Bácsmegyei Napló, 1925. október (26. évfolyam, 263-291. szám)

1925-10-28 / 288. szám

8ÄCSMEGYEI NAPLÖ 1925. október 28. KÉPTELEN KRÓNIKA VAN EGY KUTYÁM, amelynek a papája állítólag farkas volt, az erdő réme. Nem tudom, mennyiben ütött a papájára, de tény, hogy állandóan gyil­kos kedvében van és ilyenkor nem riad vissza egy kis vérengzéstől sem. Mi­után háziasszonyom csirkéit és pulykáit elfogyasztotta, nemesebb vadra tért át: megette a vekkeremet. Az utolsó fogas­kerékig. Maid egy enyhe októberi al­konyon sz^tszaggatta a barátom egyet­len téíikabátiáuak gyönyörű prémgal­lérját. Ezeivütán már csak két választás maradt számomra: vagy javítóintézet­be adni az elvetemültét, vagy pedig a sintérhez, a halál iskolájába. Végül is úgy döntöttem, hogy kiadom kosztba egy megbízható jó ösmerősömhöz. Ez vasárnap történt. Az áldozat még meg­kérdezte: — Aztán szolid állat ez a kutya? A lehető 'egrózsásabb reményeket helyeztem kilátásba. . —-Az nem szó — áradoztam — ma­ga a tisztesség és jólneveltség. Akár egy zálogház. Ez halott. De hisz az ember csak nein mondhat rosszat a kutyájára? Hétfőn tedult arccal rontott be hozzám a fele­barátom. —■ Mi történt? — kérdeztem szigo­rúan és nyomban tudtam miről van szó. —• Az a dög — mondta elfúlva — az a dög megette a perzsaszönyegü.nket. — De remélem nem lett semmi baja? — ugrottam neki bőszülten — mert ak­kor jaj neked! Nem. a kutyának kutya baja sem tör­tént, de viszont sehoisem tűrték meg huszonnégy óránál tovább. Napokat 'evett. Amikor azonban a kövér Csik­­szeredáné lábikrájából kiharapott vagy másfél kilót, magam is gondolkodóba estem. Kétségtelen, ez az eb visszaél a bizalmarpmal. Pedig derék, okos állat. Vérzik a szivem, hogy meg kell válni tőle, de mégis odaadom. Persze nem in­gyen adom, mert akkor nem becsülné meg senki és nekem különben is már sokba van. Direkt deficitbe van. Tehát: egy félesztendős kis farkas kutya eladó. Különös ismertetőjele: a gazdája én va­gyok. * A KENYÉR a szegény ember pásté­toma, tehát én naponta pástétommal élek, mert délben és este mindig elfo­gyasztok két szerény karéjjal a ven­déglőben. A kenyér az eddig 'tisztán és önzetlenül volt kenyér és ha a pikkoió elibém tette a kenyeres tálat, hát ah­hoz a gyanúnak még az árnyéka sem férhetett. A múltkor azonban egy kis meglepetés ért. Egy kis ujitás, kedves­kedés a vendéglős részéről, • tekintve, hogy minden olcsóbb lett, csak ő ma­radt meg a régi drágának. A kenyérben déliben egy reszelőrc bukkantam. Egy csinos, finom acélreszelöre, amilyennel a moziban reszelik el a börtömrácsot a 13-as számú Mix és a többi fegyencek. Nem szeretem a feltűnést és amikor arra jött a tulajdonos, szó nélkül nyel­tem egyet. Lenyeltem az egészet. Más­nap már messziről láttam, hogy valami domborodik a kenyérbélben. Valami ke­cses gömbölyüség. És a látszat nem csalt. Gondos hámozás után napfényre is hoztam egy szép fekete gombot. — De hisz ez az én dolmányomról szakadt le tavaly! — örvendezett a pitykérnek boldogan asztaltársam és nyomban kigombolta a kabátját. A pity­­ke passzolt és én átadtam a tulajdono­sának. így ment ez egy darabig, mint a zsákba macska. Mint a keresztrejtvény. A’íig vártam mindig a delet, hogy- meg­tudhassam: mi is lesz ma a kenyérben? Na, ma aztán váratlan meglepetés ért. A kenyérben nem