Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)

1925-09-08 / 240. szám

4. cídaL BÄCSMEGYEI NAPLÓ CIRKUSZ • 09 A versenyautó halottja . Regény, Irta: X, Y Z. Főporiás Nyíró rajza 3'14-ik folytatás Az eddigi részek tartalma: Báró Horváth Elemér* íZÍlie­­teit, felnőit, szeretett. Még éf Hacsak, — mondotta a pap“. Majd így szólt: — Maginak is ez a véleménye? —■Is, — válaszolta Mirjam. .Mialatt ezek történtek Bécsben, Hor­váth sietve elvesztette ismét vagyonát, amelyet éjt nappá téve. emberfeletti szorgalma révén vereiteltes munkával összecsempészett.' Megint szegény volt, mint a templom egere. Szegény, de még csak ' nem is becsületes. Ez különben legkevésbé sem izgatta. — Azért mégis szimpatikus vagyok az olvasónőknek. — gondolta, ha üres óráiban az önvád furdalni kezdte. Flóra jutott eszébe és agyát elborí­totta a vér. Pénzt kell Szereznie, pénzt, sokat, milMrdokat, hogy biztosíthassa magának az asszony hűségét MilMrdokat. / M?' De honnan? Kém már volt. Csempész már volt Rablóvezér már volt. Speditőr...? Nem, azt azért mégse. Hát akkor? Milyen út vezet a gyors meggazdagodáshoz? így támadt az a fényes ötlete, hogy folytatásos regényt ir a1 szülővárosában megjelenő Bácsmegyei Naplóba. Ebből két hónap alatt, meg lehet gazdagodni. Rögtön .leutaztt Sznboticáira. felkereste a lap szerkesztő-kiadóját és közölte vele szándékát A kiadó megvakarta fejét: — Aztán tud maga regényt irai? — kérdeztS fanyalogva. — Hát Franz Xavér Kappus tud? — vágott vissza a báró. aki nem vesztette el hidegvérét a roirletten. — Rendben vau. Hozza be holnap az első folytatást! Horváth átment a kávéházba és ma­gához intette a főpincért: — Nem tudja véletlenül, főur, hogy’ keli folytatásos regényt írni? . Minden mondatot külön sorba és sok párbeszédet, — oktatta ki a fizető — hogy több legyen a. sordii. . A regényből három folytatás napvilá­got látott és Horváth báró automobilt, két sarokházat és száz lánc főidet vásá­rolt nyomban a honoráriumból. Ha ez igy mégy tovább, hat hét múl­va övé lesz Flóra, mégpedig kizáróla­gossági, joggal. Negyedik nap, reggel izgatottan la­pozta fel az újságot: nem volt benne a regényfolytatás. A tizedik oldalt hirde­tések foglalták eí Hát ezt is lehet? • Másnap megint kimaradt a regény. Legközelebb szintén. A báró izgatottan rohant a kiadóhoz. — Hja, most kiállítás van. — világo­sította fel — kei! a hely hirdetéseknek. — De kérem, — mondta Horváth — önök nem gondolnak Ftórlcára. ö ez­alatt ... Minden nap késedelem behoz­hatatlan veszteség: tessék figyelembe venni, hogy óránkint átlag két-három emberrel csal meg... — Mindössze tiz napig tart csak a kiállítás... — Úristen, tiz nappal később. leszek milliárdos! Ez testvérek közt is hárcm­­üégyszáz házasságtörés-többletet jelent részéről... A szerkesztő-kiadó vigasztalni pró­bálta: — Nézze, gyűjtsön hirdetéseket. Az­zal többet lehet keresni. Hamarabb együtt lesz a pénze. — Én, mint regényíró? —• Egy regényíró annyit nyer súly­ban, ahány hirdetést a kiállítókból ki­szorít, — jegyezte meg a kiadóhivaiali főnök — ezt már Archimedes meg­mondta. Itt van a konkurrens lapnál a Wallace-Pemberton, a »Kék halál« nagynevű szerzője, az nem röstelít ti­zenöt dinárt kivágni per kopoltyú min-1923. szeptember 8. den hirdetőtől.., Hát akkor.. _ Tiz perc múlva Horváth a hirdetési díjszabással kezében felült a vülanyos­­ra, ame*y a kiállítás főié irányozta lép­teit Harmadnap délután ki is érkeztek. A nap forrón tűzött A báró minde­nekelőtt egyik vendéglő-sátrat kereste fel: — Limonádét kérek! A pincér végigmérte: — Akkor tessék elolvasni A verseny­autó ft atomjának utolsó folytatását (Folyt, köv.) dió. Világrekordot javított a Csendes-óceánba veszett hidroplán-óriás Ellentétes kirek az eltűnt gép sorsáról Newyorkból jelentik: Az Egyesült- Államok légi flottáját ért újabb vesz­teség fokozta az izgalmat, amelyet a Shenandoah léghajó pusztulása idézett elő. A haditengerészet már az egész Csendes-óceáni flottát mozgósította az eltűnt P. N. 92 jelzésű hydroplán fel­kutatására, amelynek