Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)
1925-09-02 / 234. szám
1925 szeptember 2, BÄCSMEGYEI NAPLÖ 5. oldal Szerdán lesz ítélet Lengyel Anikó gyilkosának bűnügyében Felvonultak a tanuk s elmondották a végzetes szerelem történetét ax első csóktól a halálig — Lengyel Anikó meg akarta szégyenileni a uagyzoló udvarlót — Almási-Aníuuovics József állandóan készüli: a halálra — Az orvosszakértők szerint a vádlott szerelme s a fogadalma korlátozták elhatározásának szabadságát Szerelmi dráma határidőre Kedden zajlott le a főtárgyalás második napja Antunovics József bűnügyében, de ítélethozatalra ezen a napon sem került a sor, mert az egész tárgyalási napot tanúkihallgatások és a törvényszéki orvosok szakvéleményének előterjesztése foglalták le. a bizonyítási eljárás azonban véget ért, szerdára már csak a perbeszédek és az Ítélethirdetés maradtak. A keddi tárgyalásról alábbi tudósítás számol be. A palicsi szerelmi dráma második tárgyalási napján is egészen megtelt a tárgyalási terem, a padsorok tömöttek, a terem közepétől föl egészen a terem bejáratáig állva-iilvc zsúfolódott össze a hallgatóság. Kedden is többnyire nők hallgatták végig az izgalmas tárgyalást. A vádlott Antunovics Józsefet fegyveres fegházőr vezeti be pentosan kilenc órakor a terembe. Negyed tiz- órakor vonul be a biróság. Pavlovics István elnök megnyitja a főtárgyalást s csendre és rendre hívja fel a közönséget. A biróság folytatja a hétfőn megkezdett tanúkihallgatást. “ I A barátnő Ispánovics Irénke, az elhalt Lengyel Anikó meghitt barátnője az első tanú. Eleinte szemmel láthatóan félénken felelgct az elnök hezzáintézett kérdéseire, de később megoldódik a nyelve és élénken mond el, mindent, amit szerencsétlen barátnője szomorú sorsáról tud. Epizódokat beszél cl, amik Antunovics és Anikó különös ismeretsége során történtek és ánükor elbeszélésében odaér, hegy a bajsai fogadásban abban is megegyeztek, hogy ha akár Antunovics, akár Anikó nem hal még, hanem felgyógyul, akkor egy éven belül az életöcnmaradt öngyilkos lesz. Izgalmas epizód Amikor a tanú ezeket elmondotta, a közönség között Lengyel Tamásné — Anikó anyja — zokogva felkiált,: — Jaj, jaj. Istenem, nekem erről nem szóltak. — Csak ezeket a szavakat tudta mondani. Azonnal hozzá siettek a törvényszéki orvosok, a közönség utat nyitott és a halálsápadt, ájuldozó aszszonyt kivezették a teremből a tanuk folyosójára, ahol lassan lecsillapodott. A teremben az izgalmas jelenet alatt a legmélyebb csend volt és mindenki részvéttel nézte a szerencsétlen anyát. Pár pillanatnyi szünet után az elnök folytatta Ispánovics Irénke kihallgatását. A bajsai fogadásra terelődött a szó. A bajsai halálos fogadalom Az elnök kérdéseket intéz erre vonatkozóan a tanúhoz, aki elmondja, hogy egy atkalommal együtt sétáltak Antunovics, Lengyel Anikó és a tanú. Séta közben elmesélték neki a fogadalmat. Amikor azután a társaságból Antunovics távozott, tanú igy szólt Anikóhoz: Anikó, ne bolondozz, mert Antunovics, amilyen bolond még képes megtenni. Anikó erre azt felelte: Mit bánom én, úgy sem találok semmi örömet az életben.