Bácsmegyei Napló, 1925. október (26. évfolyam, 263-291. szám)
1925-10-29 / 289. szám
» ARA Yk DIHAR PoStarma piáiénál XXVI. évfolyam Szubotica, CSÜTÖRTÖK 1925 október 29. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—52 Előfizetési ár negyedévre 150 din. Szerkesztőség: Aleksandrova ul. 4, (Rosaia Foncitre-paloU) Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova ul.l. (LoIbacJs-paloía) Kultúra és nacionalizmus Néhai jó Beöthy Zsolt volt nevezetes arról, hogy u magyar kultúra és irodalom minden megnyilvánulását a hazaszeretet forrásából származtatta. Ha ez a nacionalista szempont a megítélés sok szembeszökő visszásságát termi is meg és gyakran Listius Lászlókat meg Kónyi Jánosokat protegál be a nemzeti Pantheonba, ha a kulturális jelenségek átfogó megértéséhez a nacionalista lelkesedésen kívül egyéb inspirációk és megfontolások is kellenek, kétségtelen azonban, hogy a nacionalizmus a művelődés egyik jelentős hajtóereje, amelynek értéke leginkább az iskola működésében mérhető fel. A nemesebb értelemben vett nacionalizmus a konstruktiv szellemi munkára helyezi a fősulyt és amikor saját hazája kultúrájának színvonalát emelni törekszik, a világ haladásának egyetemes érdekeit szolgálja. Ennek az alkotó nacionalizmusnak nevében, amely az iskolát a nemzeti fejlődés várbástyajáTiak tekinti, szólalt fel a radikális klub legutóbbi ülésén egy vajdasági képviselő és azzal a megokolással, hogy az iskolák hazafiakat nevelnek, minél több közép- és szakiskola felállítását sürgette. A legnagyobb kormányzópórt klubülésén lefolyt közoktatásügyi vita egyébként is intenzív érdeklődést kelt a közvéleményben, amely a tartalmas eszmecserét annak jeléül fogja föl, hogy a pártcsatározások meddő évei után végre megnyílik a komoly problémák megoldásának produktív korszaka. MinéT több iskolája van egy országnak, annál szélesebb az az alap, amelyen nemzeti érdekeit kultúrálhatja. Az a nép, amelyik nem fordit elég gondot iskolái fejlesztésére, nélkülözi a nacionalizmusnak leglényegesebb elemét, a vetélkedő kedvet, amely a nemzetek kulturális versenyében olyan nagyszerű erőfeszítéseket eredményez az egész emberiség javára. Az a hazafiság, amelyet az iskola olt be az ifjúságba, nem merülhet ki negatívumokban és tudományos képzettséggel megalapozva a legfontosabb tényezője az állami életnek. Az iskolakérdést nem szabad puszta reszszortügyként kezelni, hanem azzal az elmélyedéssel, messzelátó gondossággal és akadályt nem ismerő áldozatkészséggel, amelyet sorsdöntő hordereje megkövetel. És ha az adott viszonyok bizonyos korlátokat szabnak annak a programnak megvalósítása elé, hogy minél több iskola épüljön, mindenesetre gondoskodni kell a mór meglévő iskolák funkcióit zavaró hiányok pótlásáról. A közoktatásügyi miniszter fölemlítette expozéjában, hogy 1U5 gimnáziumi osztály van az országban és egy-egy osztályra alig esik egy-egy képesített tanerő. Középiskolai oktatásunknak erre a fundamentális hibájára vezethető vissza az a minden tanév végén kiújuló szomorú tapasztalat, hogy középiskoláink nem töltik be kifogástalanul hivatásukat és a bukott tanulók száma sokkal nagyobb, mint az normális körülmények között jogosult volna. Az első teendő tehát a középiskolai tanítás szakszerüsitésének végrehajtása, a tanárképzés kiszélesítése, hogy a jövő generációk tudásának leghatékonyabb előkészítője, a