Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)
1925-09-24 / 256. szám
2. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. szeptember 24. Elfogták a menekülés közben lelőtt betörő bűntársát Nem fejezték még be a bünjelkamra leltározását A szuboticai törvényszék épületébe történt betörés ügyében megindult rendőrségi nyomozás szerdán délután a legteljesebb eredményre .vezetett. A detektívek több napi hah s?a után kéztekeritették Vízin József bűntársát, Kóvácsevics Nikola rovott múlta csavargót, ki az eddig összegyűjtött adatok alapján részese volt a törvényszéki bünjel-kamra fosztogatásának. A rendőrség már az első napokban megállapította, hogy a törvényszéki épület bünjelkamrájában tettemért és menekülése közben agyonlőtt Vízin Józsefnek bűntársai voltak. A nyomok arra vezettek, hogy a halállal; lakóit betörőnek ezúttal is régi bűntársai,, Kóvácsevics Nikola es LSrincsi György segítettek. Lőrinezi még hétfőn a rendőrség kezére került, mi£ az ugyancsak szeptember elsején kiszabadult Kovácsevíes Nikolának csak szerdán sikerült a nyomára jutni. A Kukla-de*tektiv-escportnak tudomására jutott 'Ugyanis, hogy Kóvácsevics, aki vasárnap, eltűnt lakásáról, a Magyariíéle szállások között bujkál. A detektívek szerdán reggel kimentek a tszáJlásokta, álról kézre is kerítették: Vízin bűntársát. A rendőrségnek az a feltevése, hogy a múlt héten Koydcsevics volt ez, aki hátrahagyva a fyiinjelkemrából lopott holmikat, megszökött, Rogges Mihály 59, számú rendőr elöl, amikor az elő akar#a őt állítani a rendőrkapitányságra. A rendőrség Kovácsevicset csütörtökön délelőtt fogja kihallgatni és ekkor fogják szembesíteni Lőrinczi Györggyel és Rogics Mihály rendőrrel. Lőrincziről ewébként a rendőrség megállapította, hogy hamis nevet vallott be, tulajdonképpeni neve II er ke Lőrinc és ezen a néven is szerepel a bűnözök nyilvántartásában. Minden valószínűség szerint csütörtökön sikerülni fog feltárni az érdekes bűnügy minden, eddig nem ismert részletét. A törvényszéki bünjelkamra leltározása még nem fejeződött be és igy még nem is lehet tudni, hogy milyen értékeket vittek magukkal a betörők. Nem zárják be a szuboticai közkórházat A kormány az utolsó pillanatban .kiutalta a hátralékos betegápolási dijak egy részét — Ötmillió dinárt követel a kórház az államkincstártól A szuboticai városi közkórház már évek óta a legnagyobb anyagi nehézségekkel küzd. Többizben már az volt a helyzet, hogy kellő anyagi segítség hiányában megszünteti működését. A kórház igazgatósága éveken keresztül minden lehetőt megkísérelt hogy a kórházat megmentse. kérvényezett, memorandumozoít. azonban minden ilyen törekvése eredménytelen maradt, mert a kormány nem csak nem nyújtott segélyt a kórház fen tartására, hanem még a kórházi ápolási dijakat — a mit legtöbb beteg után az állam tartozik fizetni — sem utalta ki. Hasonló nehézségekkel küzdött az ország valamennyi közkórháza, az állami kórházakat kivéve, amelyek föntartásáról a költségvetési tizenkettedekben gondoskodóit a kormány. Az utóbbi hónapokban a szuboticai közkórház már a csőd. szóién állott. Attól lehetett tartani, hozv ha rövidesén nem. kap anyagi segítséget, szélnek eresztik a betegeket és bezárják a kórház kapuit, Ennek bekövetkezésétől annál is inkább tartani kellett, mert az anyagiak hiányában nem csak a be.tegek rendes ellátása vált lehetetlenné, hanem a kórház felszerelését sem lehetett a szükséghez mérten pótolni. A közkórháznak jelenleg háromszázhatvan betege van. akiknek nagy része ingyenes és ápolási költségeiket az állam tartozik viselni. A legsiralmasabb helyzetben volt már a kórház, amikor a napokban váratlanul nagyobb összeghez jutott a kórház vezetősége. A szuboticai pénzügyigazgatóság ugyanis arról értesítette dr. Ifkoviés-Ivandékics Pál főorvost, a kórház igazgatóját, hpgy a pénzügyminisztérium megkezdte a hátralékos kórházi ápolási dijak kiutalását. A minisztérium er re a célra húsz millió dinárt irányzott elő és ebből az összegből mintegy nyolcszázezer djnár a szubóticai közkórháznak hit, A kórház vezetősége néhány nappal