Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)

1925-09-18 / 250. szám

PoStarina plaćena

XXVI. évfolyam

Szuhotica, FENTEK 1925* szeptember 18-Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben

Telefon szám: Kiadóhivatal 8-58. Szerkesztőség 5-19. Előfizetési ár negyedévre 150 din.

Szerkesztőség: Aleksandrova ul. 4. (Sossia Fonciere-palota) Kiadóhivatal: Subotiea, Aleksandrova ul.l.(Lslbach-palota)

POLITIKAI M

közoktatásügyi miniszter vagyok, nem pedig politikus — mondotta Berlinben a francia közoktatásügyi miniszter de Monzie, aki Painlevé mellett a legtöbb hivatott ságga! képviseli a francia kormányban a tudományos meggyőződést. Fél évtizednél tovább tartott,* amig aktiv francia miniszter megjelent újra a német birodalom fővárosában s az első mondat, amit a francia kultúra hivatalos képviselője Berlinben az egész világ előtt hallhatóan elmond, mintha érdemessé tette volna a félszázadnál nagyobb időt a várakozásra.

Közoktatásügyi miniszter vagyok, nem politikus — vájjon meghallják ezt a mondstot mindenütt s vájjon nem fognak-e éppen ott elzárkózni e kijelentés igazi értelme, gyönyörű programja elől, ahol megértésre és követésre a legtöbb ok ösztönözhet.

Az iskola felül van a politikán, a politika nem törhet be ez,iskola kapuin. A politika lehet a felnőttek sportja, játéka, kenyérkeresete, az iskola maradjon tisztán, érintetlenül, be nem szennyezve a gyerekeké. A gyerekek csak egyetlen egy féle képen kerülhetnek vonatkozásb aa politikával: ha áldozatul esnek. A politika rajtuk nem segíthet, őket nem támogathatja, a politika őket nem neveli, nem tanítja, sem serkentő, sem elriasztó példákat nem nyújthat; a politika csak egyre képes: bezárni az iskola kapuit.

Ma, amikor megint két olyan iskolát fenyeget a bezárás réme, amelyben a tanítás nyelve magyar, amikor a megmaradó magyar osztályoknak újra viaskodni kell fennmaradásukért, jó lenne az engedelmességnek több készségével figyelni arra ez igazságra, amit a francia tudományosság s a francia kultúrpolitika hivatott képviselője hirdet. Az iskolának egy hivatása, egy kötelessége lehet csupán : terjeszteni a tudást, lerakni a moral fundamentumát, jellemre, becsületre, kötelességtudásra nevelni a fiatal nemzedéket. S a politikának csak egy kötelessége, coak egy hivatása lehet az iskolával szemben: megadni azokat a feltételeket, melyek az iskola hivatásának betöltéséhez nélkülözhetetlenek.

„Én politikus vagyok, nem pedig közoktatásügyi miniszter“ — hirdethette volna teijes joggal programját az a férfiú, akinek neve ott sötétlik íratlanul is minden lakaton, amellyel magyar iskolát zártak be. De Monzie-tői Pribicsevicsig hosszú az ut, de az iskolapolitika talán megpróbálhatná, hogy Pribicsevicstől de Monze-ig nem kisebb-e a távolság?

Pastes és Radics találkozása után — A megegyezés politikájúnak kilátásai — Az egyetlen fix-pont: a korona Szilárd többség - választási gondolatok — Mit mond a „jólinformált hely“?

Már néhány hónap eltelt a nagv szerb-horvát kiegyezés óta, de csak a napokban került először sor a kiegyezés két legfontosabb szereplőjének: Pasicsnak és Radicsnak a találkozására, sőt személyes összeismerkedésére is. (A jövő történetírója számára kétségkívül rendkívül érdekes adalék: hét esztendővel a Szerb - Morvát - Szlovén királyság megalakulása után találkozik csak először a legnagyobb szerb párt vezére a legnagyobb horvát párt vezérével.)

