Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)

1925-09-13 / 245. szám

BACSMEGYEÍ NAPLÓ

1925 szeptember 13.

Sztrájkoló angol munkások tiintettek a szovjet kiküldőit,* ellen

Macdonald, Thomas és Clyne a mosz ivai befolyás ellen Az angol szakszervezetek kongresszusa

Londonból jelentik: Közel ötödíéltárgyaítak. A konferencia után Trifkovics Márkó, a parlament elnöke fogadta a delegáció tagjait

Az Ausztriával kötött s erzödések

A kormány a legközelebbi napokban nyilvánosságra fogja hozni az Ausztriával megkötött tariíális szerződés részleteit. A hivatalos lapban az egyezményt csak a kölcsönös ratifikálás után teszik közzé, mert a szerződést egyelőre csak a delegátusok írták alá, a megállapodások azonban máris életbe lépnek, mert a kormány már most biztosítani akarja a vajdasági gabonanemtieknek a Dunán Ausztria felé irányuló exportját.

Az igazságügyminiszter a napokban megsürgette a külügyminisztériumnál a kölcsönös jogszolgáltatásra, a bűnösök kiadatására és a büntetések végrehajtására vonatkozólag Ausztriával megkötendő egyezmény létrehozását Erről a kérdésről a két állam között már 1923. óta folynak tárgyalások és most, az igazságügyminisztérium sürgetésére a S. H. S. királyság és Ausztria delegátusai rövjd időn belül Beogradbán újból összeülnek a szerződés végleges megkötése végett.

A tisztviselők drágasági pótléka

A zagrebi Rjecs, valamint több beograúi lap is azt a szenzációs hirt közölte, hogy a pénzügyminisztérium a jövő évben leszállítja az állami tisztviselők és tanitók, valamint a nyugdíjasok drágasági pótlékát. A hírek szerint a pótlékok ötven százalékos leszállítása várható. A lapok még azt is közölték, hogy ez a tervezet a jövő évi költségvetési tervezetben, már az őszi ülésszakon a parlament elé kerül.

A pénzügyminisztérium költségvetési osztálya most kommünikét adott ki, amelyben a legerélyesebben megcálfolja a lapok Iiirét.

millió angol munkás képviselője gyűlt egybe Scarborough városában az angol szakszervezetek idei kongresszusára. Több mint hétszáz szakszervezeti kiküldött töltötte meg a Central Hall gyüléstermét.

A legnagyobb figyelmet a megjelent vendégek között az orosz szovjetszakszervezetek két kiküldöttje keltette. Az orosz szakszervezetek Tomsky elnököt és Dogadoff titkárt küldötték ki az angol kongresszusra és az a körülmény, hogy az orosz szakszervezetek elnöke jelent meg a kongresszuson, élénken bizonyítja, hogy milyen nagy fontosságot tulajdonítanak az orosz diktátorok ennek a kongresszusnak.

Az angol szakszervezetek idd nagygyűlése valóban történelmi fontosságú. Ezen a kongresszuson dől el, hogy sikerül-e Moszkvának az angol szakszervezetet végleg befolyása alá keríteni. A Macdonaid, Thomas és Clynes mérsékelt, fokozatos fejlődést akaró politikája és a Cook, Purcell és Hicks bolsevizmus felé hajló, osztályharcot hirdető, erősen forradalmi irányzata között kell választania a kongresszusnak.

Moszkva minden törekvése tudvalevőleg arra irányul, hogy az Am sterdamhoz tartozó szakszervezetek egységét megbontsa és a szociáldemokrácia elleni küzdelmet két fronton, a politikai és gazdasági fronton is folytassa.

