Bácsmegyei Napló, 1925. október (26. évfolyam, 263-291. szám)
1925-10-20 / 280. szám
6. oldal BACSMEGYEl NAPLÓ 192*5. október 20. KÉPTELEN KRÓNIKA • a • AZ ANTIK VILÁG leghíresebb építészeti emlékeit, a zegyiptoml sziinkszeket, veszély fenyegeti. Kairói jelentés szerint a Iibiai sivatag homokja, amely már hatezer év óta ostromolja a csudálatos fcöszömyetegcket, körülfogta hullámaival ■őket és az egyik világhírű szfinksz alsó építményét három méter magasságban eltemette. A régi Egyiptom művészi kultúrájának leghatalmasabb emléke ez a fantasztikus figura. Nemzetek jöttek, nemzetek mentek, s ö csak állt némán, hidegen, kutató szemekkel mindig előre nézve. Gőgös és királyi gondolat volt: olyan emléket emelni,' amely túlél mindent, mindenkit, népeket és temetőket. íAz ember mindig büszkébb volt arra, amit alkotott, mint önmagára. Teremteni, valami nagyot, rendkívülit, lélegzetelállítót, ó, ez a vágyakozás már a ‘születés pillanatában ott rejtőzött a szivünkben. Mennyi ember él irtózatos nyomorban és nem segiti őket senki. De ha egy ember megteremtené kézzel és értelemmel az első Élő Enibrrt. beszélőt, sirót. nevetőt, akit nem Isten és a szerelem hozott a világra, hanem a művész zsenialitása, milyen isteni dolga lenre ennek a müembernek! Ha sokat kérne enni, sokat kapna, ha emberáldozatot követelne, ölnének érte, minden szeszélyét teljesítenék. A szfinkszet most utóiérte Madách próféciája. A por és a homok, amely évszázadokon át észrevétlenül gyűlt körülötte, megdagadt, megnőtt, akár az árvíz. 1864 óta három métert nőtt a homok. Szegény szfinksznek letört az orra, a haja olyan kócos, hogy sohase lehetne kifésülni. A hat évezred nem műit cl nyomtalanul fölötte. Az arcára ráncokat rótt az idő, megtépte, megszaggatta a sok százezer vihar, a sok millió számum forró homokesője. Megöregedett. Kivénült. Szfinksz apót, aki féllábbal már a sírban, van, azonban nem engedik meghalni. Feltámasztják. Az egyiptomi kormány elhatározta, hogy kiássák a homoktemctoből, kipucolják és renoválják. Jaj, de szomorúan nevetséges látvány lesz a kireperált Minden Titkok Tudója! Mint egy vénséges vén ember, aki ismét huszesztendősnek akar látszani és feketére festi a haját, a bajuszát és villanymasszázzsal tünteti cl a ráncait. Megsteinacholják a szfinkszet. * BECSKEREKEN, a Bega partján, van !egy nagyon jóképű gőzfürdő. Ez a gőzfürdő szinte kihívóan néz farkasszemet a folyóval, mint a civilizáció diadala az ősi, piszkos ösztönökkel szemben. A imult héten én is váltottam itt egy kádfürdőt. Vétkezés közben külön gyönyörűség volt olvasni a fürdőigazgatóság szózatát a közönséghez, amelynek együk paragrafusa igy szól: »kéteshirü nőkkel közös kabint használni rendőrileg tilos!