Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)

1925-09-22 / 254. szám

4. oícTal BACS MEGYEI NAPLÓ 1925. szeptember 22. Beniczky nem jelenik meg a tábla előtti főlárgyaiásán Újból zárt tárgyalás lesz a volt magyar belügyminiszter kormányzó sértési pőrében Budapestről jelentik: Beniczky Ödön pőre már e hét szerdáján az ítélőtábla elé kerül. Degré Miklós fog elnökölni a táblai főtárgyaláson, amely mint aToreky­­tanács előtt tartott tárgyalás, szintén zárt ajtók mögött folyik majd le. A szer­dai főtárgyalás előreláthatólag szintén rövid lefolyású lesz. Az iratok ismerte­tése után nyomban a perbeszédekre Jcerül a sor s utána a tábla meghozza és kihirdeti az Ítéletet. Beniczky nem is jelenik meg a táblai fötárgyaláson. Az Ítélőtábla nem is kö­teles megidézni a vádlottat, mert a távollétében is megtarthatja a tárgya­lást. Joga van ugyan az elitéit vádlott­nak a táblai tárgyaláson is megjelenni, ámde ezzel a jogával Beniczky nem akar élni, mert komoly beteg. Több mint egy hete a korábbi betegsége akut hátbántalmakkal komplikálódott. Egész­ségi állapota is akadályozza, hogy a tárgyaláson is megjelenjék. Ha a tábla helybenhagyja a törvényszék három esz­tendős Ítéletét, vagy a büntetést leszál­lítja, akkor minden bizonnyal kérni fog­ja védője, hogy a volt belügyminisztert a legfelsőbb bíróság döntéséig szabad­lábra helyezzék. CIRKUSZ • sa® Megy a kutya a gazdájával Önagyságát megpillantottam a korzó elején. Különös, téveieg. zavart mo­soly íutkároz az arcán: kalapja kis­sé ziláltat: vau feltéve, egész megjele­nésében túlnyomó az a leplezett zilált­ság, ijedtség, mint aki valamit elfelej­tett, vagy valamit szeretne kérdezni, de meggondolta magát és mégse kérdezi. ' Egyik kezére vékony zsinórszij van csavarva, a szíjhoz egy fekete kis kutya tartozik. A szíj most megfeszült és kihúzta őnagysága kezét: a kutya szaglászva elörefutott. Őnagysága za­vartan mosolyog, hanyag szórakozott­sággal a szomszéd ház ablakait kém­leli. A kutya hirtelen meggondolja magát, beiordn! a mellékuccába. Mind ■a ketten eltűnnek. Negyed óra múlva körúton egy­szerre megpillantom mind a kettőt. •A kapuból először a kutyát látom ki­futni, utánna jön az asszony. Most figyelni kezdtem őket. A kutya gon­dolkozik, azután, mint aki elhatározta magát, nekivág a kocsiutnak. Átmegy a másik oldalra. Ott mást gondol, be­­szagol egy kapuba, aztán nyílegyene­sen a Király ucca felé tart. ügy lát­szik, valami ismerőse jutott eszébe, akit meg keli látogatnia. Az asszony zavart mosollyal utánna. Egy fordu­latnál összetalálkozunk. Amint össze­nézünk, sértődött és elkapott tekintete ezt látszik mondani: — Nahát, mit néz? Nekem erre vau dolgom. A Király uccuban van dol­gom. — nem lehet nekem a Király uc­­'cában dolgom? Ebből csak ngy át­mentem a másik oldalra. — az ember néha csak úgy átmegy a másik ol­dalra. Nem folytathatja, a kutva hirtelen megfordul. Felszalad egy villamos lép­csőjére. Keresztül megy a perronon és a másik oldalon leszáll. Hirtelen egy macska után veti magát. Szaladni kez­denek. őnagysága kicsit liheg, de a te­kintet igy szól: Én most szaladni aka­rok. Mit néztek? Szaladok, az egész­séges. Két óra múlva a külvárosban ta­lálkozom velük utoljára. Pinceablak­ból dühös ugatás hallatszik. A pince­ablak előtt térdel — őnagysága és ép­pen