Bácsmegyei Napló, 1925. október (26. évfolyam, 263-291. szám)
1925-10-30 / 290. szám
BACSMEGYEI napló 1925. október 30. Rendelet az agrárreform céljaira igénybevett földek megváltásáról Az ingatlanok telekkönyvi átírásához az agrárminisztérium jóváhagyása szükséges A julius végén megszavazott tizenketted-törvény felhatalmazást adott az agrárminiszternek arra, hogy a telepítésről készítendő törvény meghozataláig saját hatáskörében szabályozhatja az agrárreform alatt álló nagybirtokok megváltásának ügyét. A szabályzat most jelent meg a hivatalos lapban és ezzel aztán egy régen vajúdó kérdés nyert elintézést, mert a most megjelent úgynevezett pravilnik arról intézkedik, hogy az agrárreform alatt álló birtok-maximumon felüli földekért a tulajdonosaik kárpótlást kapjanak a birtokot ténylegesen élvező telepesektől. A pravilnik részletes rendelkezéseket tartalmaz az agráríöldek megváltásáról. Körülírja azokat a módozatokat, amelyekkel a megváltás történik, egyben kimondja, hogy ezeknek az ingatlanoknak telekkönyvi átírása a telepesek és dobrovoljácok részére csak az agrárminisztérium jóváhagyása után történhetik meg, ami azt jelenti, hogy az agrárreform által elvett földeknek tulajdonosai és az uj tulajdonos között kötendő szerződéseket az agrárminiszterhez keli felterjeszteni jóváhagyás végett. A szabályzat nem érinti a vételár nagyságát, melyből tiz százalékot kell az eladónak az agrárminisztériumban létesített úgynevezett telepítési-alap javára leróni. A szabályzat húszszoros büntetést szab ki azokra, akik nem a tényleges vételárat vezetik be az adás-vételi szerződésbe. A szabályzat szerint az agrárreform által elvett földekre vevők lehetnek elsősorban az úgynevezett földmivclő agrár-érdekeltek addig a földmennyiségig, amelyet erre vonatkozóan az agrártörvény meghatároz, másodsorban a falusi iparosok, akik egyszersmind földmiveléssel is foglalkoznak, harmadsorban telepesek, menekültek és optáltak, negyedsorban olyan dobrovoljácok és csetnikek, akiket az agrárreform egyizben már földben részesített. Ezek a vevők azt az agrárreform által* már nekik juttatott földei vásárolhatják meg a régi tulajdonosoktól, melyet eddig müveitek. A szerződéseket az egyes agrárhivatalok előtt kell megkötni, melyek a szerződésekről nyilvántartást tartoznak vezetni. A szabályzattal egy régi probléma nyert megoldást. Egyrészt rövidesen kárpótlást nyernek elvett földjeikért a volt földtulajdonosok, másrészt a telepesek telekkönyvi tulajdonosaivá válnak az eddig müveit földeknek. Mint értesülünk, az uj szabályzat szerint máris történt egy nagyobb jogügylet: a karlócai patriarchátus dáljai 10.500 holdnyi földbirtokára már kiadták a szerződéseket az agrárérdekelteknek. Bethlen miniszterelnök támadása a Népszövetség ellen Kisebbségi vita a magyar parlamentben — Magyarország kilép a Népszövetségből? — Az ellenzék demokratikus belpolitikát követel a külpolitika alátámasztására Budapestről jelentik: A nemzetgyűlés ülésén Baross János pártonkivüli képviselő napirend előtti felszólalásban tette szóvá ai Népszövetségnek az utódállamok kisebbségeivel szemben tanúsított eljárását. Megállapította, hogy a magyar kormány lagymatag külpolitikája csődöt mondott. A kisebbségek — mondotta— tizenkilenc esetben fordultak panasszal a Népszövetséghez, ebből tizennyolc esetben egyszerűen átírtak az illető országhoz, hogy panasz van. Arra kérte beszéde végén a magyar kormányt, hogy igyekezzék a belpolitikában a demokratikus útra lépni, mert a magyar diplomácia a külpolitikában azért gyenge, mert nem tud demokratikus belpolitikára támaszkodni. Pakots József demokrata képviselő támadta a kormányt, hogy a Népszövetségben nem készítette elő Magyarország és a magyar kisebbségek ügyét. Pakots felszólalása után gróf Teleki Pál jelentkezett szólásra: — Szeretném, — mondotta! —• ha a kormány komoly megfontolás tárgyává tenni, hogy Magyarország továbbra is bentmaradjon-e a Népszövetségben. Elérkeztünk a válaszúira. A kérdés az, hogy van-e remény arra, hogy a győzők szövetsége valóban a népek szövetsége lesz-e? A