Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)

1925-09-20 / 252. szám

24 OLDAL * ÄRA 3 DINAR Poštarina plačena XXVI. évfolyam Szubotica, VASÁRNAP .1925 szeptember 20. 252. szám Megjelenik minden reggel, ünnep titán és hétfőn délben telefon szám: Kiadóhivatal 8—58. Szerkesztőség 5—19. Előfizetési ar negyedévre 150 din. Szerkesztőség: Aleksandrova ni. 4. (Rossia Foncasre-pnlota) Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova ul.l.(Lelbach-pa!ota) Bunyevácok és magyarak Meleg testvéri érzéssel, az ün­nep jelentőségének teljes átérzé­­séveí fordul a magyarság az ezer­éves horvát királyságot megün­­neplő bunyevácság felé. Fentar­­tés nélkül, mellékgondoiatok nél­kül veszünk részt ezen az ünne­pen, melynek zagrebi megtartá­sát a korona viselőjének megje­lenése avatta nemzed ünneppé s tette rá a nemzeti megegyezés nagy müvének királyi pecsétjét. Senki nem értheti félre ennek az ünnepségnek s a magyarság lelkes részvételének jelentőségét. A bunyevácok és magyarok jog­gal remélhetik azt, hogy évszá zados testvéri kapcsolatuk, közös sorsuknak közös eseményei rövid szétválás után újra egy útra te­relődik. A bunyevácok Zagrebon keresztül, a magyarok Beogradon keresztül elindulva elérkeztek an­nak a közös útnak kapuja elé, melyen az ország érzésben, aka­ratban és cselekvésben összeta­lálkozott népe elindul a boldo­gabb és békésebb jövendő fele. A bunyevácok és magyarok évszázadok óta zavartalan békes­ségben élnek egymás mellett. Soha senki tudva es akarva nem háborította meg ezt a testvéri viszonyt. A bunyevácok a ma­gyar uralom alatt is köztisztelet­ben, megbecsülésben részesül­tek a társadalom vezetői részé­ről éppen úgy, mint ahogy az impérium kezelői versenyeztek egymással a kívánságok teljesí­tésében. Voltak itt is, ott is téve­dések, fölmerülhettek itt is, ott is bántó momentumok, de ezek csak egyesek rövidlátásának le­hettek sajnálatos megnyilatko­zásai, nem pedig a bunyevác vagy a magyar nép egészének akaratából történtek meg. A nagy­­történelmi változások széles bolt­ívei alatt elvesztik jelentőségü­ket az apró félreértések emlékei is. Most csak azt nézzük, ami összeköt bennünket, most csak arra gondoljunk, ami egy útra tereli a két népet, mely Őszintén és elhatározottan soha nem akart eltérő irányban haladni. Ez a kézfogás nem szemben­állást, hanem megbékélést jelent az államot alkotó egész szlávság irányában is. Az eseményeket nem szabad helyi viszonyok sze­mélyes szempontjai szerint meg­ítélni. A magyarság úgy látja, hogy a bunyevácság faji!ag és törtcnelmileg egy a szerbséggel s ha most a szerbek és bunye­vácok megtalálják a politikai együttműködés plattformját is, akkor a bunyevácságga! va:ó test­véri érzés dokumentálása az ál­lamalkotókkal való testvériesü­lést is manifesztálja. Évszázadok óta közös a magyar­ság sorsa a bunyevácokéval. Egy­más mellett élünk, egymás mellett íeküsznek földjeink és halottjaink, fia felettünk kisütött a nap, éde­sebb lett testvéreink szőlője is, ha bennünket a vihar rázott, az ő fejük felett is megcsikordultak a tetögerendák. Egy templomba jártunk az istent imádni, egyszerre énekeltük a „Mennyből az an­gyalt“ és a Sritnja noly je prispela-i s egyszerre gyújtjuk meg a gyer­tyákat drága halottaink sirjai fe­iest. Mi nekik fáj, nekünk is fáj. Nincs