« 'Hogy kik a kőteshírü nők? Ezt bizonyára a direkció tartja számon és ők is hoznak — természetesen elvi jelentőségű — döntéseket. Vagyis ha én bemegyek a nővéremmel a fürdőbe, előbb kénytelen leszek alávetni a direktor ur vizitjének és ha 6 kijelenti, hogy nővérem hire kétes, kénytelen vagyok külön kabint váltani a számára. Az kétségtelen, hogy erősen erkölcsi alapokon áll ez a kis gőzfürdő. Távozóban az egyik női alkalmazottól ruhakefét kértem. A néni igaz szívvel sajnálkozott: — Jaj, nem adhatok, mert a főnök ur fia magával vitte Grácba! ' A főnök ur fia ugyanis, mint a néni elbeszéléséből kiderült, külföldre ment üdülni és fürödni. Neki nem elég a papája gözmedencéje. Később hajkefét kértem. A fürdőmesterné valósággal szenvedett a részvéttől: — Jaj, nem lehet, azt Is elvitte a fiatalúr! Mielőtt távoztam volna, cipőhuzó iránt érdeklődtem, ámbár nem sok reménnyel. És ekkor a néni, boldogan tapsikolva kövér tenyerével, ragyogó arccal már hozta is: — A cipöhuzót itthon felejtette! A SZIVAROK FEJEDELME, James Duke 71 éves korában meghalt. Minden külön értesítés helyett. A kitűnő dohánygyáros, aki egyszerű dohánymunkásból küzdötte íe! magát Krőzussá, — nem a szivarjaival lett hiressé, hanem a válóperével, amely a világ leghosszabb válópöre. Elkísérte egész a sírig. A felesége kevésbé volt ilyen hűséges, miért is egy esztendei Iiázasélet után el akart tőle válni James Duke. Szegény dohánynábob, ahogy ezt szépen elképzelte magának. Mert ő akkor még nem tudta, hogy egy nőt könnyű elvenni feleségül, de szabadulni tőle!... Mondorm ez a zseniális ember, aki a semmiből milliárdossá nőtte ki magát, elbotlott egy szalmaszálon. Egy drága szalmaszálon. Egy méregdrága szalma-Budapestről jelentik : A Mária Terézia-téri templom uj plébánosának, őr. Biieszner Ágoston prépostnak beiktatása alkalmából rendezett banketten részívett Csernocll János hercegprímás is, A bankeiten, ahol több fölköszöntű hangzott el, dr. Havass Rezső udvari tanácsos — aki annakidején az ultraliberáiis Hűvös-párthoz tartozó fővárosi bizottsági tag volt — támadást intézett a zsidók ellen. Hahgoztatta a keresztény összetartás szükségességét és rámutatott arra, hogy a zsidók eiieni összetartás különösen most szükséges. —- A zsidók ismét mozgolódnak, — mondotta — a főváros törvényhatósági bizottságának legutóbbi közgyűlésén is zajos jeleneteket csaptak a zsidó bizottsági tagok. A zsidóságot te kell törni és ezt csak úgy lehet, Berlin, október lő. Itt vendégszerepei társulatával, olaszul, a berlini állami színházban. (Mint szerzőigazgató és rendező.) Tegnapelőtt a közönség tapsaira megjelent a függöny előtt az első felvonás után. Meghajolt, azzal rögtön odafordult ahhoz a páholyhoz, amelyben Reinhardt ült, és beszédet intézett hozzá. Szerényen megköszönte neki, hogy a darabjait előadta és rendezte. A publikum percekig tapsolt. Tegnap Reinhardtnál vacsorázott. Asztalbontás után megtisztelt azzal, hogy egy sarokba ült velem és sokait beszélt az életéről, önmagáról. Egy boldog öreg ember. Az olasz diplomácia fényesen fogadta Berlinben. A nagykövet estélyt adott a tiszteletére, meghívta a német direktorokat, a színészeket, a kormányt, atöbbi diplomatákat. Amerre járkis csapatával a világosi, hazája kormányának gondja, szerctete kiséri. A nagykövetek egyengetik az útját, vendégelik meg a direktorait, a kiadóit, a színészeit. — Azért vagyok tekintély, — mondja — mert iiyen fehér szakállam van. Megrángatja hegyes fehér szakádat, nevetve: — Belül fiatal ördög vagyok... És megvillantja a szemét, tréfás, kedves ördög-grimaszt csinál. Szívből nevet, mint