Bácsmegyei Napló, 1925. október (26. évfolyam, 263-291. szám)
1925-10-18 / 278. szám
28 OLDAL w ÁRA 3 DINÁR Poštariaa placena! XXVL évfolyam Szubotica, VASARNAP 1925 október 18. 278. száír HESSSS Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon szám: Kiadóhivatal 8—53, Szerkesztőség 5—10. Előfizetési ár negyedévre 150 din. Szerkesztőség: Aleksandrova ul. 4, (Rossis Fosciérc-paloU) Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova nl.l. (Lslbarh-paloin) A szombori Népkör és a megegyezés poiitikája Irta: Prokopy Imre A magyarságnak egy újabb nagy sérelmét kell a közvélemény itélőszéke elé vinnem. Jóformán alig múlik el nap, hogy lapjaink nem adnának hirt a helyi hatóságok valamelyes hatalmi túlkapásáról, vagy jogain kát csorbító kormányintézkedésekről. Bármennyire hozzáedződtünk is már az ilyen sorozatos „meglepetésekhez“, az, ami most Szomborban történt, mégis kikivánkczik a megszokott helyi sérelmek keretéből és súlyosságánál fogva méltán igényt tarthat arra, hogy a vajdasági magyarság szükség esetén a maga ügyének tekintse, de megérdemli egyúttal ezt is, hogy a kormány figyelmét felkeltse és az illetékeseket a téves információk alapján elkövetett jogsérelem jóvátételére indítsa. Árról van szó,, hogy a belügyminisztérium B. B. B. osztályának 8181-1925. sz. határozatával és a városi tanácsnak e határozat véerehajtása tárgyában hozott 21653—adm. 1925. sz. végzése alapján elrendeltetett a szombori „Norodno Kolo“ (Népkör), régebben „Függetlenségi Kör" cimü egyesületünk feloszlatása és vagyonának átadása a városi szegényalap javára. A Függetlenségi Kör mint politikai egyesület 1904 ben alakult meg s az akkor elfogadott S jóváhagyott alapszabályok egyik paragrafusa szerint a kör vagyona megszűnés vagy feloszlás esetén a városi S2egényalap javéra esik. Ezt az alapszabályszerü rendelkezést használja fel a korménvhatósági intézkedés a kör kb. 250.000 dinárt érő vagyonának elkobzására, teljesen figyelmen kívül hagyva azt a döntő körülményt, hogy a Függetlenségi Kör 1914 junius hó 17 én tartott közgyűlésén elfogadott és az akkori belügyminiszter 23028—1915. sz. határozatával jóváhagyott uj é< egyedül érvényes alapszabályok 75 §-a érleimében a kör feloszlása esetén az egybehívandó közgyűlés maga határozza meg azi a társadalmi, kulturális vagy jótékony egyesületet, melyre vagyonát átruházni akarja. A belügyminiszteri határozat tehát kizárólag az 1904-ben hozott alapszabályokra támaszkodik s tudóméit sem vesz az 1914-iki alapszabályok létezéséről. Hogyan történhetett az, hogy az 1904-es alapszabályokat hatálytalanító 1914. évi közgyűlési határozatról és az akkor elfogadott uj alapszabályok 75-ik §-áró! egyszerűen elfelejtették értesíteni a belügyminiszter urat? Kinek állott érdekében ez a jóhiszeműnek egyáltalán nem mondható megtévesztés? Ha pedig feledékenységbö! vagy tévedésből történt a hibás telterjesztés, akkor már lett volna mód és alkalom a rosszul informált belügyminiszter ur kellő tájékoztatására, ami — hitem szerint — azonnal maga után vonta volna a sérelmes megváltoztatását. Az ügynek ezt a részét nerr. bolygatom tovább, mivel felebbezés folytán sub jud'ce lis esi. Bizalommal kell bevárnunk az illetékes fórum döntését, mert Nagy Frigyes molnárja szerint, de a viszonyokhoz szabott némi változtatással : vannak még bírák — Jugoszláviában! Van azonban ennek az odiózus ügynek még egy másik oldala is, mély csattanó bizonyítékát szolgáltatja annak, hogy miképpen nem szabad az állam jogrendjének és oz ország konszolidálódásénak felsőbbrendü érdekei szempontjából nemzetiségi politikát űzni. A szombori Függetlenségi Kör, mint po'itikai egyesület működése 1918 december havában felfüggesztetvén, a kör vezetősége minden igyekezetével azon volt, hogy közgyűlési határozattal megszüntesse a kör politikai jel egét s azt „Népkör“ cimmel tisztán társadalmi és kulturális egyesületté átalakítsa. Hosszas utánjárással 1923-ban végre sikerült hatósági engedéllyel közgyűlést tartanunk, mely a szuboticai Népkör miniszterileg mór jóvá hagyott és a helybeli viszonyoknak megfelelően módosított al p szabályait elfogadta és jóváhagyás végett a belügyminiszterhez felterjesztette, aki azonban 1323—1925. sz. határozatával a jóváhagyást megtagadta, nyilvánvalóan azon célzatos információk a apján, melyekkel hallomás szerint ismeretien „jóakarók“ a kör vezetőségét és céljait lehetőleg befeketíteni iparkodtak. Tették pedig ezt azzal az egyesülettel szemben, mely annakidején szinte melegágya volt a szerbmagyar barátkozásnak és színhely: a politikai együttműködésnek é azokkal a férfiakkal szemben, akik a legtisztább szabadelvűsig szellemében elöhatcosai voltak a nemzetiségi egyenjogúsításnak és testvén megértésnek. Megfontoltság és lelkiismereti furdalás nélkül merőben alaptalanul megvádolták azt a Függetlenségi Kört, ahol megpecsételődött a vajdasági szerb radikálispártnak az akkori függetlenségi partial kötőit szoros fegyverbarátsága s ahol nem egy Ízben vendégül láttuk a radikálisok közismert vezéreit: Kdein Milát, Hatíz Koszta dr.