Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)

1925-09-22 / 254. szám

6. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. szeptember 22, Veszedelmes betörőt fogott a netrováczi csendőrség Gyémánttal vájta keresztül az ablakot Szombaton éjjel három órakor Djina Pál bácspetrováci asztalos gyémánttal keresztülvágta Trijasko Pál kölpényi gazda ablakát, amelyen keresztül a lakásba hatolt és onnan arany- és ezüst­tárgyakat és 2500 dinár készpénzt lo­pott el. Vasárnap délelőtt kilenckor Friedmann Ignác kuipini kereskedő házába hasonló módon hatolt be és épen a szekrény fosztogatásához fogott, amikor Fried­mann szolgája, Bazsel Pávcl hazajött és a belülről bezárt lakásban megpillan­totta a szekrényfosztogató Djina Pált, aki azalatt, rnig Bazsel az ajtót dön­­getté, az ablakon keresztül megszökött és Bácspetrovácra menekült, ahol a köz­ben telefonon értesített tsendőrség már várta, elfogta és a novisadi ügyészség fogházába bekísérte. Djina Pál egyike a legveszedelmesebb betörőknek. Evek óta betörésekből él. Specialitása a gyémánttal keresztülvá­gott ablakokon át való betörés. 1019. november 11-én Bácspetrovácon H'a­­vúcs Ján házába hasonlóképen behatolt és a szekrényből 2000 dinár készpénzt lopott el. 1921. január 3-án Bácspetrö­­vácon Eckstein Henrik textilkereskedő raktárának üvegablakát átvágta, a rak­tárba hatolt, ahonnan 40 méter szöve­tet, 1921. április 21-én ugyancsak Eck­stein Henrik texülkercskedőnél uiabb betörést követett el és pénzt és csizmát lopott, 1921 junius 16-án Bácspetrová­con Csányi Máriától hasonlórnódon el­követett betörés alkalmával 750 dinárt lopott, de ezzel még sokára nincs Djina Pál bünlajstroma kimerítve, mert Bu!­­keszen is több betörést követett el. 1922-ben ezekért a bűncselekményekért 3 évi fegyházra Ítélték, amely bünte­tését ezévi május 19-én töltötte ki és azóta ismét több betörést követett el. KÉPTELEN KRÓNIKA © E© A VIRÁGOS BOLT kirakata előtt ta­lálkoztam legigazibb szeretőmmel, a krizantémmal. Ó. hát ismét itt vannak a krizantémok, már megint ősz van, pedig mintha csak tegnap lett volna; hogy megállottám egy virágosbolt kira­katánál és fájdalmasan konstatáltam le magamnak: nini, már megint itt vannak a krizantémek, már megint ősz van, Mint amikor az ember tükörfolyosón jár és mögötte, előtte százszor látja kö­zeledni és távolodni önmagát, mindegy­re kicsinyedéin. Csodálatos az évszakok játéka, ez a nagy bujósdi az élettel, ha­lállal, a tavasz virágai sohasem állíta­nak meg, hogy megdöbbenve eszmél­jek rá egy-egy uiabb esztendő múltjára eljöttére, csak az ,ösz duruzsolia fülem­be évről-évre ugyanazt a meglepetten fájó dalt, mely az Idő örök folytonossá­gát, távolodó életet jelenti. Ki tudja, miért? Talán azért, mert az őszről még annak is az elmúlás jut eszébe, aki nem olvasott egyetlen őszi verset sem életé­ben? De hiszen minden elmúlás egyút­tal megújhodás is és a tavasz sem em­lékeztet másra, mint uj virulásra a ré­giek helyén? A krizantémek puha, hű­vös, borzas bóbitái az elmúló élet fák­lyái, kisirt asszonyszemek, a krizantém nekem a legszebb, legkedvesebb, a négy szer változó Természet minden virága közt. A krizantém azt a távoli és hűvös szépséget jelenti, melyet mindnyájan imádva csodálunk, ha mindnyájan más és más alakban is. Mert a krizantém a Szépséget jelenti, a Szépséget, melyré ránézni már