egy gyerek. Furcsa szeme van, olyan amiről annyit hallottam, de sohse láttam még: félszeme sir, félszeme nevet Ha nyugodt az arca, — ami ritkaság — akkor kancsalit egy kicsit. Régi jó magyar szokás szerint meg kel! állapítanom: Rákosi Jenőhöz és Porzsolt Kálmánhoz hasonlít. De, hogy úgy mondjam: Anatolc France-on keresztül hasonlít hozzáiuk. Ka ezt a három fotográf-jelmezt egymásra téve kopirozná az ember, meg vagyok győződve: Piranszálon. őnagysága csinos összegeket vágott ki a Szivarok Sziátán-jából és ezek az összegek egyáltalán nem álltak arányban azöcsinosságával. Sőt! Olyan •különbség volt köztük, akár a felhőkarcoló és a kunyhó között. Mert James Duke 50 éves volt, mig a felesége 20. Rá is ment erre a korkülönbségre egy felhőkarcolója. De győzte, mert hiába igyekezett nem ■ tudott anynyit költeni, hogy az emberek kétszerannyit el ne füstöltek volna. így élt ő jóformán a levegőből És hogy miben halt meg? Nem spanyoináthában, nem tüdővészben, se nem szamárköhögésben. Hanem? Nikötinmérgezésben. Ez a sors iróniája. Uraim, tegyünk fekete szalagot a szivarunkra! (t. 1.) megtenni, ha a kereszténység a zsidók példájára összefog. E beszéd után több pohárköszöníő hangzott el, majd Csernoch János hercegprímás mondott beszédet: — Köszöntőm az uj józsefvárosi plébánost — mondotta. — Nyotnatékkal hangoztatom, hogy nem a zsidók elleni összefogásra van ma szükség, mert ez a veszedelem nem olyan, mint amilyennek látják, hanem ma hitvallásra van szükség, a kereszténység istápolására, azért, hogy ne terjedhessen el az a veszedelem, amely az országban ismét fölütötte a fejét: a kommunista villongás. Ez ellen kell küzdeni. A hercegprímás végül lelkes kereszténységre buzdította a megjelenteket, akik élénk tapssal fogadták az egyházfejedelem beszédét. dello egész jó arcképét lehetne előállítani. Egyébként: kis karcsú öreg ur; kopasz. Beszélgetés közben néhány kérdés: — Boldog? A válasz nagyon egyszerű: — Igen. —1 Mikor dolgozik? — Korán reggel — Szereli az alkoholt? — Nem. — Cigaretta? —• Naponta hetven. Néha több. És mindegy, jó vagy rossz. Csak szívni, szívni! Otthon a színházban is szívok, folyton. Itt, a szigorú Berlinben is megengedte a tűzoltóság, hogy a színpadon folyton cigarettázzam. A színpadon élek. Szenvedélyesen szeretek ott dolgozni, a helyszínén a díszletek , a színészek, a villanylámpák közt. Boldogság, a darabjaimait rendezni! — Szeretik a színészei? — Azt hiszem, igen. Velük éiek, együtt dolgozunk, együtt tanulunk, most együtt vándorolunk a világban, egyik városból a másikba. — Becsbe? Budapestre? — Nagyon szeretnék. De nem én intézem az adminisztrációját ennek a turnéinak. Nagyrabecsülöm a magyar színpadi irodalmat; tudom, milyen gyönyörű színházi kultúrájuk van... Nagyon szeretnék Becsből odamenni. — Kit becsül legtöbbre az uj olasz drámaírók közül? Fölemeli a balkeze hüvelykujját, mint aki felsorolásba kezd. — Bocsásson meg, — mondom — egy nevet mondjon. Ez érdekelne a legjobban. Habozás nélkül felel: — De Stefani. Ismeri? Csernochhercegprímás és az antiszemita szónok incidens egy budapesti banketten Pirandello, a fiatal ördög — Véletlenül személyesen is, — felelem — nekünk jó barátunk, budapesti Nemzeti Színház fogja játszani egy darabját. — A -»Messinai vargát?