Népszövetség mostani atmoszférája nem alkalmas arra, hogy ott Magyarország eredményeket várjon. Elismerem, hogy a Népszövetség részéről pénzügyi kérdésekben komoly támogatásra talált Magyarország, fíe a határkérdésekben a^anájcs paritásos igazsággal dolgozik. Az osztrák határkérdésben Magyarország ellen, a salgótarjáni határkérdésben Magyarország javára döntött. A kisebbségi kérdésben hasonló a helyzet Az erdélyi telepesek ügyéből megállapítható az a tanulság, hogy a Népszövetségi Tanács nem bíróság,. hanem politikai testület, amely nem jogi megoldást, hanem politikai kompromisszumokat hoz létre. Németországnak a Népszövetségbe való belépésétől sokat várok, mert Németország a tanácsban vétót emelhet és a legpregnánsabb jogsérelmeket megakadályozhatja. Nagy kérdés azonban, hogy Németország ebben az atmoszférában képes leszt-e kifejteni a maga álláspontját. Lehet, hogy a Népszövetség azzá fejlődik, amit kitűzött maga elé. Vannak, akiknek idejük van ezt bevárni, dé vannak olyanok is, akiknek nincs idejük. Ezért kell felvetni azt a kérdést, hogy Magyarország bentmaradjon-e a Népszövetségben ? Bethlen István gróf miniszterelnök szólalt fel ezután. — Szeretném — mondotta —• ha mai ülésünk szavai messze elhallatszanának és a mai felszólalások a külföldön is visszhangra találnának. Felelős helyről állapítom meg, hogy amennyire objektiven kezelte a Népszövetség pénzügyi bizottsága Magyarország rekonstrukciójának kérdését, éppen olyan kevéssé lehet megállapítani az objektivitást a Népszövetségnél a kisebbségi kérdésben. Ezt a| múltban is több ízben hangoztattam és amig javulás nem mutatkozik, minden egyes esetben ismételni fogom azt, hogy a magyar kormány nem fogadhatja el ezt az eljárást, mint a kisebbségi szerződések végrehajását és mint azoknak a garanciáknak effektivvé tételét, amelyeket a Népszövetség magára vállalt Meggyőződésem, hogy amig az általános politikai viszonyokban gyökeres javulás nem következik be, addig a kisebbségi kérdés gyakorlása rí Népszövetség előtt a mai stádiumban fog Iaborálni, vagy pedig csak nagyon kevés eredményt fog felmutatni. Nemcsak mivélünk, hanem másokkal szemben is hasonló nemtörődömséggel jár el á Népszövetség. A békeszerződések a nemzeteknek két kategóriáját létesítették: a győzök és legyőzőitek kategóriáját, amelyek különböző jogrendben élnek. Az egyik mindenben képes akaratát érvényesíteni, a másik pedig majdnem semmiben. Ezután az utódállamokból kiutasított I tisztviselők helyzetével foglalkozott! Bethlen, majd megállapította, hogy az állampolgárságot is nap-nap után megtagadják politikai okokból. Azokat a jogokat sem respektálják, amelyeket az optánsok számára biztosítottak. Magyarország még ma sem tudott a katonai ellenörző-biízottságtól megszabadulni, annak ellenére, hogy a békeszerződésben csak három hónapra kreálták. Ezután Locamórót beszélt Bethfcn és annak a reményének adott kifejezést, hogy Locarnó előkészítője egy jobb jövőnek, amelyben a leszerelés kérdése talán megoldást nyer. Bethlen beszéde után Baross János és Pakots József visszavonták azt az indítványukat, hogy a magyar nemzetgyűlés a kisebbségek ügyében forduljon a kisebbségi szerződéseket garantáló öt nagyhatalom parlamentiéhez. Az elnök ezután az ülést bezárta. Háromszázotven jugoszláv kereskedőt károsított meg egy bécsi zughank Két szélhámos üzelmei Austro-Bank Export-Import cím alatt A bícsi rendőrség letartóztatta a szélhámosokat Beogradból jelentik: A bécsi rendőrigazgatóság csütörtökön arról értesítette a beogradi rendőrséget, hogy Becsben letartóztatták, az Austro Bank Export- Import két igazgatóját, akik hosszabb idő óta csalárd módon súlyosan megkárosítottak külföldi, köztük jugoszláviai kereskedőket.'Az eddigi megállapítások szerint a károsultak között szerepel több vajdasági kereskedő is. Az Austro Bank Export-Import néhány hónappal ezelőtt körleveleit intézett külföldi kereskedőkhöz, akiknek különböző bizományi árut ajánlott fel rendkívül kedvező feltételek mellett. Százezer dinár értékű áruért mindössze ezer dinár biztosítékot