bucsuzás és amelyre nem tekinthetünk anélkül, hogy elfogyó éle­tünkre ne gondoljunk. Milyen irtózatos, milyen gyilkos szomorúság, hogy igy állok itt évek óta már és hogy egykor nem fogok itt állani többé. De a krizan­témek akkor is itt lesznek, mert a kri­zantém, a Szépség örök és az élet agy­­sem több. mint bucsuzás, ami szép... #­TELJES sebességgel rohaut egy; mo­torbícikli, rajta két utas, az egyik haja­­doníőtt, a másik embriósapkában. A korzó sarkán hirtelen teherkocsi kanya­rodott elő, az úttest másik oldalán egy konflis kocogott, a vezető keze bizony­talanná vált a váratlan akadály láttára, gyorsan fékezett, a bicikli első kereke imbolyögnj kezdett s a végén félköré­ben úgy bukott ki a két utas a nyereg­ből, mint a pinty. Nem tudjuk, hogy a pintyek olyan sebesen feltápászkodtak volna az aszfaltról ilyen erős bukás után, mint ők, de annyi bizonyos, hogy nagyobb baj nem történt. Arra azonban jó volt ez a pottyanás, hogy egy pilla­natra őszintén megnyilvánuljon az ucca hangulata. Nos, ez a hangulat nem font babért az iíiu motorosok fejére. Egy sajnálkozó szót nem mondott senki, senki nem ijedt meg, senkiben nem éb­redt részvét. — Úgy kell nekik, — mondták kárör­­vendöen, — bár maradtak volna ott pa­lacsintának és a többi. Ennyire népsze­rűtlen a motorbicikli. Viszont megértjük a népszerűtlenségét. Nem városba való közlekedési eszköz és a legsúlyosabb rendszabályokkal és büntetésekkel kel­lene megrendszabályozni a sebességét. És nagyon meg kellene adóztatni már a hangja miatt is. Ez a. hang maga az iszonyat, pokol, a halál csinadraítája. A kisantanl magyarázatot kért Csicserín varsói látogatásáról Orosz—lengyel tárgyalások nyugtalanítják Romániát hogy a Párisból visszaférő Skrzynsk• lengyel külügyminiszter milyen meg" állapodásra jutott Brianddal. Bukarestből Jelentik: Jacovache, Románia varsói meghatalmazott mi­nisztere kormánya megbízásából meg­jelent a lengyel külügyminisztérium­ban és magyarázatot kért Csicserín orosz külügyi népbiztos tervbevett varsói látogatásának céljáról. Jaco­vache után a kisantant többi államá­ra* követei is magyarázatot kértek ez ügyben a lengyel kormánytól. Csicserín varsói látogatásáról diplo­máciai körökben azt tartják, hogy Összefüggésben van a nyugati álla­mok külügyminisztereinek a bizton­sági paktum ügyében tartandó érte­kezletével, amely az orosz külpoliti­kát erősen nyugtalanítja. Csicserín a további lépesek előtt tárgyalni akar a paktumtervezette! szintén elégedet­len lengyel külpolitika vezetőivel. Az eredmény nagyrészben attól függ, Csicserín varsói látogatását rövid időre tervezi. Onifian Berlinbe megy, ahol Stresenwnn külügyminiszterrel óhajtja ismertetni Oroszország állás­pontját a garancia-egyezmény kérdé seben. Hire jár, hogy Csicserín utjá­nak tulajdonképpeni célja az, hogy a garanciaszerződés konferenciájára Oroszország részére is helyet bizto­sítson. Csicserinnek ugyanis az az álláspontja, hogy a garanciapaktum megvalósítása különösen akkor, ha a keleti határokra is kiterjed, Oroszor­szág érdekeit is veszélyezteti. Csicserín Stiesemannal való tár­gyalása után Briand-t készül felke­resni, majd azután valamelyik osztrák fürdőhelyre megy. A 10755-ös számu vagon Őt gyermekével és feleségével vagonban lakik egy suboticai köztisztviselő A vagonlakó a háborús idők kreáció­ja, sötét emlék, sötét