Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)
1925-09-15 / 247. szám
2. oTrfaf BACSMEGYET NAPLÓ 1925 szeptember 15. zcntánsai, csehek és németek egyaránt. A közönség a darabot rendkivü] melegen fogadta és a második főivonás utáni szünetet úgyszólván áttapsolták, Vastapsot kaptak az előadás résztvevői a harmadik íölvonás után is. Mima sze repébeu hatalmas sikert aratott Báder Lili, akit művészkörökben „Prága Darvas Lilijé“-nek neveznek. A sajtó képviselői általában nagy ! rokonszcnwel bírálják a darabol, egyesek azonban rovására Írják, hogy alapötlete nem eredeti, hanem a „Faust“ -ra emlékeztet. Hatmillió dinár adósság hátrahagyásával megszokott egy szrhobráai bankár A noviszádi ügyészség körözőlevelet adott ki ellene rökben remélik, hogy a tárgyalások kedvező eredménnyel járnak és a gyevgyeliai-szalonikii vasútvonal ügyében is létrejön a megállapodás. Nincsicsnefc a török delegációval folytatott tárgyalásairól is kedvező hirek érkeznek. Azt hiszik, hogy a Törökországgal folyó tárgyalások sikere nagy befolyással lesz u görögökre. Miniszterek utazása Vukicsevics közoktatásügyi miniszter hetin visszatért Beogradba, szerdán azonban elutazik Cetinjébe és résztvesz a Nyegus-ünnepélyen. Superina postaügyi miniszter szintén visszatért n fővárosba, de hivatalát nem Foglalta el, mert megbetegedett és most ágyban fekszik. Magyar színdarabok sikere Prágában és Londonban A Vörös Malom ős a Hárem külföldi bemutatói A londoni Repertory Players társulata — mint Londonból jelentik — vasárnap mutatta be Vajda Ernő Hárem c.imü vigjátékát, amelyet a cenzúra a legutóbbi betiltás után csak egy előadásra engedélyezett. A premier előkelő közönsége nagy tetszéssel fogadta a magyar szerző darabját. Lord Chamberlain, a színházak legfőbb cenzora, hétfőn dönt afelől, hogy hozzájárul-e az egyszer már betiltott darab további előadásához. Prágából jelentik, hogy a prágai német színház ugyancsak vasárnap este mutatta be Molnár Ferenc romantikus színjátékát, A vörös malmot. A bemutató Prága társadalmi eseménye volt. A közönség soraiban megjelentek a cseh főváros társadalmi előkelőségei, a politikai, kereskedői és művészvilág repre-Vajdaságí közgazdasági körökben nagy feltűnést keltett az a hír, hogy vasárnap reggel a noviszádi ügyészségen sikkasztás miatt bűnvádi feljelentést tettek Manojlovics Gávró srbobráni földbirtokos és gabonakereskedő ellen. A följelentés szerint Manojlovics különböző cégektől hat millió dinár előleget vett fel gabona szállítására, szállítási kötelezettségei elől azonban egy héttel ezelőtt megszökött. Manojlovics Gávró vezetőszercpet játszott a Vajdaság közgazdasági életében és mint elismert szakember, tagja volt a növi- Szadi tőzsdebiróságnak is. Srbobránban vezetője volt a Banka Manojlovics néven bejegyzett betéti társaságnak. Manojlovics spekulációi az utóbbi időben balul végződtek és már napokkal ezelőtt elterjedt az a hir, hogy egész vagyonát elvesztette. Legutóbb négy millió dinárt vett fel gabonára és ezzel a pénzzel, a mait hétfőn Beogradba utazott s azóta nem adott életjelt magáról. Manojlovics noviszádi hitein»*! amikor kétségtelenné vált, hogy üzletfelük megszökött, Bedcljácski Mita és dr. Szekulics Milán ügyvédek utján megtették ellene a b;;“”^di féléiéníést. Mint kiderült, Nov-íszadon Pétkovics VoJia és társa céget 200.000, a Dekos-céget 180.000. az Első Noviszadi Hengermalom R.-T.