magyar, akinek atyafiai kö­zött bunyevácok ne volnának s nincs bunyevác család, melynek közelebbi, vagy távolabbi fokon magyar rokonai nem volnának. A gazdasági érdek, a szociális elhelyezkedés szinte tökéletesen ugyanaz. A tradíciók közössége, az évszázados múlt hagyományai, egymás ismerete és szeretete le­­tompitották azokat a nyelvi és nemzeti ellentéteket is, melyek amúgy is csak nagyritkán s csak a politika szenvedélyének tüzében élesedtek ki. Mi parancsolhat szét bennünket? Ki vetheti el közénk Géniből jelentik: A sokmilliós népkisebbségeknek legfőbb ura, pa­­rancsolója s érdekeinek képviselője Colban, a népszövetségi kisebbségi hivatalnak vezetője, aki norvég dip­lomata volt, mielőtt a már elhunyt Branting svéd szocialista minisz­terelnök ajánlatára a legfontosabb népszövetségi pozíciók egyikét nyer­te volna el. Egy magyar újságíró felkereste Cölbant és kérdést intézett hozzá, hogy miképpen gondolja megvaló­síthatónak a kisebbségi eljárásnak a gyakorlatban való megjavítását. A kisebbségi hivatal vezetője a kér­désre a következő választ adta: — A Népszövetségnek minden­esetre módjában van a kisebbségi eljárásokra vonatkozó szabályokat interpretálni s ezeket az élet gya­korlati követelményeihez hozzáido­­mitani. Ez éppen egyik legfőbb fel­adata . a Népszövetségnek s mi, al­kalmazottak, — tette hozzá — igyekszünk annak megvalósításához hozzájárulni, hogy az eljárási módo­zatok a gyakorlatban minél hajléko­nyabbakká váljanak. Az erdélyi magyar telepesek ügyéről a kisebbségi hivatal vezetője a következőkép nyilatkozott: — Nem bocsátkozhatom annak a kérdésnek tárgyalásába, hogy a holdanként a román kormány által megajánlott kisajátítási ár, a har­minc aranyfrank megfelelő vételár-e vagy sem. Ez nem tartozik a mi ha­táskörükbe. A . lényege a. dolognak az,,hogy a tanács nem akart a kér­désből jogi esetet csinálni, hanem a a meg nem értés üszkét? Hogyan lehetünk mi egymás ellenségei, amikor apáink, nagyapáink s föl­­menőink hosszú generációja bé­kében éltek egymással, minden cselekvésüket egymás tisztelete, szeretete és megbecsülése ve­zette. Őszinte örömmel, fentartásnél­­küli minden hátsó gondolattól ment testvéri érzéssel veszünk tehát részt a bunyevácok ünne­pén, melyet a felséges király lá­togatása állami ünneppé, a nem­zeti megegyezés közjogi ünnepé­vé avatott. Az ünnepen való meg­jelenésünk legyen újabb bizony­sága testvéri szerelmünknek s ama igazság fölismerésének, hogy a közös múltból a közös jövő felé vezet át a történelem útja. A nemzeti megegyezés óta osztatlan szlávság alkotja az államot s szol­gáltatja a fundamentumot a jö­vendő szilárd és díszes épületéhez. A bunyevác néppel való testvéri közösség meg fogja könnyíteni a közeledést az államalkotó nép megértéséhez és szeretőiéhez. barátságos megoldási módozatot vá­lasztotta. Ugyanis, ha tisztán jogi alapokra helyezkedett volna, úgy a román kormánynak lett volna eset­leg módja a magyar telepesek bir­tokainak egy részét minden kártérí­tés nélkül kisajátítani. — Ugyanis ma a román kormány, illetve állam jogutódja a magyar kormány, illetve államnak, amely a telepesekkel annakidején a letelepe­dési szerződéseket megkötötte. E szerződéseket a magyar kormány annakidején igen szigorú feltételek mellett kötötte, hogy a teleneseket teljesen