világból, amelyre még emlékezni se jó. Szubotica fölött azonban nem múltak el a lakásnyomo­­ruság fekete felhői, Szuboticán még mindig vannak vagonlakók, akik évek óta, — zord teleken és kánikulás nya­rakon át élnek, a szűk, kényelmetlen és egészségtelen vagonlakásokban. Csalá­dok laknak itt számkivetésben, örökké utrakészen, a lármás, kormos vonatok között, amelyek azonban nem indulnak el velük soha. A családfő napközben be­jár a hivatalába dolgozni, a gyerekek bejárnak az iskolába és a feleség főz, süt, mos és nagy-takarit a rácsos, ke­rekes »házban«, amelynek kapuján ez a jelige ékeskedik:-»Negyven ló és hat ember«. Tekintve, hogy a vagoniakók még nem viszik olyan nagyban a fényűzést, hogy paripákat is tartsanak, hat ember helyett tizenkettő is lakik egy vagon­ban, köztük apró gyerekek, akik itt lát­ták meg a napvilágot, itt cseperedtek fel a fénylő sínek és dübörgő mozdo­nyok társaságában, álmukból vad, dü­hös füttyök verik fel őket és még soha­sem, láttak meleg, párnás, sokdunndju hálószobát. * Fekete Pál vasúti, szertárfőnök négy gyermekévei, feleségével és anyósával 1924 április elsején költözött ki Faja Dobanovacska ullcai lakásából, ahol fel­mondtak nekik. Az akkori nyomasztó lakásviszonyok arra kényszeritették a szegény házaspárt, hogy a kétszobás, konyhás lakásból a vasúti állomás g. g. 10.755. szánni vagonjába hurcolkodjanak be, amelyet Fekete Pál felebbvalói a családfő iránti megbecsülésből utaltak k> számukra. Mert ez egy kivételes ked­vezmény volt részükről. Ilyen kétes szerencséjük volt Feketéiknek. A va­gonlakásban eltöltött idők alatt a na- I gyóbbik Fekete lány\ súlyosan megbete­gedett, úgy, hogy az orvosok lemondtak az életéről. A szertárfőnöknek 2200 di­nár fizetése van. ebből kell eltartania héttagú családját. A nyomor olyan sokféllé. Vannak sze­gény emberek, akik azzal kérkednek, hogy becsületben őszültek meg. Es ron­gyos nadrágban. De ml ebben a hősies, a lélegzetelállító, vagy impozáns? A be­csületes embert senki se veszi észre. A szegény, de becsületes ember elmegy a lakáshivatalba és megkéri szépen az urakat adjanak számára egy, vagy két szobácskát, hogy ismét embernek érez­hesse magát. Feketéék már tíz lakást igényeltek, de még nem kaptak egy la­kost sem. Egj előre tehát nincs mit aggódniok, hogy netán hamarosan lakáshoz jutnak és ki kel! majd költözniük a kedves, meghitt vagonlakásból. Alkalmam volt nia délelőtt beszélget­ni Feketén ével. Komoly arcú, intelligens uriasszony. aki igy mesél a saját bajá­ról: — Szegények vagyunk, a mostani eszeveszett lakásárakat nem bírjuk meg­fizetni ebből a nyomorúságos fizetésből. Heten vagyunk uram, heten, mint a go­noszok és én már kezdem hinni, hogy tényleg valami fátum üldöz bennünket. Folyton csak küzdeni, sirni és este az­zal a fekete reménységgel feküdni le: majd holnap. És másnap újra kezdődik az a körbe-körbe cirkusz. Lakás! A déli­bábot előbb lehet két kézre markolni. Talán majd a lakáshivatal — mondja meggyőződés nélkül. Ekkor iszonyú sí­polással egy tűzifát szállító tehervonat állott közibénk és eltakarta előlem Fe­ketéék rezidenciáját. A »házszámot« azonban megjegyeztem: gg. 10.755. szá­nni vagon, jobbra a tizenharmadik vá­gányon, mindjárt az alagút mellett. (—). A varázsló Uferin Budapesten a nézőtéren keresztül a redörségre hurcolták az előadó bűvész feleségét és fiáé Uferini, az