Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)
1925-09-03 / 235. szám
4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ______________ 1925. szeptember 3. Ötszörös gyilkossággal vádolja magát egy beográdi fuvaros aki sem áldozataira, sem a gyilkosság színhelyére nem emlékszik Állítása szerint egy Noviszad melletti faluban hatotta végre a gyilkosságokat — Azért ismerte most be, mert vezekelni akar bűneiért Üldözési mániában szenved az állítólagos gyilkos? Néhány nappal ezelőtt a beográdi lapok szenzációs letartóztatásról számoltak be. A beográdi csendó'rség őrizetbe vette Spasits Milán beográdi kocsist, akit ötszörös gyilkosság elkövetésével gyanúsítanak. A kihallgatott Spasics Milán zavaros vallomást tett. Augusztus 20-án a szokottnál is többet ivott és egyik beogradi kocsmában a jelenlevők nagy ámulatára elbeszélte, hogy 1918-ban, a háború befejezése után öt embert meggyilkolt. Valaki hírül vitte ezt a csendőrségnek, mire letartóztatták. Spasics a csendorségnél megismételte az önmagát terhelő elbeszélést és anélkül, hogy a tett helyét, a gyilkosságok okát megtudta volna jelölni, anélkül hogy az áldozatokról közelebbi adatokat tudott volna mondani, beismerte, hogy Novisad köze ében, Novisadtól a második vagy harmadik faluban öt embert megölt. Az ötszörös gyilkosság súlyosan terheli a lelkét és ö mindenképen bűnhődni akar. A beográdi csendőrség a megláncolt Spasicsot egy detektivve! a novisadi főispáni hivatalhoz küldte. A detektiv az ügyészséghez kisérte, mely viszont át- j kisértette Spasicsot a novisadi rendőr- ; séghez, ahol megkezdődött a nyomozás a titokzatos ügyben. A rendőrségen Rakics Radenko fokapitányhelyettes hosszasan kihallgatta Spasics Milánt, aki a beográdi csendörségnél tett vallomását itt is fenntartotta, de többet itt sem tudott mondani. A rendőrség most átkutatja az 1918. évi novemberi iratokat: nem érkeztek-e abban az időben feljelentések, amelyek világosságot derítenének erre az ügyre. Spasics Milán kragujeváci születésű, beográdi lakos, fuvaros, aki a háború alatt a királyi gárdához bevonult. Utóbb önként jelentkezett a harctérre, egy évig a harctéren harcolt és kiváló vitézségével tűnt fel. Számta'an kitüntetést kapott. Később magyar hadifogságba jutott, ahonnan kiszabadulva követte el az állítólagos gyilkosságokat, amelyekről ezidöszerintig csak a saját terhelő vallomása tud. Spasics Milán a beográdi csendőrségnél augusztus 23-án szószerint a következő vallomást tette: — A háború alatt a 19. gyalogezred első zászlóaljának 2. századában mint őrmester szolgáltam. 1915 végén a szerbiai Zvecsánná! fogságba estem és a boldogasszonyi fogolytáborba kerültem, ahonnan 1918 október végén, az összeomlás után, kiszabadultam és hazafelé Kragujevácba tartottam. Velem volt még három főldim, amikor Novisadra érkeztünk és mert gya'og tettük meg az utat, innen a második, vagy harmadik faluban, hogy melyikben, már nem tüdőm, egy embercsoportot láttunk, amely katonasapkás, de polgári ruhás emberekből állott és akik hangosan vitatkoztak. Mellettük három szerb katona volt, akik közül az egyiknek kezein bilincsek voltak. A polgári ruhás emberek a katonákra ráíámadtak. Amikor ezt láttam, három társammal a szerb katonák pártjára álltam. Erre a katonasapkás civilek egyike fegyverét mellemnek szegezte. Én a fegyvert cltaszitottam és megparancsoltam a katonáknak, hogy kössék meg és kisérjék be a petfovaradini állomásparancsnoksághoz. Mivel az illető ellenszegült, parancsot adtam, hogy lőjjék le. Magam is jöttem rá. Azt az embert megöltük. Amikor ez megtörtént, a 10—12 főnyi csoport fegyvereikkel ránkrontott, de sikerült hármukat megkötözni, mig a többiek elmenekültek. Ezeket jól összekötözve, útnak indítottuk Petrovaradin felé, hogy ott az áilomáspararscsnokságnak átadjuk. Útközben a megkötözött emberek nem akartak tovább menni, mire tüzet parancsoltam. Én is lőttem és mind a hármat agyon’őttük. Ennek megtörténte után mi egymástól elváltunk. Mindenki más-más irányba ment. Én a Száva felé mentem és olt megtudtam, hogy arra van a 7. gyalogezred. Jelentkeztem az ezred parancsnokságánál és mindent elmondottam. A parancsnok azt felelte, menjünk haza és várjuk be ott a további intézkedéseket. Társaim nevére már nem emlékszem, csak az egyikét tudom, azt Rakics Mi-A szuboticai mintavásár, amelyet