kezükben tarthassa. E felté­telek úgy vannak megállapítva ugyanis, hogy azokba mindenkor bele lehessen kapaszkodni s a tele­pesek földjeivel tetszés szerint le­hessen diszponálni. — A román kormány mint jog­utód tehát igen könnyen módot tud­na találni arra. hogy a telepesek birtokait minden kisajátítási ár nél­kül tegye állambirtokká, illetve osz­­sza szét birtokreformi célokra. így tehát a tanács nem is ment bele an­nak a jogi kérdésnek vizsgálatába, hogy a román agrártörvény 10-ik pontja ellenkezik-e a kisebbségi szerződéssel vagy nem. — A népszövetségi tanács javasi­­lata mellett döntöttek annyival is inkább, mert a gyakorlatban minden telepesnek körülbelül 10—12 holdnyi birtoka maradt. Ez elegendő meg­élhetésükre. ... E kérdések végtelen nehezek, azokra tulajdonképpen végtelen ne­héz mindkét felet kielégítő megol­dást találni. Viszont mi éjjel-nappal azon fáradozunk a kisebbségi hiva­talban, hogy e kényes kérdések megoldását valamiképpen elősegít­sük ... Megnyílt a kereskedelmi testületek országos kongresszusa Felhívják a kormány figyelmét a kivitel akadályaira és a keres­kedők adózási sérelmeire Beogradbó! jelentik : Szomba­ton délelőtt tiz órakor vette kez­detét Beogradban, a tőzsde épüle­tében a jugoszláv kereskedelmi testületek harmadik kongresszusa Radojlovics Györgyének, a beo­­gradi kereskedelmi kamara elnö­kének vezetése mellett. A kon­gresszuson a kormány részéről Krajacs Iván dr. kereskedelmi mi­niszter, dr. Todorovics kereske­delmi minisztériumi osztályfőnök, Jeremies Dusán szociálpolitika; minisztériumi osztályfőnök és Sziojkovics Velja föidmivelésügyi minisztériumi osztályfőnök jelen­tek meg, Radojlovics Györgye elnök üd­vözlő beszéde után Krajacs Iván kereskedelmi miniszter tartott a kormány nevében nagy beszédet, Hangsúlyozta, hogy az állam életében milyen fontos, hogy a gazdasági élet minden tényezője jól működjék, ezért a kormány mindent meg fog tenni, hogy a gazdasági élet fejlődését előmoz­dítsa. Ezután az elnök indítvá­nyára elhatározták, hogy a kon­­resszus nevében hódoló táviratot küldenek Alekszandar királynak. Sztanojevics Milutin, a beogradi kereskedelmi kamara alelaöke ismertette az ország kiviteli és behozatali mérlegét. Megállapí­totta, hogy az SHS. királyság exportja az előre koníempláty 10400 millió dinár helyett csak 9700 milliót telt ki a legutóbbi evben, tehát az előirányzott meny­­nyiségnél 700 millióval keveseb­bet. Az 1920—1924. évek sta­tisztikai adatai is azt mutatják, hogy n 'behozatni az auliteit öl évben 5.501.043.985 duónál múlta felül a kivitelt. Az utóbbi évben igen sok hibát követtek el a de­viza-politika terén, bér a deviza­­forgalom szabályozása az állam feladata és ebben a tekintetben a legiiberálisabban kell eljárni. A belföldi faipar katasztrofális helyzetben van. A faexpo.rt csz­­szege 1923 ban T.613 millió di­nárt, 1924-ben 1.944 midiő dinárt tett ki, míg az utolsó hat hónap­ban kétszáz millióval kisebb volt a kivitel, mint a múlt esztendőnek ugyanebben az időszakában. Igen fontos az állam külkereskedelmi életében a szilva, gabona és liszt kivitele is, amit az államnak mim Látogatás a genfi kisebbségi hivatal vezetőjénél Beszélgetés Colban igazgatóval a kisebbségi kérdésről és az erdélyi magyar telepesekről 1

Next

/
Thumbnails
Contents