Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)
1925-09-01 / 233. szám
BACSMEGYE! NAPLÓ 5. oldal. 1925 szeptember 1. a revolveremet és kétszer a tőlem kéthdrom lépésnyire álló Anikóra lőttem. Az elnök kérdésére a vádlottak padja. eíött megmutatja, hogy hogyan állt ő és milyen távolságra volt tőle Anikó és formálisan lejátssza a gyilkosságot, pillanatra se esve ki nyugalmából. A vádlott: Az Anikóra irányzott két lövés után nem néztem többé a lány felé, hanem magam ellen fordítottam a fegyvert. Az első lövésnél azonban csütörtököt mondott a revolver és csak u második lövés talált el a mellemen, mire összeestem. Az elnök: Magyarázza meg nekem, mikor fogamzott meg magában a gondolát, hogy leiövi Anikót? A vádlott: Ott a szőlőben a cseresznyefa alatt. Az elnök: Útközben nem gondolt még erre? A vádlott: Nem. Az elnök: Talán a lány a szőlőben valami jelet vagy biztatást adott magának arra, hogy rálőjjöa? A vádlott: Nem. Nem is beszéltünk egymással az egész idő alatt, én csak a megállapodásunkra gondoltam. Az elnök: Mégis nem gondolt maga arra, hogy utolsó találkozásuk óta a lány meggondolhatta magát és nem akar meghalni? A vádlott: Nem volt okom ezt hinni. Ellentmondó vallomások Az elnök Alrnási-Antunovics elé tárja a rendőrségen és a vizsgálóbiró előtt tett korábbi vallomásait, amelyek több tekintetben eltérnek, a fötárgyaláson tett vallomásától. így korábbi vallomásaiban sem az Ispánovics Irénnél történt találkozásról, sem a csókolózásról nem tett a vádlott említést, sőt maga is azt állította, hogy nem volt rokonszenves Lengyel Anikó előtt. A vizsgálóbírónál azt állította, hogy azért lőtte le a lányt, mert az őt gyávának nevezte. A vádlott hiányosaknak mondja korábbi vallomásait. Az elnök: A maguk megbeszélése szerint ugye Anikónak kellett volna megszerezni a töltényeket. Hogyan lehetséges, hogy mégse igy történt? A vádlott: Egy ízben megkért engem Anikó, hogy mégis én szerezzem meg a golyókat, mert én könnyebben jutok hozzá. Nekem a szálláson volt több töltényem és ott vettem azután ezeket magamhoz. „. .. Hát... sajnálom“ Az elnök: Mi a tulajdonképpeni indoka annak, hogy ilelőtte Anikót ás öngyilkos akart lenni? A vádlott: Azért, mert szerelmes voltam belé és anyja nem akarta hozzám adni. Az eblök: Honnan tudta maga ezt? A vádlott: Anikó maga mondta ezt nekem többször is. így akkor is szó volt erről, amikor Bajsára mentünk. Az elnök: Anikó halála előtt azt vallotta. hogy nem szerette magát, tehát nehezen tételezhető fel, hogy csak azért nem ment volna magához feleségül, mert az édesanyja nem engedte? A vádlott: Pedig erről más is tudott. Azt hiszem Tamási is hallotta, amikor Anikó ezt nekem mondotta. Az elnök: Megbánta és sajnálja legalább, hogy egy fiatal lányt megölt? A vádlott (töprengve és vállát vonva): Hát... sajnálom ... Ezzel a vádlott kihallgatása befejezést nyert és az elnök szünetet rendel el. Szünet után kezdetét vette a tanúkihallgatás. Kihallgatják a tanukat Első tanúként Tamási Béla államvas'uti hivatalnokot hallgatja ki a bíróság. Az elnök kérdésére elmondja, hogy az elhalt Lengyel Anikót már két év óta ismeri, mig a vádlottal ez év januárjában ismerkedett meg. A tragédia napjáig csak kávéházhan és a korzón találkozott vele. Megfigyelése szerint Artiunovics nagyobb szimpátiával viselkedett Anikó iránt, mint a leány a