Bácsmegyei Napló, 1925. október (26. évfolyam, 263-291. szám)

1925-10-27 / 287. szám

6. oldal

B ACS MEGYEI NAPLÓ

1925. október 27.

KÉPTELEN KRÓNIKA

MA TÖLTÖTTE BE hatvannegyedik életévét a telefon. Alig két emberöltő. Sok öregember talán még emlékszik arra az időre is, amikor galambpostával közvetítettek egymásnak üzeneteket és ma? ai-telefon is kezd kimenni a divatból, akár az öregemberek. Az első elektromos távbeszélőt Reis Fülöp íriedrichsdoríi tanító készítette, aki 1861 október huszonhatodikán mutatta be találmányát a frankfurti fizikai társaságnak. A fizikusok nagyrésze azonban nem is akart tudomást venni a furcsa gépezetről, amelyet feltalálója telefonnak nevezett. Egyszerűen kinevették.

— Nagy fantaszta maga tanító ur! — mondta kacagva az akkori idők egyik hires fizikusa és Reis szégyenkezve Ltazott vissza szülőföldjére. Attól kezdve nem is volt szabad előtte beszélni találmányáról és őt is utolérte a zsenik sorsa: polgártársai, enyhe elnézéssel, úgy kezelték, mint egy csöndes bolondot. Halála után tökéletesítették a készüléket, de szegény tanító urnák már nem sok öröme tellett benne. Még a feltaláló dicsőségétől is megfosztották, mert időközben mások, önállóan újból feltalálták a telefont, többek közt Bell is, a akit ma is a telefon első feltalálójának tartanak. Alig hatvannégy éve ennek, de azóta már a telefon is kivénült, öregapó lett, akit messze elhagyott unokája: a rádió...

*

A BABONÁS AMERIKA nem akarja elfogadni a kctdollárost. A washingtoni kormány tehetetlenül áll ezzel a babonával szemben. Az emberek irtóznak a zöldhasu bankótól, mert az a balhiedelem tartja magát, hogy a kétdolláros szerencsétlenséget hoz a tulajdonosára. !A bankok, üzletek, pénzváltók, nem tudnak szabadulni a kétdollárostól, mert a közönség vonakodik elfogadni és akadnak olyanok is, akik inkább összetépik, semhogy maguknál 'tartsák. A kormány legutóbb olyképpen próbálta ráerőszakolni hivatalnokaira ezt a pecches bankjegyet, hogy a múlt hó elsején minden állami hivatalnoknak kétdollárosbari fizette ki a gázsiját. Emiatt sok hivatalban majdnem lázadás tört ki, a tisztviselők nem akarták átvenni a fizetésüket, arra való hivatkozással, hogy abból egyetlen centet sem tudnak kiadni, mert a kétdollárosokat sehol sem fogadják el. Amerika tehát megoldotta annak a problémáját, hogy lehet takarékosságra birni a tisztviselőket és olyan fizetést adni nekik, hogy azt a legkönnyelmübb ember se tudja elkölteni... A pénzügyminiszter számára azonban volna ^gy kitűnő megoldásom: azokat a gyűlölt kétdollárosokat küldje el a elmemre, mint makulatúrát. Jó példával akadok előljárni. En majd megmutatom, hogy kell elkölteni.

" '' *

A BEGY ÁR-BECSÜLET ma már közmondásos közhely, de a bandita gavalléria, klasszikus patinája mellett is, még mindig imponáló és uj. A legfrissebb romantikus rablóvezért Micaeli Félixnek hívják. Félixnek, akár a leszámítolással foglalkozó bankigazgatókat. Csak hogy akivel ő egyszer leszámítol, az örökre ott marad a porondon. Félix ur Napoleon gyönyörű szülőföldjén, Korzikában fejt ki meglehetősen élénk tevékenységet a nép áldásai mellett. Mert Félix ur, mint elődei is, a jobbérzésü haramiák, nem bántja a szegényeket. Sőt. Támogatja őket. Kiházasit szegény proletárlányokat és kelengyét lop nekik a burzsujoktól. Ez csak eléggé megható? Félix ur tehát köztiszteletnek örvend. A kisbirónak megközelítően sincs akkora tekintélye, mint neki. A csendőrség soha egy ujjal nem nyúlt volna hozzá. Mert Félix ur egyben nemzeti ereklye is, családi smukk, aki miatt kaiandyágyó idegenek u a znak Korzikába,