Maga ez a találkozás sem folyt le olyan külsőségek között, amilyeneket két szövetséges párt vezérei között, amelyeknek a kormányban intimen együtt kell müködniök, a politikai életben megszoktunk. Bár a két államférfit! beszélgetése a francia világfürdőn teljes két óra hosszat tartott, nem volt az két pártvezér megbeszélése a kormány gyakorlati politikájáról és a megoldásra váró feladatokról. Még a két szövetséges párt egymás közötti viszonyáról sem beszélgettek. Ehelyett elmerengtek, régieken, a radikális, illetve a horvát parasztpárt múltjáról, szervezkedési módszereiről közöltek egymással intim, a másik előtt még ismeretlen adatokat Pasics Nkola és Radics Stjepan. Nem kétséges, ez a beszélgetés igy is rendkívül érdekes volt. A népszerűség megszerzésének és megtartásának ma Európában kevés olyan mestere akad, mint Pasics és Radics, mondhattak hát egymásnak éppen elég érdekes dolgot.

Radics azonban, biztos, nem erről akart Pasiccsal első találkozásuk alkalmával beszélni. Ha négyszemközt vannak, másról beszélt volna. De nem voltak négyszemközt. Pasics felesége és Markovics Láza társaságában fogadta Radicsot, aki szintén magával hozta — majd azt írtam tanúnak— Kmjevics Jurajt.

Pasics még mindig nem akar Radiccsal közvetlenül tárgyalni . . .

* -'

Vannak más gondolkozásra késztető jelenségek is. A Pribicsevicspárti horvátországi tisztviselő tábor, Radicsék eddigi legádázabb ellenségei, átlépnek a radikális-pártba, amely minden nehézség nélkül felveszi őket. így már nem lehet őket elbocsátani. Radicsék kijátszva érzik magukat, nem tudják a maguk embereit behozni azokba az állásokba sem. amelyekből legközvetlenebbül érintkezhetni a néppel.

A Radics-párt a Vajdaságban is próbál szervezkedni. A vajdasági radikálisok ebben határsérfést látnak, idegeskednek, tiltakoznak, fenyegetőznek . . .

&

Ne is beszéljünk esrvebekről. Pedig van más is. tudott és nem tudott dolgok- De ezek is elegendők arra.

hogy feltámadjon a kérdés: maradhat-e igy tovább, nem forog-e kockán az egész kiegyezés ügye?

Konkretebb formában ez a kérdés ugv hangzik: nem lesznek-e hamarosan uj választások? A kormánynak kétharmad többsége van a parlamentben, amelynek mandátuma majd csak 4 év múlva jár le, az uj választások kérdése mégis ma az aktuális problémák közé került.

Felciős helyről erre a kérdésre ma csak optimista választ lehet kapni. Sőt nem is tartják ildomosnak a kérdás nyiit felvetését. A félhivatalos sajtóapparátus hallgat, de még a pártonkivüli és ellenzéki sajtó is feltűnő óvatosan kerüli ezt a problémát. Mégis itt lóg a levegőben.

%■

Ilyen politikai kom ste. Rációban sokkal többet ér, ha nem felelős állásban lévő benfenteshez — a politikai rovatokból ismert »jólinformált hely«-hez fordul az ember felvilágosításokért. Módomban volt a jugoszláviai politikai élet egyik valóban mindig legjobban informált személyiségének (hogy tényleg az, arról sokszor volt már alkalmam eddig is meggyőződni) a véleményét meghallgatni a helyzetről.

*

Informátorom személyéről csak annyit árulhatok el, hogv parlamenten kívüli politikus, bizalmas viszonyban van a Radics-párt legtekintélyesebb tagjaival is. Fontos szerepe volt a megegyezés létrehozása körül, bár a nevét a nagy nyilvánosságban ezzel kapcsolatban nem emlegették.

*

Ha valóban tiszta képet akar nyerni a helyzetről, — kezdi informátorom —, akkor megfelelő távolságról lehetőleg felülről kell szemlélni az eseményeket. Legelőször is nem szabad szem elől téveszteni, hogy a kiegyezés létrehozása körül milyen döntő szerepe volt a másik alkotmányos tényezőnek, a koronának. Ezt a legutóbbi kormányválságok története illusztrálja. A korona ma szinte az egyetlen fix pont a politikai életben, amely kétségkívül felette áll minden kicsinyes pártérdeknek és amelynek az érdekei szorosan egybeesnek a nagy nemzeti érdekkel. Hétesztendős, szigorúan alkotmányos uralkodása alatt a királynak Sikerült a nemzetet elvezetni a kiegvezés nagv nemzeti müvéhez.