fiúval szemben. Ezt azokon az összejöveteleken tapasztalta, ahol egvütt voit Antunovics József és Lengyel Anikó fs. I Az emlékezetes bajsal kirándulásról * részletesen beszél a tanú. A vádlott igen jó kedvvel készült a baisai kirándulásra, ahova, autón együtt mentek ki a vádlott és Lengyel Anikó is. Amikor a vádlott hívta tanút Bajsára. örvendve mondta, hogy: Gyere ki, ott lesz Anikó is. Az utón »kizárólag szerelemről beszéltek Antunovics és Anikó«, — mondja a tanú. Az első csók Azt hallotta, amikor a vádlott Anikónak az autóban mondotta: Miután rokonok vagyunk, legyünk pertuk s csókoljuk meg egymást. Anikó meg is csókolta a vádlottat. Azután olyan süniek lettek a csókok, hogy a tanú tréfásan megjegyezte: Anikó. adjon nekem is egyet abból a sok csókból. Kint Bajsán nagyon vidám volt a hangulat. Hatlott a fogadásról, amely Antunovics és Anikó között történt, hogy közös elhatározással fognak meghalni, de ő ezt tréfának vette. Ismerteti a tragédia napján történt eseményeket. Az ő indítványára gyűlt össze az egész társaság az ö paiiesi szőlőiében. Valaki kérdezte, hogy van-e meggyfa a szőlőben? Maga sem tudta és elment meggyfát keresni. Mintegy száznyolcvan-kétszáz lépésre távozhatott, amikor három lövés dörrenését hallott í. Visszafordult és sietett vissza a társasághoz. Amikor már közel ijöttj látta Antunovicsot elesni, s amikor odaért, látta, hogy Lengyel Anikó is véresen fekszik a főidőn. Antunovics eszméletlen vett, mig Anikó többször mondotta: »Tamási segítsen/« Apukor a vádlott és Anikó a kórházban feküdtek, meglátogatta őket. Az elnök kérdésére elmondja, hogy a vádlottat könnyelmű embernek ismeri. Ezután még Gyorgyevics Jovan, a bírói tanács tagja, Marusics Koszta államügyész és Bélics Radivoi dr. védő intéznek kérdéseket a tanúhoz, amivel kihallgatása véget ért. A gyászoló anya Ezután Lengyel Anikó édesanyja, Lengyel Tamásné jelent meg tanúként a biróság előtt. Amikor megáll az elnökkel szemben és az elnök meg akarja kezdeni kihallgatását, Lengyelné Bajmok község lakosságát nyolc nap óta egy véres eset foglalkoztatja, amely a községháza rendőrségi fogdájában játszódott le az elmúlt vasárnap. A bajmoki rendőrök borzalmas kegyetlenséggel vertek össze két tekintélyes polgárt, akik közül az egyik a helyi radikális szervezet elnöke, a másik pedig megyebizottsági tag. A nyilvánosságra került eset ,nem egyedülálló Bajmok utolsó három hónapjának történetében. A község rendőrvezetője Angyefikovics Sztavro uton-utfélen beleköt békés polgárokba, inzultálja, elővezeti, letartóztatja és összepofozza őket. Senkinek sem jutott eszébe eddig megrendszabályozni a rendőrvezetőt, aki csak igen kivételes és ritka napokon látható józan állapotban. A rendőrök által a bajmoki vásár alkalmával rendezett véres vasárnap a bajmökiak föllélegzettek, mert biztosra vették, hogy a brutális cselekedet végre maga után vonja a bajmoki rendőrség rostálását. Eddig azonban csupán dr. Magarasevics Sándor szuboticai ügyvédnek a királyi ügyészséghez beadott bűnvádi feljelentése az egyedüli pozitívum. ami történt. Kardlapozás a templom előtt Az elmúlt vasárnap vásár volt Bajmokon. A vásár délutánján bajmoki rendőrök már délután három órakor részegen járkáltak a vásárosok között, amikor hat óra tájban a Wolf-féie vendéglőből a gazdakör helyisége felé tartott Budanovics Sztipán, a