egy adag életveszélyért és izgalomért. Direkt fellendítette az idegenforgalmat. Történt azonban, hogy a Fiumosbó kerületbe, amelynek területén a közbecsülésben álló bandita működik, uj csendőrkapitányt neveztek ki. Ez az ember vagy nem érzett együtt a néppel, vagy pedig valami törtető stréber volt, mert a fejébe vette, hogy elfogja a híres rablővezért. Cselhez folyamodott. Mivel tudta, hogy Félix már csupa lokálpatriotizmusból sem bántaná a szigetet látogató turistákat, a csendőreit turistáknak öltözette és igy próbálta megközelíteni a haramiát. Be is kerítették a gyanútlan Félixet, akinek csak az utolsó pillanatban sikerült megmenekülnie. Minden más rablóvezér ilyenkor szélsőséges eszközökhöz nyúlna. Kilengene. De Félix egy gentleman volt. Levelet irt 'tehát a legnagyobb marseitlesi lap szerkesztőiéhez, amelyben figyelmezteti

Zagrebbói jelentik: A rablógyilkosságért halálraítélt Szladovics Ede huszonhárom éves közkatonát hétfőn reggel végezték ki Zagrebban. A kivégzés helyét és idejét a katonai hatóságok titokban tartották, mindamellett elég sokan értesültek róla és igy mégis nagy közönség gyűlt össze a katonai lövőtéren, ahol az ítéletet végrehajtották.

Az utolsó órák

Szladovics megkegyelmezése érdekében vasárnap még egy utolsó kísérlet történt. Popp Ivó dr. evangélikus lelkész telefonált a beogradi udvarnagyi hivatalba és kérte, hogy sürgősen intézzék el a távirati kegyelmi kérvényt, azonban ekkor már bizonyosnak látszott, hogy a rablógyilkos nem fog kegyelmet kapni.

Hétfőn reggel öt órakor bement Szladovics cellájába Pavics Mita kapitány, a hlyőrségi fogház parancsnoka, Solin Milán katonai lelkész és néhány újságíró. A cellában még három fogoly volt Szladovicson kívül. Az újságírók megkérdezték a halálraítélttől, hogyan aludt? Szladovics elmondta, hogy korán lefeküdt és reggel három órakor ébredt fel Ekkor fél liter bort kért, amit meg is kapott.

Solin lelkész beszédet intézett a delikvenshez és kérte, hogy legyen továbbra is erős és bátor, mint eddig volt.

— Bátor leszek az utolsó pillanatig,

a turistákat a veszélyre, ami a csendőrkapitány tisztességtelen eljárása miatt rájuk várhat. A ritka udvarias hangú levél igy végződik:

»Végtelenül kellemetlen volna rám nézve, ha hírnevemet kockára kéne tenni. Szeretem a hazámat és tudom mit jelent az idegenforgalom. A csendőrség azonban hazafiatlanul jár el velem szemben, amikor ilyen alávaló eszközökhöz fordul.«

Egész Korzika felháborodott, amikor az esetről értesült. A szerencsétlen csendőrkapitányt sürgősen kirúgták az állásából. Valósággal száműzték. Lehet, hogy elkeseredésében most ö is felcsap haramiának. Helyébe pedig Félix urat szeretnék ültetni. Csak hogy ő nem lesz bolond felcserélni a jól jövedelmező, szimpatikus rablópályát a közundomak örvendő cser.dörkapi'tányi hivatallal.

(t. i.)

