Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)
1925-09-27 / 259. szám
1925 szeptember 27. BACSMEGYEI NAPLŐ 19. Ä A versenyautó halottja Regény. Irta: F. X. Kappus Biró Mihály rajza. , 41. folytatás' ,Bocsánat... — mormolta és kék Az eddig közölt részei tartalma: Horváth Elemér báróba beleszeretett Montecarlóban Mirjam, egy sf.ép bécsi lány. Horváth a ruletten elvySzíelte egész vagyonát. Rendulics■ F'Jóra+egy novisadi bank hivatalnoknöje old megtudta, hogy a báré öngyilkosságra készül. Megkéri Horváthot hogy ha már úgyis mindegy neki, vegye ö: előbb el feleségül. A báró teliesiti kívánságát. A nászéjszaka után Horváth beleszeretett feleségébe, nem lesz öngyilkos, hanem mindenáron vagyont akar Szerezni, hogy feleségét — aki közben egy milliárdos szeretője lett — visszaszerezze. A báró nem tudja, hogy lovag Lepkowski, akire ezer frankot bízott Montecarlőban, egész vagyont nyert számára. Mir am telepatikus utón készeméi kutatva néztek szét a szobában.“ rcsi Horváthot, aki közben Bécsbe érkezett. A kijárat előtt Flóra hirtelen megállt. — Van egy ötletem, — mondta. — Figyelj csak ide! — Mikor? — kérdezte a férfi ismét, makacsul, mint egy gyerek. — Hamarosan! A dolog ugyanis igy áll: Két hét múlva autóverseny lesz az Alpokon keresztül, verseny és erőpróba. Fleischler gyára két kocsival startol. Uj versenyautója részére úriembert keres. Pompás volna, ha te... Horváth a szavába vágott: — Mi köze ennek ahhoz? — Várj! A verseny útja Linzen, Innsbruckon és a Brenneren át Olaszországba vezet... — Értem. De... — Innsbruck lesz az első éjszakai állomás ... És nincs kizárva, hogy ugyanebben az időben én is Innsbruckban lennék. Hangsúlyozom, lehetséges volna... — Ha ezt biztosan tudnám, egészen bizonyosan... Lassan, megfontoltan felelte Flóra: — Itt van rá a kezem, hogy egészen bizonyosan ott leszek! — És forrón, izzó szemekkel suttogta: . — Hogy örülök ennek az éjszakának! Ezután elváltak egymástól. ♦ Kleemann Berta már két órája levelezett. Előtte feküdt a »Tagblatt« vasárinapi száma és minden apróhirdetésre, amely számításba jöhetett részére, ajánlatot irt. Közben a tolltartót rágta és maga elé bámult. Nem: inkább visszamegy az irodába, gondolta. Mert ezt az életet itt már alig lehetett elviselni. Hetek óta egy közeli katasztrófa vetette előre árnyát ;a házra. Minden nercben félni kellett a :vihar kitörésétől és ezt nem akarta vészenvedni. VÉDJEGY: VÖRÖS LÓTUSZVIRÁG AZ ETIKETTRE RAGASZSVA A szomszédos szobából bejött Flóra. Kleemann Berta a leveleket gyorsan az irómappába rejtette. — Vedd tudomásul egyszersmindenkorra: elutaztam! Akárki keresne, nem vagyok itthon! Holnap befejeződik vendégszereplésem az »Uhu«-kabaréban, erre tehát senkise hlvatkozhatik. Oktasd ki kérlek a szobalányt is! Berta hamiskásan mosolygott. — Risch Guidóra is vonatkozik ez? — Ugyan kérlek! — felelte Flóra hangosan, — nagyon jól tudod, hogy Guidó Turinba utazott. Hiszen jelen voltál, amikor tegnap a turini vivóversenyről beszélt és most úgy teszel, mintha nem tudnál róla... Kleemann Berta meglapult. egykori barátnője pedig nyugtalanul járt fölalá. Ugylátszott. mintha egy elhatározással viaskodna. — Készíttesd mindenesetre elő kézibőröndömet! Lehetséges, hogy a napokban valóban elutazom. — Turinba? — kérdezte Berta szemtelenül. — Még elérheted, hogy kidoblak. «<• Mirjam