Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)

1925-09-27 / 259. szám

TINTA 8 iS* Boris könyve Boris beszegődött hozzánk kézilány­nak, de még hóm volt könyve. Több­ször eszünkbe jutott: —• Igaz, a könyv. Azt is ki kellene V áltani. Csakhogy ez a falust gyermekleány, ki a nyáron még libákat őrzött a me­zőn, eltévedt volna ebben a rengeteg városban, egy tapodtat sem tudott egye­dül tenni., Ezért magam kisértem a hi­vatalba,, hol a könyvet adják. Megmosdott, szőke haját koszorúba kötötte, fehérbe öltözködött, mint első áldozásra. Zsebeit almával, szilvával tömte tele a nagy útra. Ünnepélyesen tipegett az uccán, érezve, hogy ez a nap semmi más napjához nem hasonlít. Sötét folyosón haladtunk át, rozoga falépcsőn mentünk lefelé, megálltunk az ajtó előtt. Boris benyitott. Kemény, hivatalos hang kiáltott: — Menjen ki és várjon ott künn. A lány visszatántorodott, a születési, községi, erkölcsi bizonyítvánnyal meg két fényképpel, melyet eleve beszerez­tünk számára. Egy ablakba huzózkodva annak rendje és módja szerint várt, hogy az előbb érkezők sorra kerülje­nek. Közel másfél órát várakoztunk, mikor ismét áthaladtunk a sötét folyosón, le-. felé mentünk a rozoga falépcsőn, benyi­tottunk az ajtón s egy toronyszobaszer rü helyiségbe érkeztünk, amilyent Boris még soha életében nem látott. A lány nem figyelhette meg oly rész­letesen, mint én, hogy mi minden van itt, de bizonyára jobban érezte. Egy ur ült az asztalnál, pápaszemes, magas, be­csületben megőszült hivatalnok, gyűrű­vel vékony ujján, mely szinte elsorvadt az örökös tdlforgatástóL Föl se tekin­tett mikor belépett. Irt. .Asztalán fontos ügyiratok. Oldalt egy gép, ismeretlen rendeltetésű vas-satu, rejtélyes, rettenetes, akár a középkori kinzószerszámok, melyekkel valaha az ellenszegülőket fagatták. Boris egyedül erre nézett. Térde kissé rogyadozott, talán imádkozott Is, azt az imát, melyre édes szüléje taní­totta. Mégse térdepelt le. Bámulatos önuralommal összeszedte minden ere­jét, az asztal felé indult. — Hogy hívják? — kérdezte a ke­mény, hivatalos hang. A lány felelt. De ezt csak én érthet­tem meg, mert hangja a görcsösen ösz­­szeszoruló gégében elcsuklott, mint mikor a vádlott a végtárgyaláson a ke­­resztkérdések súlya alatt ezt dadogja: — Gyilkoltam. — Hangosabban — biztatta az ur. Boris hangosabban mondta nevét, mi­re a hivatalnok rá tekintett. —< Maga az? — firtatta. — Én — hebegte a kis cseléd, inkább szája mozgásával, mint hangjával. — Bizonyos ez? Ebben a kérdésben kétkedés volt, val­lató árnyalat, melytől megfagyott a vér. A lány nem tudott mit válaszolni. Gyilr­­ködte markában az okmányokat. De a hivatalnok, ki nem volt rossz ember, csak a törvényt képviselte, mely­nek mindnyájan engedelmeskedni tar­tozunk, eltekintett a felelettől. Csóválta fejét, rosszaiban. Másodpercek múltak el. — Megvannak az Írásai? Minden megvolt. Az ur is látta. De azért csóválta fejét, mintha azt monda­ná, hogy »jellemző«. — Hány éves? — E.zerkilencszáztiz... — Nem azt kérdeztem. Arra válaszol­jon, hogy hány éves. — Tizenöt. Most a hivatalnok fölállt. Fölállt és bal kezében az egyik fényképpel biztos lépésekkel közeledett. Jobb kezével tíirtelenü! megragadta Boris állát s a lány fejét fölfelé tolva hosszan szemlél­1925. szeptember 27. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal. j te, szemben, oldalvást, egyik szemével ! a fényképre, másik szemével az arcra ] sandítva, hogy a valóságot és annak mását összehasonlítván megállapíthassa a hasonlatosságot. Ha e lány helyébe egy kalandor milliomosnő akarna hele­­tolakodni, szándéka meghiúsulna. Nem oly könnyen lehet az ember cseléd. Kérdést intéztek a jelölthöz egész­séges-e beszél-e több nyelvet, van-e bélyege. Az nem volt. Újabb szomorú fejcsóvál ás. Az ur mind a két kezével kihúzott egy csikorgó fiókot, bélyeget keresett, lassan kiemelte a cselédkönyvet, gyöngy­­bctükkel beleírta Boris személyi ada­tait, aztán az első lapot mázolni kezd­te ecsetével, melyet előbb egy enyves­lábasba mártott, két helyen is mázolta s az egyikre, miután szabályosan cso­korba fogta a zsinegvégeket, rányomott egy sokágú rózsaszín papircsillagot, a másikra pedig a fényképet ragasztotta. Ö, ki e rövid idő alatt bámulatos rá­termettséggel játszotta a pszichológus, anthropológus, phylológus szerepét, most a könyvkötő munkához látott, egy elmés, kemény szerszámmal paskolni kezdte a könyvet, majd a géphez lé­pett, mely vasalíkatrészeivel vészesen sötétedett előttünk. A gép forgott, zakatolt. Olv erővel, mely egy ember koponyáját is átlyu­kaszthatta volna, lyukakat vájt a cse­­lédkömvbe. Sokáig tartott. Boris az al­vajáró tétovaságával meredt rám, ez­úttal először, bátorítást keresve jelen­létemben. Fehér volt; mint a fal. Nem esett semVni baj. Innen egy ud­varba küldték, onnan ide vissza, ké­sőbb az orvoshoz. Déli egykor jött ha­za; derűsen és boldogan, de jelentősen, mint aki a halál torkából menekült. Azt mondta, hogy semmi az egész. — Csak a gép, —sóhajtott. Vadonatúj könyvét, melyet tiszta zsebkendőjébe csavart, átnyújtotta ne­kem, a gazdának, kinek íöl/tétlen jo­gom van a megőrzéséhez. De mikor el akartam zárni, oly sóvár pillantást ve tett utána, hogy inkább vissza adtam. Hadd legyen az övé. Nekem úgyis sok könyvem van. Ne­ki pedig nincs más könyve. Csak ez az egy. Kosztolányi Dezső Rákosi Mátyás vallomása a kommunista világpropagandáról Moszkva Angliát tartja a legjobb talajnak az agitációra A letartóztatott népbiztos részletesen' vallott külföldi műkö­déséről, de megtagadott minden felvilágosítást magyarországi szerepléséről — Sajnálja, hogy missziója meghiúsult Kezén-lábán megkötözve vitték Rákosit kihallgatásra Budapestről jelentik: Szombat délelőtt tizenegy órakor Hetényi főkapitányhe­­lyettes utasítást adott két detektivnek, hogy Rákosi Mátyást vezessék te dr. Schweinitzer József rendőrkapitány szobájába kihallgatás végett A kihall­gatás ezúttal puszta általános kérdések­re szorítkozott, a részletekre nem került sor. Szürke ruha van Rákosin, nagyon jó ruha, műit ahogy mondta, még Oroszországban készült. Magas, sárga cipőjéből kifüzték a zsinórt. Két keze össze volt kötözve és ballábára is zsine­get kötöttek, amelynek másik végét egy detektív tartotta kezében. Tíz percig tartott az ut, amíg a rend­őrségi fogdából lassan leértek a főkapi­tányság kanyargó folyosóin a Béla-uc­­cai oldal első emeletén lévő kihallgatási szobába. Schweinitzer kapitány hellyel kináija meg Rákosit. Leveszik a kezéről a zsi­neget, feloldják lábáról azt a zsinegda­rabot, amit eddig egy defektiv tartott a kezében. — Hát tudja, mi vár