azon van. hogy tejjel előre be­bújjon. de a kalapja miatt nem lehet. Karját már benyújtotta, a szii megfe­szült rajta. Bentről dühösen ugat a kutya, ezt ugatja: — Na mi lesz? Mi lesz már? Puc, Puc. Ezt ugatja, puc, puc. Határozottan ki lehet venni az ugatásából. Odamegyek és megragadom őnagy­sága karját. — Asszonyom. — szólok és könny szökik a szemembe, — ezt nem lehet el­viselni tovább. Neki ehez nincsen joga, hegy igy ráncigálja magát. Hiszen nincs is száma, asszonyom, jelentse fel. És miért nincs szájkosár rajta? Adja át a rendőrnek. Könnyekbe tör ki. Aztán fuldokolva hebegi: — Mit tegyek? ügy szeretem, ug> imádom ezt az aranyost. — Asszonyom, engem szeressen in­kább. Karinthy Frigyes. Horthy Miklós fiát előállították a budapesti rendőrségen Motorbiciklijérői leszállva megvert egy magántisztviselőt Budapestről jelentik: Hétfőn délelőtt izgalmas affér játszódott le az Erzsébet­iéi és a Bá'vány-ucca kereszteződésé­nél. Ifjú Horthy István egyetemi hall­gató, Horthy Miklós kormányzó fia a Lánchíd felé robogott motorbiciklijén. A Bá'vány-ucca sarkán a motorbicikli­­elé került a gyalogjáróról épen abban a pillanatban lelépő Sekundier Nándor magántisztviselő. Horthy ugyan még idejében kikerülte Schandlert, az azon­ban annyira megijedt a sebesen robogó mcforbicikütŐl, hogy felháborodásában a következőket kiáíította a fiatal Horthy után: — Dögölj meg1 Horthy István megállította gépét, le­szállt és felelősségre vonta Schandlert, aki megismételte korábbi kijelentését. Horthy erre gummikeztyüs kezével hatal­mas pofont mért Schandlerra. Már majd­nem dulakodásra került a sor, amikor az ellenfeleket körülvevő sűrű ember gyűrűben megjelent az Erzsébet-téren szolgálatot teljesítő rendörörszem, aki úgy Horthy Istvánt, mint Schandler j Nándort igazolásra szólította fel és elő­állította a rendőrségre. A rendőrségen Horthy István elmon­dotta, hogy rendes menetsebeségge! ha­ladt raotorbiciklijén a Bálvány-uccában, amikor Schandler részéről a durva sér­tés érte. Miután sértést senkitől se tűr­het el, kénytelen volt Schandlert fele­lősségre vonni ér, mivel az megismé­telte a sértő kijelentést, nem vehetett magának másképen elégtételt, minthogy arculütötte. A botrány okozója ezek szerint azonban nem ő voit — mon­dotta — hanem Schandler, aki őt meg­sértette. A rendőrségen jegyzőkönyvbe vették Horthy István vallomását, amit néhány kihallgatott szemtanú is megerősitett. LONDONI LEVÉL a Hyde parki szabadszerelem oázisról, piros kabátos gár­disták, skót szobalányok, kereskedő segédek, londoni Shop girl-ők boldog szerelméről London, szeptember. London hölgyeiről, az Angol Nőről szeretnék írni, a büszke duchessekről, kik oly elzárkózva élnek, hosV magunk­fajta egyszerű földi halandó, csak váló­perük tárgyalása alkalmával, tendálhat­ja meg hófehér vállukat, élvezheti fur­csa, kokain, ópium, gin gőzös, ideges beszédjüket. Szép volna írni. mesélni a vékony bokájtt angol fadv-król, akik imádják a ’ táncot, a pezsgőt, a luftbal­lont. Élnek-hahiak a párisias mámorért, romlotfabbak, mint a ;>biinös város«, az elszánt Paris leányai. Lefátyolozzák ar­cukat, ha szeretőjükhöz sietnek. Le kell oltani a villanyt, csak sötétben engedik megcsókolni a szájukat, Hogy szeretnék inti a kínai negyedben, a Lime House, a dockkok tájékán csavargó matróz