Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)
1925-09-15 / 247. szám
BACSMEGYEI NAPLÓ ?. oldal A legvérengzőbb bandita Háromórást át kínoztak az akasztófán egy háromszázszoros rablógyilkost Kitiában, a rejtelmes menyei biroda-' lomban, a bűnök és gazságok is inas arányúak, mint a világ más részein. A világ legvérengzőbb banditája kétségkívül egy Kornilov típvü kínai óriás volt,, akitől az egész Kína éveken át retten gett s akinek véres kegyetlensége az angol és az amerikai sajtót is élénken foglalkoztatta. A banditát nem lehetett eliogni s most is hiúsága juttatta rendőrkézre. A véreskezü rabló azt akarta, hogy a fényképe benne legyen a lapokban s ezen vesztett rajta. Az elvetemedett embernek egészen uj típusa volt ez a tagbaszakadt negyven év körüli bandita. Nem ismert sem hálát, se kíméletet. Ezt igazolja az az eset, hogy egy alkalommal, amikor a rendőrök elől menekült, bal vállán golyó érte, egy parasztházba menekült ahol ápolták, etették, itatták. A bandita felépülése után a parasztgazdát, nejét és két fiát megölte, kirabolta és felgyújtotta a házukat Kornilov egész Kínában nevezetes volt gazságairól, de az utolsó hónapokban leginkább Karbinnak lett a réme. Nagyszerűen megtudta változtatni alakját a tnaszkirozást jól értette és bár az elfogató parancs plakátokon volt, a házak falán, a-rendőrök nem ismerték feí. Egy bankpénztároshoz beállított mint szegény vándor és ennivalót kért. Vacsorát kapott, asztalukhoz ültették. Szó került vacsora közben Kína rettegett gyilkosáról is, mire a vándor evés közben kijelentette: — Én vagyok Kornilov, akiről beszélnek! — A bankpénztáros megdermedt az ijedtségtől, a felesége pedig elájult. Az emberbe bujt vadállat vigyorgó arccal felugrott a székről, hatalmas okié-, ve! agyonsujícíta az ájuitan fekvő asz- SZOJiyt. a bankpénztárost megfojtotta, a lakásban talált értékeket magához vette és nyugodtan elsétált a gyilkosság színhelyéről. Korni!óvnak nyolctagú bandája volt, köztük egy nő is. aki a besúgó szerepét töltötte be. Emberei is hasonló kegyetlenséggel végeztek szerencsétlen áldozataikkal. A rendőrség már hónapok óta valóságos hajtóvadászatot intézett ellenük, de a körmönfont gonosztevők állandóan kibújtak az igazságszolgáltatás kezéből. Augusztus végén azután a véletlen jól megérdemelt sorsukra juttatta őket. Egy amerikai lap fotoriportert küldött Kínába azzal a különös megbízatással, hogy pónzáldozatot nem kímélve, örökítse meg az utókor számára Kornilcvot, a minden idők legvérengzőbb gyilkosát. Az amerikai riporter ügyesen közelébe férkőzött. 50.000 dollárt ajánlott fel neki. ha cinkosaival együtt egy öreg viskóban, a hatóságok figyelmét • elkerüli, csoportképben engedik magukat lefényképezni. Az élelmes gonosztevő örült a jó üzletnek, felét a pénznek előre megkapja, másik részét a felvétel után ígérte a riporter, aki előre értesítette a rendőrséget, amely észrevétlenül körülzárta a házikó két kijáratát. Az amerikai újságíró, Charles Cormach, már előre dörzsölte kezeit a szenzációs riport Örömére;, hogy ő juttatja rendőrkézre a jelenkor legrettenetesebb banditáját. A trükk kitünően sikerült Hét férfi és egy női bandita vonult be "az udvarba Kornilov vezetésével. Felsorakoztak a fényképezőgép elé, azonban