-ot 800 ezer és a Strasser és König-céget 500.000 dinárral károsította meg Manojlovtcs. A noviszádi ügyészség a feljelentések folytán még vasárnap reggel utasította a sztaribecsei járásbíróságot, hogy indítsa meg a vizsgálatot. Ranhovics sztaribecsei járásbiró vasárnap és hétfőn szakadatlanul dolgozott, hogy a bünügy adatait öszszegyüjtse. Vasárnap kiszállt Srbobránba is, ahol megállapította, hogy Manojlovics már hónapokkal czelöti készült a szökésre. Mielőtt elhagyta a községet, ingóságait értékesítette, csapán negyven lánc földbirtokai hagyta hátra, a birtok azonban a telekkönyvi adatok szerint erősen meg van terhelve. A vizsgálat folyamán, amint Manojlovics vagyoni összeomlásának hire elterjedt, mindenfelől érkeztek feljelentések, a megszökött gabonakereskedő ellen. Az eddisri feljelentések szerint a beogradi Dreyfuscég 600.000, a szombori Mare-cég 120.000, Korntás Herman sztaribecsei kereskedő 40.000, a sztaribecsei Mitikus és Weinberger-cég 450.000, a Jugoszlovenszka Banka egymillió, a Schumacher R. és fia sztaribecsei cég 120.000 és ugyancsak a sztaribecsei Száva D. D. 100.000 dinár ereiéig károsodtak. I i A hitelezők közül a Jugoszloven! ska Banka kára megtérül, amennyijbeu követelése Manojlovics földbirj tokára első helyen van betáblázva. Rankovics járásbiró a vizsgálat befejezése után bűnügyi zárlatot rendelt cl Manojlovics Gávró vagyonára. A noviszádi ügyészség a vizsgá: lat megindulásával egyidejűleg kö- i rözölevelet adott ki az eltűnt főldj birtokos ellen. Amint az eddigi nyo! mozás megálapitotta, Mancyiovics csak néhány napig tartózkodott j Beogradban. ahol családját helyezte el. Innen minden valószínűség szerint Béesbe szökött Visszavonják a külföldi szakmunkások kiutasítását A francia, az osztrák «s a csehszlovák követ intervenciója a külügyminiszternél Beogradból jelentik: Markovics külügy miniszterhelyettesnél hétfőn külön megjelentek Gerard francia, Hoffinger ozztrák és Seba csehszlovák követ, akik a kiutasított francia, osztrák és csehszlovák szakmunkások érdekében interveniáltak. A külügyminiszterhelyettes az interveniáló követeknek megígérte, hogy a külügyminisztérium közbenjár a szociá'pohtikai miniszternél, hogy a szakmunkások az országban maradhassanak. A külügyminisztériumnak különben az az álláspontja, hogy a kiutasítások már csak azért sem célszerűek, mert azok az országok, melyek munkásait az ország elhagyására szólították fel, esetleg retorziókat alkalmaznak, ez pedig csak az SHS királyságra nézve lenne kedvezőtlen, miután az illető országokban sokkal több jugoszláv szakmunkás tartózkodik, mint csehszlovák, osztrák, francia munkás Jugoszláviában. A külügyminisztérium reméli, hogy a szociálpolitikai minisztérium visszavonja intézkedését. Kenyér Irta: Kodolányi János Napok óta az volt a gondjuk, hogy melyik asztalosnál rendelik meg a koporsót: Máliknál-e, vagy az özvegyasszonynál. Minden remény megvolt arra, hogy mégis csak az asszonynál, Heterényinénál rendelik meg. Már nehezen várta az özvegy is, két lánya is azt a bizonyos kettős harangszót. S amikor egy délután csakugyan elkezdte a harang hirdetni a halált, kettős verssel és jó hosszú kelempeléssel, valamennyüknek megdQbbant a szive. Ebben a nehéz világban, a pangás, szegénység, forgalmi adó világában üzlet kínálkozik. Heterényiné bement a koporsóraktárába s ott várta a kuncsaftot. Mert valami ösztön azt súgta neki. hogy a gazdag paraszt hozzá fog betérni koporsót venni. Ott, a szűk raktárban kötötte fel sima fekete klottkotényét is, végigtörölgette sovány, száraz, szikár képét kezeivel s megállt a koporsók között. Köröskörül feketéitek s fehérlettek a roiszszagu ládák, enyv és szurokillat kevergett és a deszkák, forgácsok szaga, meg a festett szemfedöké, kellemetlen s gyomoremelgető illat, ráül az ember agyára s megbénítja a szivét. Heterényiné azonban nem sokat hederitett az illatokra, nem volt szentimentális természet, még az ura életében megszokta, a koporsók szagát. Szeme közbejárt a koporsók között s kereste, liogv melyiket ajánlhatná majd a vevőnek. Amint így nézgelődik, csakugyan nagy mogorván be is bukkant az ajtón a ködmöncös, kucsmás parasztember, a dúsgazdag Samu s kerek hasát tologatta befelé a sziik ajtón. Heterényiné legszebb mosolyával, de bizonyos komor tartózkodással is ment elébe. — Istenem, istenem, — szólt rezgő hangon, — részvétemet. Részvéteimet. Jó, hogy idejött Máshol ilyen helyzetben bizony kifosztják az