Bácsmegyei Napló, 1925. október (26. évfolyam, 263-291. szám)

1925-10-29 / 289. szám

4. oldal. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1925. október 29. A disszidens horvát képviselők válasza Radics Istvánnak Lorkovics képviselő nyilatkozata a Dóm ban Zagrebböl jelentik: Mint ismeretes, a Dom mult heti számában közölte Ra­dics István nyílt levelét, amelyben Lor­kovics Ivánt és a többi disszidens Ra­­dics-párt képviselőt a választások előtt tett kötelező ígéretükre való hivatko­zással, mandátumukról való lemondásra szólította fel. A Zajednica a Hrvat cimü lapban — mint jelentettük — már válaszolt Radics Istvánnak, míg a disz­­szidens Radics-pártiak Lorkovics képvi­selő által aláirt helyreigazító nyilatko­zatot küldtek a Dom-x\ak, amit a lap szerdai számában közöl. A nyilatkozat többek közt a következőket mondja: — Radics István nyílt levelének állí­tásai valótlanok. Mi köteleztük magun­kat, hogy betartjuk a horvát népképvi­selet 1924 május 1-i és október 13-iki határozatait a képviselői napidijakra vonatkozólag és ehhez a határozathoz tartottuk is magunkat mindaddig, amig a horvát köztársasági parasztpárt fenn­állt. Nem igaz azonban, hogy Írásban — mint ahogy Radics állítja — köteleztük magunkat arra, hogy minden politikai kérdésben követjük a horvát paraszt­pártot, illetőleg annak elnökét. Ilyen köte'ezettséget nem vállaltunk a horvát köztársasági parasztpárttal vagy annak elnökével szemben sem, nem hogy a horvát parasztpárt vezetőségével szem­ben bármilyen kötelezettséget vállaltunk volna. Nem igaz az sem, hogy mi a horvát parasztpárt jelölő listáján szerepeltünk és hogy bennünket a horvát parasztpárt megszervezett tömegei választottak meg. Horvát parasztpárt néven a mait válasz­táson Lovrekovics Vinko állított listát? mi azonban ezeken nem szerepeltünk., Bennünket a horvát köztársasági paraszt­párt listáin jelöltek és az, amit ma hor­vát parasztpártnak hivnak és amely pártnak Radics István az elnöke, nem-Egy kritikus albumából Irta: Baedeker A barátságok, amelyeket a klubban vagy kávéházban, utón .agy fürdőn, zsuron vagy a kártyaasztalnál kötünk, olyan távolságban vannak az érzelmek, harmóniáján és a jellemek rokonságán fölépült baráti viszonyokról, mint a koníekciós áruházban vásárolt öltöny ahhoz a ruhához képest, amelyet a szabómüvész gondos méretek szerint és minuciózus kidolgozással szab a testünkre. Úgy nagyjában az előbbi is megfelelő, de igazán csak az utóbbi fog beválni, s tartósnak csak ez fog bizo­nyulni. A legtöbb embernek természetesen elég jó a »konfekció«, s ezek nem vágy­nak a »személyes«, az »egyéni« ruha után,— a nagy többség megelégszik a közös kedvteléseken nyugvó barátok­kal, s nem vágynak olyan után (s nem is tudnak talán Ilyenről), amelyet a szi­vek kötnek az erkölcsi és szellemi ösz­­szetartozóság alapján. *k Ka sok barátod van, egyiket a másik­nak köszönheted. Tiz közül kilenc az­ért a barátod, mert tudják, hogy bará­taid vannak. Egyetlen barátja tán senki­nek sincs. Ezen a téren senki se óhajt egyedül állani. % Tiz jóbarát védelme se elég egy alattomos ellenség támadásával szem­ben, s tiz jóbarát szeretete együttvéve se olyan erős mjnt egyetlen ellenség gyű­lölete. * Az élénk társasélet