Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)

1925-09-27 / 259. szám

TINTA

8 iS*

Boris könyve

Boris beszegődött hozzánk kézilánynak, de még hóm volt könyve. Többször eszünkbe jutott:

—• Igaz, a könyv. Azt is ki kellene V áltani.

Csakhogy ez a falust gyermekleány, ki a nyáron még libákat őrzött a mezőn, eltévedt volna ebben a rengeteg városban, egy tapodtat sem tudott egyedül tenni., Ezért magam kisértem a hivatalba,, hol a könyvet adják.

Megmosdott, szőke haját koszorúba kötötte, fehérbe öltözködött, mint első áldozásra. Zsebeit almával, szilvával tömte tele a nagy útra. Ünnepélyesen tipegett az uccán, érezve, hogy ez a nap semmi más napjához nem hasonlít.

Sötét folyosón haladtunk át, rozoga falépcsőn mentünk lefelé, megálltunk az ajtó előtt. Boris benyitott. Kemény, hivatalos hang kiáltott:

— Menjen ki és várjon ott künn.

A lány visszatántorodott, a születési, községi, erkölcsi bizonyítvánnyal meg két fényképpel, melyet eleve beszereztünk számára. Egy ablakba huzózkodva annak rendje és módja szerint várt, hogy az előbb érkezők sorra kerüljenek.

Közel másfél órát várakoztunk, mikor ismét áthaladtunk a sötét folyosón, le-. felé mentünk a rozoga falépcsőn, benyitottunk az ajtón s egy toronyszobaszer rü helyiségbe érkeztünk, amilyent Boris még soha életében nem látott.

A lány nem figyelhette meg oly részletesen, mint én, hogy mi minden van itt, de bizonyára jobban érezte. Egy ur ült az asztalnál, pápaszemes, magas, becsületben megőszült hivatalnok, gyűrűvel vékony ujján, mely szinte elsorvadt az örökös tdlforgatástóL Föl se tekintett mikor belépett. Irt.

.Asztalán fontos ügyiratok. Oldalt egy gép, ismeretlen rendeltetésű vas-satu, rejtélyes, rettenetes, akár a középkori kinzószerszámok, melyekkel valaha az ellenszegülőket fagatták.

Boris egyedül erre nézett. Térde kissé rogyadozott, talán imádkozott Is, azt az imát, melyre édes szüléje tanította. Mégse térdepelt le. Bámulatos önuralommal összeszedte minden erejét, az asztal felé indult.

— Hogy hívják? — kérdezte a kemény, hivatalos hang.

A lány felelt. De ezt csak én érthettem meg, mert hangja a görcsösen öszszeszoruló gégében elcsuklott, mint mikor a vádlott a végtárgyaláson a keresztkérdések súlya alatt ezt dadogja:

— Gyilkoltam.

— Hangosabban — biztatta az ur.

Boris hangosabban mondta nevét, mire a hivatalnok rá tekintett.

—< Maga az? — firtatta.

— Én — hebegte a kis cseléd, inkább szája mozgásával, mint hangjával.

— Bizonyos ez?

Ebben a kérdésben kétkedés volt, vallató árnyalat, melytől megfagyott a vér. A lány nem tudott mit válaszolni. Gyilrködte markában az okmányokat.

De a hivatalnok, ki nem volt rossz ember, csak a törvényt képviselte, melynek mindnyájan engedelmeskedni tartozunk, eltekintett a felelettől. Csóválta fejét, rosszaiban.

Másodpercek múltak el.

— Megvannak az Írásai?

Minden megvolt. Az ur is látta. De azért csóválta fejét, mintha azt mondaná, hogy »jellemző«.

— Hány éves?

— E.zerkilencszáztiz...

— Nem azt kérdeztem. Arra válaszoljon, hogy hány éves.

— Tizenöt.

Most a hivatalnok fölállt. Fölállt és bal kezében az egyik fényképpel biztos lépésekkel közeledett. Jobb kezével tíirtelenü! megragadta Boris állát s a lány fejét fölfelé tolva hosszan szemlél1925. szeptember 27.

