az első kocsik érkezését a késő esti órákban várták. Ezt irta a helyi lap is és a Maria Teresienstrassen is igy volt kiplakatirozva. Flóra befordult az uccába. Uj hírek érkeztek bizonyára, mert nagy tömeg ácsorgott az épület előtt, ahol a verseny rendezőségének volt a hivatalos helyisége. Nem vett magának annyi fáradtságot, hogy az eredményeket feltüntető fekete tábláig furakodjék a tömegben.- —Hihetetlen! — mondta egy öreg ur mellette és hangosan olvasta a kifüggesztett jelentést: A nyilas kocsi Horváth báróval délután három órakor ment keresztül Linzen. Mások a ’többi eredményeket böngészték : — Minerva Stjöckl Gusztávval három óra harminckor hagyta el Linzet, a Sas Glimmer Pállal azonnal nyomon követi. A hangok kuszán összezavarodtak. Egy parasztos külsejű ember kijelentette: — Nyolc órára már itt lehet Horváth! Még ha’ a hegyek közt lassabban is7 teszi meg az utat. Flóra számolni próbák. Elemérnek pokoli sebességgel kell jönnj. Persze, meg van minden oka a sietésre. A szive bizonyára versenyre kelt a motorral, a keze bizonyosan mindig izgatottabban és mind forróbban remeg a kormánykeréken. Hiszen a vágy hajtja, hosszú hónapok elfojtott vágyakozása füti. Bérkocsin a szállodába ment. ott a kanapéra dobta magát és mereven nézte a fal rózsaszín festésének mintáját. így töltötte az időt este hétig. Ekkor felugrott és telefonon felhívta a verseny-irodát. Kérte a rendezőséget, ne felejtsék el Horváthnak megérkezése után azonnal átadni azt a levelet, amit ott hagyott a számára. — Pontosan el lesz intézve, bárónő — felelték. Sokáig állt Flóra azután gondolatok nélkül az ahlaknál. Hirtelen tomboló éljenzés harsant tel az uccán. Mind élesebben búgtak az autószirénák. Fzeriiangu éljenzés vegyült az autók zúgásába és egy katonazenekar hangjai is felharsantak. Méreg. Mégis tizenegy, óra volt már, amikor Horváth belépett az ajtón. Még a turadresszében volt, alig tisztította le magáról az ut porát. Mögötte egy szolga hozta csomagjait: útitáskát, takarót és 'Níhermos-üveget. — Meg lehet őrülni ezektől a ceremóniáktól! — mondta Elemér. Örökkévalóságnak látszott, amíg a hotelszolga végre elhagyta a szobát. Elemér egy ugrással Fi'óra mellett termett és átölelte. — Száznegyven kilométer óránkinfi — mondta — és nincs egy büntető pontom se. Száznegyven kilométeres sebesség, mert minden perenvi nyereség az életet jelenti. .. Megcsókolta, magához szorította, majdnem összetörte az asszonyt. /— Mennyi időnk van? — kérdezte Flóra testét a férfi karjainak szorításától meggörbítve. Tekintete furcsa volt és szokatlan. — Hét órakor startolunk. De az útnak ez a része már alig érdekel. — Több, mint hat óránk van tehát... Flóra megnyomta a vilLanycsengő gombját. — Most átöltözöl. Aztán vacsorázunk és azután... — Kérlek, hozassuk fel ide a vacsorát... • — Természetes. De a férfi nem tágított mellőle egy percre sem. — Kár minden pillanatért... Fióra eltolta magától. Tekintete végigsiklott Horváth ruháján. — Nem is szeretsz igazán, ha azt hiszed, hogy ebben a ruhában ... Elemér megértette ezt a figyelmeztetést és magával vitte utazó-táskáját. Egy pincér jött be, vacsorához terített, felvette a rendelést és bemutatta a borlapot. — Francia pezsgőt, de valódit! Flóra gyorsan átöltözött, levett magáról minden ékszert és a tükör előtt megigazította a haját. Horváth a küszöbön csodálkozva állt meg és nem tudott egy szót se szólni. Az asszony gyöngéden suttogta: — Ez az a ruha. ami akkor volt rajtam, — hiszen emlékszel — amikor elakadtam a hóban. Megőriztem neked erre a napra. Egy szakadásra mutatott, amely a nyakkivágástól húzódott .lefelé. Bal válla egész meztelen volt. Izgatóan sejttette a ruha kemény melleit. — A te kezed müve. — mondta a ruha szakadására célozva — emlékszel, akkor?... — Majd hirtelen összetűzte a ruha nyílását. Horváth lassan közeledett az aszszonyhoz. — Erőszakkal tudok csak uralkodni magamon, össze kell szorítanom a fogaimat ... — Később... — mosolygott Flóra igézőén. — Most szép illedelmesen eszünk előbb. Olyan vacsorát állítottam össze, amellyel meg leszel elégedve. Csak osztriga hiányzik. Az osztrigát nem ismerik ezek a buta tiroliak. De helyette itt van a kaviar. A pincér nesztelenül szervírozott. — Nekem tulajdonképpen olyan éhesnek kellene lennem, mint a farkasnak, — mondta Elemér. — Az is vagy! Csak nem tudsz róla! — Még egy szelet húst tett a férfi tányérjára. — Hisz ma csak a kezdete van uj életünknek. És mi ketten ugye sokáig akarunk élni? És erőseknek kell lennünk. Holnap pedig nehéz napod lesz. Azt akarom, hogy holnap is te légy a győztes. Felemelte poharát. • . — Mire iszunk?... — Szemei kérdőn néztek a férfira és olyan nagyok és fényesek voltak, mint még soha. ‘ — Az uj életünkre, — mondta Elemér eifogódva. — Erre a nagy, nagy boldogságra, amit neked köszönhetek, Flóra!» — Elemér!... Az asszony hangja megremegett, amikor a férfi nevét kimondta. Kis csönd következett, amelyet az ucca felszürődő zaja zavart meg. Az emberek még mindig nem tudtak megnyugodni.' —• Hallod? Téged (ünnepelnek! Csak még a szerenád hiányzik. A pincér újból bejött és tányérokat váltott. — Jó volna talán,, ha a báró ur megjelenne a nép előtt, az emberek szeretik az ilyesmit, — mondta és mosolygott. — Mondják, hogy már alszom. Senki se kívánhatja tőlem, hogy ilyen komédiára adjam magamat. Az üzenet hatott, lassankint elült a: lárma. Csöndben ültek egymással szembe. Horváth uralkodott magán. Flóra is nyugodtan emelte a kávéscsészét az ajkához. De azért tekintetük egymást kereste, a szoba tele volt nagy feszültséggel, fülledt volt a levegő ... Végre befejezték a vacsorát. — És most... De Flóra kisiklott Horváth karjai közül. — Ne igy Elemér! Nem kell erőszakoskodnod velem, ma erre , nincs már szükség: okosabb, érettebb és tapasztaltabb lettem. Furcsán megváltozott bennem a te képed is, azelőtt szinte gyűlöltetek, magam sem tudom megérteni, hogy miért... Szinte lábujjhegyen siklott a férfi mellé. — Maradj szép nyugodtan, most ne mozdulj! — Gyöngéd kezekkel simogatta végig a férfi fejét, ujjai belesimultak a férfi hajába és hátraszoritotta a fejét. Tekintetét belefurta a férfiéba. És szinté ünnepélyesen mondta: — Mindjárt eleinte igy kaphattál volna meg, ha nem tettél volna olyan őrült, annyira brutális, mint egy állat. Később megmagyaráztam neked, de magadnak is keltett volna tudnod. — Az ajka közeledett, nedvesen, csábítón, a szeme tűzben égett. —- Még csak egy percig igy... A férfi kezei türelmetlenül megremegtek. — Még egv pillanat... Horváth hirtelen visszahökölt. — Hogyan nézel rám? fis milyen az arcod? — Egy pillanatig vizsgálta az asszony arcvonásait, amelyek egyszerre eltorzultak. Borzalmas voít ránézni. — Úgy látszik, — mondta remegve, — még mindig gyűlölsz. Szinte azt hinném ... De az asszony ekkor már nevetett, szinte trillázva. — Ezt nem tudod megérteni? Hiszen olyan közel van egymáshoz a gyűlölet és a szeretem! És könnyen álarcot cserélnek. Ez ne tévesszen meg. barátom! Csak lassan simultak ki a vonásai. Horváth megszólalt: — Nem értem egészen. — Kezeit nadrágzsebébe mélyesztve. fel-alá járt. Hihetetlenül kiábrándultnak érezte magát hirtelen. Ha gondolod... én elmehetek a magam szobájába! Csak egy szavadba kerül... Flóra tekintete nyugtalanul keresett valamit. Végigszaladt tekintete a szobán, a takarón és a thermosüvegen a kályha mellett és végre megpihent az asztalon levő hamutartón. — Csak egy szavamba kerül... — A tekintete ismét megváltozott. — Egy szavamba, mondod... — Ezzel odarohant a férfihoz és vadul megragadta. — Nesze, itt van az a szól... — és ajkai összeforrtak a férfiéval... Érzékeik vadul tomboltak... Közben éjszaka tett... Hajnali öt órakor az asszony óvatosan, lassan kibontakozott a férfi karjaiból. Elemér mélyen aludt a feldúld ágyban, fekete haja kócosán lógott a homlokába. Egy holdsugár megvilágította sovány arcát. (Folyt, köv.)