alig állottak fel, az udvar minden szögletéből fegyveres rendőrök rontottak elő. A banditákat meglepte ez a nem várt fodulat. Elővették revolvereiket és lövéseket adtak !e a rendőrökre. Azonban a rendőrgolyók jobban találtak. Három banditát agyonlőttek, a banda női tagját életveszélyesen megsebesítették. Kornilov lábán kapott lövést, óriási dühében a haldokló nőt felkapta és azzal 1925. szeptember 15. védekezett támadói ellen, azonban rö- I vid tusa után elfogták. Rögtönitélő bi! róság elé került, amely az elszánt go- I nosztevőt a Kínában még most is diva■ tos lassú halálbüntetésre ítélte. Korni! iovot a múlt héten végezték ki, a legki{nosabb, a legrettenetesebb módon, a : mellyel embert kivégeztek valaha. Kor- I nilovnak három óra hosszatt kellett lógí ilia,- a lassú, halálbüntetés végrehajtása I ugyanis ■ úgy történik, hegy amint a clc: likveus kezdi eszméletét elveszíteni, el! engedik a köteleket és eszméletre terr- i tik, majd ismét felhúzzák. Három órán I keresztül húszszor ismételték meg ezt a ; borzalmas kínzást, inig a háromszázszo! ros gyilkos meghalt Az ítélet végrehají tásáról is készített fényképet az ameri- i kai riporter, aki elmondhatja, hogy réj szcse volt a - világ egyik legnagyobb és í legsikerültebb riportjának. Háromszáz vagon eykor elolvadt Harminc millió kára van a helyei uradalomnak Dárdáról jelentik: A beljei uradalom gazdálkodásáról gyakran esik szó. Az uradalom, amely minden évben nagyi deficittel zárja számadásait s a hatalmas értékek, amelyet a volt főhercegi birtok reprezentált, pusztulásnak indult. Mostani híradásunk a beli-monasztiri uradalmi cukorgyár harminc millió dináros káráról számol be. Ez a horribilis kár szintén annak a következménye, hogv ezt a nagy uradalmat nem lehet bürokratikusán kezelni. A nyár folyamán Baranyán végigvonult orkán a belimonasztiri cukorgyár raktárának tetejét k lesodorta. Ebben a raktárban közel kétezer gon cukor volt felhalmozva. A cukorgyár nyomban előterjesztést tett, hogy a raktár tetejét csináltassák meg, az uradalom Knezscvics központi igazgatósága azonban a többször megismételt felterjesztésre azzal válaszolt, hogy a pénzügyminisztérium még nem adott fölhatalmazást a tető elkészítésére. A fölhatalmazás eddig nem érkezett meg Knezevóra, de helyette megérkezett a gyár újabb jelentése. amely szerint a tető nélkül maradt raktárba már július ötödiké óta beesik az eső s ez eddig háromszáz vasatom cukrot husznavehetetlenné tett, ami kilenc dináros gyári árat véve alapul, majdnem harminc millió dináros kárt jelent az államnak. Ez a jelentés már napokkal ezelőtt kelt, de a tető megjavítására még mindig nem került sor, úgyhogy az őszi esőzések változatlanul tovább áztatják a cukrot és további milliós károkat okoznak az állami uradalomnak. BY-OXYNE FOGKRÉM Kapható „SO A“ DROGÉRIÁBAN NOVISAD KOTTASZÜKSÉGLETÉT LEGELŐNYÖSEBBEN ¥ I © zeneműkcreskedésébeii Subotica szerezheti be. RENDKÍVÜL OLCSÓ ÁRAK. GYORS SZÁLLÍTÁS. NAGY VÁLASZTÉK. 