BÄCSMEGYEI NAPLÓ

5. oldal.

j te, szemben, oldalvást, egyik szemével ! a fényképre, másik szemével az arcra ] sandítva, hogy a valóságot és annak mását összehasonlítván megállapíthassa a hasonlatosságot. Ha e lány helyébe egy kalandor milliomosnő akarna heletolakodni, szándéka meghiúsulna. Nem oly könnyen lehet az ember cseléd.

Kérdést intéztek a jelölthöz egészséges-e beszél-e több nyelvet, van-e bélyege. Az nem volt. Újabb szomorú fejcsóvál ás.

Az ur mind a két kezével kihúzott egy csikorgó fiókot, bélyeget keresett, lassan kiemelte a cselédkönyvet, gyöngybctükkel beleírta Boris személyi adatait, aztán az első lapot mázolni kezdte ecsetével, melyet előbb egy enyveslábasba mártott, két helyen is mázolta s az egyikre, miután szabályosan csokorba fogta a zsinegvégeket, rányomott egy sokágú rózsaszín papircsillagot, a másikra pedig a fényképet ragasztotta. Ö, ki e rövid idő alatt bámulatos rátermettséggel játszotta a pszichológus, anthropológus, phylológus szerepét, most a könyvkötő munkához látott, egy elmés, kemény szerszámmal paskolni

kezdte a könyvet, majd a géphez lépett, mely vasalíkatrészeivel vészesen sötétedett előttünk.

A gép forgott, zakatolt. Olv erővel, mely egy ember koponyáját is átlyukaszthatta volna, lyukakat vájt a cselédkömvbe. Sokáig tartott. Boris az alvajáró tétovaságával meredt rám, ezúttal először, bátorítást keresve jelenlétemben. Fehér volt; mint a fal.

Nem esett semVni baj. Innen egy udvarba küldték, onnan ide vissza, később az orvoshoz. Déli egykor jött haza; derűsen és boldogan, de jelentősen, mint aki a halál torkából menekült. Azt mondta, hogy semmi az egész.

— Csak a gép, —sóhajtott.

Vadonatúj könyvét, melyet tiszta zsebkendőjébe csavart, átnyújtotta nekem, a gazdának, kinek íöl/tétlen jogom van a megőrzéséhez. De mikor el akartam zárni, oly sóvár pillantást ve tett utána, hogy inkább vissza adtam. Hadd legyen az övé.

Nekem úgyis sok könyvem van. Neki pedig nincs más könyve. Csak ez az egy.

Kosztolányi Dezső

Rákosi Mátyás vallomása a kommunista világpropagandáról

Moszkva Angliát tartja a legjobb talajnak az agitációra A letartóztatott népbiztos részletesen' vallott külföldi működéséről, de megtagadott minden felvilágosítást magyarországi szerepléséről — Sajnálja, hogy missziója meghiúsult

Kezén-lábán megkötözve vitték Rákosit kihallgatásra

Budapestről jelentik: Szombat délelőtt tizenegy órakor Hetényi főkapitányhelyettes utasítást adott két detektivnek, hogy Rákosi Mátyást vezessék te dr. Schweinitzer József rendőrkapitány szobájába kihallgatás végett A kihallgatás ezúttal puszta általános kérdésekre szorítkozott, a részletekre nem került sor. Szürke ruha van Rákosin, nagyon jó ruha, műit ahogy mondta, még Oroszországban készült. Magas, sárga cipőjéből kifüzték a zsinórt. Két keze össze volt kötözve és ballábára is zsineget kötöttek, amelynek másik végét egy detektív tartotta kezében.

Tíz percig tartott az ut, amíg a rendőrségi fogdából lassan leértek a főkapitányság kanyargó folyosóin a Béla-uccai oldal első emeletén lévő kihallgatási szobába.

Schweinitzer kapitány hellyel kináija meg Rákosit. Leveszik a kezéről a zsineget, feloldják lábáról azt a zsinegdarabot, amit eddig egy defektiv tartott a kezében.