— válaszolta Szladovics. — Beismerem a bűnömet és be fogom ismerni az utolsó percben is, de hangsúlyozni akarom, hogy a bűnre rossz nevelésem, szegénységem és Harudt kapzsisága vitt rá.

Erre a borosüveghez nyúlt és egyszerre leitta a bentlevő bort, majd felsóhaj tott:

— Szerencsés legyen az utam!

Ezután sorra kezet nyújtott fogolytársainak, szerencsét kívánt nekik és bocsánatot kért tőlük, ha esetleg megbántotta volna őket. Egyik foglyot átölelte és megcsókolta, mire az simi kezdett.

Pavics kapitány szólt ezután Szladovicshoz:

— Elismerem, hogy egész fogsága alatt derekasan viselkedett, legyen ilyen az utolsó utón is.

A delikvens erre a kapitánytól is bocsánatot kért, majd előírásosan tisztelgett és mégegyszer búcsúzóul szerencsét kívánt a többi foglyoknak, azután kilépett a cellából.

Még egészen sötét volt, amikor a második emeleti fogdából az udvarra kisérték, ahol már várt rá a kisérő szakasz katona. A hadosztálybiróság épülete előtt nagyobb tömeg verődött öszsze, hogy a halálraitéltet láthassák. Itt egy katonai egészségügyi kocsi várt Szladovicsra, amelyen a vesztőhelyre vitték. A kocsira a pap és két felfűzött szuronyu katona ült az elitéit mellé. Fél hatkor indult el a menet a fogházból. A

kocsi előtt és mögött két-két lovasrendőr haladt, oldalt pedig négy-négy katona, akik a kiváncsiakat távoltartották. A kocsiban Szladovics nyugodtan beszélgetett a lelkésszel. Azt mondta;, hogy nyugodtan hal meg, mert hisz abban, hogy a túlvilágon jobb sorsa lesz, mint amilyenben ebben az életben része volt. Fáj neki, hogy nem volt senkije, aki jobb nevelést adott volna neki, mert akkor nem züllött volna le a rablógyilkosságig. Kilenc éves volt, amikor apja meghalt és nemsokára anyját is elvesztette, úgy, hogy teljesen egedül maradt, minden támasz és nevelő nélkül. Senkije sem volt, — sem rokona, sem barátja, — akit szeretett, vagy aki őt szerette volna. Öt évig járt iskolába, de mikor onnan kikerült, sem írni, sem olvasni nem tudott. A fogságban tanult meg Írni cirill, latin és gót betűkkel i®,

A vesztőhelyen

öt perccel hat óra előtt érkezett meg az elitéit a Maximir-park mellett levő katonai lövőtérre. Itt erős katonai kordon vette körül a vesztőhelyet és a kiváncsiak egybegyűltek nagy tömegéi távoltartották.

Amikor a kocsi megállt, Szladovics nyugodt léptekkel indult a kivégzés színhelyére. Négy négyzetméteres, egy, méter mély frissen ásott gödör előtt állt meg, két katona kíséretében és íeszes vigyázz-áMsban fordult a Hadbírói ság megjelent tagjai felé. A pap jobbra^ a foglár-őrmester pedig balra álltak meg tőle. Egy hadnagy-hadbiró lépett ekkor eléje és felolvasta az Ítéletet, aijjJ tíz percig tartott.

Az első percekben a delikvens feszes sen figyelt a tisztre, később azonban a körüláliókat nézte nagy érdeklődéssé}. Egyszerre úgy látszott, hogy szédülés fogja eh mire Soiin katonai lelkész feléje' kapott, de Szladovics elhárította és erőt véve magán, ismét szilárdan állt, majd a ruháját kezdte tisztogatni. Egyszerre intett az egyik ‘közefbenálló újságírónak, hogy mi van a kegyelmi kérvénnyel, aki ugyancsak némajátékkal adta az elitéltnek tudtára, hogy már nem lehet kegyelmet remélni. Az ítélethirdetés után felszólítás nélkül letérdelt, keresztbe tette a kezét és fejéi mélyen meghajtva imádkozni kezdett, miközben a lelkész megáldotta. Ezután felállt és harsány hangon mondta:

— Istennek hála, egészséges vagyok. Adj Istenem könnyű halált!

