Bácsmegyei Napló, 1925. október (26. évfolyam, 263-291. szám)

1925-10-20 / 280. szám

;te„-el6SMtfe' Bud-Kertész-uc 12 OLDAL « ÁRA n DINÁR PoStarina plaéena! XXVL évfolyam Szubotica, KEDD 1925 október 20. 280. szám Kegjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon szám: Kiadóhivatal 8-58. Szerkesztőság 5-10. Előfizetési ár negyedévre 150 din. ■mTM"I »W'IWIIHIIIIllMIMmiBimMBMMTOimaMM Szerkesztőség: Aleksandrova ul. 4. (Rossia Fonciérs-paiota) Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova ul.l.(Lalbacli-paloSa) Á megegyezés ellenségei Több hónapos távoliét, több hónapos hallgatás után megszó­lalt az ősz miniszterelnök, hogy megindokolja annak az elha­tározásnak szükségképeniségót, amivel a szerb-horvát megegye­zést a politikai élet alapjává tette. A megegyezés megkötésekor az volt a reservatio mentalis, hogy őszig a megegyezés tartalmát meg is valósítják. Október máso­dik felében vagyunk már s ma még a megegyezésnek az az egyetlen feltétele van csak meg­valósítva, hogy Radics-párti po­litikusok is tagjai a kormánynak. Pasics miniszterelnök vasárnapi beszédében kijelentette, hogy nem kételkedik a Radics-párt politi­kájának őszinteségében. Bizo­nyára iidomtalanság lenne, ha mások kevésbé bíznának a poli­tika őszinteségében, mint a poli­tikai taktika nagy művésze, a miniszterelnök. Azért azt hisszük, hogy a miniszteri kinevezések­kel még maguk a kinevezett Ra­dics-párti miniszterek sem tekin­tik a szerb-horvét megegyezést megvalósitottnak. Ezek a kineve­zések bizonyára nem azért tör­téntek, hogy személyi ambíciók kielégüljenek. Pedig — amig a Radics-párti politikusoknak a kor­mányba való belépése a kormány­zatnak sem módszerén, sem esz­közeiben, sem céljaiban, sem kurzusábanf sem szellemében változást nem idéz elő, ha a kormányzott nép nem látja, hogy az a kormány, amelyiknek Radio« Pavle is tagja, másként gondol­kodik, másként cselekszik s más cselekvést követel meg, mint ahogy az a kormány gondolko­dott és cselekedett, amelyiknek Pribicsevics Szvetozár volt a tagja és volt a spiritus rectora, addig a szerb-horvát megegyezés csak egy-két minisztert cserélt ki, de más minden marad változatlanul. Akik a megegyezés ellen vannak, az ország igazi érdekei ellen van­nak — ezt a megállapítást hang­súlyozza ki Pasics expozéja. A megegyezés tartalmáról, a meg­egyezés létrejöttének módjáról, tartósságáról és őszinteség ről le­hettek és lehetnek ellentétesek a felfogások, de abban megegye­zett barát és ellenség, hogy a megegyezés tényét örömmel kell fogadni, mert megegyezés nélkül konszolidált belpolitikai állapoto­kat elgondolni sem lehet. Meg kell azonban mondani azt is, hogy a megegyezés politika jának nem azok a legnagyobb ellenségei, akik népgyülésröl­­népgyülésra járva, a kétségbe­esett demagógia fékjét vesz­tett zabolátianságával támadnak azokra, akik a megegyezést létre­hozták ; a megegyezés legnagyobb ellenségei azok, akik a megegyezés alapjára helyezkedve, a megegye­zés szellemével homlokegyenest el­lentétes politikát folytatnak. Nyilt támadással a megegyezést nem lehet diszkreditálni, a tömegek­ben olyan meggyökeresedetten élt az a meggyőződés, hogy a két iestvérnép békéje nélkül az ország­nak nincs békéje. A megegyezést azonban könnyűszerrel lehet kom­promittálni a megegyezés alapján a megegyezés szellemével kibé­kíthetetlen politika folytatásával. Pasics és Radics