— Hát tudja, mi vár magára? — kérdi a rendőrkapitány.

— Tudom — feleli Rákosi. — Szaturálva vagyok bolsevista eszmékkel, én nem tekintem ezt kenyérkeresetemnek, hivatásnak tekintem és tekintettem. De most, hogy egyszerre emberileg rámszakadt, hogy a hivatásom az életembe kerül, bizony magam is érzem, hogy az életem: egy kicsit elpocsékolt élet.

— Miért? Talán a bolsevizmus érdekében elpocsékolt? — kérdezik tőle.

— Nem, hanem az önmagam szempontjából elpocsékolt. Mert hiszen én hat nyelvet beszélek, ahogy mondani szokták: intelligens ember vagyok, nagyon rendes anyagi körülmények között éltem, gondjaim nem voltak, tehát másként is berendezhettem volna az életet magamnak és nem keltene most a napokat és órákat számolnom és azon gondolkodnom, hogy mi lehet a leghosszabb idő, ameddig én még életben maradok.

Majd a szocializmusra és ,-t kommunista tanokra került a sor. Ezekről beszél nagy általánosságban és a legnagyobb meglepetésre a következőket mondja:

— Engem a kommunista eszme története túlságosan nem érdekel és amióta Oroszországban tartózkodtam, ott sem foglalkoztam a történelmi részével, vagy

az agitációs részével a kommunizmusnak. A magam tevékenységét nem akartam alávetni a Kremlben tanított tanoknak, mert azok engem nem érdekelnek és nem érdekelhetnek és az én intelligenciám jóval felette áll annak a tanításnak, amit ott az agitátoriskolában nyújtanak.

A magam részéről, ha vállalkoztam is a magyarországi -kommunista-párt megszervezésére, ezt csak azért tettem, mert azt hittem, hogy megvan bennem a kellő bátorság ezt a veszélyes munkát elvégezni, A bátorság és a biztonság azonban — úgy látszik — csak addig volt teljes bennem, amíg nem éreztem kézzelfoghatóan, hogy ml vár rám, Most, sajnos, már nem mondhatom, hogy bátor és büszke ember vagyok, akinek semmi hiúsága, vagy az életörömök iránt való érdeklődése nincsen meg.

Ezután nem tud többet mondani. Jóltlküen nyugodni hagyják néhány pillanatig és lassan ismét visszatér Rákosi Mátyás nyugalma.

Elrévedezve néz maga elé. elgondolkodik és egyszerre valahogy kiderül az arca-. Mosolyogni kezd. A rendőrkapitány felé fordul és Így szól:

— Milyen különös az ember. Én sohasem hittem volna mázamról, hogy ilyen ideges leszek. Milyen nyugodt voltam még egy héttel ezelőtt is. Az ember sohase tudja kiismerni önmagát.

Rákosi vallatása több órán át tartott, de nem járt jelentősebb eredménnyel, mert Rákosi Mátyás Igen tartózkodóan viselkedett és a konkrét vallomást megtagadta. Vallomásában elmondotta, hogy orosz hadifogsága idején ismerkedett meg a kommunista tanokkal. Két fivérével együtt élénk részt vett a kommunista mozgalmakban. Fivérei jelenleg Pánisban tevékenykednek. A budapesti rendőrség a vallomás alapján értesítette a francia rendőrséget a két Rákosi-fivér párisi tízeiméiről.

Vallomása során Rákosi Mátyás dacosan viselkedett. — Idejövetelem célja — mondotta — a bolsevista propaganda és szervezés megindítása. Tudtuk azt, hogy a mostani körülmények között nyíltan nem lehet fellépni, ezért arra törekedtünk, hogy a szociáldemokrata-párt kebelében ellenzéki mozgalmat támasztunk. A múlt év szeptemberében meg is kezdődött a munka, később megalakult

a szociálista munkáspárt, hogy előkér szitse számunkra a talajt. Arra törekedtünk, hogy a szakszervezetekben a bolsevista befolyás érvényesüljön, de senkise tudja, hogy a kommunizmus érdekében dolgozunk. A Vági-párt megalakulásában a kommunista-pártnak annyiban volt része, hogy a párt tagjainak körülbelül fele csatlakozott a Magyarországi Szocialista Munkáspárthoz és osztályharcos irányba igyekezett terelni a mozgalmat. Oszíáiyharcos irány alatt a forradalmi irányt értem.