azonban még mindeddig semmi nyoma. Két nappa' ezelőtt érkeztek az utolsti hírek az óriási gépről, amelyen Allan Snoddy parancsnokon kívül Craven pilóta, Arthur Graven megfigyelőtiszt, C. M. Allen rádiótiszt és Suttern szerelő in­dultak Honoluluba. A P. N. 91 jelzésű gépet, amely szintén a P. N. 92 felku­tatására indult és a partoktól ötszáz­ötven kilométernyire szerencsétlenül járt, egy amerikai cirkáló felvette és vissza­szállította San-Franciskóba. Vasárnap és hétfőn is, a torpedó­­zuzók egész raja kutatta a viharos ten­gert, minden eredmény nélkül. Az Amostoch torpedóromboló, amely a legközelebb ért ahhoz a helyhez, ahon­nan a hydroplán S. O. S. vészjelzéseit leadta, ezt a szikratáviratot küldte: A vihar tovább tart, — fényszó­rókkal kutatjuk a tengert, — a bydroplánnak semmi nyoma. A P. N. 92., amely minden jel sze­rint a Csendes-óceán feneketlen hullám­­sirjába veszett, 3500 kilométert röpült leszállás nélkül, San-Franciskótól a ka­tasztrófa helyéig és ezzel több, mint kétszeresre javította az egyhuzamban való távröpülés viiágrekordját, amely eddig 1600 kilométer volt. Egy újabb jelentés arról számol be, hogy egy san-franciskói rádióamatőr által felfogott jelentés szerint, az óriás­­hydroplánt megtalálták. Ezzel szemben a tengerészeti minisztérium azt a rádió­­jeleatcst kapta, hogy a nyílt tengeren talált repülőgép egyike azoknak, ame­lyeket a P. N. 92 fölkutatására kül­döttek. A haditengerészet az óriás hydro­­píánt végleg elveszettnek tartja. Interjú az elmegyógyintézetben Kemenes Lajos, a segédszinészból lett kurzusujságiró tragédiája Budapestről jelentik: Szombaton dél­ben az »Uj Nemzedék« cimü déis kur­­zusujság színházi és művészeti rovatá­nak szerkesztőjét, Kemenes Lajost, mint ön- és közveszélyes eimeháboro­­dottat, beszállították a Moravcslk-ktei­­kára. Kemenes uem hírlapírónak indult; kalandos körülmények között mondott búcsút a szülői háznak és Budapesten szinésziskolát végzett. Tizenkét év előtt a Vígszínházhoz kerüli ahol a csinos szőke fiatalembert Ms szerepekben fog­lalkoztatták. Kemenes soha politikával nem foglal­kozott, mig a bolsevizmus után a Köz­ponti Sajíóváííalat megalapítója, Ban­gka páter pártfogásába nem fogadta a kis színészt és baráiságávd ki nem tüntette. Bangha páter a Vígszínháztól az »Uj Nernzedékt-hez szerződtette Ke­­menest. .Az egykori színész vitte el a pálmát a mosdatlan kritikák és gyűlöl­ködő hajszák versenyében. Kemenes, akit már évek óta kény­­szerképzetek kínoztak, szombaton elbo­rult elmével, zavaros támadást irt még az vUj Nemzedéki-be, amelyet igy fe­jezett be: »Coki az egész társaságnak/« A cikk megírása után úühömeni kez­dett, a szerkesztőségi szolgákat fojto­gatta, teljesen értelmetlenül kiáltozott, sápadtan, íöidufva, teljes testében re­megve. Cavaüiúr főszerkesztő a válla­lat igazgatóihoz rohant, akiknek intéz­kedésére Kemenest a Mo r a ve sík- kiír. 1 - kára szállították. Egy hétfői lap munkatársa a Morav­­csik-klinikán meglátogatta Kemenest, aki a kővetkező szavakkal fogadta az újságírót: . — És rólam mondják, hogy őrült va­gyok! Vegyél elő papirost és jegyezz sebesen, interjút adok, add le a lapod­nak. Ezután megkezdte a nyilatkozat dlk-1 gatótí. NeMrofmtam az táüását és többek közt a következőket mondotta: — Cím: Hogy kerültem a Moravcsik-, zár jel: Schaiier-eimebetegkttndkára. — Tehát az »Uj Nemzedék« szerkesztősé­gében történtek után a Központi Sajtó­­vállalat vezetői először a Nékám-kÜni­­kára vittek. Én nagyon barátságos vol­tam Nékánrmat, a volt generálissal szemben, aki a háború alatt aranygal­lért viselt egy csillaggal. De tisztelettel megkérdeztem: »Mit ért ön az ideg­bajokhoz?