dugóhúzó volt, nem hairisnyakötö és nem is egy motorke­rékpár. Ó, vájjon mi lehetett más a ké­jétemben? Egy- ■syábbogár. Egy halott svábbogár. Egy oszlásnak indult sváb­bogár, amely már nem vét a légynek se. De csak a fejét és a potrohát sike­rült kiásni a kenyérbélböl. A többi test­résznek hült helye volt. Este, a vacso­ránál aztán leszállították a szárnyait és a lábakat is. Mind a hatot. Vagy- leg­alább is: én hatot találtam a pompás, ropogós kenyérvégben. így, részletek­ben jutottam hozzá. Szépen kitettem a tányérom szélére. Az éthordó csudái­­kezva nézett rám. Ezt mondta a tekin­tete: »ilyen Ínyenc falatot ott hagy?« Meg volt sértve. — Bocsánat — ekszkuzáltam magam — de én vegetáriánus vagyok.. # AZ ÍRNOK UR, az elegáns vászon­­nadrágos másoló, akinek gyönyörű gyöngybetüit hetedhét határban is ös­­merik, akiért valamikor versenyeztek Párisból jelentik: A nagykövetek tanácsának ülésén a locarnói szerző­dések hatása félreismerhetetlen volt. A nagykövetek konferenciája tár­gyalás alá vette a német birodalmi kormány válaszjegyzékét a lefegy­verzésről, amelytöt még október 23-án nyújtott át Mösch párisi né­met nagykövet Briandnak. Néhány hónap előtt még teljesen elégtele­neknek tartották a nagyhatalmak a német birodalmi kormány idevágó intézkedéseit, most alapjában meg­változott a hangulat és a Times tu-Párisból jelentik: A Haiti szigetén fekvő San Domingo lakosságát néhány nap óta példátlan vakmerőséggel vég­rehajtott betörés tartja izgalomban. Is­meretlen tettesek behatoltak George M. Salvatier, az Egyesült-Államok san-do­­mingői főkonzuljának nyaralójába, a melyet teljesen kifosztottak és egyúttal elraboltak egy kristályvedret is, amely­ben a fők,onzul Kolumbus Kristófnak, Amerika felfedezőjének hamvait őrizte. A rablók, akik értéktárgyak után ku­tattak, a főkonzul lakásában elhelyezett páncélszekrényben ráakadtak a Kolum­bus földi maradványait őrző vederre, amelyet magukkal vittek, bizonyára anélkül, hegy sejtelmük lett volna an­nak történelmi értékéről. A rendőrség széleskörű nyomozást in­dított a tettesek kézrekeritésére, de a kutatások eddig még nem vezettek eiedményre. Kolumbus hamvai elrablásának hire a sain-domingói rendőrhatóságokon kívül zavarba fogja hozni a nagy felfedező számos életrajzíróját és a történettudó­­sokat is, mert kiderült, hogy Kolumbus földi maradványait nem kevesebb, mint károm különböző kelyen őrzik múzeu­mokban és magángyűjteményekben. A híres olasz világutazó porait mind a három helyen valódiaknak tartják, a történészek pedig a inai napig sem tud­tak megegyezni annak megállapításá­ban, hogy Kolumbus Kristófot tulajdon­képpen hol temették el végleg. Amikor a hires utazó 1506-ban a spa­nyolországi Valladolidban meghalt, végrendeletében azt az óhaját fejezte ki, hogy tetemeit ne az Óviiágban, amely életében oly hálátlan volt iránta, helyez­zék örök pihenőre, hanem a Haiti szigeti San Domingóban, ahol először lépett az általa felfedezett világrész földiére. Ko­lumbus özvegye azonban, aki nem akart megválni férje holttestétől, keresztül­vitte azt, hogy a nagy halottat a valla­­dolidi székesegyházban temessék el. az ügyvédi irodák és hivatalok, beállí­tott ma hozzánk és felajánlotta szolgá­latait. Kicsit megkopott az ixnok ur, a nadrágja bizony kifényesedett és őt ma­gát is