Bácsmegyei Napló, 1925. október (26. évfolyam, 263-291. szám)

1925-10-02 / 264. szám

4. olđaL BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1925. október 2. CIRKUSZ • a ® A sziámi nyelvek ^lszörnyedve olvastam a hirt, hogy Splitben egy szegény iparos családnak kétnyelvű kislánya született. Kétfejű, kétnemű gyermekről már 'hallottam, de ezek közűi egyik sem volt olyan végze­tes, mint a kétnyelvű nő. A természet ismét brillírozott. Ez a kislány, ha majd feinö. iszonyú csudákra lesz képes, lia közigazgatási pályára lep, mondjuk a postánál, utolérhetetlen lesz a bélyegra­­gaszfásban. Meg a csókolózásban. Vi­szont monológra nem használható. Ő mindig csak többes szambán beszél. Rá nem alkalmazható ez a jelszó: nyelvel. Önagysága nyelvekei. A legsötétebb jö­vő csak a férfire várakozik, akihez majd a kétnyelvű nő férjhez megy. Minden részvétem az övé. ' Alanti izgalmas családi trilógia az ifjú pár niézesheteiben játszódik le. • .4 FÉRJ: De édesein ... AZ 1. SZÁMÚ NYELV: Ne tagadd siyomorult, nekeip akarsz hazudni? min­dent tudok! azzal a hitvány Pccáknéval szűrted össze a levet, mig én__ A FÉRJ (közbe akar szólni, de ebben a pillanatban megszólal az asszony 2. számú nyelve). 4 2. SZÁMÚ NYELV: Hiába dumálsz Adolphó, nekem esküd'özhetsz. megcsal­tál aljas, de ne hidd, hogy ilyen könnyen szabadulsz tőlem__ A FÉRJ (kétségbeesetten integet, a szája mozog, de nem hallani. Ettől, kezd­ve csak egészen másodrangu szerepe van, mint a némajátékosoknak). AZ l. SZÁMÚ NYELV: Az egész vá­ros röhög rajtam, ujjal mutogatnak rám az emberek, de te benned nines’ egy szik­­rányi szemérem se (a féri felnyújtja a jobbkeze két ujját, mint a kisgyerekek az iskolában, mikor kikéretöiitek) csak tagadd, csak próbáld elhazudni, ott a kiskertben is csókolóztatok, egészen be« lebujtál, hogy alig látszott ki belőled valami, (a férj feláll egy székre, szócsö­vet formál a két kezéből és ordít vala­mit) ugy-e nincs egy szavad se? Na hi­res, most igazold magad! Követelem, hogy magyarázd meg a dplgot! 4 FÉRJ (kinyitja a száját). A 2. SZÁMÚ NYELV: (felváltja az 1. számút). Mért nem beszélsz? Mert bű­nös vagy! A lelkiösmeret furdal, de nem, mert neked lelked sincs, mind betyárok vagytok ti férfiak, de ne félj. megcsal­lak én is, úgy megcsallak, mint a pinty, majd bolond leszek (a féri előrántja a revolverét és a platánba lő) hü hitves­ként strázsálni nászi ágyunkat, mig te árra a nőszemélyre pazarolod, ah! (šzivszorulđsa támad és megtántorodik). A FÉRJ (kihasználja a pillanatnyi üzemzavart és pátosszal igy szói): Á... 1- ) , , ( De a — . számú nyelvek egyszerre -2. ) 1 Édes szentségit engem nem fogsz tovább az kis uram, ugy-e nem fogunk többet vc­orroinnái fogva vezetni, te piszok, asz-' szekedni? Ugy-e nem is igaz az egész, faltbetyár, azt hiszed és olyan mafia va­az a gonosz Vadászná találta ki az egé­gyok, olyan címeres telién, akit csak szét, az pikkel rám még menyasszony úgy ide-oda lehet tenni! Nem szabadulsz korom óta, mert nem őt’vetted ei! Kicsi tőlem • olcsón, itt maradok melletted... az férjem, Adolphokám, olyan gyöngyéle­ér életemet már úgyis niegmérgezted! tünk lesz ezentúl, hogy csak no! Mint No, mért állsz itt olyan begyulladtan? két galamb, csak a szerelemnek ékítik és Mért nem szólsz? Mi a mentséged? -Bi­­csak