« — Úgy tudom. — Nagyon szép darab. Én rábeszéltem az olasz előadás után, hogy változtassa meg. El. is fogadta a tanácsaimat, átdolgozta. Nagyszerű iró. Mindezt kedvesen, szerényen, fürgén, vidáman mondja. Az arca és a keze egy pillanatra sem nyugszik. A kezének ezer olyan villámgyors, újfajta mozdulata van, ami szinte kápráztat Kifordítja a tenyerét, a hüvelykujját forgatja, minden mondatát — nincs rá más szó — szellemes kézmozdulattal magyarázza, néha csúfolja, néha dicséri. A szeme szikrázik a fiatalságtól, a nyugtatlan temparamentumtól, az őszinte és tisztességes örömtől mikor a munkáiról és a sikereiről beszél örül a munkáinak és a sikereinek, nem tagadja. Pontosan meghatározva: úgy beszél ai munkáiról, mintha nem ő, hanem a kedves írója irta volna. Néha egy kicsit megnedvesedik a szeme mosolygásközben, ilyenkor a tragikus szeme uralkodik a komi-: mikus szeme fölött. Nem vigyáz magárai, nem pózol, szinte túlságosan mozgékony, túlfűtött, pattogó, gyakran emlékeztet a vadul nekiinduló repülőgép-motorra, Ilyenkor igazán fiatal ördög. És modorán, viselkedésén mindezek dacára letöröihetetlenül és felejthetetlenül lebeg annak az emléke, hogy leányiskolái tanár volt. Még ma is úgy néz a köréje sereglő társaságra, mintha csupa, fiatal leányra nézne. A két furcsa szemét már úgy beigazitotta a leányiskola erre a szinte gyönyörködő, gyöngéd, szimpafizálóan gunyoros, finoman évődő tekintetre, hogy most már kedves marad, amíg él. — Tudja, hogy szólítana): itt engem? — kérdi. — Hogy? — »Herr Professzor«. Határozottan nem az, amit ez a német megszólítás jelent. Neki van igaza: fiatal ördög. . Molnár Ferenc Kigyulladt és elsiilyedt egy nagy amerikai posLahajő Az utasok uagyrésze meghalt Newyorkból jelentik: Vasárnap éjjel borzalmas hajószerencsétlenség történt. A „Comanche“ postahajó, amely Jacksonvilleből útban volt Wewyork felé, vasárnap éjszaka Maycort magasságában a nyílt tengeren kigyulladt. A tűz, amely az előrészen támadt, hamarosan az egész hajóra kiterjedt. Az utasok és a legénység a mentőcsónakokkal igyekeztek megsza’adulni a veszedelemből, azonban a nagy pánikban a mentési munkálatok csak nehezen haladtak előre. Fokozta a veszedelmet és izgalmat, hogy a segítségül siető Reacer nevű gőzös összeütközött az égő hajóval. I Az éíetbenmaradtakat a Reacet és a I Mota révnaszád a floridai Maycortba szállitatta. Az utasok közül sokan hiányoznak. Azt hiszik, hogy körülbelül negyven utas a mentésre siető gőzös és az égő hajó összeütközése alkalmával életét vesztette. A borzalmas hajókatasztrófa az Egyesült Államokban óriási izgalmat és részvétet kelt. A legújabb jelentések szerint megállapították, hog^t a Comanche pusztulását a gépházban történt robbanás okozta. A robbanás és tűz következtében tizennégy utas súlyosan megsebesült, tizenkettő pedig eltűnt. Az utasok közt olyan nagy pánik tört ki, hogy erőszakkal kellett őket a mentöcsónakokba bedobálni. A tenger viharos volt, ugv, hogy a nagy hui'ámokban két mentöcsónak felborult és utasai legnagyobb részt a tengerbe vesztek. -