megegyeznek abban, hogy a szerb-horvát bé­kekötés paraszti, nemzeti, de nem nacionalista jellegű. Radics István nem egyszer mondotta már, hogy a megegyezés a nemzeti kisebb­ségek számára uj politikai kur­zust jelent: a kultúrához való jognak, az anyanyelv használatá­nak elismerését s a megegyezés szelleméből folyik az is, hogy a népnek olyan tisztviselői legye­nek, akik a gondjukra bízottakkal anyanyelvükön tudnak érintkezni. A megegyezés politikájának leg­nagyobb ellenségei azok, akik a megegyezés tartalmának és szel­lemének megvalósulása ellen küz­denek. A megegyezés legnagyobb ellenségei azok,, akik a szombori Népkört lezáratják és vagyonát konfiskálják, akik a becskereki Hétfőn délelőtt tizenegy órakor telt padsorok mellett nyitotta meg Szubotics Jován alelnök a parla­ment ülését, amelyen Pasics minisz­terelnökkel az éléin, a kormány va­lamennyi tagja megjelent. A jegyzőkönyv és az egyes bi­zottságok jelentésének felolvasása után áttértek a napirendre. Felol­vasták a Lukinics Edo volt igazság­ügyminiszter ellen a Thum-Taxis­­ügyben kiküldött parlamenti bizott­ság jelentését, amely szerint a bi­zottság az adatokat még nem tudta összegyűjteni és azért azt kéri a parlamenttől, hogy a kérdés tárgya­lását halasszák el és tíz nap múlva tűzzék napirendre. A jelentés felol­vasása után Lalosevics Jócó, a bi­zottság elnöke szintén a tiz napi ha­ladék megadását kéri a parlament­­től. Lukinics Edo tiltakozik az ügy újabb elhalasztása ellen és követeli annak azonnali tárgyalását. Támad­ja Pecsics Dragutin demokrata kép­viselőt, aki akkor, amikor az ügy a parlament elé került, abban is ké­telkedett, hogy ő beteg volt és az­zal vádolta, hogy ezen a címen akarja a kérdést halogatni, most pe­dig Pecsics is áz elhalasztás mellett van. Elleni avaslatot terjeszt be és magyar tannyelvű iskolák műkö­dését betiltják, akik lehetetlenné teszik, hogy a szubotícai magyar műkedvelők folytathassák senki­nek sem vétő játékaikat. A meg­egyezés politikájának, a mai kor­mányzati rendszernek legnagyobb ellenségei azok a tisztviselők, a kik maguk helyett a legtulzóbb nacionalizmust ültetik le hivatali Íróasztaluk mellé s a féktelen tüielmetlenség vak szenvedélyé­vel vezettetik tollúkat, amikor emberek és sorsok felett kell in­tézkedniük. A mai kormányzati széliem legkonokabb ellenségei azok, akik a nemzeti megegyezés korát úgy köszöntik, mint a leg­­türelmetlenebb nacionalizmus hajnalhasadását. A nemzeti meg­egyezés nemzeti, de nem nacio­nalista, mondják Pasics és Radics, a megegyezés megalkotói, a nem­zeti megegyezés nem nemzeti, de nacionalista, mondják és cse­lekszik a nemzeti megegyezésnek azok az ellenségei, akik magukat a nemzeti megegyezés kormány­­rendszerei legfőbb támaszainak tekintik.' A nemzeti megegyezés végre­hajtását nem lehet mással elkez­deni, mint az álbarátok, de ve­szedelmes ellenségek lefegyver­zésével. kéri, hogy azonnal tűzzék napi­rendre az ügy tárgyalását. Lukinicsot szavai után a független demokraták és a radikálisok közül is igen so­kan megtapsolják. Ezután hosszabb vita fejlődik ki Pecsics ós Lukinics között, végül is a parlament a bi­zottságnak a kért tiznapi halasztást megadja. Az elnök ezután azzal kapcsolat­ban, hogy a parlament első üléssza­ka véget ér és uj ülésszak kezdő­dik, azt az indítványt terjeszti elő, hogy a régi tárgysorozatból csakis a rokkanttörvényjavaslatot tűzzék ki az uj