ellensége a barát­ságnak, amely két egyén bizalmas és szeretettel teljes becsülésen alapuló viszonyát jelenti. Mégis, aki mindennap zajos társaságba jár és száz meg száz csak név-, hanem programm szerint is éles ellentétben van a horvát köztársa­sági parasztpárttal. Ennek a horvát pa­rasztpártnak a listáján nem is jelöltet­tük volna magunkat soha. Nem igaz végül, hogy becstelen eszközökkel küz­dünk a horvát parasztpárt és annak el­nöke ellen. Nyíltan és becsületesen har­colunk azokért az elvekért, amelyek közösek voltak a horvát köztársasági parasztpárt és a Zajednica programmjá­­ban. Ezt a politikát folytatni is fogjuk. A nyilatkozatot dr. Lorkovics Iván és társai írták alá. A titokzatos halál Gyilkosság vagy szélhüdés? — Főtárgyalás a szuboticai törvényszéken A . szuboticai törvényszéken szerdán érdekes bűnügyben .Ítélkezett Pavlovics István törvényszéki elnök büntetőtaná­csa. A bűncselekmény 1924. év japuár 23-án történt a martonosi földeken, ahol Fehér József martonosi gazdálkodó vas­lapáttal fejbeverte Fábián Mátyás gaz­datársát. Fábián megsérülése után hat­­vanhárom nappal meghalt. Az ügyész­ség szándékos emberöléssel vádolta Fe­hér Józsefet, mert a vád szerint a be­állott halál a vaslapáttal okozott sérü­léssel áll összefüggésben. Vaslapát és meggyíabot Az első tárgyalást ez év február 17-én tartották meg ebben az ügyben. A szabadlábon levő Fehér József úgy adta elő az esetet, hogy ö megütötte vaslapáttal Fábián Mátyást, de ezt ön­védelemből tette. A kritikus napon Fe­hér József, unckafivérével, Fehér Péter Pállal kocsival kiment a földekre, ahol a nagy havat »hancsikolták«, jeleket csináltak, hogy megjelöljék a kocsiutat és elejét vegyék annak, hogy a kocsik a buzavetésre menjenek. A »hancsiko­­lás« közben jött kocsijával Fábián Má­tyás. Fehér József és Fábián Mátyás aközött már előbb is ellenségeskedések voltak éppen amiatt, mert kocsival egy­másnak a buzavetésére hajtottak. Ami­kor Fábián a kocsijával odaért, ahol a két Fehér lapáttal hányta a havat, az egyikük — Fehér Péter Pál -- odament' Fábiánhoz és rászólt, hogy ne hajtson a buzavetésre. Fábián indulatosan visz­­szafelelt és szidalmazta Fehér Józsefet, aki. aztán szintén belevegyült a< szó­harcba. Az egyre hevesebbé váló szóharc közben Fábián leszállóit a kocsiról. Megyfa bot volt a kezében. A vádlott Fehér József szerint Fábián feléje ütött a bottal, mire ő hátralépett, fölemelte a kezében levő vaslapátot és Fábián fe­jére sújtott. Az első főtárgyaláson kihallgatott ta­nuk közül Fehér Péter Pál is igy mon­dotta el az esetet, mig az elhalt Fábián Mátyás özvegye, aki szemtanúja volt az esetnek, valamint Fagyos András, — aki távolabbról nézte a verekedést, — azt adták elő, hogy Fehér ütötte meg előbb Fábiánt. Orvosok dilemmája A bűncselekmény lefolyása eléggé tisztázva volt a bizonyítási eljárás so­rán, de nagy vita fejlődött ki annak, a kérdésnek a kapcsán, hogy Fábián Má­tyás halála okozati összefüggésben ál­lott-e az elszenvedett ütéssel. Perazsics Bozsidár dr. törvényszéki orvos a boncjegyzőkönyv adatai alapján azt a szakvéleményt terjesztette a bíróság elé, hogy a halált nem az elszenvedett ütés okozta, hanem agyszélhüdés, mert a seb nem gennyedt és az