ezelőtt fel is vett kétszázezer dinárt, míg a hátralevő összeget a napokban fogja kézhez kapni. A Bácsmegyei Napló munkatársa felkereste dr. I f k o vi c s -1vandékics Pál főorvost, aki kijelentette, hogy az állami segítség az utolsó percben érkezett. Ha a kórház nem jutott volna pénzhez, télire valósággal katasztrofálissá vált volna a helyzet s más megoldás hiányában meg kellett volna szüntetni a közkórház működését. — Az állam — mondotta Iikovics- Ivandékics főorvos — mindeddig csak jelentéktelen összegeket folyósított előleg cimén a kórház részére. ami azonban a legszükségesebb kiadásokat sem fedezte. ■ összesen mintegy négy és fél-öt millió dinár követelése volt a kórháznak az állammal szemben a szegénvsorsu, a bujakóros, a trachomas és a fertőző betegek ápolási dija cinlén. A múlt év április elsejéig visszamenőleg még régebben kiutalták ezeket az ápolási dijakat, de ez az összeg mindössze néhány ezer dinárt tett ki. Remény van azonban arra. hogy most már végképp rendezik a hátralékos kórházi ápolási diiak kérdéséi A kérdés rendezése a szuboticai kórházat meg fogja szabadítani legégetőbb gondiaitól. II■—■■IliiHHiriiiliilHIII III I Iliim Szegedre utaztak a jugoszláv—magyar—román vasúti delegátusok E hét végtE fejezik be a tárgyalásokat tiuboticáü Amint már közöltük, a szeged— velikakikindai vasútvonal megnyitása ügyeden tárgyaló delegátusok kedden Szuboticára érkeztek és szerdán délelőtt a szuboticai vasutígazgatósag helyiségében tanácskozásokat folytattak. A tárgyalásokon jugoszláv részről a közleneaésügyi imnisztérium két kiküldöttje, Mattes Szveiözar szuboticai vasungazgató, valamint a szuboticai vasutigazgatóság forgalmi szakértői vesznek részt, román részről a C. F. R. három kiküldöttje, továbbá a Magyar Államvasutak három magaSrangu tisztviselője érkezett Szuboticára. Á tanácskozások tulajdonképpen már Temesváron kezdődtek a vasútvonalnak Kikipdán, Zsombolyán át Házias felé irányuló forgalmáról is tárgyalnak. A szuboticai vasutigazgátóságnál szerdán délután fél kettőig tartottak a tanácskozások, két órakor pedig a Vasúti delegátusok különvonattal Szegedre utaztak. Szegeden előreláthatólag két napig tartózkodnak, azután visszatérnek Szuboticára, a hot a végleges megállapodásokat megkötik. A szuboticai újabb tárgyalásokon kerül napirendre a jugoszláv és magyar megbízottak közt a Szubotica—Baja és Szombor— Baja közötti vasútvonal megnyitásának kérdése is. Arab mese Irta: Baedeker Messze Keleten, araboklakta földön, volt egyszer egy király, aki szerette volna tudni, hogy miként vélekednek róla az alattvalói. Kedvenc olvasmánya az Ezeregyéj Meséi voltak, amelyekben különösen tetszett neki az a módszer, amelyet Harun al Rasid kalifa alkalmazott, aki álöltözetben vegyült a nép közé, s igy tudta meg, hogy mit tart felőle a közvélemény s hogyan itél róla a népe. Ezt az oly. kitünően bevált módszert azonban Barün al Hamld — igy hívták az uralkodót — nem követhette, mert nem volt az a színészi készsége, amellyel az Ezeregyéjszaka meséinek íentnevezett hőse meg volt áidva, — nem tudóit komédiát játszani. Még. a leghatalmasabb férfiú se dicsekedhet minden szellemi tehetséggel, — ez a tehetsége bizony hiányzott a jó Barun al Hamidnak. Akárhogy maszkírozta magát, tűzoltóparancsnoknak, kéményseprőnek, pértzbeszéöőnek, papnak, balierinának, mielőtt kinyitotta a száját, huszonöt lépéséről nyomban fölismerték. Mindenki vigyázott a nyelvére, s a fölismert álorcás előtt annyira magasztalták a »szeretett uralkodó«-!, hogy a dicsériádákat ő maga is sokaliotta és túlzásnak tartotta. Persze a népe Se volt kivétel nélkül csupa elsőrendű $zinmíivész, és sókan elárulták, hogy ismerik annak a rangját & ákíőáÁ akit meggyőződésből oly tökéletesnek mondtak. Belátta a király, hogy a Mama al Rasid khalifa módszere az ő esetében nem alkalmazható, és más megoldást kísérelt meg. Kiválasztotta két jó emberét, akikben leginkább megbízott, s utasította őket, hogy álruhában járják be utcáról-utcára a székesfővárost és kereszttil-kasul az országot, vegyüljenek a különböző társadami