■< A tanú az egész fogadalmat még sem tartotta egy pillanatig sem komolynak. Arról sohasem szólt Anikó, hogy Antunovics elveszi. A végzetes vasárnap délután előtt Anikó pénteken veit náluk utoljára ebéden, amikor ismét szóba került közöttük a bajsai fogadalom. Úgy tudja, hegy a különös fogadalom után Anikó meggyiilölto Antunovicsot és attól fogva állandóan egy másik fin társaságát kereste. Anikó azért haragudott Antnnovicsra, mert folyton hencegett és Anikó egyszer szégyenbe akarta hozni. A végzetes esetnél nem volt jelen. Csak később hallotta, hogy Anikó öngyikos lett. De ő mindjárt arra gondolt, hegy Anikó nem lett öngyilkos, hanem Antunovics ölte meg. Az eset utáni, napon, hétfőn meglátogatta a zsidókórházban betegen fekvő Vojnics Gézát és elmondotta neki a történteket. Vojnics a hir hallatára nevetett, mert semmit sem hitt cl. Csak később, amikor megmutatták neki a gyilkosságról beszámoló hírlapi cikkeket, akkor hitte el. A tanut a biróság megeskette vallomására. „Most már rövid lesz az életem“ Vojnics Géza magántisztviselő a következő tanú. Az elnök kérdésére azt feleli, hegy másed-unokafivére a vádlottnak. Elmondja, hogy januárban a korzón mutatták be Lengyel Anikónak. Az elnök: Tud ön arról, hogy Antunovics szerette Anikót? A tanú: Úgy tudom, hogy valamenynyire szerette. Magam is láttam azt a levelet, amelyet Lengyel Anikó januárban Ispánovics Irénnek irt és amelyben többek közt azt irta: »bedőltem Józsiltok.« A bajsai kirándulás után két nappal találkoztam Anikóval és Ispánovics Irénnel és ekkor Anikó inkább tréfaképpen, nevetve mondotta el nekem, hegy milyen fogadást kötöttek Jóskával. »Most már rövid lesz az életem... ■< — mondta Anikó, én azonban tréfának tartottam az esetet, mert Antunovicsot, a kit tiz éve ismerek,, ne,ni tartottam ilyen tettre képesnek,-4z elnök: Milyen embernek ismeri a vádlottat? .4 tanú: Könnyelmű, de jószivii ember volt egészen februárig. Akkor azonban megváltozott. A tüdejét kezdte fájlalni és elhatározta, hogy Crkvenicára utazik — mint mondotta -— egyrészt, mert beteg, másrészt, mert fél attól, hogy nagyon beleszeret Anikóba és ismeri önmagát, hogy milyen, amikor szerelmes. Az elnök: A fogadásról hallott még beszélni? A tanú: Igen. Májusban Ispánovics Irénnél voltunk és ott Antunovics megkérdezte Anikót, hogy tartja-e még mindig a szavát, sőt kérlelte, hogy vonja vissza, mert akkor rendben lesz minden. Anikó erre azt felelte, hogy ő mindig megtartja az adott szavát. Egy ízben tanúja voltam annak, hogy a váddott megkérdezte a lányt, áVja-e még u fogadást, mire Anikó nevetve azt válaszolta, hogy hiába' ragaszkodik a meg állapoddshoz. Antunovics úgyse mer rellőni. Nem hiszem azonban, hogy Anikó komolyan gondolt arra, hogy meghaljon. Gyilkosság —- határidőre Az elnök: Mit tud magáról az esetről? A tanú: Az esetet megelőző napon június 13-án betegen feküdtem a zsidókórházban, ahol Antunovics József Kotlán Vince társaságában meglátogatott. Ugyanakkor nálam volt látogatóban Ispánovics Irén és Zsámboki Anna is. Ezeknek jelenlétében említettem Antunovicsnak. hogy jó volna,, ha 15-én vagyis hétfőn leutazna Noviszadra, mert ott egy pörük volt folyamatban és nem tudtunk terminust kapni. Antunovics kérésemre a következőket felelte: »Ki tudta, hol leszek én addig? Tahin már a föld alatt leszek!...