agyban friss vérömlést találtak. Miután a kérdést nem lehetett eldönteni, a bíróság úgy ha­tározott, hogy beidézi a sztarakanizsai emberrel érintkezik, persze felületesen, arról azt tartják, hogy: ápolja a barát­ságot. Arról ellenben, aki visszavonultan, szűk baráti. körbpn él s kerüli a társas, összejöveteleket, az az általános véle­mény, hogy : magának való ember, -aki­nek nincs tehetsége a barátsághoz. * Vannak, akik nem tudnak barátságot érezni, bár él bennük a vágy barátságo­kat kötni. Rájuk ismerhetsz az állandó sopánkodásukról, hogy már nincsenek többé önzetlen és feláldozó jóbarátok, s hogy a barátság, ez az antik szép erénj'- már teljesen kiveszett a gonosz emberek sivár leikéből. * ember között képzelhető: a gyermekko­ri barátság, — de a legszorosabb s a legbiztosabb kötelék, amely embereket egybefüz: egy közösen elkövetett rpssz cselekedet. Az együtt komiszkodók hi­­vebbek egymáshoz mint az együtt ját­szók vagy az együttimádkozók. * A szerelem igen sok próbát áll ki, a barátság nagyon keveset. Legjobb: nem tenni -próbára. * Párbeszéd. — Barátod neked Pali? — A legintimebb. Mindennap együtt kártyázunk. * Ez a megszólítás: kedves barátom, néha úgy hangzik és úgy hat mint egy inzultus. S vannak, akik e — maguk­ban oly intim — két szót csakis igy tud­ják kimondani. * A barátság ideálisabb volt az ókorban, az ellenséges manapság tökéletesebb. * Valamikor minden áldozatot meghoz­tunk egymásért: végighallgattuk a bará­taink ötfelvonásos drámáit azzal a türe­lemmel, ajmellyel az ember elolvas egy epigrammot. Végighallgattuk akkor is, ha versekben voltak írva, s a .fenséges jambusokat úgy hallgattuk, mintha mjn­­denik egy-egy kitűnő vicc lett volna. Most? Most a barátságunk legfeljebb arra képes, hogy meghallgattatja velünk egymásnak az apró bon mot-it, kicsi adomáit. S bizony mondom néktek, hogy ma türelmetlenebbül lessük az anekdota végét mint régente a tragikai hős buká­sát s a függönynek végső legördülését a szomorujáték utolsó szomorú jambusa után * A legállandóbb — sokszor a sírig tar­tó barátság kapcsolat talán, amely két A barátság az emberek egy bizonyos fajtájánál csak cégér, amely alatt el­nyerhetik egymásnak a pénzét s flörtöl­hetnek egymásnak a feleségével. Mégis: ezek között is találkoztam egy úriem­berrel aki kijelentette, hegy nem kár­tyázik a barátaival, mert nem akarja elnyerni a pénzüket. S találkoztam egy másikkal is, aki azt mondta: »Nem mu­tatom be a barátaimat soha annak a nő­nek, akit szeretek«. Az első nem bízott a maga barátságában, az utóbbi a bará­taiéban ..." * A barátság: a műveltség produktuma. A régi görögöknél — ennél a legművel­tebb népnél — virágzott legjobban a szeretetnek ez a nemes virága. S a vi­lágon mindenütt, ami még van egy kis maradék belőle, csak a művelődök kö­zött található. Diákok, katonatisztek, tisztviselők, Írók és művészek közt ápolják a legeszményibb barátságot. A paraszt — ez az egyáltalában nem mü­veit ember —. nem is ismeri ezt az ér­zelmet,. ö csak rokont meg szomszédot ismer. A. félmüveit munkásnak se igen van barátja. Testvért, bajtársat emle­get, és elvtársat meg pajtást, s ha ba­orvost, aki a sérültet hónapokon át ke­zelte' és ezen kívül még más orvosszak­értők beidézését