helyi radiká- I,ispán elnöke és Kaics István megyebizottsági tag. A rendőrvezető parancsot megfordul és merően nézi a vádlottak padján ülő Antunovicsot. Az elnök: Miért fordul meg? A tanú (még mindig Antunovicsra szegezve szemeit): Most látom először az arcát! Először akkor láttam Palicsőn, de az arcát akkor nem láttam. A tanú azután elmondja, hogy leánya mondotta neki, hogy megismerkedett Antunovics Józseffel. Másoktól, íspánovics Irénkéíő! is hallotta, hogy Antunovics udvarol a leányának. — Én, — mondja a tanú — Antunovicsot egy zsentri, egy dología'an embernek íartottam, akik mindig lumpolnak, vadásznak és fiatal leányokat tönkretesznek. Mondtam a leányomnak, hegy jobb szeretném, ha egy dolgos lakatoslegény udvarolna neki. mint az ilyen dolog.talan ur. Mondottam többször Anikónak: kerüld azt az embert. És Anikó, amikor csak lehetett, ki is tért előle. Nem igaz, hogy tetszett neki Antunovics. Utálta. Én elleneztem a kirándulást Bajsára, de végül mégis megengedtem. Mondta Anikó, hogy Antunovics Bajsán »eléje lőtt.« Mindig lövöldözött, ijesztgette a lányt, lehet, hogy tréfából Kovács Jenőnek mondotta a vádlott, hogy a lányomat meg akarja ölni és még azt is mondotta, hogy vasárnap hajtja végre tervét, amikor meg is ölte. Az elnök: Miért ment Anikó a vádlottal Palicsra, amikor már Bajsán is lövöldözött? A tanú: Gyerek volt. elment cseresznyét szedni. Nem gondolt szegényke arra, hogy ilyen kegyetlen véget ér. Lengyelné kihallgatása után. déli fél egy órakor az elnök berekesztette a hétfő! tárgyalást és folytatását kedd reggel 9 órára tűzte ki. Amikor a közönség kifelé tódult a teremből, Lengyelné. aki a terem közepén állott és nézte a vádlottat, az izgalomtól elájult. Bevitték az ügyvédi szobába, többen vízért futottak és locsolták az eüafélt urinőt, aki lassan visszanyerte eszméletét és néhány ismerőse ki-' séretében elhagyta a tárgyalási termet. Kedden délelőtt folytatják a tanúkihallgatást. ítéletre kedden délután kerül sor. adott ki, hogy a két embert le kell fogni és be kell zárni őket a községi fogdába. Budanovics és Káics tiltakoztak a jogtálán eljárás ellen, mire a rendőrök neki estek BudanoviCsnak, bevonszolták a községháza folyosójára, ahol a rendőrvezető megpofozta. Ezalatt Kaics a templom irányában haladt. A rendőrök a templomnál utolérték és hátulról orozva karddal és botokkal ütötték, majd közrefogták és öt is bevitték a fogdába. A község vagyonos és tekintélyes két polgárát a rendőrvezető. Miskovics, Sesevics és Bozsevics rendőrök, valamint Petrovics községi Írnok segítségével megláncolták és lezárták a fogda ajtaját. A rendőrök lecsatolták kardjukat és revolvertáskájukat és utána megkezdődött Budanovlcsnak a radikáiispárt elnökének és Kaics megyebizottsági tagnak agyba-iöbe verése. Öt percig ütötték a két megkötözött és tehetetlen embert, akiket azután vérbefagyva hagytak ott és rájuk zárták az ajtót. A rendőrök ezután az uccára rohantak, ahol ekkorra már igen sokan gyűltek a községháza elé és felháborodva követelték, hogy engedjék ki a két tekintélyes gazdát. A rendőrvezető káromkodva rontott legényeivel a tömeg közé, amelyet pofonokkal és karddal vertek szét, majd szétzavarták a vásárosokat is. Ekkor már este hét óra volt és a hajmoki közönség izgalma a tetőfokra hágott. A községházához hét óra után érkezett Kaics