középiskola, megfelelhessen rendeltetésének. Abból, hogy a szakiskola kevés, nem okvetlenül következik a középiskolai tanítás redukálásának szükségessége, csak éppen a szakoktatás tekintetében fölmerülő követelmények honorálása. Ha azonban elháríthatatlan a kollizió a két pedagógiai szükséglet kielégítése között, akkor inkább legyen kevesebb gimnázium és több szakiskola, de minden egyes tanintézet álljon miszsziója magaslatán. A szellemi proletariátus tuitengését nem kis részt az iskola kvalitatív sülyedése idézte elő és ha az oktatásügyet megtisztítják a háború nyomaitól, akkor ennek a proletariátusnak kicsapó hullámai is visszaterelődnek rendes medrükbe’. Abból az eszmekeltő vitából, amelyet a radikális klub most folytat, az a remény kínálkozik, hogy a közoktatásügy nem les, a megegyezés kormányának mostohagyermeke. A görög-bolgár viszály a parlament előtt Az SHS királyság megőrzi semlegességét a konfliktussal szemben — Níncsics külügyminiszter a balkáni helyzetről Beogradból jelentik: A nemzetgyűlés szerdai ülésén Nincsics külügyminiszter válaszolt dr. Angyelinovics Grga demokrata képviselőnek a görög-bolgár viszály ügyében hozzáintézett kérdésére. A külügyminiszter előre bejelentett felszólalását nagy érdeklődés előzte meg, a képviselők csaknem teljes számban résztvettek az ülésen és tele volt a diplomaták karzata is. A kormány tagjai is, Pasics miniszterelnökkel együtt csaknem valamennyien ottvoltak az ülésen. Tíz órakor nyitotta meg az ülést Szubotics Nikola elnök. Napirend előtt Moszkovljevics földmivespáirti képviselő intézett kérdést az agrárreform-miniszterhez és sürgette a dalmáciai agrárreform végrehajtását. Radies Pavle agrárreíorm-miniszter azonnal válaszolt az interpellációra és kijelentette, hogy mindent el fog követni, hogy ezek a sürgős kérdések minél előbb elintézést nyerjenek. Nincsics beszéde Ezután Nincsics külügyminiszter tbeszélt a görög-bolgár viszályról. — Mint ismeretes — mondotta a külügyminiszter — szomszédságunkban, a görög-bolgár határon olyan események játszódtak le, a melyek a mi közvéleményünket is meglehetősen nyugtalanították. A görög határon történt eseményeket az idézte elő, hogy c hónap 19-ikén délután két órakor a bolgár határmenti csapatok Demir—Kapije közelében megtámadták a görög határőröket és megöltek egy görög határőrt. Ez volt a tulajdonképpeni oka a mostani viszálykodásnak, a mely azután nagyobb méreteket öltött. A (bolgárok ezután különböző csapatkoncentrációkat hajtottak végre, mivel azonban nem tudtak egy zászlóaljnál nagyobb- csapatot őszszegyüjteni, kénytelenek voltak a görög nyomásnak engedni'. Ebben a helyzetben kapták a görög parancsnokok azt az utasítást, hogy a bolgár csapatokat űzzék el görög területről és szánjanak meg bizonyos stratégiai pontokat a bolgár területen. A bolgár jelentések szerint 19-én délután három órakor játszódtak le ezek az események Demir—Kapije közelében, a heíasici frontszakaszon. Egy görög katona átment a bolgár határon és lőtt a bolgár határőrökre. A bolgárok válaszoltak a tüzelésre, megölték a támadót és a holttestet bolgár területre hurcolták. A görög katonaság erre a parancsnokló tiszt vezetésével elindult a holttest felkutatására és bolgár területre lépett. A bolgár katonaság tüzeléssel fogadta őket és ez volt a viszály közvetlen megindítója. E hónap 22-ikén a görög kormány szóbeli jegyzéket nyújtott