megviselte az idő. — Nagyon sajnáljuk — mondta a szerkesztő és rámutatott az asztalán álló írógépre. A másolónak, akit valami­kor a tenyerükön hordoztak az ügyvé­dek, elkomoi;odott az orcája. Beborult, akár az ég, ha felhőket hoz a szél. — Ez! ez a masina... dadogta vég­telen gyűlölettel és többet nem tudott mondani. Csak állt ott iszonyú keserű­séggel a szivében és farkasszemet né­zett a vidáman csattogó Írógéppel. Úgy nézett rá, mint a kivénült prima­donna az uj csillagra. Mint a rablóra, aki kiveszi a. szájából a faliatok (-.) dósitójának értesülése szerint a ha­tározat olyan lesz, hogy hamarosan számítani tehet Köln mielőbbi kiürí­tésére és a Rajna-tartomdnyok első zónájának felszabadítására is. A Times jelentése szerint a nagy­követek tanácsának keddi ülésén Briand a kölni zóna kiürítése mel­lett foglalt állást, mert mint kijelen­tette, meg van győződve arról, hogy ezáltal a német nemzetiek elvesztik legerősebb arsrumentumukot a lo­carnói egyezmény jóváhagyása ellen. henhetett ezen a hírnevéhez méltó dísz­sírhelyen, mert alig három évvel ké­sőbb Szevillába vitték a holttestet, ame­lyet itt újra eltemettek. Több, mint há­rom! évtizedig nyugodtak Kqlumbus po­rai Szeviilában, abban a spanyol város­ban, amely magát a hires utazó szülő­helyének tártja és ezt a dicsőséget min­denáron el akarja vitatni Genuától. Har­minc év után hirtelenül eszébe jutott az utókornak, hogy a nagy felfedező utolsó kívánságát még mindig nem teljesítet­ték. Kolumbus hamvait tehát1 újból ki­emelték a földből és egy vitorláshajón san domingói sírboltban, de mikor a madszor, most már végleg eltemették a csontokat. Ezután több mint kétszázötven évig porladtak Kolumbus földi maradványai a san-domingói sírboltban, de mikor a franciák elfoglalták a szigetet, a spa­nyolok nem tudtak beletörődni abba, hogy halottja idegen földben pihenjen és ezért engedélyt kértek a francia kor­mánytól, a hamvak elszállítására. Egy marék" hamu mindaz, ami abból a fér­fiúból megmaradt, akit valamikor Ko­­lumbusnak neveztek, egy acéldobozban Kuba szigetének fővárosába, Havannába vándorolt, mert a spanyolok tiszteletben akarták tartani a- nagy felfedező utolsó kívánságát és ezért a porait az Uj Vi­lágban akarták újból eltemetni. De az az idő, amikor Kolumbus Kris­tóf sokat zaklatott földi maradványai végre örök pihenőre térhettek, még most érkezett-el. 1898-ban Amerika háborút nyert Spanyolország ellen és az ameri­kaiak megszállták Kuba szigetét. Ko­lumbus hamvait a spanyolok erre most már negyedszer emelték ki a sírból és visszavitték magukkal a hazájukba, ahol mint Homérosz tetemeiért Görögország­ban, ekkoriban ép úgy versengtek egy­más között a spanyol városok a hires utazó poraiért, amelyeket végül megint Sevillában temettek el. A san domingói rablás hire most az­azt a dicsőségét, hogy Kolumbus ham­vait őrzi a falai között. Az amerikai la­pok ugyanis ridegen megállapítják, hogy az Egyesült-Államoknak 1898-ban eszük ágában sem volt Kolumbus hamvait ki­adni Spanyolországnak és azt hangsú­lyozzák, hogy Sevillában nem Kolumbus, hanem egy ismeretlen spanyol katona: tetemei varnak eltemetve, Kolumbus porai pedig ma is a san demingói sir­­boltban nyugosznak, amit egyébként az a tény is bizonyit, hogy a sziget ható­ságai a közelmúltban ajánlották fel meg­őrzésre