a halát fog elválasztani bennünket, tang gazeinbet, ngy-e lapitsz most! ásó-kapa, de a túlvilágon ismét egyesü­lünk! (Rárohan, tele peri és markolatig döfi férje szügyébe a nyelveit.) (t. i.) Nyolc évi fogházra Ítélték a hurgszinházi merénylőt A vádlott kórházi vaságyon feküdt a tárgyaló teremben Becsből jelentik: Késő estig tar­tott szerdán a tárgyalás, úgy, hogy csütörtök reggel Mencia Carniciu, mikor börtönőrei a terembe hozták, teljesen ki volt merülve. Védői meg­kérték a bíróság elnökét., hogy a ki­párnázott karosszék helyett enged­ien a tárgyalóterembe hozni egy kórházi ágyat. Az elnök erre enge­délyt adott, az egyszerű vaságyat elhelyezték az elnöki emelvény előtt és ráfektették a gyilkos asszonyt. Csütörtökön fs temérdek kiváncsi ostromolta az országos törvényszék palotájának kapuját, de csak kevés embert bocsátottak be. azokat is csak úgy, hogy előbb, miután alapo­san átkutatták zsebeiket, nfnes-e va: lakinéi fegyver vagy bomba. ‘ Az első tanú csütörtökön Buniba­­ro'v Boris, öt is meghívta Mencia Carniciu a’Burgszinház Peer Gynt előadására, de nem a merénylőnő páholyában ült. hanem egy szemközt lévő páholyban. Ez a tanú elmondta, hogy a vádlott nő atyjának caribrodí pénzváltóüzletében foglalatoskodott és segített neki valutaüzletek lebo­nyolításánál és valutacsemoészésnél. Egy nappal a burgszinházi végzetes előadás előtt, meglátogatta Mencia Carniciut. aki akkor betegen feküdt. Panicáné, aki ápolta, negyven fokos lázat észlelt rajta és a meggyilkolt áldozat felesége még megkérte a száilásadónőt. hogy gondosan őr­ködjék a betegágy mellett. Jó szív­vel volt iránta, holott gyanakodott és férjének életét féltette tőle. Az elnök kérdésére azt válaszolta a tanú. hogy a szer.encstlen végű Panica Tódor semmiféle kapcsolat­ban nem állott a Sztambulijszky­­kormánnyal. Bümbarov. aki a bol­gár vasúti minisztériumban titkár volt. ezután azzal vádolta a Cankov­­kormányt, hogy minden macedón emigránsban elvetemült banditát lát. A bizonyítási eljárás befejezése után az esküdtek 8 szavazattal 4 el­lenében bűnösnek mondták ki a vád­lottat. A bíróság Mencia Camicut nyolc évi fogházra ítélte. Radicsol már hatodik gimnazista korában lefogta és elmegyógyintézetbe zárfa a z a gr ebi rendőrség Az ifjúság küzdelmei — Kalandozások és utazások — Tün­tetés Khuen-Héderváry ellen — Az első börtönbüntetés A magyar zászló elégetése Radios István önéletrajza Az. iskolából a büntetés után nem zár­tak ki, mert osztályfő,noköm ár, Ar-t nőid György (jelenleg nyug., egyetemi tanár, neves horvát költő Szerk.) azt tanácsolta, iépjek ki önként s megka­pom a bizonyítványomat. Ezt meg is tettem és elhatároztam, hogy elmegyek — persze gyalog —­­Strossmayer püspökhöz Djakovora és ajánlólevelet kérek tőle Oroszországba. Strossmayer nagyon szívélyesen foga­dott és • kijelentette, hogy ajánlólevele csak ártana nekem Oroszországban. Adott azonban Mihály beegradi szerb metropolitához egy levelet, aki’ éppen akkor tért vissza kievi száműzetésből. Mihály metropolita is ajánlólevelet adott Rahmanjinov kievi egyetemi tanárhoz, az ottani szláv jótékony egylet elnökéhez Tíz dinárt is adott — mint ő mondta sze­ligénységéből ,— és élesen elítélte előttem a horvátországi szerbek és különösen a horvátországi pravoszláv papság