« Említette azt is, hegy Kovács Jenő már öngyilkos lett és azt érc-zitctte, mintha most rajta lenne a ser. Azt mondtam neki, hogy ne csináljon bolondot, amire azt felelte, hogy úgysem ér sokat az élete, mert rossz u tüdeje. Megkérdeztem azt is, hegy mi vau az Anikóval kötött fogadással, erre azonban nem adott határozott választ és Anikóról Sem beszélt semmit. Hétfőn azután újra bejött hozzám a kórházba Ispánovics ' Irén és elmondta, hogy mi történt vasárnap Palicsen,, én azonban ezt az elbeszélést nevetve fogadtam, mert azt hittem, hogy tréfálnak velem. Nem tartottam Antunovicsot ilyesmire képesnek. Az elnök: Volt-e szó bizonyos napról, amelyen végre fogják hajtó ni a tettet? A tanú: Azt hiszem, hogy juuius 10-!ka Margit-nap volt kitűzve terminusul. Özvegy Vojnics Elemérné tornyospusztai szállását szemelték ki eredetileg, hogy ott ölje meg Antunovics Anikót és meine: legyen öngyilkos. Az elnök: Nem panaszkodott önnek soha Antunovics, hogy Anikó elhidegiüt tőle? A tanú: Nem. .4z elnök: Részegeskcdet-c Antunovics? .4 ívnu: Az utóbbi időben nagyon sokat lumpolt. „Mindig a halálra gondoltam“ Az elnök szembesíti a tanut Antunoviccsal, aki beismeri, hegy minden úgy történt a kórházban, ahogyan Vojnics elmondta. A vádlott: Igen, mondtam mindezt, mert állandóan a'halálra gondoltam... Az elnök: Hogyan érti ezt, hiszen mi is valamennyien meghalunk egyszer, mégse gondolunk állandóan a halálra. Magának különös oka volt érre? A vádlott: Igen. A fogadalom miatt kellett mindig a Ladáira gondo’nom, a mire közös elhatározással készültünk. A halál tanúi Lulics Béla törvényszéki hivatalnok jelen volt Palicson Antunovics társaságában, amikor a végzetes eset történt. A legvidámabb hangulatban volt a társaság és szedték a cseresznyét. A tail u éppen felnyúlt a fára, hogy cseresznyét szedjen, amikor előbb egymás után két lövés, majd kevéssel utána egy harmadik lövés eldördült. Gyorsan megfordult és látta, amint Antunovics a földre esik, Anikó akkor már a földön feküdt. Azonnal a palicsi rendőrségre futott és jelentést tett az esetről. Mást az egész dologról nem tud. Lulics Maca, aki szintén jelen volt a tragikus végű cseresznyeszedésben,, hasonlóan adja elő az esetet. A csóktól — a halálig Sztipics Béla 27 éves kereskedelmi alkalmazott tanú előadja, hogy résztvett a bajsai kiránduláson, egy autóban mentek ki Antunovics Józseffel és Lengyel Anikóval. Látta, hegy útközben Antunovics és Lengyel Anikó az autóban csókolózitak. Úgy vette észre, hogy a leánynem ellenkezik. Elmondja a bajsai fogadalmat. amelynél jelen volt. Egy percig sem vette komolyan az egész dolgot, azt hitte, tréfálnak. Anikó velószinüleg szerette Antunovicsot, mert nem utasította el magától. A palicsi tragédiánál nem volt jelen, arról csak másnap, hallott. Mindjárt a bajsai fogadásra gondolt. Vermes István, 15 éves, diák tanú nem ismeri a vádlottat, Anikó ismerte. a bátyjával jó barátságban • van. Az esetnél nem volt. jelen. Anikó mesélt neki egyszer