Az angol munkásság (balszárnya az angol szakszervezetek tavalsú kongresszusán kétségtelen sikert ért el azzal, hogy a szakszervezeti tanács elnökévé a radikális Swalest választották meg és a tanács többsége is baloldali elemekből tevődött össze. A tavalyi szakszervezeti kongresszus felhatalmazta a tanácsot arra, hogy az amsterdami irodával egyetértésben hozza össze az európai munkásmozgalom különböző elemeit. A szakszervezeti tanács azonban túllépte megbízatását és tekintet nélkül az amsterdami iroda álláspontjára, tárgyalásokat kezdett az orosz szakszervezetek vezetőségével a közös front és. közös munka tárgyában. Purcell, Hicks és Bramley kerültek abba a hármas bizottságba, amely a tárgyalást folytatta és hogy milyen szellemben folytak ezek a tárgyalások, hogy mennyire Moszkva eszméi érvényesültek ezeken a megbeszéléseken, arra bizonyítók az a díszoklevél, amelyet Tomsky, az orosz szakszervezeti tanács elnöke adott át pár nappal azelőtt Füredinek, az angol bizottság vezetőjének. Ez a díszoklevél arról szól, hogy Purcetit, az angol szakszervezeti tanács tavalyi elnökét a moszkvai szovjet disz tag j áriak választotta meg.

Ilyen előzmények után üit össze az angol szakszervezetek idei nagygyűlése, amelynek elnöksége Purcell befolyása alatt áll. Swales elnök megnyitó beszédében büszkén utalt arra az eredményre, amelyet az angol bányamunkások egy hónappal azelőtt elértek és úgy akarta feltüntetni, mintha ez az eredmény a moszkvai befolyás alatt álló balszárnyi politikai sikere lenne.

Az elnöki megnytó különben is forradalmi hangú volt és nyíltan utalt az orosz és mexikói példára. Meleg szolidaritás hangján emlékezett meg Kína és India munkásságának forradalmi mozgalmairól és Európában is hasonló mozgalmak

j kitörését várja.

A kongresszus elé kerülő javasj latok közül a legnagyobb hordere- i jüek azok, amelyek a szakszervezeteknek a politikai párttól való teljes elkülönítését cétozzdk és az igy függetlenített szakszervezetekben a szakszervezeti tanácsot majdnem korlátlan hatalommal akarják felruházni. Az angol szakszervezeti központnak ugyanis eddig közös sajtóosztálya, közös adatgyűjtő szervezete és közös nemzetközi tanulmányi csoportja volt a politikai párttal. Székházuk is közös volt és igy bár formailag függetlenek voltak a politikai párttól, lényegileg nehezen tudták kivonni magukat a Labour Party mérsékelt és nagyobb erkölcsi súllyal bíró vezetőinek befolyása alól. A szakszervezetek baloldali vezetői független és különálló szerveket akarnak, sőt külön székházat is akarnak építeni, hogy igy teljeseit kivonhassák magukat Macdonald és a hozzá hasonló gondolkodású szociáldemokrata vezérek hatása dói. A szakszervezeti tanács részére pedig azért kérnek korlátlan felhatalmazásokat, mert azt remélik, hogy. az idén is baloldali összetételű lesz a tanács és ugv látszik, kész tények elé akarják állítani a jövő évi kongresszust.

Hogy az angol munkásság hangulata mennyire Moszkva ellenes, arra nézve jellemző a következő eset: A kongresszus első napján a déli szünetben a nagygyűlés elnöksége ebédre hívta meg a külföldi munkásság képviselőit. Az orosz szakszervezetek kiküldöttei, Tomsky és Dogadoff együtt mentek ki a Central Hall gyülésterméből a többiekkel. de a kapu előtt várakozó sztrájkoló matrózok tüntetést rendeztek Tomsky és Dogadoff ellen. A tüntetésnek folytatása lett az étteremben, ahol a pincérek megtagadták a két szovjetképviselö kiszolgálását, akiket egy mellékterembe kellett vezetni, hogy nagyobb botránynak elejét vegvék.

„/ love yon!“

Irta: Stella Adorján

A iiu francia volt. ;a nő amerikai. Dancingban ismerkedtek mee a szokásos módon. A jazz-band mutatta be őket egymásnak, a modern korszak legnagyobb keritőle. Mindketten ió táncosok voltak, szinte repültek a narketten. Örömmet járták együtt a. shimmyt, amelyet a tánctanárok tavaszi kongresszusa javított és bővített kiadásban tálalt a nagyérdemű közönség elé.