7 HÍREK \ • B • Butaság Vették észre, hogy évek óta milyen j butaságokat irok? Én magam például j annyira biztosra megyek, hogy ha va- J lanti írásról meg akarom állapítani, hogy j okos, vagy ostoba, csak azt nézem meg,] hogy az én nevem áll-e fölötte vagy másé. Ha az enyim, akkor butaság. * Nem szívesen teszem, mert tudom, \ hogy magamnak ártok vele. de az igaz- j ság kedvéért meg kell mondanom, sőt j ki kell mondanom, hogy az utóbbi időben 1 más neve alatt is olvastam butaságokat,! Olyan butaságokat, mint az enyém. Sőt!; Igazibb butaságokat, nagyobb butaságokat. Klasszikusabb butaságokat, butábbj butaságokat. Nem hiszik? Eleinte én sem hittem. El- j olvastam az illető cikket, végigmentem i azon a könyvön, megnéztem azt a szili- j darabot. Magammal vitatkoztam. — Eh, j— mondtam — nem is akkora j hülyeség. Van benne egy-két világos j mondat, itt-otf vafami gondolatféle is,! valahol valami tolvajnyom, ujjlenyoma- j ta az emberi értelemnek. Tévedtem. Bizony arcátlan hülyeség] volt az a cikk, az a könyv; az a színdarab és nem volt abban egy ép mondat, egv töredékgondolat, de semmiféle más nyoma sem az emberi értelemnek. Butaság volt az bizony, hízott, tulkövér, vegytiszta, hamisítatlan, tizenhárompróbás hülyeség. Pedig nem is én Írtam. Eleinte védekeztem. Tüdömszakadásáig, butaságom teljes erejével ordítottam, hazudtam. —- Milyen zseniális cikk! Milyen költői remekmű! Beszélhettem. Ordíthattam. Ugathattam. Eleinte még bedőlt nekem ugyan egy-két naiv lélek, természetesen teljesen avatatlan, a szakmától idegen ember, egy-két szerkesztő, könyvkiadó, színigazgató, kritikus, aki elhitte, hogy az a vakmerő butaság okos és értelmes írás, sokkal okosabb és értelmesebb, mint az enyém. De meddig tartott ez? Reménytelen küzdelem. A szerkesztő, a könyvkiadó, a szinigazgató, a kritikus hozzá nem értésének is van határa és akárhogyan jajgattam és bömböltem, nem akarták nekem elhinni, hogy én vagyok az, aki magyar nyelven a legnagyobb marhaságokat írom. A gazemberek! Rajtacsiptek, És ha el is hitték volna? Meddig tartott volna? Végre a szerkesztőnek is van annyi esze, hogy ne adjon a saját eszére. A kiadónak, a direktornak pláne. Die Kunst geht nach Brod — mondja Lessing. — A közönség dirigál és az a szerkesztő csakhamar észrevette, hogy a közönség, ha a kávéházban kezébe veszi az újságot, átlapoz az én cikkemen, hogy gyönyörrel állapodjék meg egy sokkal nagyobb hülyeségnél és a direktor, hogy ha az én darabomat tűzik ki, az emberek átszöknek a szomszéd kerületbe, ahol a konkurrens színház igazgatója egy az enyémnél nagyobb szamársággal csinál száz táblát egymásután. Nagyobb!? Hazugság. Az enyémnél nagyobb szamárság nincs! És ha van? Az ősiség, az eredetiség, a kitalálás, a i kezdet talán kutya? Egy piszok konya-1 kot megvédjegyeznek, egy rongy nadrágtartó vagy kebdszori.tó patentét és szabadalmat kap, de az én butaságom a Csáky szalmája! Fiatal kezdők és vén plagizátorok büntetlenül húzhatják magukra az én saját külön szamárbőrömet!?. Mindenki szabadon ordíthatja, hogy iá és én akármilyen jött-mentröl köteles vagyok elhinni, hogy az szamár, csak azért, mert hosszú füle van. Vigyázat: Midás király is csalt és én az abrakomat nem hagyom! Családos szamár vagyok, adófizető hűlve. Nem igaz. Nálam butább nincs! Ne tessék bedőlni a konkurrencia megtévesztő önreklámjának. Soká úgy se fogom tűrni, hogy könyvkirakatok és szinlaook a más és mindig csak a más butaságait hirdessék, míg én... De hagyjuk ezt. Az ember nem szívesen kérkedik' szerencsétlenségével