a történelmi értékű ereklyéket százezer dollárért az Egyesült-Államok egyik nagy városának. Repülőgép a jugoszláv posta és a közegészségügy szolgálatában A jugoszláv repülőtörténet nagy és jelentős határkőhöz jutott, amennyiben a jugoszláv Aeroklub azzal az dökészi­­tésnek már erősen előrehaladott stádiu­mában levő tervvel foglalkozik, högV! Jugoszlávia egymástól távoleső részel között repülőpostaszolgálatót vezet be, amely lehetővé fogja tenni, hogy egy levél Beogradból Cettmje—Podgoricá­­ra három óra alatt, Beogradból Szara­jevóra háromnegyed óra alatt, Beo­gradból Zagrebba két óra alatt és Beo­gradból Ljubljanába két és fél óra alatt jusson el. Az Aeroklub eszerint Beograd—Skop­lje—Bitolj, Beograd—Mosztár, Cetti­­nje—Podgorica, Beograd—Zagreb, Beo­grad—Zagreb—Ljubljana, Beograd— Szarajevó között légiposta járatokat kí­ván létesíteni, mely természetesen lehe­tővé teszi, hogy a légpostaállomásokon kívül a kapcsolt területek is a repülő­­postán hozott leveleket a legközelebb! vonattal továbbítva, az eddiginél lénye­gesen rövidebb idő alatt megkaphassák. De ennél is szenzációsabb terv foglal­koztatja a katonai és polgári egészség­­ügyi hatóságokat. Vladiszavljevics Vá­­sza táboraokorvos, a hadügyminiszté­rium egészségügyi főnöke dr. Miletics Szlávkó egészségügyi miniszterrel tör­tént előzetes megállapodás után a na­pokban Noviszadra jött, ahol Sztanoj­­lovics Jován tábornokkal, a hadügymi­nisztériumnak Noviszad—Petroyaradin­­ban székelő repülőosztály főnökével be­ható tanácskozást folytatott, miiképp le­hetne azt a legmodernebb és felette hu­mánus újítást bevezetni, hogy Délszer­­biában, Macedóniában, az albán határon és Montenegróban, ahol csak egymástól igen íávofeső és nehezen megközelíthe­tő, továbbá csak nagyobb városokban vannak kórházak. — kisebb helyeken súlyosa« megbetegedett, vagy a hatá­ron szolgálatot teljesítő katonáink közül a gyakran előforduló sebesülteket repü­lőgépeken lehessen a kórházba, elszállit­­tatni, miáltal a műtétet igénylő betegek és sebesültek félórán belül már a műtő­asztalon lehetnének. A noviszádi megbeszélésből az a kon­krét terv alakult ki, hogy az egészség­ügyi intézményekben elhanyagolt déli részekben egészségügyi repülőszolgála­tát létesítenek. Breguet-gépeket fognak legfeljebb 130—140 kilométer gyorsasá­got kifejteni tudó motorokkal ellátni, a melynek kisebb gyorsasága lehetővé fogja tenni, hogy ezek a repülőgépek ki­sebb tisztásokon is leszállhassanak. A megvalósítás esetén Skopljéban és még egy-két, később kijelölendő helyen repülőgépek lesznek hangárokban elhe­lyezve. amelyek az egészségügyi szol­gálat bázisát képezik és ahonnan a re­pülőgépek a défezerbiai Debar, Monasz­­tir, Kocsane stb. irányában, ahol ennek szükségessége felmerül, az ott súlyosan megbetegedetteket, illetve a határon megsebesült katonákat a szkopljei, vagy a legközelebbfekvő kórházba hozzák. A terv szerint az első járatok már márciusban megkezdik modem egész­ségügyi szolgálataikat. Kolumbus isim».- niš&sem,, sokáig pi- után alaposan megtépázza Sevillának Köln és a rajnai lén a rövidesen felszabadul A nagykövetek tanácsa kedvezően fogadta a nemei lefegyverzési válaszjegyzéket Elrabolták Kolumbus Kristóf hamvait Hol vannak Amerika felfedezőjének földi maradványai?

Next

/
Thumbnails
Contents