cédákról, kik kábítószerektől szédülve ténferegnek a mocskos londini külváro­sok balkáni sikátoraiban. Festő ecsetjé­re méltók whitechapel néha tékozlóan csudaszép, gyakran lehetetlen csúf, et­­hizött, zongoraiábu orosz zsidó lányai, írni nehéz róluk. Az angol férfi sem is­meri az angol nőt. Akad olvan is, aki nyolc feleségtől vált már el és még min­dig van kedve nősülni. Errefelé divat a válópör. Finom dolog. Parókás birák, izgatott dámák. cilinderes gavallérok falják a pikáns mondatokat és bekerül­nek az újságokba is egy kis szerencsé­vel, ha a riportereknek nincs elég szen­zációjuk, esetleg oldalakat írnak róluk. Még a fényképeiket is leközlik. Héttnil­­llóhatszázezer lakosa van Londonnak s a háborúnak köszönhető, hogy ezek kö­zül négy milliónál több nőnemű. És mind a négy millió más és más. Kiismerhetet­len, megfejthetetlen rejtvény. Pár percnyi gondolkodás után belát­tam, hogy a -.'londoni nőről« irtai nem tudok, elsiettem tehát a Hyde Parkba, hogy helyszíni tanulmányozás után leg­alább London apró szerelmes lányairól mesélhessek. A Hyde Parkot mindnyájan Ismerjük, ha másképp nem, Conan Dovle regé­nyeiből, mert hiszen Mister Sherlock Holmes a park mellett lakik. Nem néztem se jobbra, se balra, siettem kitűzött cé­lom, a Marble Arch corner felé. A nagy londoni szerelemoázis irányába. Csak helyeselhető, hogy nem néztem körül, mert ha szemem elszaladt volna a fák, a bokrok közé, vagy meglapult volna a padoknál, nem jutottam volna messzire. A csudálkozás megmerevítette volna a lábaimat. Olyan csókolódzás. ölelkezés, szeretkezés folyik errefelé, amiuőröl csak a legfehérebb leányszobákban ál­modoznak ártatlan, finom kis urilányok. A Marble Arch-nál aztán megálltam. Nem hagytam félrevezetni magam a szónokoktól. Becsuktam a fülem. Még a zsoltárok sem érdekeltek. Ez a sarok, amely alig száz lépés távolságra van a szabadszerelem bokraitól, a politikai szabadság szűzi földje. Itt szónokol­hatsz uj vallást. Énekelheted a kommu­nista internacionálét. magyarázhatod, mint amaz hosszú sörényű ifjú: Elvtár­sak, higyjünk Moszkvában, mert szo­ciális termelésből fakad a iólét. Es a rendőr nyugodtan hallgatja. Nem érde­kelt ez a modern Bábel, az eszmék, él­vek Bábele. Én a piroskabátos, két mé­ter magas angol testörgárdistákhoz, Skóciából Londonba vándorolt szobalá­nyokhoz, elszánt londoni typist höl­gyekhez, irodakisasszonyokhoz, az áru­házak leányaihoz jöttem látogatóba. ÉS találkoztam velük. A füvön. a réten, mindenfelé fiuk, lányok hevernek, ölel­keznek. Fiatal diákok, tanoncok, kercs­­kedösegédek itt kötnék barátságot és gyakran rögtön élvezik az . ui ismeret­ség édes gyümölcsét A Piroskabát as, Hyde Park kaszárnyában állomásozó gárdisták rát'artóbbak. El nem mozdul­nának a kissé kényelmetlen padokról. De kit érdekelnek a férfiak. Mikor Sel­­fridoc. Ponting, Barker shopgtrVöly ki­szolgáló lányok ezre teszi színessé a rétet. Hosszú angol lányok. Valahonnan a West harminchatból. Franciás külse­jű, vékonypénzü elsápadt ír kisasszo­nyok. hideg ifin skót hölgyek, kik bár­mennyire is skótok, néha mégis csak megszédülnek. Aztán a szomszédos Ed­­gewar Roadról látni itt rengeteg Orosz­országban született angol zsidólányt Mongolos a szemük, maláji barna a bő­­í ük és úgy kacagnak, mintha sírni akar­nának. Nem csak a gárdisták, de