« Nékám tanár ur nem sértő­dött meg, beismerte, hogy az ideggyó­gyászat csakugyan nem mestersége. Azt ajánlotta, hogy’ vigyenek át a Mo­­ravcsik-klinikára, ott maid megvizsgál­nak. A három igazgató, akiknek Caval­­üer főszerkesztő, tegfenségesebb szer­kesztőm, bizonyára egészen más in­strukciókat adott, autóban az ídegldiuá­­kára vittek. A most történtekért az igazgatókat bíróság elé állítom, egy­­milliárd korona kártérítésre oörlöm. A klinikán egy vidéki segédjegyzőhöz ha­sonló orvos elé kerültem, aki megnézte pupilláimat, kezeit kétszer ellibbentette szemeim előtt és valamit súgott a fő­igazgatómnak. Meg kei! állapítanom, hogy a direktor határozottan megijedt A klinikán kell maradnom, mondták. Engem Schaffer tanárhoz hoztak, mond­tam erre és ha nem engednek d, a tör­vény előtt veszek elégtételt. Holnap meg is teszem ez ellen az orvos ellen a lépéseket, mert holnap már kimegyek a klinikáról. De azért be hagytam ma­gamat csapni, kaptam egy injekciót, a mely a morfiumnál is erősebb volt. Pár perc múlva éreztem, hogy jön a nagy álom, a halál rokona, a rémes öntudat­lanság, amikor a tüdő alig libeg, ami­kor a szív úgy kopog, mintha az utol­sót verné. Ebben a pillanatban ötletem támadt: megijesztem a K- S. V. főigaz­mintha ki akarnék ugrani, kiáltozva, or­dítva, rettenetesen, úgy, cmint azt a »Sasfiók« Wagram jelenetében Sopron­ban játszottam. Csakugyan mindenki megijedt a szobában... Aztán jött az injekció hatása. Itt maradtam. A koszt pompás, de engem brutatizátnak, ami mégse járja. Ez az interjúin, a névalá­írásommal jelenjen meg, Vazsmegyei aláírással. Elűzött diákok A suboticai kereskedelmi akadé­miába nem vesznek fel tizenkilenc éven felüli tanulókat Kellemetlen és súlyos, meglepetés ért az uj tanévre való beiratkozás alkalmával igen sok diákot, akik a suboticai kereskedelmi akadémiá­ban akarták folytatni az ugyaneb­ben az intézetben megkezdett tanul­mányaikat: az iskola igazgatója egy miniszteri rendelet téves értelmezé­sével megakadályozta őket abban, hogy az intézetbe beiratkozhassa­nak. A közoktatásügyi minisztérium­nak van egy régebbi rendelete, amely szerint tizenkilenc évesnél idősebb tanulók a középiskolák, ötö­dik osztályába fel nem vehetők. Ez a rendelet kétségtelenül kereskedel­mi akadémiákra is vonatkozik, de olyan értelemben, hogy az akadé­miák első osztályába, — amely megfelel más középiskolák ötödik osztályának, —nem Írathatók be ti­zenkilenc évesnél idősebb diákok Miladinovics Milán, a suboticai szerb nydvü kereskedelmi akadé­mia igazgatója ezzel szemben úgy értelmezte a rendeleíet, hogy az akadémia felsőbb osztályaiba sem lehet tizenkilenc évnél idősebb tanu­lókat felvenni és ezzel az indokolás­sal megtagadta húsz olyan diák be­­iratésát, akik a suboticai akadémiá­ban végezték "az előző osztályokat és most az itt nyert bizonyítvány alapján akarták íaniiirnányaikai ugyanennek az intézetnek a máso­dik, harmadik, illetve negyedik osz­tályában folytatni. Természetes, hogy az igazgatónak ez a rendelke­zése igen súlyosan érintette a tanul­mányaik folytatásában megakadá­lyozott diákokat és ezeknek szüleit, mindamellett nem emeltek panaszt az igazgató helytelen intézkedése el­len, hanem ehelyett a diákok Növi­­sadra mentek az ottani kereskedelmi akadémiára, ahol természetesen minden akadály nélkül felvették őket. A halott izgat Ötvenhárom tv után inkriminált a budapesti ügyészség egy Liebknecht­­beszédet Budapestről jelentik: Az ügyészség indítványt tett Liebknecht Vilmos „A tudás hatalom, a hatalom tudás* című röpiratának elkobzására, osztályelleni izgatás miatt. A rőpiratot, amely a né­met szociáldemokraták huszonöt évvel ezelőtt elhunyt hires vezérének 1872-ben, tehát ötvenhárom éve elmondott beszé­dét tartalmazza, több mint tiz évvel ezelőtt fordította le a budapesti Munkás Könyvtár számára Bressiovszky Ernő, aki azóta szintén meghalt. Noha a ma­gyar kiadás több, mint tíz éve forga­lomban is van, az ügyészség csak most tett indítványt a füzet elkobzására. A vádhatóság azért indítványoz csak el­kobzást, mert az izgatás cimén való felelősségrevonás elévülés miatt már le­hetetlen. A törvényszék Schadl-tanácsa csütör­tökön tárgyalja az ügyet. Ä bíróságnak azt a jogi kérdést kei! eldönteni, hogy eikobozható-e az a sajtótermék, ameíy­­. nek tartalmáért elévülés cimén senki ablaknak, felelősségre vonni nem lehet.

Next

/
Thumbnails
Contents