felesége, aki kétségbeesve tudakolta, hogy mi van a férjével. A beteges asszonyt a rendőrök durván elutasították és megfenyegették, hogy ha azonnal nem távozik, akkor őt it összeverik. A rendőrök még aznap összeverték az. utcán Mcrkovics Péter kereskedőt, Bleszics Józsefet, Dénes Márkát, Pénzes Rozáliát, Babies Mihály. Anisics Józsefei és feleségét és Margit Pétert. Szabadonbocsáíják az áldozatokat A rendőrvezető és rendőrei, a vasárnapi nap hősei este bevonultak Buda.novics és Kaics cellájába és újra ütlegelni kezdték áldozataikat, majd a két erősen jnegiápcch embert külöu-küiön zárkában helyezték el. Ételt és italt egyiknek sem adtak. A rendőrvezető azonban este tiz órakor szabadlábra helyezte Budanovics Sztipánt, a radikális-párt elnökét, Kaics elengedéséről azonban hallani sem akart. Kaics Istvánt másnap délelőtt tiz óra tájban engedték szabadon, de előbb friss fehérneműért küldte haza a nála járt Kaicsnét, mert az áldozat alsóruhája csupa vér volt. Az elszenvedett és nyolc napon túl gyógyuló sérülésekről mindkét ember orvosi látieíetct csatolt a szuboticai királyi ügyészséghez benyújtott följelentéshez. Megindult zz eljárás — a megkinzottak ellen, A bajmoki véres vasárnap ügyében kérdést intéztünk Lazarevics Sándor bajmoki községi jegyzőhöz, aki kijelentette, hogy a verésekről nincs tudomása, a panaszokról azonban kijelentette, hogy részegek voltak. — Mit szól, jegyző ur az ütések nyomaihoz? — kérdeztük. — Én aznap nem voltam idehaza — válaszolt a jegyző, — de úgy hallottam, hogy a panaszosok őrjöngtek a fogdában és ennek következtében sérültek meg. A jegyző végül azt mondotta, hogy vizsgálat indult csendháboritás miatt, Kaics és Budanovics ellen. Bajmokon egyre nő az elkeseredés a lakosság körében. A rendőrség minden nap gondoskodik' meglepetésekről. Az elmúlt napokban Gyetvai könyvkereskedőt tartották egy éjjelen át fogva minden ok nélkül. A főszolgabírói hivatal által engedélyezett mulatságokat föioszlatja a rendőrség. Az elmuit héten Farkas Vince vendéglőjében engedély ellenére föloszlatták a táncmulatságot és a rendőrök azzal fenyegetőztek, hogy aí zenészeket átdobják a határon. A csendőrségtől már számos esetben kérteK védelmet a bajmokiak a rendőrvezető garázdálkodásai ellen. Az erdélyi magyarok sérelmei a Népszövetség szeptemberi konferenciáján A kispntant ismét el akarja halasztani a döntést A Népszövetség tanácsának néhány nap múlva megkezdődő konferenciáján tárgyalni fogiák az erdélyi magyar telepesek panaszát. Ezenkívül az erdélyi magvar egyházak memoranduma alapján a, Népszövetség az erdélyi magyarság kulturális sérelmeivel is foglalkozni fog. A Népszövetség titkársága elkészült a hatalmas anyag feldolgozásával és a konferencia megkezdésekor a résztvevő államok delegátusai megkapják a kérdésekre vonatkozó dokumentumokat. Különös érdekességet kölcsönöz a Népszövetség kisebbségi tanácskozásainak, ! hogy a panaszt emelő magvar tej lenesek megbízásából ügyvédként I résztvesz a tárgyalásokon Tornya i Gyula dr. erdélyi ügyvéd is. í A Népszövetség már legutóbbi I konferenciáján tárgyalás alá vette a földjeikről elűzött telepesek és az erdélyi magyarság panaszait, A hajmoki véres vasárnap Rendőrök lecsukták és megkinozták a bajmoki radikálispárt elnökét és egy megyebizottsági tagot — Bűnvádi följelentés a bajmoki rendőrvezető ellen