becsönget Flórához Flóra hátat fordított Kleemann Bertának. Fölvette köpenyét, divatos kis bőrkalapját a fejébe nyomta és elindult a. városba. Még ma közölni akarta Fleischlerrel, hogy Horváth Bécsben van. Csak ő tudta ezt az öregnek úgy beadni, hogy az ne fogjon gyanút. Talán már ez alkalommal arra is célzást tehet beszélgetés közben, hogy távoli rokona nem jöhetne-e számba, mint a versenyautó vezetője. Fleischler bizonyosan két kézzel kapna utána. Kleemann Berta közben tovább irta ajánlatait. De csakhamar megakadt ismét1 a munkában és végre is elhalasztotta a többi levél megírását másnapra. Gondolatait nem tudta riendbeszedni, állandóan legközelebbi környezete foglalkoztatta és mindig újabb és újabb kombinációk útvesztőjébe zavarodott. Künn megszólalt a csengő, hossžan, türelmetlenül. — Bocsánat... — mormolta és kék szemei kutatva néztek szét a szobában. — A bárónőt tetszik keresni? — Úgy van, a bárónővel akarok beszélni. Beszélnem kell vele! Most, azonnal! — Sajnos, elutazott. Kételkedve rázta meg Mirjam a fejét: — Lehetetlen. Hiszen holnap még fel kell lépnie a kabaréban. És különben is, érzem, hogy nem utazott el. Hogy nincs itthon, az lehetséges, de arról szó sem lehet, hogy elutazott volna. A leány feldúlt arca és félelmetes nyugalma Bertát megdöbbentette. — Biztosíthatom kisasszony ... Mirjam bizalmatlanul nézett rá és szavába vágott: — ön biztosit engem? Jó. de akkor azt is meg fogja nekem mondani, hogy báró Horváth itt volt-c már. hiszen tudja: báró Horváth Elemér? — És gyorsan hozzáfűzte: — Természetes, hogy itt volt, de nekem tudnom kell, hogy hányszor volt itt és mikor: tegnapelőtt, tegnap vagy ma? Sürgős ügyről van szó. Egy olyan ügyről, amely... A himlöhe-lyes lány kíváncsian tekintett Mirjamra: — Milyen ügyről? Foglaljon kérem helyet! Mirjam elutasító mozdulatot tett. — A bárónő sokkal óvatosabb lesz, semmint hazajönne, — mondta változatlan nyugalommal. — Az ügy, amiről szó van... — Itt megint félbeszakította a mondatot, az arca halotthalvány volt. — Majd holnap uira eljövök. Vagy talán még ma... — Báró Horváth... — Kleemann Berta csak nehezen tudta rendbeszedni gondolatait. Most, hogy igazolva látta következtetéseit, a legvadabb gondolatok cikkáztak át agyán. És lassan kezd te megérteni az eddig ismeretlen összefüggéseket is. Szinte dadogva mondta — Nem felelhetek se igennel, se nemmel. Bár meg mernék rá esküdni, hogy ež az ur, ez a bizonyos Horváth báró itt volt. És a legapróbb részletekig leírta a férfi külsejét. — Itt töltötte az éjszakát? — kérdezte Mirjam halkan. — Ugyan dehogy, — mosolygott Berta — hiszen a bárónő nem volt idehaza. Egyetlen alkalommal sem. Határozottan felelt Mirjam: — Akkor ma itthon lesz. Vagy holnap. — Pupillái kitágultak. Különben ez nem is fontos. Én úgyis megérzem, ha itthon van, csak az a baj, hogy nem lehet olyan gyorsan autót kapni és amig kiérek ide, addig üres a fészek... — Kezet nyújtott Kleemann Bertának. — Mindenesetre köszönöm. A himlőhelyes vissza akarta tartani Mirjamot, de az határozottan kijelentette: — Hamarosan ütni fog az órám. Ebben bizonyos vagyok... Lenn igy szólt a soff őrhöz: — Vigyen akárhová: valahová a szabadba, a Práterbe vagy a központi temetőbe, mindegy. Az eső egyáltalán nem zavar... Lassan szemetelt az eső az autóra. A Schottentornál Mirjam