— A kiegyezés létrejötte után a király azonnal hosszú kihallgatáson fogadta Padics Stjepant. meghallgatta véleményét az ország dolgairól. u?v a belügvekről. mint a külügvekről. Elfogadta Padics meghívását a zagrebi millenáris ünnepségekre és megjelent azokon. Hozzájárult Padics genfi kiküldetéséhez és Genfbe való elutazása előtt ismét kihallgatáson fogadta. Ennél több bizonyiték talán nem is kell arra, hogy a korona erősen számit Radics és pártja őszinte közreműködésére az ország állapotainak szanálában.

A-korona bizalmának Radiccsal és, a kiegyezés ügyével szemben tehát eklatáns megnyilatkozásait láthattuk.; Ezzel szemben egészen más viselkedést tanúsít Radicscsal szemben a miniszterelnök. Mikor Radics elő-, szőr Beogradba jön, Pasics váratlanul hirtelen elutazásával kitér a. találkozás elől. Radics jóképetvág a dologhoz.

— Most pedig, amikor a találkozás mégis létrejön a külföldön. Pasics megint csak ismerkedést rendez, de kitér a politikai megbeszélés elől. Radics kétségtelen, megint csak jó képet vág a dologhoz. De Radics nem az az ember, aki nem veszi észre a Pasics viselkedésében rejlő megbántást. Amikor úgy tesz, mintha nem venné észre, csak politikai okosságáról tesz le vizsgát, hiszen neki most semmi esetre sem érdeke kenyértörésre vinni a dolgot. Éppen igy behunyja Radics a szemét egyéb’ dp!gok előtt is, amelyek a kormányban történnek és amelyek mint) mási körülmények között minden párt kérdést csinálna.

—• Pasics tehát szemmelldthatólag. nem a legnagyobb bizalommal van Radics és általában a kiegyezés ügye iránt. Ez meglehetősen nyugtalanítja is a kiegyezés őszinte barátait ai radikális-pártban. Viszont éppen ez a megnyilvánuló bizalmatlanság ad alapot azoknak a különféle kombinál dóknak, amelyek minduntalan felmerülnek a kulisszák mögött és a melyek már őszre mindenféle fontos) politikai fordulatot jósolnak.

— Miről lehet itt szó? Nyilván azt hiszik, hogy Pasics megint válasz-, tásókat akar és pedig ezúttal homogén radikális választási kormánnyal. Ez nincs kizárva. De hogy Pasics ezt el is éri-e, az nem csak ,őtőle függ. Radics viselkedéséből ez látszik, még nem akar választásokat. Legalább is most őszre még nem. De az őszre bejósolt válság már azért is valószínűtlen, mert a parlamentnek még a költségvetést is cl kell intéznie. Soha jobb alkalom egy ren-j des költségvetés meghozatalára nem kell, mint most, amikor a kormányt ilyen többséggel rendelkezik.

— .Marad tehát az a lehetőség, hogy Pasics tavaszra idéz fel kor-! mányválságot, hogy a választási mandátum birtokába jusson. A tavaszi választás talán már Radicsnak is konveniálna és igy még ’az a lehetőség sincs kizárva, hogy, titkos megegyezéssel idézzék fel ezt a kormányválságot.

— Ha már most a megegyezés őszinte és fenntartás nélküli végrehajtását óhajtó hatalmas faktorok, törekvését a kiegyezést elgáncsolni, akaró törekvések mellé állítjuk, akkor rájövünk, hogy a kiegyezés ügye nem is áll olyan rosszul, mint ahogy azt a kulisszák mögött feltüntetni igyekszenek. Súlyos meglepetések érhetnék azokat, akik könnyelműen' felakarnák borítani az olyan sok aka-