embert. Nálam bizallommal lehet Mi régi ismerősök vagyunk. Még egyszer: részvétemet A paraszt nem szólt, hanem egykedvűen elkezdte nézegetni a koporsókat. — Nem tuldrágát, — mondta aztán, — csak olyan egyszerűt Jó lesz az má. — Egyszerűt nem is adnék. Magának nem. Nem volna méltó a kodves feleségéhez. Szegény Juli néni egész életibe nagvon szerette a díszes koporsót Mondta is nekem gyakran, Esztikém, Esztikém, ha meghalok, csak szép koporsót rendöltessél magadnál. Mert én szépbe akarok nyugodni . . . A megiíletődött csend után, mely arra szolgált, hogy Heterényiné visszaszivogassa száraz orrát a meghatározottságtól, megint mutogatni kezdte a koporsókat. — Nézze ezt itt, természetesen, keményfa, nézze, milyen kongása van ennek, — ujja bütykével megkongatta a koporsót s az tompán dübörgőit, mint gyászindulóban a posztóval bevont nagydob. — Diőfadeszka ám ez, nézze csak, milyen anyaga van ennek, csak jobb vevőim számára, másnak nem is mutatnám, nézze csak, ez be nem ereszti ám a vizet, ez olyan száraz, olyan kemény, olyan vízálló, akár a csont. De ez sem rossz, nézze, ez tölgyfadeszka, szegény Juli néni igen nagyon szerette a tölgydeszkát, a tölgyfát is, isten nyugtassa, hát mért ne feküdne ebben a tölgykoporsóhan. Még az álom is máskép esik neki. Az ember ' azonban nem sokat hederitett az asszonyra, ott állt a raktár közepén, egykedvűen szétvetette a lábát, s kucsmástul fejével fölfelé bámult a pókhálós plafonra. — Az a kérdés, mibe kerül? Heterényiné minden ékesszólását elővette. — Szabad is iazt kérdezni egy iyen koporsónál, hogy mibe kerül. Amikor már ezzel tiszteli meg az ember az élettársát, akit egész életében . . . — itt elérzékenyült eszébe jutott a Courts Mahler-regény. amit leányaival együtt olvastak hangosan s úgy érezte',' hogy amit mondott, az még annál is szebb. — Egy ilyen asszony, mint a Juli néni volt, aki egész életében csak gyűjtött, spórolt, az már megérdemli, hogy halála után ne takarékoskodjanak rajta. — Ro.sseb eszi, — legyintett mogorván az ember, aki él. annak kell a péz. Hát. Nem rajta takaróitok én. De Iá. a sok kiadás. Hát menynyiér adi? — Na, hát megmondom. De egy szava sincs. Ilyen koporsó. Ilyen kongása sincs máshol a koporsónak. Ilyen száraz deszka, mint ez. Megmondta az árat, de nagvon halkan, suttogva, hogy a profán szavakkal ne sértse meg a férfi érzelmeit. Azonban az megrázta a fefét s nagyon nyugodtan ige szólt: —- Annyit nem. — Hát jól van, nem akarom most magát ilyen huzavonával szomoritani, én a kegyelet érzéseit szentnek tartom, magamnak is három urálit I hali meg . . . Hát csak vigye el, azj tán majd később megegyezünk, j — Nem úgy van az, — liajtota I nyugodtan Samu s már kezdett bcicmelcgedni az alkuba. — Nem úgy. van ám az. Adja, osztán fizetőm. Ett a péz. — No, hát vigye annyiért. Nem akarom, hogy máshoz menjen. Azt szeretem, ha a jóembereim az én kuncsaftjaim maradnak. De iyen koporsót aztán nem is kaphatott volna máshol. Szegény Juli néni . . . Fölvette a pénzt, mit a férfi egyenként jól megnyálazva olvasott le neki s ő is megnyálazgatv a ellenőrzött. Aztán, hogy a vevő; kiballagott a raktárból, hirtelen csiklíandozó örömmel benyitott a kis szobába, ahol kisebbik lánya éppen a tükör előtt ült magasra felrakott karcsú lábakkal, selyemharisnyában S igen pikáncs ruhácskában s ajakát festegette a piros rúddal. — Itt volt, — jelentette az aszszony örömmel. — Málikot megeheti a fene dühében. Ilyen vevő. Ezután a rokonai is idegyünnek biztosan. Csak még a szemfedő, azt nem tudom, de ezer majd asszonyt küldenek.. * Azt vette meg, a nagy barna tölgyet, de alkudott rá, zsugori disznó . . . Köténye zsebébből kivette a pénzcsomót s elzárta a komód fiókjába. Sovány, száraz, eleven képén ragyogott az öröm és kéjesen simogatta csontos kézével a klottkotényét. A lány visszafordította lobogó, borzas fejét annyidra, fekete szemei villogtak s piros ajka égett a szoba homályában.