Ezután kitért arra, hogy Moszkvában milyen működést fejtett ki, majd a Becsben augusztus végén megtartott úgynevezett májusi kongresszusról beszélt.

— Igen, a népbiztosok legnagyobb része ott volt a májusi értekezleten. Úgy Landler, mint Kun Béla tartottak előadásokat a bécsi agitátorképzö iskoláiban. Kijelentette, hogy teljesen tisztában van helyzete súlyosságával és azt is tudja, hogy életét megpecsételte. Kommunista felfogásából nem hajlandó engedni, előre is kijelenti, hogy semmiféle felvilágosítást nem ad.

. Hetényi Imre dr. főkapitányhelyettes ekkor a következő kérdéssel lepte meg, Rákosit:

— A szülei élnek?

— Igen élnek — válaszolta — Szuboticán laknak, de amióta résztveszek a kommunista mozgalmakban, nem törődnek velem és én sem kívánok velük érintkezni. Évek óta nem is kaptam hirt róluk és azt sem tudom, hogy milyen sorsban élnek,

„Tudom, hogy halálra ítélnek“

— Tudtam, hogy mire vállalkoztam — folytatta. — Tudtam, hogy a balsiker esetleg az életembe fog kerülni. Számoltam azzal, hogy Budapesten felismernek, de mégis azzal a reménnyel jöttem ide, hegy sikerül, elbújnom a rendőrség elől.

Lassan szótagolva beszólt, amikor ezeket mondotta, majd elcsuklott a hangja és alig hallhatóan suttogta:

— Tudom, hogy halálra ítélnek, tu-, dom, hogy mint cserefogoly nem mette•: hűlhetek meg a kötél elöl.

Percekig nem jutott szóhoz, majd hirtelen kipirult és izgatottan mondotta:

— Az eszméért küzdöttem, de beis-. merem, hogy nem tettem meg köteles-, ségemet. Bánt a lelkiismeret, mert nem dolgoztam jobban. Alig kezdtem bele a munkába és máris felfedezték itt tartózkodásomat. Az én hibám, hogy ismét elfojtották a mozgalmat. Nem tájékozódtam eléggé. Nem ismertem az itteni helyzetet, nem- tudtam arról, hogy milyen éberen figyel a rendőrség

Rákosi gratulál a rendőrségnek

Gúnyosra torzult az arca és igy folytatta:

— Gratulálok a kapitány untak. Kalapot emelek a budapesti rendőrség előtt. Pedig az én gratulációm jelent valamit, mert ismerem Európa rendőrségeit.

Láthatóan meglepte a népbiztost a rendőrség birtokában levő rengeteg bizonvitélc és megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy elvtársai, akikbe bizalmát helyezte, de még a trojka tagjai is, részletes vallomást tettek. A bizonyitékok súlya alatt Rákosi Mátyás kijelentette, hogy konkrét kérdésekre hajlandó válaszolni és az igazságot nem fogja letagadni.

A további kérdésekre adott válasza; közben Rákosi Mátyás elmondotta, hogy' mit csinált Budapestre érkezés előtt. Budapesti ténykedéseire nézve azonban minden felvilágosítást megtagadott. A mikor a rendelkezésére álló dollárok felől kérdezték, bevallotta, hogy a pénzt a Bécsben székelő orosz-európai kereskedelmi ügynökség utján küldték el neki nagyobb bécsi bankok, Arra azonban megtagadta a választ, hogy a hozzá - küldött jelentős dollárösszegeket hol őrizte.

Rákosi Mátyást szombaton délután