ma­gyarbarátságát. Teljes két órán át be­szélgettünk politikáról. Kievben jól megtanultam oroszul, mi- I kor azonban visszatértem Zagrebba, és j,folytattam a hetedik gimnáziumot a j rendőrség mint állítólagos orosz kémet felügyelet alá helyezett. Én még a hato- I dik Osztályban fiz társammal olvasó­­' kört -alapítottam. Ott gyűltünk össze csütörtökön és vasárnap és Gőkészi- I tettük a gyengébb tanulókat az egyes I tantárgyakból. Az igazgatóságnak ez I gyanúsnak tűnt fel, attól tartott, hogy inti, ott politizálunk, Diakovics igazgató I ezért egy napon az osztályban úgy szá­llítóit meg: »Mivel ez az osztály állan- I dóan valami titkos összejöveteleket tart, ; megparancsolom hagyja el-rögtön ezt í az intézetet, aki akarja, követheti . Én i azonban társaimhoz fordultam és azt I mondtam:. »Lesz még alkalmatok az I életben engem követni, egyelőre elég. ha én magam 'megyek . j Néhány napra rá a' rendőrség éjnek j idején letartóztatott és az Irgalmasok 1 Kórházának elmebeteg-osztályába vitt i'iegfigy.ciés, végett. Néhány jóakaróm befolyására nyolc nap múlva kiengedtek a kórházból, de a rendőrség ekkor el­­tóloncolt szülőfalumba. Az első politikai iskolám Közel egy évig otthon maradtam. Pa­­lasztmunkát végeztem, csak parasztok­kal érintkeztem s ők már —- inkább viccből — menyasszonyt is találtak ré­szemre. Én azonban emellett szorgalma­san készültem az érettségire és 1890.. őszén jóakaróim .befolyása révén azt az ígéretet, kaptam a zagrebi rendőrségtől, hogy Zagrebban készüljek ,az - érettségi­re. Dr. Honál Sfanko jelenlegi egyetemi tanár egy petrinjska-utcai padlásszobá­ban fizikát és matematikát magyarázott órákon ’keresztül dr. Maurovics Ivan jelenlegi egyetemi tanárral pedig tlora­­tiust és- Sophoklest olvastam, mert ma­gántanulókkal szemben szigorúak voltak a vizsgán. 1891-ben tettem le az érettsé­git a rakovad reálgimnáziumban. ,s rögtön utána a Likáu keresztül elindul­tam Dalmáciába, amelyet bejártam Ob­­rovactól Metkovicsig. Mctkovicsban azonban néhány ottani szerb feljelentett, I hogy horvát propagandát űzök. A rend­őrség elfogott és kiutasított. Rendőri fe­dezet mellett hajón Fiúméba szállítot­tak. Innen bejártam az egész horvát tengerpartot és tele u.i erős benyo­másokkal beiratkoztam a zagrebi egye­temre. Most már végleg elhatároztam, hogy készülni fogok a politikai szereplésre s ezért megtekintek néhány akkori veze­tő- politikust dr. Racskit, dr. Szmicsik­­tast, dr. Bresztyenszkit, dr, Bosnjakot és dr. Annust engedjék meg, hogy heten­ként egyszer hozzájuk jöjjek ebédre, hogy egy kanál leves mellett tőlük hall­jak valamit' a közügyekről. A beszélgetésekből, különösen dr. 1 Racski- révén oly sok fontos dolgot tud-, i tani meg : liorvát-szerb kiegyezés törté­­! Hetéről, a Pesthez és Dicshez való vj- I szonyukról, hogy másnap az egyetemen megbeszélést tartottam, melyen elmon­dottam a hallottakat. Ilyformáo az egyetemi ifjúság legnagyobb része ko­moly politikai információkhoz jutott. Első egyetemi szünidőmet Délnémetor­szág tanulmányozására fordítottam. Első politikai perem és első börtönbüntetésem 1893. julius 23-án Kovácsevics Jvica . társammal (volt erdészetügyi minisz­ter az első Protics-kabinetben, jelenleg zagrebi ügyvéd) Sisakra küldött ki az egyetemi ifjúság. hogy résztvegyek Bahacs