ülésszak napirendjére, mint­hogy ezt a javaslatot már a bizott­ságok is letárgyalták. A beterjesz­tett interpellációkat a képviselőknek jogukban áll az uj ülésszakra ismét bejelenteni, amelyeket azonban új­ból nem jelenfenék be, azok tárgy­talanná válnak. A parlament ezután szótöbbség­gel elfogadja az elnöki indítványt. Ezután Pasics miniszterelnök áll fel szólásra és tisztán hallható han­gon, erős hangsúllyal felolvassa a parlament régi ülésszakának bezá­rásáról és az uj ülésszak egybehi­­vásáról szóló királyi ukázt, amit a képviselők állva hallgattak végig, azután telkesen megéljenezték a ki­rályt. A nemzetgyűlés uj ülésszakának megnyitó ülését kedden délelőtt tiz órakor tartják meg, melynek napi­rendjén az elnökség megválasztása szerepel. Pribicsevics Szvetozár nyilatkozata Pribicsevics Szvetozár, aki va­sárnap Daruváron tartott népgyü­­lést, hétfőn reggel visszatért Beo­­gradba és a következő nyilatkozatot küldte szét a sajtónak: — Olvastam Pasics miniszterel­nök beszédét, amelyet a radikális­párt ülésén tartott és arra a követ­kezőket jelentem ki: Rendben van, nem rontom el Pasicsnak azt az il­lúzióját, mintha ő bármikor a meg­egyezés ellen lett volna. Érmek el­lenére még most is vannak olyan radikálisok, akik ellene vannak a1 megegyezésnek és akik azért várták Pasicsot, hogy esetleg más irányt adjon a dolgok folyásának. Azt vár­ták Pasicsék, hogy én nem fogok ellenzékbe menni, ami azonban tel­jesen lehetetlen illúzió, mert mi po­litikai ideálokért és programmokért harcolunk és nem vagyunk politikai kufárok. A pénzügyi bizottság ülése A pénzügyi bizottság hétfő dél­után négy órakor ülést tartott és azon a Gospodarsko Drustvo likvi­dálásával foglalkoztak. Boskovics és Kulovec képviselők felszólalása után1 Setyerov Szlavkó dr. fejtette ki vé­leményét, amely szerint a pénzügyi bizottság nem illetékes arra, hogy ebben az ügyben eljárjon és a ke­reskedelmi minisztérium szabályta­lanságot követett el, amikor a bi­zottság elé hozta az ügyet. Kumanudi Koszta dr. volt pénz­ügyminiszter kijelentette felszólalá­sában, hogy osztja Setyerov néze­tét és maga is azt vallja, hogy az ügy nem tartozik a pénzügyi bi­zottság elé. Lorkovics Iván disszidens Radics­­párti azt javasolta, hogy csőd és csendes likvidálás helyett szanálják a Gospodarsko Drustvot. A pénzügyi bizottság végül arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem foglalkozik a Gospodarsko Drustvo likvidálásával, hanem mi­nisztertanács elé utalja az ügyet. Ez a megoldás rendkívül kelle­metlen a Radics-pártra nézve, amely szeretné a Gospodarsko Drustvo-t mindenáron megmentem. Nem titok ugyanis, hogy Sztojadinovics Milán pénzügyminiszternek az az állás­pontja, hogy a Gospodarsko Drust­vo-t csődbe kell kergetni és a Ra­­dics-párt attól tart, hogy a pénz­ügyminiszter nem fog beleegyezni a csöndes likvidálásba. Pasics vasárnapi beszédének hatásé Pasics miniszterelnök vasárnapi beszéde a Radics-párt körében na­gyon jó benyomást keltett. A hor­­vát parasztpártban megelégedéssel állapítják meg, hogy Pasics beszé­dében a megegyezéses politika mel­lett kötötte le magát és hangsúlyoz^ Királyi kézirattal zárták be a nemzetgyűlés ülésszakát Kedden tartják meg az uj ülésszak első ülését — Pribicsevics támadja Pasics politikáját — Cáfolják Nincsics és Benes talál­kozását — A szlovén néppárt az ellenzéki politika ellen

Next

/
Thumbnails
Contents