Bácsmegyei Napló, 1925. október (26. évfolyam, 263-291. szám)
1925-10-31 / 291. szám
ff OLDAL ÁRA 1’/a DINÁR —^ 1 Poštarina- plaćena! XXVL évfolyam Szubotica, SZOMBAT 1925 október 31. 291. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—52 Előfizetési ár negyedévre 150 din. Szerkesztőség: Aleksandrova ul. 4. (Rossia Foncióre-palota) Kiadóhivatal: Subet a, Aleksandrova ul. 1. (Lelbach-palota) Bizalom a bizalomért Szeretnők, ha a szombori radikális párt orgánumának, a Somborska Recs-nek a szavát megértenék és meggondolnák azok, akiknek a Sors megadta a lehetőséget, hogy a jugoszláviai ma gyár kisebbség ügyeivel foglal kozzanak. A Bácsmegyei Ntpló tegnap ismertette a Somborske Recs cikkét, amely hosszú idő óta az első objektiv megnyilatkozás a szláv sajtóban. Mi szórul-szóra aláírjuk a szombori lap megállapítását, hogy „a kisebbségi kérdést nem lehet a törvény rideg betűi alapján megoldani, hanem csak a kölcsönös bizalom alapján“. Ha ehhez most csak azt tesszük hozzá, hogy a magyar kisebbség megelégszik azzal, hogy a törvény szavai és intézkedései alkalmaztassanak vele szemben, ezzel távolról sem akarjuk azt mondani, hogy nem kérjük és nem áhitjuk a bizalmat, amelyet hitünk szerint megérdemlünk, haneim csak azt, hogy semmi esetre sem tartjuk a kisebbségi kérdés helyes megoldásának, ha a törvény betűje és szelleme helyett bárki a maga akaratét, nézetét vagy felfogását érvényesíti, amikor kisebbségi ügyről van szó. A szombori lap kölcsönös bizalmat követel. A magyarság szivét és lelkét tárja a szerbség elé s ebben a szívben nincs más, csak a vágy, hogy megértsék s a lélekben nincs más, csak az akarat, hogy együtt dolgozhasson uj hazája üdvén azokkal, akikkel együtt él. A magyar polgár s minden jugoszláviai magyar, nemcsak kifogástalanul teljesiti az állammal szemben kötelességét, nemcsak eltűri azt, hogy rövidlátó elmék másodrendű polgárnak tekintik, hanem igyekszik közelebb kerülni a szláv lélekhez, jobban megismerni a szláv gondolkodást s az teszi türővé a szenvedésben, reménykedővé az üldözöttségben, hogy bizik abban, hogy a szláv lélek nemes, a szláv szív jó s hogy a két nép: szláv és magyar, amely évszázadokon át egy volt búban és örömben, a történelem rendeltetését mégis csak be fogja tölteni s baráti kezel nyújt egymásnak. A magyarság iránt — igy Írja a szombori lap s igy érezzük mi is — ma még nincs meg a szükséges bizalom. Teeyük hozzá azt is, hogy az egész Vajdaság iránt van valami bizalmatlanság. A magyarság iránt a bizalmatlanság hatványozott mértékben nyilvánul meg. Hogy miért kel! nekünk ezzel i bizalmatlansággal küzdenünk, azt ép úgy nem tudjuk, mint azt, hogy meddig kell még küzdenünk ellene. Kétségtelen, hogy vannak alantas lelkek, akik jobb meggyőződésük ellenére, csak azért, hogy pillanatnyi érdekeiket szolgálják, mesterségesen igyekeznek a bizalmatlanságot növelni. De ezeken a kulturtényezőkön kívül vannak jóhiszemű és derék emberek is, akárhányan, akik ösztönszerü bizalmatlansággal viseltetnek minden iránt, ami magyar. A jugoszláviai magyarság nem fárad bele, hogy ezeket meggyőzze, hogy a bizalmatlanságra nincs okuk. A kísérletek kudarca, a próbálkozások meddősége apatikussá teheti az itt élő magyarságot, de nem változtat