a ba.i.sai fogadásról. Az elnök: Mit mesélt? A tanú: Azt, hegy társaság volt ott és Antunovics mondta, hogy ö mindenkit le mer lőni, dt Anikó azt mondta, hogy ha mindenkit le is mer lőni, de ötéit nem meri. Erre Antunovics azt mondta: Fogadjunk, hogy magát is le merem lőni. Ebbe aztán fogadtak. Az elnök: Es úgy mondta ezt Anikó, hogy a fogadás komoly veit? A tanú: (Hallgat.) Úgy állapodtak meg, hegy két hét múlva, — ha a szavukat vissza nem vonják, — Antunovics ugyanazon a helyen le fogja lőni Anikót, ahol a fogadás történt. Az elnök: Anikó mondotta, hegy komoly ez a megállapodás? A tanú: Soha se gondolta komolyan, mert r,;:ii hitte. Mindig azt mondta, hogy harag'zik Antuuóvicsrn. Az elnök: Nem mondta, hogy miért haragszik rá? A tanú: .Mert erőszakos. Vojnics József földbirtokos, akinek bajsai szállásán a nevezetes fogadás történt, kijelenti, hogy ő nem tud a fogadásról semmit. Ő, mint házigazda el volt fc'glalva és nem figyelte, hogy miről beszélgetnek. Kovács Jenő soffőr tanú hallott a fogadásról. Egyéb lényegeset a dologról nem tud. Vojnics Juliska lényegtelen vallomást tesz. Antunovics Györgyike, a vádlott nővére ott volt a bajsai kirándulásáé Lát-, ta, hegy az utón Antunovics és Anikó csókolóztak az autóban. Vojnics Margit tanú tud a bajsai fogadásról. Úgy mondja el, amint a többi tanú. „Akkor éti már halott leszek“ Takács Piroska pár nappal az eset előtt beszélt Antunovics Józseffel és a mikor szóba került junius 15-ike, azt mondta Antunovics: »Akkor én már halott leszek.« Miért, kérdezte a tanú? »Azért, mert közösen megalapodtunk Anikóval, hogy meghalunk.« Rukavina Ilona egy hivatalban dolgozott Lengyel Anikóval. Az esetről nem tud semmit, csak azt tudja, hogy Anikó mindig mondotta, hogy ki nem dl'liatja Antunovicsot. A bajsai fogadásról nem tud semmit. Ezután még néhány tanút hallgattak ki, akik uj momentumokról nem tettek cmlitést. Az orvosszakértő Perazsics Bozsidár dr. törvényszéki orvos terjeszti ezután elő orvosi szakvéleményét. Ismerteti a bcncjegyzőkönyvet, majd a vádlott sebesülését és ezután a vádlott beszámith.atóságáról és elmebeli állapotáról a kővetkezőképpen nyilatkozik: »A vádlott épeiméi ti. Jelenleg és a vádbeli cselekmény idejében is akaratának szabad elhatározó képességgel bírt, de a vádbeli cselekmény idejében a szabad elhatározó képessége egy bizonyos mértékben korlátozva volt. Ez utóbbi véleményt indokolják a főtárgyalás adatai, melyek szerint a vádlott komoly és végzetes megnyilatkozásnak érezte szerelmét, a vádlott komolynak tartotta, amelytől nem tudott szabadulni, bár ezt megkísérelte. Erre a célra szolgált a crkvenicai utazásra is.« Barin Antal dr. törvényszéki orvos mindenben csatlakozik Perazsics Bozsidár dr. szakvéleményéhez. Amikor Crkvnicából visszajött, több Ízben kérte az elhaltat, szavának vjszszavonására, amire az kijelentette, hogy adott szavát megtartja. Jgy tehát a vádlott nem tudott szabadulni a halál gondolatától, amellyel hónapokon át foglalkozott. Ezt 3 lelki terhet mérlegelve a vádlott terheltségével, azt állapítják meg őz orvosszakértők, hogy a vádlott akaratának szabad elhatározása e íényei