magára? — kér­di a rendőrkapitány. — Tudom — feleli Rákosi. — Szatu­rálva vagyok bolsevista eszmékkel, én nem tekintem ezt kenyérkeresetemnek, hivatásnak tekintem és tekintettem. De most, hogy egyszerre emberileg rám­szakadt, hogy a hivatásom az életembe kerül, bizony magam is érzem, hogy az életem: egy kicsit elpocsékolt élet. — Miért? Talán a bolsevizmus érde­kében elpocsékolt? — kérdezik tőle. — Nem, hanem az önmagam szem­pontjából elpocsékolt. Mert hiszen én hat nyelvet beszélek, ahogy mondani szokták: intelligens ember vagyok, na­gyon rendes anyagi körülmények között éltem, gondjaim nem voltak, tehát más­ként is berendezhettem volna az életet magamnak és nem keltene most a na­pokat és órákat számolnom és azon gondolkodnom, hogy mi lehet a leg­hosszabb idő, ameddig én még életben maradok. Majd a szocializmusra és ,-t kommu­nista tanokra került a sor. Ezekről be­szél nagy általánosságban és a legna­gyobb meglepetésre a következőket mondja: — Engem a kommunista eszme tör­ténete túlságosan nem érdekel és amióta Oroszországban tartózkodtam, ott sem foglalkoztam a történelmi részével, vagy az agitációs részével a kommunizmus­nak. A magam tevékenységét nem akar­tam alávetni a Kremlben tanított tanok­nak, mert azok engem nem érdekelnek és nem érdekelhetnek és az én intelli­genciám jóval felette áll annak a taní­tásnak, amit ott az agitátoriskolában nyújtanak. A magam részéről, ha vállalkoztam is a magyarországi -kommunista-párt megszervezésére, ezt csak azért tettem, mert azt hittem, hogy megvan bennem a kellő bátorság ezt a veszélyes munkát elvégezni, A bátorság és a biztonság azonban — úgy látszik — csak addig volt teljes bennem, amíg nem éreztem kézzelfoghatóan, hogy ml vár rám, Most, sajnos, már nem mondhatom, hogy bátor és büszke ember vagyok, akinek semmi hiúsága, vagy az életörö­mök iránt való érdeklődése nincsen meg. Ezután nem tud többet mondani. Jó­­ltlküen nyugodni hagyják néhány pilla­natig és lassan ismét visszatér Rákosi Mátyás nyugalma. Elrévedezve néz maga elé. elgondol­kodik és egyszerre valahogy kiderül az arca-. Mosolyogni kezd. A rendőrkapi­tány felé fordul és Így szól: — Milyen különös az ember. Én so­hasem hittem volna mázamról, hogy ilyen ideges leszek. Milyen nyugodt voltam még egy héttel ezelőtt is. Az ember sohase tudja kiismerni önmagát. Rákosi vallatása több órán át tartott, de nem járt jelentősebb eredménnyel, mert Rákosi Mátyás Igen tartózkodóan viselkedett és a konkrét vallomást meg­tagadta. Vallomásában elmondotta, hogy orosz hadifogsága idején ismerkedett meg a kommunista tanokkal. Két fivéré­vel együtt élénk részt vett a kommu­nista mozgalmakban. Fivérei jelenleg Pánisban tevékenykednek. A budapesti rendőrség a vallomás alapján értesítette a francia rendőrséget a két Rákosi-fivér párisi tízeiméiről. Vallomása során Rákosi Mátyás da­cosan viselkedett. — Idejövetelem célja — mondotta — a bolsevista propaganda és szervezés megindítása. Tudtuk azt, hogy a mostani körülmények között nyíltan nem lehet fellépni, ezért arra tö­rekedtünk, hogy a szociáldemokrata-párt kebelében ellenzéki mozgalmat támasz­tunk. A múlt év szeptemberében meg is kezdődött a munka, később megalakult a szociálista munkáspárt, hogy előkér szitse számunkra a talajt. Arra töreked­tünk, hogy a szakszervezetekben