a néphumor gyöngéd szeretettel világkiállításnak becézett, két napja, hogy bezárta kapuit; a lovassági laktanya udvarán rögtönzött pavillonok lebontását már egy-kettőre befejezik és a fabódék faláról szorgalmas munkáskezek minden- kegyelet nélkül szaggatják le a dísztelen deszkafa! folytonossági hiányait leplező színes papírtapétákat... nincs szükség többé az illúziókra. Most már rákerülhet a sor a kiállítás kulissza-titkainak elmondására is, amelyekről idáig hallgatni kellett hacsak ártani nem akart az ember az ügynek. Az indiszkrécióból többé nem származhat kára senkinek és igy — post testa,n — azokat a jellemző epizódokat, derűs és kevésbé derűs incidenseket, üzleti közelharcokat apró Intrikákat, amelyek ilyen alkalmakkor elkerülhetetlenek, annál is inkább följegyezhetjük, mert a kiállítás neglizsében mindenkit érdekel, aki ünneplő toalettjében látta. Hányadik volt a nyolcvanezredik látogató ? A kiállítás rendezői eredetileg a mintavásár sikere esetén harmincezer látogatóra számítottak. Ez a szám nem bizonyult túl optimisztikusnak. mert a látogatók száma túlszárnyalta a harmincezret. Természetesen arról szó sincs, hogy a kiállításnak — mint a kommünikék hirdették — hatvan, vagy éppen nyolcvanezer látogatója lett volna. Amikor a »hatvauezredik látogató« jutalmat kapott a rendezőségtől, a kaszszáknál huszonnégyezer darab tizdináros jegyet attak le. Ez igy is a kiállítás fényes sikerét jelentette, mert tekintetbe kell venni, hogy nagyszámú bérlet-füzet is volt forgalomban, úgy, hogy a hatvanezredik kinevezett látogató, kis jóakarattal, körülbelül a harmincezredik lehetett. Sajnos, a két utolsó napon a rossz időjárás miatt lényegesen csökkent a kiállítás látogatottsá-Iadínnak hívják, tizedes volt és a szerbiai Be'oszavacsban született. Féltem Kragujevácra hazamenni, mert attól tartottam, hogy keresni fognak. Azért Beogradba mentem és a nálam volt illetőségi bizonyítvány és keresztlevél alapján Stojadinovics Dimitrije, beográdi lakosnál munkásnak álltam be. Amikor már S—4000 dinárom együtt volt, kocsit és lovakat vettem, azóta fuvarozok. Eddig senki sem keresett. Augusztus 23-án délben, éppen az ebédemet fejeztem be és készültem lepihenni, amikor meglepetésemre három csendőr jött be a lakásomba és már az ajtónál felém kiáltottak : fel a kézzel! Felugrottam az ágy széléről. A három csendőr megbilincselt, átkutatta a lakásomat, minden írásomat összeszedték és bekísértek a városházára, ahol letartóztattak. Mindent beismerek, mert vezekelni akarok bűneimért. Az ügyről többet nem tudok. * Ebből a jegyzőkönyvből is kitetszik, de aki látta Spasics Milánt, zavaros beszédéből, reszkető, félénk tekintetéből is megállapíthatja, hogy Spasics őrült, üldözési mániában szenved. Novisadra érkezett Spasics Dragutin, kragujeváci földmives is, aki a letartóztatott Spasics Milán bátyja és ő is üldözési mániában szenvedőnek tartja öccsét. Öccse védelmét egyébként dr. Hadzsi Koszta ügyvédre bízta. Spasicsot va'ószinüleg csütörtök reggel átkisérik az ügyészségre. ga s igy a nyolcvanezredik vendéghez még az ötvenszázalékos kasszaskontó leszámításával sem jutott el az izlozsba. A környékbeli falvak gazdalakossága, minden várakozás ellenére, meglepő érdeklődést tanúsított a mintavásár Iránt, különösen az első napokban. Ez az érdeklődés a másfélkilós bolhának és az öikilös póknak szólt. A megnyitás napján a vásárra-igyekvők másról sem beszéltek a villamoson, mint erről a két szenzációs állat-példányról és meg kell állapítani, hogy a másfél kilós bolha, meg az ötkilós pók volt a kiállítás legnagyobb vonzó-ereje, amely a ludas!, kistompai, radonováci. aleksandrovói gazdákat a városba csőditette. Nem lehet kideríteni, hogy ez a barnumi reklám-ötlet hogyan terjedt el a falvakban, pedig büszke lehet rá, aki kitalálta, olyan sikere volt. A kerítés Az autó-tulajdonosok / örülnek legjobban a kiállításnak, mert a rosszul kövezett palicsi országúinak legalább egyrészét, a -kiállítás helyiségéig terjedő darabot rendbehozták. A kiállítás után következő útszakasz, természetesen, maradt olyan, aminőnek a jóisten megteremtette. Ezen alapjában véve nem is szabad megütközni; az egész országút kijavítása sokkal nagyobb munkát, több pénzt és időt igényelt volna, semhogy igy, incidentaliter el lehetett volna végezni. De az a. potemkinizmus, ami