Tamás bánnak a törökök fölött aratott győzelmének 300-ik évforduló­ján. Megbeszéltük előzőleg, hogy sem­miféle felköszöntőket nem tartunk. Fa­­bac, az akkori magyarpárti polgármes­ter azonban megszegte ezt a megállapo­dást és felköszöntötíc gróf Khuen-Hé­­derváry akkori bánt. fin ez ellen heve­sen tiltakoztam és azt mondtam: »Mi itt egy horvát bán győzelmének 300-ik évfordulóját ünnepeljük, nem pedig egy magyar huszárnak basáskodását. saját magát nevezte igy a száborban és azt mondta, hogy büszke e névre. E nyilatkozatom miatt 1893. őszén Petrinján négy havi szigorú fogságra ítéltek. Nem íelebbeztem, hanem rög­tön megkezdtem büntetésem kitöltését. Az arany Prágától a magyar zászló feigyujtásáig Prágában a »Szlávia« akadémikus egyesületben több sikeres horvát és ! orosz nyelvtanfolyamot tartottam s itt barátkoztam össze a mai Csehszlo­vákia összes nevezetes vezető férfiúi­val. Különösen szoros barátság fűzött dr. Rasin-hoz, a később meggyilkolt pénzügyminiszterhez. A szünidők alatt nem mentem haza, hanem Csehország­ban töltöttem ismerősöknél. 1894.- vé­gén egy kiránduláson megismerkedtem mostam feleségemmel, aki akkor vizs­gázott a tamtónő-képezdében. Í895. október 16-án égették el Za­grebban úgyszólván I. Ferenc József szemeláftára a magyar: zászlót. Mig a többiek kiosztott feladataikat végezték, én dr. Jovanovics repdörigazgatóí tar­tóztattam fel, akinek magyarázgattam, hogy a magyar zászlónak jogilag nincs helye horvát területen s hogy mi a ma­gyar zászlót azért égettük el. hogy tán- I tessünk a magyar szupremáda ellen, j nem pedig, hogy megsértsük a magyar I népet. Mig én a rendőrigazgatót igy ! feltartóztattam. társaim nyugodtan I visszatértek az egyetemre, úgy hogy I csak engem tartóztattak le. Közben az egyetemi ifjúság gyűlésén 1 elhatározta, hogy testületileg jelentke­­í zik a rendőrségen,, mint bűntársam. A I rendőrség azonban szinte erőszakkal ; kergette el az akadémikusokat a. rend­őrségről. Az ottmaradtaktól megkérdez- I ték: Lelkesedésből vagy meggyőződés­­j bői vett ,e részt a zászló elégetésénél? I Aki azt mondta »lelkesedésből«, azt egy­szerűen kidobták, aki azt mondta: »rfteg- I győződésből«, azt, — mintegy ötvé-net j— bezárták. A magyar kormány pedig .világgá kiirtölte, hogy csak huszonhár­mán vettek részt az elégetésben, az egyetemi ifjúság többi része elitéli a tettet. Ferenc József is Zagreb város hoz intézett köszönőlevelében bünteten­dőnek nevezte a cselekményt s ezért azt jósolták, hogy éveket töltünk »majd Le­­ooglaván és Mitrovicán. Ennek dacára azonban csak 2—6 havi elzárást kap­tunk a világtörténelembe pedig beleke­rült, egy jegyzet, hogy Horvátország Magyarországgal szembeni köziogi hely­zetével oly elégedetlen, hogy az egye­temi ifjúság magának az uralkodónak a jelenlétében ad-ott kifejezést elégedetlen­ségének. 1895. november 15-én hirdették ki előttünk az Ítéletet. Mindnyájan rögtön I-megkezdtük a büntetés kitöltését, s ka- I rácsony előtti éjjel elszállítottak ben­nünket a bjelovari törvényszékre, mert honesta«) találtak számunkra. Én tár­óit ' kényelmesebb zárkákat (»eustodia I tartottam, mert megállapodtunk, hogy I mindnyájan Prágába megyünk az egye­­: temre. Emiatt engem külön választottak I s bezártak kzöuséges bűnözők közé.

Next

/
Thumbnails
Contents