a hölgyek is uniformisba öltözködnek. A nagy áru­házak olcsó, — most oly divatos — drapp vagy zöld, fiús. testhez simuló kabátját öltik magukra és mindenféle színű filckalapokat hordanak, dús, kö­vér, nagy, aranygytimölcs ' díszekkel. Egyforma a ruhájuk, hasonló a nézésük. Mind keres valakit. Egy boyt kibe bele­karolhat és csókolózva sétálhat a Hyde Park mélyébe, ahol esténként a walesi gárda zenekara hangversenyez. Londonban veszélyes hölgyet az uc­­cán megszólítani. Ha bepanaszol a rend­őrnek. szó nélkül megbüntetnek öt font­ra. De nem hiába Anglia a szabadság klasszikus hazája. A hölgyek megszólít­hatják a férfiakat. De ők ezt nem teszik. Sokkal finomabbak. Legfeljebb utánad néznek. Megmosolyognak. Ez mindennél többet jelent. Nem tudják mi az álszemérem. A sze­relem, náluk nem a vér muzsikája, csak játék, mint a keresztrejtvények fejtege­tése vagy a bridge. Csak akkor néz hát­ra. akkor mosolyog, ha játszani akar. De ha megkívánta a játékot, akkor fe­nékig ürití a poharat. Nem tudod,, ho­gyan viselkedjél velük. Rámosolyogsz az egyikre és már látod magad a Bow, Streeten, a kegyetlen londoni rendőr­­bíró előtt, a másik pedig vissza nevet, két perc múlva megcsókol. A katonabanda körül már komolyabb a tájék. Tisztes családapák, családanyák élvezik a iriss muzsikát. A székekért itt is fizetni kell. A szerelmi börzének ez a legfinomabb tája. Legfeljebb csak csó­­kolódznak. Ha valaki tanulmányozni akarja a bucsucsókot, támaszkodjon a Marble Arch-i autóbusz, vagy földalatti állomásnak. Ezek a csókok olvan nyíl­tak, olyan frissek, fiatalok, hogy Páris legfitosabb orrú manequenje, éhező, bol­dogtalan szerelmes, boldogtalan festő növendéke is megirigyelhetné. Korda Tibor. Beogradhao bujkál a megszökött szrbobram bankigazgató ? A b:nk asm vállal felelősséget Manojlovics Gavro üzletkötéseiért S.zrbobránbóf jelentik: A szrbobráni Gazdasági Bank újonnan megválasztott igazgatója, Ivanics Izidor most dolgozik azon, hogy a bankot ért károsodást pontosan megállapítsa. Az ui igazgató dr. Zagorica íván szentai közjegyzővel együtt tnár hónapok óta támadták Afa­­nojlovics Gavrót, a bank hanyag veze­téséért. A sikkasztó bankigazgatóról egyesek tudni vélik, hogy visszatért Berlinből és most BeOgradban bujkál. A hatóságok ebben az országban is erélyes nyomo­zást folytatnak. Az, hogy mennyit sikkasztott Mattöj­­lovics Gavró, még mindig nincs ponto­san megállapítva. Az eddigi adatok alapján az elsikkasztott összeget hét­­nyolc millió dinárra becsülik. Manojlovics Gavró negyvenöt lánc földje és háza két millió dinárral van megterhelve. A sikkasztó bankigazgató egészen a szökéséig föltűnően jókedvű volt és senki sem gyanította, hogy olyan nagyarányú sikkasztásokat követeit el, Beogradba azzal az ürüggyel költözkö­dött, hogy gyermekeit ott kell taníttat­nia. Egyes cégek, amelyeket Manojlovics Gavró megkárosított, a szrbobráni ban­kon próbálják követeléseiket behajtani. Ezzel szemben a banknak az az . állás­pontja, hogy a megszökött igazgatónak nem volt joga a bank nevében üzleteket kötni, az igazgatóság hozzájárulása nél­kül, tehát az igy kötött üzletekért Ma­­nojlovics Gavró a maga személyében felelős. A bank rövid időn belül rendkívüli közgyűlést tart. amelyen meg fogják vitatni a szanálás módozatait.

Next

/
Thumbnails
Contents