át Athénben a bolgár követnek, amelyben megállapítja a határsértést és ezt (bizonyítani akarja. Ebben a jegyzékben a görög kormány azt követeli a bolgár kormánytól, hogy a bűnösöket büntessék meg, ezenkívül hat millió drachmát fizessenek a meggyilkolt görög katonáért. A bolgár kormány a maga részéről kijelentette, hogy azonnal jelentést kapott az incidensről és athéni követe utján felszólította a görög kormányt, hogy vegyes döntőbizottságot küldjenek ki a felelősség megállapítása végett. A görög kormány erre tudvalévőén nem adott választ, ezért a bolgár kormány, még aznap a szövetséges hatalmakhoz fordult és kérte, hogy az ügyet saját hatáskörében intézzék el az érdekelt államokkal. A népszövetségi szerződés 10. és ll-ik szakasza értelmében a bolgár kormány kérte a Népszövejtségi^Tanács összehívását, fíriand a tanácsot október 26-ikára össze is hívta, amelynek ülésén elhatározták, hogy a csapatokat mindkét fél tartozik huszonnégy órán belül a határokra visszavonni és a Népszövetség határozatát hatvan órán belül végre kell hajtani. A semleges szemlélő áltáspontj n Ez az összeütközés, — folytatta a külügyminiszter, — amely a Balkánon, a mi szomszédságunkban történt, kormányunkat igen kellemetlenül érintette. A jelentések, mint ismeretes, ellentétesek voltak, ezért a jugoszláv kormány elhatározta, hogy a semleges szemlélő álláspontjára helyezkedik, annál is inkább, mert egyik részről sem kérték fel intervencióra. Ilyen módon beavatkozásunk sértette volna egyik vagy másik fél érzékenységét és ezáltal a helyzet még inkább elmérgesedett volna. Ez a válaszom arra, hogy mit csinált kormányunk abban a tekintetben, hogy .ezt a. konfliktust minél gyorsabban elintézze. Ez egyszersmind a felelet arra a kérdésre üs, hogy mit tett kormányunk, hogy a görög csapatok a bolgár területeket azonnal hagyják el. Ila olyan intézkedéseket lettünk volna, hogy a görög csapatokat a bolgár területek elhagyására kény szentsük, ez Görögországgal háborúra, vezetett volna, mi azonban elhatároztuk, hogy ebben a konfliktusban teljesen semlegesek maradunk. Nem hisszük, hogy ez a konfliktus olyan komoly következményekre vezetne, amely a balkáni status Quo-t veszélyeztetné, ha azonban ez minden várakozás ellenére mégis megtörténnék, úgy államunk nemcsak a Népszövetség iránti kötelességét ismerné, hanem a mellé a szomszéd mellé állnánk, melynek érdekei veszélyeztetve vannak és megtennők a szükséges intézkedéseket. Az egész ügy egyébként még folyamatban van. Az egyetlen szervezet, amely közbenjárásra hivatott, a Népszövetségi Tanács, amely az egész ügyet kezébe vette. A Népszövetségi Tanács a helyzetet megvizsgálja és mindaddig, inig végleges döntését meg nem hozza, nekünk is fel kell függesztenünk Ítéletünket arra nézve, hogy tulajdonképpen ki felelős a konfliktusérti mert csak igy tudjuk a pdrtonkiviüi figyelő szerepét betölteni. Mindamellett kijelentem, hogy nagyonszomorú dolog, hogy ilyen események történhetnek és mindenkinek érdekében áll, — különösen pedig nekünk, mint közvetlen szomszédnak érdekében, hogy ezek az események minél gyorsabban elintézést nyerjenek és a normális helyzetet minél előbb helyreállítsák. Nem könnvü a Balkán békéjét megóvni Tudjuk, hogy nem könnyű a Balkán békéjét megóvni és azt is tudjuk, hogy milyen nehéz a hidegvért megőrizni akkor, amikor a szomszédos. államban -olyan szervezetek