azon, hogy minden magyarban él a vágy leküzdeni az ellenszenvet, bizalommá változtatni a bizalmatlanságot, szeretetet kapni a szerétéiért, mert minden magyar tudja, hogy csak a bizalom teszi élő valósággá a törvény betűjét, az alkotmány szellemét s az adja meg a lehetőséget, hogy a magyar egyenlő jogú polgára legyen az országnak. A kisebbségi probléma jelentőségét mi, akik kisebbségi sorba kerültünk, talán túlozzuk, de anynyit elismer mindenki, hogy nem lehet kifélé erős, befelé fejlődésképes az az ország, amelyben száz és százezer polgár él abban az érzésben, hogy vele szemben a jognak, az igazságnak kisebb, a kötelességeknek nagyobb mértékét alkalmazzák, mint másokkal szemben. A sombori lap cikke mögött talán szabad jelentékeny tényezők gondolatát és érzését is sejtenünk : azt hisszük, hogy az egész rhagyarság nézetét fejezzük ki, amikor megnyugtatjuk a kételkedőket, hogy a magyarság csak élni akar, amikor „szabad társadalmi, nemzeti és kultúrál s fejlődés lehetőségét“ kéri s nem akar ezekkel a jogokkal visszaélni. És még abban sincs eltérés a jugoszláviai magyarságban, hogy ezeknek a jogoknak biztositását nem konferenciáktól, hanem sokkal inkább a szlávság belátásától és okosságától reméli, amelynek győzedelmeskedni kell a jóhiszemű elfogultság és a roszhiszemü egyéni érdekek fölött. A jugoszláviai magyarságnak nincsenek kifelé irányuló törekvései. A magyarság, amelyet a szeretet, az élet és a munka köt Jugoszláviához, megdöbbenéssel látja és olvassa, ha külföldi politikusok úgy akarnak politikai sikereket elérni, úgy akarják a hazafiságban egymást túllicitálni,! hogy a magyar kisebbségek sorsába avatkoznak bele s ezáltal ártó szándék nélkül is ártanak az utódállamok magyarságának, mert megakadályozzák a bizalom kikristélyozódását. A magyarság úgy érzi, hogy tények miriádja szól amellett, hogy vele szemben a bizalmatlanság jogosulatlan s most, amikor közel van a hetedik évfordulója annak, hogy uj hazájában él. elérkezettnek hiszi a t az idői, hogy az állam ereje és hatalma csak azokat sújtsa, akik bűnösök. Állam és törvény vegye szeretettel védelmébe — egyforma védelmébe — azokat, akik itt élnek, becsülettel s verejtékezve dolgoznak s akiknek munkájából a hazára is üdvösség fakad. Vegye védelmébe, fogadja szeretetébe, ba mindjárt a nemzetiségi kisebbségekhez tartoznak is. Egy hétre elnapolták a parlamentet A rokkanttörvényjavaslatol általánosságban elfogadták Kombinációk a kormányrekonstrukcióról Radios Istvánnak Beogradba való visszatéréséhez —mint a Vecsernje Vreme péntek esti száma jelenti — politikai körökben érdekes kombinációkat fűznek. Radics vasárnap, vagy a jövő hét elején érkezik Beogradba, amikor őfelsége is visszatér a vadászatról. Politikai körökben Hadi ' Istvánnak beogradi tárgyalásaitól u kormány rekonstrukciójának elintézését is várják. Egyes hírek szerint Pasics miniszterelnök az utóbbi időben hajlandónak mutatkozott a kormány rekonstrukciójára, amit a radikális klub több előkelő tagja is sürget. A kormány uj tagjai, hir szerint, Jovanovics Ljuba és Zsifkovics Ljuba lesznek, akik fontos reszort-tárcákat fognak átvenni. A rekonstrukció következtében a mostani kormány egyes tagjai kiválnak a Pasics—Radics kabinetből. Azt, hogy