Táncközben jól érezték magukat, melegséggel kapcsolták egymásba tekintetüket. de amint a zene elhallgatott, megszűnt minden kapocs közöttük. Nem értették egymás nyelvét. Ibsen mondja valahol, hogy általánosságban csak a kis nemzetek fiai müveitek, mert kénytelenek művelődni. A fin és a nő. a két nagy nemzet polgára, nem igyekezett megcáfolni Ibsen tanácsát. Anvanyclvén kivüí egyik se érezte szükségét annak, hogy még egy másik nyelven is érthetővé tudja magát tenni.

— Az angol nyelvet mindenki beszéli. — vélte a lady.

— Minden müveit embernek keli tudni franciául. — volt a fiú álláspontja.

Mindketten egv-egv kivétellel találkoztak össze s ekkor kezdtek ráeszmélni. hogy a gyakori kivétel erősen meggyengül a szabályt.

De igy némán is nagyon tetszettek egymásnak. A független, gazdag amerikai nő mulatni lőtt át Párisba. táncolni és whiskyt inni. örült, hogy talált egy jó táncost és bravúros ivótársat. A fiúnak tetszett a hangos, idegen nő. Lassanként szavak nélkül is össretnelegedtek. Annyit meg tudtak egymással értetni, hogy a következő este melyik bárban lesz a találkozó és ez éppen elég volt arra. hocv a kedves ismeretség ne szakadjon meg.

Egy este a zenekar egv ismert amerikai foxtrottot játszott és a jókedvű közönség hangosan énekelte a refrént.

— I love yon! I love yon!

Ezt a Pár szót minden ideeen nyelven megtanulják a fiatalok. Katonák, akik éveket töltöttek egv cseh garnizonban. megelégedtek ennvi nyelvtudással. hogy': »ja vas miiitti.« Meg: »bestia szlecska.« Igv fonetikusan, mert azt senki se tanulta meg. hogyan kell leírni ezeket a cirógató szavakat. A francia férfi Is boldog volt. hogv ő tudja az értelmét ennek a három misztikus Siónak. Magához szorította a táncosnőiét. erősen a szemébe nézett s úgy énekelte a csengő-bongó zenével:

— I love .yen!

Aztán nem is énekelte, csak mondta:

— I love yon!

Az asszony csillogó szemmel nevetett. Örült, hogy nincs alkoholtilalom: már n harmadik whiskyt itta.

— Francais 1 love yon? — kérdezte s ajka körül ott játszott az engedékeny, odaadó mosoly. Komplikált kérdés volt, de a fiú megértette. A hölgy azt óhajtja tudni, hogy mondják franciául: »szeretem magát.« Rögtön megértette. Ibsen talán mégis tévedett.

— Je vous aime! — ismételte anyanyelvén a sokszor elcsépelt frázist.

A nő mámorosán mondta utána, mint a szajkó:

— Je vous ahne! Jc vous aime!

$

Reggel nvolc órakor a fiú felébredt. Gyorsan öltözködni kezdett. A mozgolódásra a nő is kinyitotta a szemét. Valamit kérdezett angolul.

— 1 love yon — válaszolt » iiu meri a kérdést nem értette. Aztán elővette az angol-francia zsebszótárt, amelyet két Két előtt az ni ismeretség tiszteletére vásárolt és kikereste belőle a kövekező szavakat:

— »Hivatal«. Kilenc óra.« »Kötelesség.«

— All right! — ásította a nő és befordult a másik oldalára.