-l és másokat, akik köriiMc volt szerb tagjaival: Vu ć Branko dr., Sfrafimirov čSteván, Pa vlov ć Marko, Teodorov ć Zatoje, Vuić S-evnn sib. urakkal együtt tanúságot tehetnek a kör vezetősége és tagjai testvéri érzése, meggyöződéses liberalizmusa és demokratikus felfogása mellett. Ez a koholt vád azonban egyszersmind diszkredilálásdt jelenít azoknak a szerb radikális férfiaknak, akik már akkoriban is nyíltan a nemzeti iigy szolgálatában állottak, mikor a könnyelműen vádas.odák óvatosan az akkori hatalom árnyékában meghúzódtak. Bizony nagy politikai hiba volt ezt az üszköt a nyilvánosságba beledobni éppen most, mikor a magyar párt teljes ioyalitással ke* resi a közeledést az országos radikális párthoz és a vele való megállapodást. Mi valamennyien őszintén akarjuk a megegyezést és a termékeny munkára irányuló együttműködést a közös haza javára. De nem minden áron 1 Csak cum dgnitate, megalázás és jogfeladás nélkül. Mi éberen figyeljük a radikális szervezetekben jelentkező nyugtalanságot és az egymással mind élesebben szembeforduló áramlatokat s úgy véljük, hogy végzetes hiba lenne éppen a radikális párt szempontjából a megegyezésre kínálkozó 8Íkalrr.at elbizakodottságból elszalasztani és sérelmes intézkedésekkel értékes és feltétlenül megbízható szövetségest elriasztani. Videaní consules l y,A szerb-horvát megegyezés paraszti, nemzeti, de nem nacionalista jellegű" Radios István elmondja, miről tárgyalt a miniszterelnökkel „Nem teljes addig a megegyezés, amig a parasztpárt elnöke nem lép be a kormányba“ — Benes nem jön Beogradba Beogradból jelentik: Szombaton délben Radios István aPáris-szállodáiban fogadta az újságírókat, akiket informált a Pastes miniszterelnökkel pénteken folytatott tárgyalásairól. Kimondotta, hogy a miniszterelnökkel a megegyezés végrehajtásának módozatairól folytatott beható tanácskozást. — A tanácskozás folyamán — mondotta Radios — nemcsak én, hanem Pasics miniszterelnök is hangsúlyozta a megegyezés szociális és parasztjellegét és kiemelte a megegyezés nemzeti, de nem nacionalista tartalmát. A »nemzeti« jelző jelenti a szerbek és liorvátok megegyezését, mig a »nacionalista« jelszó a jugoszláv nacionalista gondolatot jelenti, amit ráerőszakoltak a horvátokra. — A beszélgetés második részében Pasics a radikális párt küzdelmének belső tartalmát és célját ismertette velem. Elmondotta, hogy a párt előbb a bürokratizmus ellen, majd a parlament és a.íiemzet autonómiájáért, végül a nemzeti szuverenitásért vívott harcot. Ennek a küzdelemnek második fázisa volt az a nemzeti harc, amit a szerb nép önállóságáért, majd a horvátokkal és szlovénekkel való egyesülésért folytatott a radikálispárt. Ennek a harcnak a legfontosabb része a gazdasági és kulturális erők koncentrációja, ami most megy végbe. Hálát adunk az istennek — mondotta Radics — hogy ebben a munkánkban az ország egész lakossága támogat bennünket és mögöttünk áll a parlamentnek több mint kétharmada. — Szó volt ezután — folytatta Radios — az én kormánybalépésemről is. Kifejtettem azt a véleményemet, hogy ez csak részletkérdés, bár nem teljes addig a megegyezés, amíg a horvát parasztpárt vezetője nem lép be a kormányba. A megegyezés érdekében nekünk be kell lépnünk a kormányba, do hozzátettem, hogy a parasztpárt vezetőinek teljes számban be kell kerülniük a parlamentbe, részt kell venniök a parlamenti bizottságok munkájában és be kell lépniök a kormányba. Pasics miniszterelnök erre vonatkozóan nem nyilatkozott, nem beszélt sem mellette, sem ellene, láttam .azonban, hogy nincs ellene ennek a gondolatnak. Beszéltünk az egész kérdés megoldásának legalkalmasabb módjáról és Pasics miniszterelnök megígérte, hogy az egész ügyet a radikális-párt elé viszi, egyben pedig biztosított arról, hogy nem kell sokáig várnom a válaszára. Kijelentette, hogy a Radics-párt vezetőinek a parlamentbe való bejutása, valamint a kormányba való belépése nem feltétele annak, hogy én belépjek a kormányba, hangsúlyoztam azonban, hosry hajlandó vagyok ennék a kérdésnek az eldöntése előtt belépni a kormányba, — ha a miniszterelnök azt hiszi, hogy a megegyezés politikájának felelősségét nekem is vállalnom kell. Ezután beszéltem öenfről és elmondtam a miniszterelnök urnák ottani tapasztalataimat. Végül hangsúlyoztam, hogy nem mint munkatársak, hanem mint barátok akarunk ezentúl egvütt működni. Ezután Pasics miniszterelnök kezet nyújtott és a beszélgetés a legnagyobb barátsággal ért véget. Kijelentette ezután Radics István, hogy a sajtónak mindig rendelkező-