ismert bűvész — akit a no­visadi és a szuboticci közönség is jól ismer — most a Budai Színkörben pro­dukálja magit. Szombaton este Volt Budán az első előadás és a nagyszámú közönség türelmesen várta, hogy meg­kezdődjék az előadás. Uferini mester és csa’ádja mindent előkészítettek a szín­padra: az ilyen illuzionistának ezer eszköze van, amelyet gondosan prepa­rálni kell, elrendezni és sorba rakni, •mert ettől függ az előadás és az egyes j mutatványok sikere. Amikór ezzel a fáradságos és nagy gondot igénylő mun­kával elkészültek, öltözködéshez fogtak, • hogy az előadást megkezdhessék. Ekkor jött az inspekcüós rendcrii-ztviselő, ; dr. Bodor Laios a színpadra. Odament az asztalokhoz, hol a bűvész trükjeihez szükséges rekvizitumok szép sorrendben várták, hogy rójuk kerüljön a sor és elkezdett bennük turkálm. Uferini mes­ter felesége, aki véletlenül a közelben tartózkodott, ijedten szaladt oda és kérte a rendortisztviselöt, hogyne nyúl­jon a dolgokhoz, mert tönkreteszi az előadást. Á kapitány azonban nem tö­rődött a tiltakozással, hanem folytatta megkezdett „el enörző“ munkáját; össze­visszadobálta a rekvizilumokat, Uferi­­nine kétségbeesett tiltakozása ellenére, A nagy zajra Uferini egyik fia is ki­rohant és megmagyarázta, hogy ezekhez a dolgokhoz nem szabad hozzánya’ni. Nekem mindent szabad! jelentette ki Bodor dr., majd amikor a fiú hevesen tiltakozott ellen, tulharsogta : — Azt teszem, amit akarok, itt én vagyok az ur ! Érre már az egész színpad megtelt, küohant az egész Uferini-család, a di­­szitömunkásók és a színpadi személyzet is összefutott, nagy lett az izgalom, Uferini Frcdy nevű fia magánkívül ki­áltozott : — Bejártuk az egész világot, fejedel­mek előtt játszottunk,, de ilyesmi még nem történt velünk! — Fogják meg ezt az embert! -— parancsolta Bodor dr. a rendőröknek és Uferini fiát a nézőtéren keresztül há­rom rendőr vitte az inspekciós szobába, ahová bezárták, rendőrt áliitva az ajtó elé. Uferininé szivgörcsöt kapott, A rendőrtisztviselő erre utasítást adott Uferininé őrizetbevételére is, amire az asszonyt három rendőr emelte le a színpadról s a zsúfolt nézőtéren keresztül pongyolában cipelték be az inspekciós szobába. — Igazolják magukat! — adta ki a rendeletet. — Amig nem mutatják be útleveleiket, nem engedélyezem az elő­­előadást. Hiába hivatkoztak arra, hogy már több mint félesztendeje játszanak Ma­gyarországon, hogy Budapesten is már száznál több előadást tartottak, a kapi­tány nem engedett. Az előadást nem lehetett megtartani. A nagy izgalomban a színház helyettes igazgatója, telefonon fölhívta Sebestyén Gézát, aki a Városi Színház premierjén volt, hogy csináljon valamit, mert baj van. Sebestyén Géza, aki kevéssé volt informálva, a követ­kező tanácsot adta telefonon: — Mondd meg Uferininek, most meg­mutathatja, mit tud. Tüntesse el a rend­őrkapitányt ! Végre előkerült UferinLk impresszá­riója, aki fölmutatta a játszási engedélyt és az útleveleket, amire Bodor dr. sza­­badonbocsátotta az artistákat és végre megkezdődhetett a — második előadás, amelyet most már Uferiniék maguk rendeztek, rendőri segédlet nélkül. so Sir Mié 22 Hr az ára nálam 10 elsőrangú kottaslá­gernek míg a készlet tart. Küldjön be 22 dinárt nekem azonnal, bámulni fog hogy milyen jó kottákat küldök önnek REBHÖLZ FERENC VEL.-KIKINDA 0993

Next

/
Thumbnails
Contents