Ott találta még szundikálva, mikor tizenkét órakor hazaszaladt az ebédszünetben. Együtt ebédeltek egy szomszédos kiskocsmában, hangtalanul és boldogan. A fiú állandóan magánál hordta a zsebszótárt, ha hébe-hóba valami fontos dolgot akart közölni. De rendesen alig volt beszélgetni valójuk. Gondtalanul, vidáman éltek. A férfinek imponált, hogy a kis táncosnők és az elárusitókisasszonvok után van egy komoly viszonya egv igazi urinővel. Gazdag külföldi független asszonnyal. A nö is örült ennek a kedves táncos fiatalembernek. akiből csak a férfit és táncost ismerte, az embert nem. Még egy mondatot nem beszélt vele. nem tud,a, hogv mi van a belsőiében. Sokszor vágyott rá. hogv eldiskuráljanak nyugtalan éjjeleken, amikor a szerelem vonatja rövid stációkon vesztegelt, de aztán lassacskán leszokott erről a gondolatról.

Három hétig ebédeltek, táncoltak és aludtak együtt akkor a nő visszatért Amerikába. Az ünnepélyes bucsuzáshoz a fiú magával vitte eevik barátját, aki tudott angolul is. franciául is. Lengyel fin volt. Tolmács utián köszöntek el egymástól.

— Jövő tavasszal visszajövök. —■ mondotta az asszony.

— Addig folyékonyan megtanulok angolul, — fogadkozott a fiú.

A 'tolmács hűségesen visszaadott mindent. Csak a könnveket nem fordította le. amelyek sűrű cseonekhen peregtek le a* asszony kipirult arcán.

*

Az ui tavasz is eljött mert még a várva-várt tavaszok is pontosan megérkeznek. Hevesen dobogott a szive az asszonynak, amikor a karcsú mozdony bepüttyögött az északi pályaudvarra. Egy évig csak Párisból. csak erről a kedves fiúról álmodozott a dolgos Amerikában. Felujjoneott. amikor meglátta karcsú alakját a sinek között. Hangtalanul borultak egymás nyakába.

— 1 love yon! — rebegte a férfi.

— Hallo! — sikoltotta a nő.

Karonfogva mentek az autóhoz. Az

asszony arca sugárzott a boldogságtól.

A fiú sunyin nevetett mint aid nagy meglepetést tartogat. Mikor kotten maradtak a tarka-barka szállodai szobában, hirtelen kicsomagolta a meglepetést mint egv nagyszerű ajándékot

— ide hallgasson! Megtanultam a maga kedvéért angolul.

— Igazán?

— Halhatja! Cudar egv nehéz nyelv.

Az asszony könnyezett a mghatottságtóí. Ez az ember tényleg megtanulta. Hibásan, rossz kiejtéssel, de megtanulta. Egymás mellé ültek és diskuráltak, A fiú fenhéjázóan szavalt:

— Az egész iskolában én tanultam legjobban. Volt ott egv Généviéve nevű macska, az csodálkozott legjobban, hogy mennyire tudok. Megjegyzem, nagy pali volt rám...

Az asszony csak hallgatta.

— Yes! Yes!

Es a fiú mesélt. Angolul butaságokat

Forgott a. szoba az asszonnyal, öt perc alatt kiderült, hogv ez a táncos: ideái buta. közönséges, műveletlen és hazudik. Teljesen igazolta Ibsent, ügy' könyörgött neki a nő:

— Menjen most haza szénen. Le keB feküdnöm. Nagyon fáradt vacvok.

A férfi erőszakoskodott. Ami máskor vad szerelemnek látszott, most a szavakkal felaggatva brutálisan csengett Az asszony halványan tekintett erre az ismeretlen, idegen emberre.

— Menjen el! Menien el!

— Ezért iötlt át Amerikából?! — kiabált a férfi. No maid holnap visszajövök. talán addig kialussza a szeszélyét.

Köszönés nélkül elrohant. Becsapta az ajtót hogv rengdtt belé az emelet.

Az asszony megvárta, inig felszikkadtak a könnyei, aztán. becsöngette a szobapincért.

— Parancsoljon asszonyom. — hajlongott az alkalmazott

Rekedt hangon rendelkezett:

— Kérem a számlámat... Holnap utazom... Vissza kell mennem Amerikába ...