követelt a bank és így érthető', hogy Jugoszláviából is sok kereskedő lépett üzleti összeköttetésbe az Austro Bankkal, amelynek számlájára az Első Horvái Takarékpénztár fiókjainál kellett befizetni a biztositék-összeget. Jugoszláviából háromszázötven kereskedő fizetett be a bécsi bank részére ezer-ezer dinárt, a bank azonban az áruk leszállítását különböző ürügyekkel egyik hónapról a másikra halasztotta. Néhány nappal ezelőtt Blagoje Riszta boszniai kereskedő, aki szintén üzleti összeköttetésbe lépett az Austro Bankkal, Bécsbe utazott, hogy utána nézzen, miért nem kapja meg áruját. A kereskedőnek gyanús sejtelmei támadtak, amikor a Mariahilfer-strasse 31. szám alatti bérpalota egyik kis helyiségében akadt rá az Austro Bank irodájára. A kapu alatti, egyetlen helyiségbea két férfit talált Ettich Teödor vezérigazgatót és Jovanov Alexander igazgatót. Ettich és Jovanov beismerték, hogy sem pénzük, sem árujuk nincs, mire Riszta Blagoje feljelentést tett ellenük a rendőrségen. A rendőrség a két szélhámost letartóztatta és meginditöíta a nyomozást. Ettich és Jovanov kihallgatásuk folyamán bevallották, hogy Jugoszláviából háromszázötvenezer dinár folyt be számlájukra az Első Horvát Takarékpénztárhoz, azonban ebből az összegből csak harmincötezer dinárt vettek fel, mert a bank szintén gyanúsnak találta üzleteiket és beszüntette az összeg többi részének a folyósítását. A rendőrség a nyomozást folytatja. Az eltűnt holttest A szuboticai Rókus-temetöben összedőlt egy kripta — Rémhírek egy halott feltámadásáról, költözködéséről és eltűnéséről A szuboticai Rókus-temető környékén már napok óta nagy izgalommal tárgyalják, hogy a temetőben feltámadt egy halott és nyomtalanul eltűnt abból a kriptából, ahová két hónappal ezelőtt temették. A kriptát naponként az emberek százai keresik fel, a kiváncsiak beleskelödnek a vasajtó rácsán, amelyről hatalmas lakat csüag. A kripta mélyére nem lehet belátni, sötét van, csend van, hiába hallgatóznak az emberek, nem hallatszik semmi nesz és ez a mély csend csak még inkább izgatja a fantáziát. Azok, akik a rácstól már elkerültek, hogy helyet adjanak másoknak, a meggyőződés hangján nyilatkoznak a többiek előtt: — Mondom, hogy nincs benne. Biztosan feltámadt. A különös eset a rendőrségnek is tudomására jutott. Szerdán délelőtt megjelent a rendőrségen Milodanovics József szuboticai földműves, aki bejelentette, hogy apja, Milodanovics Iván, akit két hónappal ezelőtt temettek el, eltűnt a kriptából. A rendőrségen hihetetlennek találták az esetet, de mégis a kedélyek megnyugtatása végett, megindították a nyomozást. A nyomozás folyamán azután kiderült, hogy honnan származnak a holttest feltámadásáról és eltűnéséről szóló rémhírek. A Rókus-temelőben, Milodanovicsék kriptája mellett, néhány nappal ezelőtt egy másik kripta építését kezdték meg. Az alapfalak részére azonban nagyon mélyre ástak be, úgyhogy a nedves, porhanyós föld nem birta kitartani a Milodanovics-kriptát, amely a föld beomlása következtében összedőlt. A kriptában volt Milodanovics Iván koporsója, amelyet a lehulló tégladarabok összetörtek és a holttest kiesett a széttört koporsódeszkák közül. A temetőcsősz özvegye, aki férjét helyettesíti, megijedt a kripta beomlása és a koporsó széttörése miatt, nyomban kőműveseket hozatott, hogy helyreállítsák a kriptát, ő maga pedig besietett a városba és a széttört koporsóhoz hasonlót vásárolt aranybetüs felírással. A kőmivesek azután még az este felépítették az összedőlt kriptát és az éjszaka folyamán a halottat is átköltöztették uj lakásába. A rendőrség részéről, hogy a felizgatott tömeg kételyeit eloszlassák, elrendelték a holttest exhumálását. Szerdán délután Prodanovics Mladen rendőrkapitány, dr. Osztrogonác Béla rendőrorvos és Tomandl Ottó mérnök kiszálltak a Rókusi-temetőbe, felnyitották a kriptát és megvizsgálták a halottat, amelyet azután az összegyűlt tömegnek is megmutatott a bizottság. A tömeg csalódottan oszlott szét, az emberek sajnálták, hogy a halott nem támadt fel, hanem — Isten nyugtassa — tovább piheni örök álmát...