a bol­sevista befolyás érvényesüljön, de sen­­kise tudja, hogy a kommunizmus érde­kében dolgozunk. A Vági-párt megala­kulásában a kommunista-pártnak annyi­ban volt része, hogy a párt tagjainak körülbelül fele csatlakozott a Magyar­országi Szocialista Munkáspárthoz és osztályharcos irányba igyekezett terel­ni a mozgalmat. Oszíáiyharcos irány alatt a forradalmi irányt értem. Ezután kitért arra, hogy Moszkvában milyen működést fejtett ki, majd a Becs­ben augusztus végén megtartott úgyne­vezett májusi kongresszusról beszélt. — Igen, a népbiztosok legnagyobb ré­sze ott volt a májusi értekezleten. Úgy Landler, mint Kun Béla tartottak elő­adásokat a bécsi agitátorképzö iskolái­ban. Kijelentette, hogy teljesen tisztá­ban van helyzete súlyosságával és azt is tudja, hogy életét megpecsételte. Kommunista felfogásából nem hajlandó engedni, előre is kijelenti, hogy semmi­féle felvilágosítást nem ad. . Hetényi Imre dr. főkapitányhelyettes ekkor a következő kérdéssel lepte meg, Rákosit: — A szülei élnek? — Igen élnek — válaszolta — Szubo­­ticán laknak, de amióta résztveszek a kommunista mozgalmakban, nem törőd­nek velem és én sem kívánok velük érintkezni. Évek óta nem is kaptam hirt róluk és azt sem tudom, hogy milyen sorsban élnek, „Tudom, hogy halálra ítélnek“ — Tudtam, hogy mire vállalkoztam — folytatta. — Tudtam, hogy a balsi­ker esetleg az életembe fog kerülni. Számoltam azzal, hogy Budapesten fel­ismernek, de mégis azzal a reménnyel jöttem ide, hegy sikerül, elbújnom a rendőrség elől. Lassan szótagolva beszólt, amikor ezeket mondotta, majd elcsuklott a hangja és alig hallhatóan suttogta: — Tudom, hogy halálra ítélnek, tu-, dom, hogy mint cserefogoly nem mette•: hűlhetek meg a kötél elöl. Percekig nem jutott szóhoz, majd hir­telen kipirult és izgatottan mondotta: — Az eszméért küzdöttem, de beis-. merem, hogy nem tettem meg köteles-, ségemet. Bánt a lelkiismeret, mert nem dolgoztam jobban. Alig kezdtem bele a munkába és máris felfedezték itt tartóz­kodásomat. Az én hibám, hogy ismét el­fojtották a mozgalmat. Nem tájékozód­tam eléggé. Nem ismertem az itteni helyzetet, nem- tudtam arról, hogy mi­lyen éberen figyel a rendőrség Rákosi gratulál a rendőrségnek Gúnyosra torzult az arca és igy foly­tatta: — Gratulálok a kapitány untak. Kala­pot emelek a budapesti rendőrség előtt. Pedig az én gratulációm jelent valamit, mert ismerem Európa rendőrségeit. Láthatóan meglepte a népbiztost a rendőrség birtokában levő rengeteg bi­­zonvitélc és megdöbbenéssel vette tudo­másul, hogy elvtársai, akikbe bizalmát helyezte, de még a trojka tagjai is, rész­letes vallomást tettek. A bizonyitékok súlya alatt Rákosi Mátyás kijelentette, hogy konkrét kérdésekre hajlandó vála­szolni és az igazságot nem fogja leta­gadni. A további kérdésekre adott válasza; közben Rákosi Mátyás elmondotta, hogy' mit csinált Budapestre érkezés előtt. Bu­dapesti ténykedéseire nézve azonban minden felvilágosítást megtagadott. A mikor a rendelkezésére álló dollárok fe­lől kérdezték, bevallotta, hogy a pénzt a Bécsben székelő orosz-európai keres­kedelmi ügynökség utján küldték el neki nagyobb bécsi bankok, Arra azonban megtagadta a választ, hogy a hozzá - küldött jelentős dollárösszegeket hol őrizte. Rákosi Mátyást szombaton délután

Next

/
Thumbnails
Contents