is elhatározta a bíró­ság. A törvényszék ez okból a február 17-iki tárgyalást félbeszakította. A folytatólagos tárgyalást február 24-én tartották meg, amelyen kihallgat­ták Koch Arnold dr. kanizsai orvost, aki kezelte az elhalt Fábiánt. Koch dr. elmondotta a betegség lefolyását és ki­jei entete, hogy az ő véleménye szerint lehet okozati összefüggés az elszenve­dett sérülés és a beállott halá.1 között, de ezt biztosan nem állíthatja. Perazsics Bozsidár dr. törvényszéki orvos ezzel szemben megmaradt első véleménye mellett, hogy agyszélhüdés esete forog fenn. Wilheim Imre dr. orvos előterjesztett szakvéleménye szerint nincs kizárva, hogy a beállott halál okozati összefüg­gésben állott a fejsebbel, de ez olyan rendkívüli eset lenne, ami tízezer eset­ben legfeljebb egyszer fordul elő. Jere­mies Risztó dr. törvényszéki orvos, aki Perazsics Bozsidár dr. törvényszéki or­vossal együtt végezte a boncolást, azon ! a véleményen van, hogy az elszenvedett J sérülés és a beállott halál között nincsen okozati összefüggés és a halált agyszél­hüdés okozta. Miután igy az orvosi szakvélemények I között lényeges eltérés mutatkozott, a I bíróság úgy határozott, hogy az irato­kat véleményezés végett felterjeszti a beogradi Egészségügyi Tanácshoz. A szakvélemény beérkeztéig a'tárgyalást elhalasztotta a bíróság. A Közegészségügyi Tanács döntése ■ Szerdán, volt ebben az ügyben a har­madik főtárgyalás. Pavlovics István elnök délelőtt kilenc órakor nyitotta meg a folytatólagos fö­­tárgyalást és előbb Fehér József vád­lottat hallgatta ki. A vádlott teljesen úgy mondja el az esetet, mint az első tárgyaláson. Fehér Péter Pál és Fagyes András tanuk ugyancsak első vallomásuk rátjának nevez is valakit, azt csak ne­vezi igy, valósággal a társának tekinti... Hogy mi lesz a barátsággal, mi jövője van ennek a nemes viszonynak az uj időkben, a közmüveiíség haladásával, az eddigi müveitség-értékek átértékelé­sével, nagyon érdekes és fölötte izgató kérdés. Megszűnni sohase fog, annyi bi­zonyos, mert a műveltség fakasztotta ki és fejlesztette föl, s nem tudjuk más­képp elképzelni mint úgy, hogy amig műveltség lesz, lesz barátság is. Időn­­kint egy kissé kimegy a divatból, de megint fölülkerül, mert a kultúránk nem lehet meg nélküle. Azért teremtette, mert szüksége volt rá. * A barátság annak a két életkornak az eszménye, amely még nem és már nem kedvez a szeretetnek: a kora ifjúságnak és a késő vénségnek. A nagyon fiaitalok és a teljesen öregek ápolják a legna­gyobb hévvel a barátságot. Még érthe­tőbben: abban a korban barátkozunk a legszenvedelmesebben, amikor még nem s mikor már nem kellünk a nőknek. * I Ha vannak barátaid, akkor megenged­heted magadnak azt a fényűzést, hogy legyenek ellenségeid is. * Egy máskülönben igen kitűnő úriem­bernek sok ellensége volt, s mikor vala­ki sajnálkozott, ő mosolyogva felelte: —• Sose sajnálkozzatok ezen a körül­ményen. Hiszen ezen alapszik a társa-­­dalmi állásom! I A hirtelen meggazdagodott ember, ha van egy kis ítélete, könnyen válik em­­bergyülölővé, amikor látja hogy mily rohamosan szaporodnak a barátai. Eh­hez hasonló érzelem váltó zás on kényte­len átmenni az is, aki egyszerre szegény lett.

Next

/
Thumbnails
Contents