ebben az esetben bizonyos fokig indokoltan nyilvánult meg. kisebb arányokban és teljesen indokolatlanul jelentkezett a kaszárnya vasrács-kerití' sének beíesíésénéi. A lovassági laktanya rácsozata, mint az /Katonai intézmények tartozékától el sem várható, a múltban nem törekedett esztétikai babérokra és külcsín tekintetében nem vetekedett főúri villák luxus-kerítéseivel. Egyszerű, kopott, szürke vasrács volt, amely szolidan garnirozta a kaszárnyaépületeket és istállókat mindaddig, amíg szemet nem szúrt a kiállítás valamelyik rendezőjének. Nyomban intézkedés történt, hogy. újra kell festeni. Be is pingálták szép zöldre, de nem az egészet. A teleknek a város felöl eső sarkától kezdve a második kapuig, illetve azután is pár méterrel, frissen van mázolva a kerítés, pár száz méter hosszúságban. Itt azonban szükségtelennek találták a további — régi magyar kifejezéssel élve — tslnositási műveleteket és az ezután következő alig néhány méter hosszú rács-darab már betestetlen maradt. Aki Szuboticáról közelítette meg a kiállítást és onnan visszafordult, nem vette észre ezt a felemásságot. Ilyen látogató azonban csak kevés volt. A többiek, akik kivManyosoztak Pallosra is, jóízűen mulattak ezen a spóroláson, amely a kiállítás benyomásait harmonikusan egészítette ki. Üzlet és takonykor A szállítási munkálatok elnyeréséért két speditőr-cég küzdött életre-halálra. A kiállítás vezetősége pályázatot hirdetett és a szállitmányozó-cégek között megindult a verseny, hogy melyikük tud olcsóbb ajánlatot tenni. Amig a pályázat el nem dőlt. nem mentek •le a rendezőség nyakáról, figyeltették egymásnak minden lépését, kivel beszél, mi a terve, milyen árajánlatot készül benyújtani. A döntés előtt az egyik cég főnöke megtudta, hogy a másik már bent van az egyenesben és minden valószínűség szerűit megkapja a nagy hasznot jelentő ’ monopóliumot Kétségbeesésében elrohant a városi állatorvosi hivatalba és feljelentette a konkurrens-céget, hogy takonykórosak a lovai. A vizsgálat megindult, a hatósági közegek kivonultak és a Lloydfrontra érkezett harctéri jelentések szerint gépfegyverrel akarták elpusztítani a veszélyes speditőr-paripákat. A tömegmészárlásból az állatorvosi föl' derítő-szolgálat eredménye után természetesen nem lett semmi és a kiállítás sikeréhez a takonykórosnak bélyegzett lovak járultak azután hozzá önzetlen és odaadó munkásságukkal. A miniszter ajándékai A kereskedelmi miniszter látogatásának egyik legderüsebb epizódjáról nem emlékeztek meg a tudósítások. A kiállítók a minisztert, aki mindegyikükkel lekezelt és váltott néhány szót, sorra megajándékozták apró és értéktelen tárgyakkal, amelyekkel Krajacs doktort a legnagyobb zavarba hozták, mert nem tudott velük mit csinálni. Egyik közelvidéki kiállító, aki valaha néhány kiló fehér lakkot száfitoít az uralkodó yachtjához és ezért akkoriban köszönő levelet kapott az udvartól, megragadta az alkalmat, hogy ezzel eldicsekedjen a miniszternek. Amikor odaért az ő bódéjához, gyorsan elmesélte, hogy milyen közeli nexusban van ő a lakk révén az udvarral és ennek bizonyságául kezébe nyomta a miniszternek a köszönö-oklevelet. Dr. Krajacs fáradtan, kimerültén hallgatta végig az izgalmas elbeszélést, oda se igen figyelt, csak akkor rezzent fel, amikor a papirost a kezében érezte. A kísérőire nézett, hogy mit csináljon az itatta!, azután — valószínűleg azt gondolva, hogy megint egy ajándék, vagy valami kérvény — összehajtogatta és szó nélkül zsebredagla. A szegény kiállító nem merte visszakérni ... A szökevények A kiállítás befejezése után — mint az ilyenkor már szokásos — apróbbnagyobb nézeteltérések törtek ki a kiállítók és a rendezőség között. Steiher Imre szuboticai cukrász például kifogásolta azt, — és joggal — hogy negyven négyzetméter terület helyett nyolcvan négyzetmétert számítottak fel neki. Valami kétezernégyszáz dinár differenciáról volt szó, amit a cukrász nem • akart kifizetni, hanem fel pakk olt autójára és megpróbált a kapun kihatolni. A rendezőség intézkedésére azonban a kapuban posztoló rendőr feltar-Másfélkilós bolha és ötkilós pók a suboticai kiállításon Hogyan szöktek meg a kiállítók fizetés nélkül ? — Drágák a díszoklevelek — Ki nyerte meg a szénkegyet? — A szórakozott miniszter és az udvari köszönőlevél intimitások a miníavásár kulisszái mögül