osztályok közé, keressék föl a gyülekezőhelyeket, a vendéglőket és kávéházakat, a városokat, fordítsák a beszédet ügyesen az udvarra és őrá s iparkodjanak kitudni, népszerü-e a király, szeretík-e, s általában mit beszélnek s hogyan ítélnek róla? Egy hónap múlva pedig — tette hozzá a király, — jertek vissza és tegyetek jelentést nekem. Harminc nap elteltével visszatértek a kiküldöttek, s az egyik — nagyon kedvezően — a következőképp referált: — A nép imádja Felségedet. Mindenki hálával van eltelve bölcs uralma iránt s a polgárok meleg elismeréssel nyilatkoznak a rendszabályokról, amelyeket jó] megválasztott kormánya legutóbb életbeléptetett .Általános a vélemény, hogy az országnak ily bölcs és jóságos uralkodója még sohase volt, s épp oly általános az óhaj. hogy Felséged ebben a szellemben uralkodjon tovább s még sók esztendőkig áraszsza bölcsességének jótékony sugarait szerető alattvalóira. Az emberek kivétel nélkül mind elragadtatással beszéltek Felséged emberi és uralkodói erényeiről s kedvező kijelentéseinek az összhangját egyetlen eberumondő szó se zavarta... liláira próbálkoztám az agent provocateur szerepével, s hasztalan tettem úgy, mintha elégedetlenül bírálnám Fölséged cselekedeteit Mindenütt ellentmondtak, lehurrogtak, megfenyegettek, sőt egy helyen kicsihijja, hogy meg nem vertek, mert Felséged egyik intézkedését kritizálni mertem. Mondhatom, hogy uram és királyom meg lehet elégedve népének a hangulatával s a páratlan népszerűséggel, amelyhez hasonlót világrészünknek egyetlen kalifája se élvez. A másik követnek a jelentése nem volt ily hízelgő. Szerinte a publikum, amikor föltételezheti, hogy udvari ember nincsen jelen, elégedetlenül nyilatkozik a közállapotokról s a kormány tagjairól; sőt a fölkent uralkodóról se beszél éppen a legtiszteletteljesebb hangon. Vannak, akik elégedettek, leginkább azok, akik nem politizálnak, de ezen csekélyszámu kivételek (mert ki nem politizál?); a lakosság legnagyobb része reformokat sürget, a mai helyzetbe nem szívesen nyugszik bele, az újabb törvényeket egyenesen rosszaknak tartja, s változás után sóvárog. — Némely helyen, — folytatta a kiküldött —, a hangulat nagyon izgatott volt, úgy hogy alig mertem ellenvetést tenni, s megtörtént, hogy egy társaságban, ahol diCSőitőleg nyilatkoztam imádott fejedelmemnek kormányzati rendszeréről, rámtámadtak, elnémítottak,' tnegabcugoltak és kicsihijja, hogy el nem pálioltak. A királyt, aki figyelmesen, de változó érzelmekkel hallgatta a két rcferádát, jobban hangolta le az utóbbi követjelentés mint amilyen örömet okozott neki az előbbi. Bár tudta, hogy az * beszámoló, amely csupa tiszteletről és hódolatról adott hirt, közelebb jár a valósághoz mint az .amely gáncsot és kritikát tartalmazott, mégis bosszantotta, hogy akad olyan társaság, ahol kritizálni merik, és találkozik olyan hírmondó, aki ezt tudtul adja neki. A jó király nem szokta meg a kritikát, bosszankodott miatta, ideges lett, rosszul aludt s az udvari orvosához fordult. Ez kiváló szakember volt, s igy tudta, hogy a gyógyszerek mily keveset érnek. Ut alUruid fecisse videatur, irt ugyan valami idegcsillapitót, de tanácsot is adott a magas betegének. Javasolta, hogy a Felség vonja vissza a megbízást attól az emberétől, aki kedvezőtlen jelentéseket tett neki, s csak a másikat kát hagyja hivatalban, aki valószínűleg tehetségesebb és megfelelőbb ember, mert kedvező hírekkel jött a körútjáról vissza. A király hallgatott az egészségügyi tanácsadójára, s az állapota hamarosan jobbra fordult. Ezentúl, nyugodtan aludt s a bizalmi emberéi magas rendjellel tüntette ki. A né-, pével — mert csupa kedvező hirt hallott — meg volt elégedve, s szentül hitte, hogy a népe is elégedett vele. Csak a történelmi könyvekben olvasták később, hogy az uralkodása korántsem volt kifogástalan, s hogy a két megbízott közül valószínűleg az volt az igaz ember, akit a környezetéből hasznos szolgálatainak az elismerése nélkül elbocsájtott, nem pedig az, akit »államunknak és Személyünknek tett buzgó szolgálataiért« magas rendjellel tüntetett ki.