megállittatta a kocsit és egy estilapot vett. Az újságpapír az esőtől mind puhábbra és puhábbra ázott kezei között, anélkül, hogy észrevette volna. Az utolsó sorig elolvasta az érdekes cikket Rupu Moro uj médiumáról, Tischler Rudiról. Egész Bécs hangos volt ettől a szenzációtól. Mert Tischler Rudi transzban minden hipnotizőr leghőbb vágyát is ki tudta elégíteni: az elmúlt napon tiz percig lebegett szabadon a vegőben a tizennégy éves fiú a iegsz&J gorubb ellenőrzés meliett, nagyon he»« záértő közönség előtt. — Mit törődöm vele. — mondt$ Mii jam és a Simmeringer Ifauotstrasse kihajította az újságot az autóból. Mister Barness jutott az eszéhg.; Mennyire igyekezett az amerikai ötszolgálatában megtartani! Hogy dühöngött Rupu Moro, amikor egy na^pn ezzel állt elébe: ■> ! — Vége! Többet nem vagyojc, hajlandó résztvenni ezekben a kisérletelfben! Fázósan húzta össze magát az autóban: — Haza! — kiáltotta a sofförnek. Doktor Griebs aggódva csóválta öreg tudós fejét: — Kislányom, egészen átáztál... — Drága apuskám! Mindkét kezével megsimogatta az apját. — Azonnal látni akarom, nincs-e lázad? Tiz percig csöndben feküdt fehér lányszobájában, a lázmérővel a hóna alatt. A tiz perc elteltével diadalmasan kiáltotta: — Harminchat négytized! Ugye, jól viselkedem apuskám? Doktor Griebs lelkiismeretesen ellenőrizte a hőmérőt: — Valóban harminchat négytized. Hála isten, nincs okom az aggodalomra! Risch Guidó kémje A Bristol éttermében előkelőén csendes volt a hangulat. Elegáns pincérek csöndben szervírozták az ötórai teát, diszkréten zörrentek az ezüstök és-, finoman csiszolt poharak. Még kora volt és igy a zongorista saját szerzeményű fantáziáit játszotta.; A kevés vendég unatkozva bámult a levegőbe, újságot olvasott vagy a be-< járat felé figyelt és az érkezőket kémlelte. Csak báró Horváth Elemér viselkedett hangosabban: — Még mindig nem tudom elhinni, — mondta Lepkowskinak, aki zárkózottá.! ült mellette vékony ajkait összeszoritva. — ön megérdemelné, hogy aranyba foglalják. Nem hinném, hogy lenne még valaki, aki a maga helyében hasonlóan cselekedett volna. Egyszerre megint gazdaggá lettem ... A lengyel zavartan felelte: — Na igen... Nálunk ez már igy van ... De ami az ön feleségét illeti, már megbocsásson, de gyönyörű asszony. — Oh„ kérem... Horváth egészen közel hajolt a lengyelhez: — Egyelőre azonban még nem vagyok tisztában vele. Minden oldalról furcsákat suttognak... — Ugyan ne törődjék azzal, amit az emberek össze-vissza beszélnek! De Horváth erőszakoskodott: —• Mi van azzal a Risch Guidóval? Közönyösen felelte Lepkowski: — Jelenleg Olaszországban van. Végtére azzal is könnyű lenne megvádolni, hogy ezüstkan-alakat lopott»,; Ezalatt ö Turínban vivóversenyen vesz részt és legalább is a második dijat fogja elvinni. Azt mondják, pompás fickó, bár nekem meg kell vallanom .., — Nos, mit? — Hogy én ki nem állhatom. Egyenesen az idegeimre megy. Horváth mindkét kezét az asztalra ejtette: — Nem arról van szó, hogy utálatos-e, vagy ellenszenves... De ha igaz, az, hogy Flóra beleboíondult, ha ebből csak valami Igaz lenne ... — Nos, akkor mit tenne? — kérdezte Lepkowski mosolyogva. (Folyt, köv.) Az előkelő és művelt világ csak és kizárólag fy gyártmányt használ VÉDJEGY: VÖRÖS LÓTUSZVIRÁG AZ ETIKETTRE RAGASZTVA KAPHA TÓ EREDETI GYÁRI ÁRÖN MINDEN ELŐKELŐBB ÜZLETBEN