Radics István melyik tárcát fogja átvenni, még nem állapították meg véglegesen, annyi azonban bizonyos, hogy fontos tárcát fog kapni, valószínűleg az építésügyi tárcát, amit ő maga kívánt A Vecsernje Vremenek ez a jelentése megerősíti a Bácsmegyei Naplónak a kormány rekonstrukciójáról egy héttel ezelőtt közölt információját. A parlament ülése A parlament pénteki ülését délelőtt féltizenegykor nyitotta meg Sznbotics elnök. A kormány részéről Pasics miniszterelnök, Superina, Radics Pavle és Simonovics miniszterek voltaic jelen. A napirend előtt Kokanovics Cséda földmivespárti képviselő javaslatot terjesztett be, hogy a parlament mondja ki a sürgősséget a boszniai kmettek megváltásáról szóló törvényjavaslat tárgyalására. Radics Pavle agrárminiszter válaszában kijelentette, hogy nem látja szükségét a sürgősség kimondásának, mert ezt a kérdést megfontoltan kell rendezni. Szerinte a földmivespárt kommunista agitációt folytat, amikor ezt a kérdést sürgeti. A miniszternek e szavainál nagy vihar tört ki és Kokanovics képviselő felháborodva kiáltotta a Radicspárt felé: — Nem mi voltunk Moszkvában, hanem az önök vezére! A parlament elvetette a javaslatot és nem mondta ki a sürgősséget a törvényjavaslatra. Ezután áttértek a napirenden szereplő rokkan ttörvény tárgyalására. Miután az általános vitához nem jelentkezett több szónok, Simonovics szociálpolitikai miniszter emelkedett szólásra, hogy reflektáljon a vitában elhangzott észrevételekre. Először Beimen dr. kifogásaival foglalkozott és hangsúlyozta, hogy a rokkantak támogatása céljából létesített nemzeti alapnak autonóm-jogokkaj való felruházása sok visszaélésre adna alkalmat és külön hivatalnok-apparátust igényelne, aminek kiadásai a rokkantak rovására mennének. A rokkantegyesület vezetősége — mondotta a miniszter — különben sem állt mindig hivatása magaslatán. Visszautasította azt a vádat, hogy a nemzeti alapot kortescélokra fogják felhasználni, erre egyetlen szociálpolitikai miniszter sem lenne kapható. Arra a követelésre nézve, hogy vegyék revízió alá a rokkantakat, kijelentette, hogy ez ugyanarra vezetne, mint a dobrovoljácok fölötti revízió, mert amíg a 'katonakönyvek szerint összesen 50.000 volt a dobrovoljácok száma, addig ma 100.000 ember élvezi a dobrovoljácoknak járó jogokat. Visszautasította végül Bazalátrak azt a vádját, hogy a javaslat különbséget tesz a szerbiai és montenegrói, valamint más tartományibeli rokkantak között. Ez nem áll, nem is volna hajlandó különbséget tenni a rokkantak között csupán a tisztekre vonatkozólag volt elkerülhetetlen bizonyos megkülönböztetéseket tenni. Kérte a parlamentet, hogy fogadja el a törvényjavaslatot. Vuics Dimitrije földmivespárti reflektált a miniszter szavaira. Megemlítette, hogy az egyik beogradi lap kimutatása szerint nyolcvanezer azoknak a száma, akik jogtalanul élvezik a rokkant-segélyt és ezért ragaszkodik az ellenzék a revízióhoz. Bazala dr. horvát föderal]sta ismételten hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat disztingválú a különböző tartománybeli rokkantak között és erre vonatkozlag hivatkozott a javaslat egyes intézkedéseire. Az elnök ezután szavazást rendiéit el. A jelenlevő 240 képviseld közül 181 a törvényjavaslat mellett