és ha egy gonosz konkurrense azt mondta róla. hogy tehetséges, hát ne terjessze, hanem titkolja cl ezt a pletykát, amely szerencsére úgyis csak ostoba rágalom. És aztán: miért félnek tőlem? Hát mi akarok lenni én. Akadémikus, irodalmi vezér vagy viiághiresség? Van eszemben. Én csak élni akarok, száraz kórót kérek. A többit — díszt. és pálmát — higyjék el, szívesen engedem át az érdemesebb és erőszakosabb szamaraknak annál is inkább, mert akár engedem, akár nem, ők úgyis elveszik előlem, aki — ha igy hanyatlók — maholnap úgyis már csak magam fogom leszamarazrú magamat. De öndicséret? Jól tudjuk, mit ér. Lakatos László # — Az építésügyi miniszter százezer diaárt utalt ki Subotica vá rostiak. Beogradbói jelentik: A Vrerr.e esti lapja közli, hogy az építésügyi miniszter százezer dinárt utalt ki Szubotica városnak a városi épületek javítására. — Lemondott a suboticai főispánt titkár. Mijatovics Toso szubcticai föispáni titkár lemondott állásáról. Hir szerint Lungulov Rááa volt sztarakanizsai főkapitány lesz az uj szuboticai főispáni titkár. — Uj tanfelügyelő Baranyában. Dárdáról jelentik: A közoktatásügyi miniszter Dragin János dárdai tanfelügyelőt felmentette állásától és a baranyai tanfelügyelői állásra Petrcvics János belimonasztiri tanítót nevezte ki. — Tanítók államvizsgája. A becskereki tanügyi inspektorátushoz érkezett rendelet szerint a beogradi kerületnek azok a tanítói, akik még nem tették le az államnyelv! vizsgát szeptember 23-ikán és 24-ikén vizsgáznak. Az államnyelvi vizsgákat az idén is Beogsadban tartják meg. — Még három nap. Hirt adtunk arról, hogy a velikibecskereki pénzügyigazgatóság három napos terminust tűzött ki a hátralékos adótartozások kifizetésére. A három nap szombaton létéit s a pénzügyigazgatóság meg is kezdte a végrehajtások foganatosítását. A becskereki kereskedők Raics Tósó nemzetgyűlési képviselőt kérték fel intervencióra, aki meg is ígérte, hogy a pénzügyminiszter kiküldendő közegénéi interveniálni fog a becskereki kereskedők érdekében. A kereskedők erre Eremin pénzügyigazgatóhoz fordultak, aki készséggel teljesítette azt a kérést, hogy bevárja, amíg a pénzügyminiszteri inspektor intézkedhet s újabb három napos halasztást adott az adóbefizetésére. Hétfőn ennélfogva nem is folytatták a végrehajtásokat. — Négymillió lira egy olasz képgyűjteményért Rómából jelentik: Művészkörökben arról beszélnek, hogy Giovanelli herceg velencei képgyűjteményét eladják egy angol antikváriusnak. Ugyanez az antikvárius néhány hónappal ezelőtt már megvett egv Tizián-képet a herceg gyűjteményéből. A vétel annak idején nagy feltűnést keltett. Hogy a gyűjtemény kivitelére megszerezzék az engedélyt, Giovanelli herceg Giorgione hires képét, „A Vihar“-! átengedi az olasz államnak. A gyűjtemény vételára negyvenmillió lira. A hir Olaszországban nagy izgalmai keltett és mindenfelé azt követelik, hogy az olasz kormány akadályozza meg a gyűjtemény kivitelét, — Algíri munkások véres verekedése. Parisból jelentik: Championet külvárosban algíri munkások összeverekedtek és az általános dulakodásban négy szerecsen késszurásoktó! súlyosan megsebesült. Mire csendőrség érkezett, már csak a négy sebesült hevert az ucca Dórában, a többi néver elmenekült.