E szavak után beugrott a gödörbe és minden figyelmeztetés nélkül a beásott kivégzési oszlophoz lépve, engedte, hogy kezeit és lábait odakössék, miközben a következőket mondta:

— Ezt megérdemeltem, beismerem az utolsó pillanatban is. Tekintetes uraim, bocsássanak meg nekem és bocsásson meg a jó Isten is. Nem ismertem a katonai és polgári törvényeket. Mást már nem kívánok, csak könnyű halált.

A kivégzés

A foglár-őrmester ezután a zsebkendőjét kérte, hogy szemét beköthesse, azonban Szladovics kijelentette, hogy erre nincs szükség, mert bátran néz szembe a halállal. Csak hosszas rábeszélésre adta át a zsebkendőt.

Amikor a szemét bekötötték, a lelkész és a foglár ellépte-k mellőle. A következő pillanatban öt katona töltött fegyverekkel eléje állt, a vezénylő tiszt intésére eldördültek a lövések és az oszlophoz kötött delikvens teste összeomlott.

Debeljak dr. katonai orvos nyomban megállapította a bekövetkezett halált. Három golyó a szivén ment keresztül, kettő pedig a koponyán.

A holttestet ezután leemelték az oszlopról, néhány kapa földet dobtak rá és deszkákat helyeztek föléje. Délután öt órakor a katonai bizottság hullaszállító kocsival megjelent a vesztőhetyen, a holttestet exhumálták és a Mirogoj-temetőbe szállították, aho! teljes csendben sirba tették.

, Letartóztatták és bilincsekbe verték egy tiszaparti község egész elöljáróságát

Kiraboltatták a termést a bérbeadott községi földekről

Száriadról jelentik: A novakanizsai főszolgabiróság utasítására a csendőrség letartóztatta Crnabara község elöljáróságát, amelynek tagjait bilincsekbe verve szállították el Kikindára.

A községi elöljáróság letartóztatására súlyos szerződésszegés szolgáltatott okot.

Crnabara község negyven hold földjét a községi elöljáróság, a képviselőtestület hozzájárulásával, három évre bérbe adta Drágics Veljko crnabarai gazdálkodónak. A földterület mélyen fekszik és emiatt mindeddig az év legnagyobb részében viz alatt állott. Drágics két éven keresztül arra törekedett, hogy csatornázással a vizet lecsapolja és igy a földet termékennyé tegye. Két évi fáradozása sikerrel is járt, mert a bérleti idő legutolsó évében, az idén, rendkívül jó kukoricatermés volt a földön. Néhány nappal ezelőtt a községi

elöljáróság tudomást szerezve a jó termésről, elhatározta, hogy azt a község számára bebordatja. A határozat értelmében kidobolták a községben, hogy munkások kerestetnek, akik a községi földekről felesbe letörik a kukoricát és a k'özség csürjeibe szállítják. A kukorica törés meg is kezdődött a bérbeadott földön és mire Drágics Veljko bérlő tudomást szerzett a történtekről,már a kukorica beszállítása is megkezdődött.

Drágics nyomban jelentést tett a csendőrségen és csak fegyveres beavatkozással tudták a csendőrök megakadályozni a kukorica jogtalan eihordását. A csendőrök az esetről jelentést tettek a novakanizsai főszolgabiróságnak, amelynek intézkedésére a községi bírót, a kisbirát és az esküdteket letartóztatták és vasraverve beszállították a kikindai ügyészség fogházába.

Kivégezték a rablógyilkos zagrebiközlegényt

Főbelőtték Szladovics Edét — A delikvens a vesztőhelyen hálát adott az istennek, hogy egészségesen néz szembe a kalállal — Nem akarta megengedni, hogy a szemét bekössék