Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)
1925-09-11 / 243. szám
10. oldal RÁCSMEGYEI NAPLÓ 1925. szeptember 11 A versenyautó Blrő Mihály,, i Regény. Irta : F. X. halottja Kappus ül. iolytatás . Rirc’t Giidá felugrott székéről'' Az eddi? közölt részek tartalma: ’ íorváth Elemér báróba beleszeretett Monecarlóban Mirjam, egy szép becsi lány. -loruáth a ruletten elvesztette egész vagyonát. Rendulics Flóra, egy novisadi bank hivatalnoknál aki megtudta, bogi; a báró öngyilkosságra készül. Megkéri Horválhot, hogy ha már úgyis mindegy neki, vegye öl előbb el feleségül. A báró ieliestli kívánságát. A nászé,szaka után Horváth beleszeretett feleségébe, nem lesz öngyilkos, hanem mindenár o:: vagyont akar Szerezni, hogy feleségét — aki közben egy milliárdos szeretője lett — visszaszerezze. A báró nem tudja, hnZy lovag Lepkowski, akire ezer frankot bízott Moniccarlóban, egész vagyont nyert számára. Mirjam telepatikus utón leresi Horváthct. Brombcrgcr vezérigazgató ur a közönyöst játszotta. Fleischler Brúnóhoz beszélt már pár perc óta, anélkül, hogy a kövér emberben megfelelő érdeklődést keltett volna. Erre aztán kampó? prráíval ide-cd,a .szagiáit és nyugtalanul .keresett valami, helyet, ahol szeme megpihenhessen. Fleischler .hirtelen ..odahajolt hozzá: — Es az Erika-film, az; is oda van? Igazán* vége?..: nem'is akarom elhinni! . -L. — Elég soká-’tartott! . Br.omberger -nyekeregve nevetett. . — Ha részvényeket akar. — folytatta — szívesen ‘ átadom az enyémeket. :1\W még megérnek pár koronát, holnap'már egy pohár snapszért is megkaphatja. Fleischler , bánatosan ■ nézett maga elé: • — A Pféil-részvények is csúsznak! •'Vagyis jobban mondva, már lejebb nem csúszhatnak; Az utolsó reményem az aipcái verseny. Ha kocsijaim jól befutnak, még talpra állíthatom az. egészet. • Grimaszt vágott,' úgy hogy monoklija kezébe esett. Sajátságosán hunyorgató ’ tekintettel fordult Rischhez: — Hát abban - maradunk? — Micsoda? — kérdezte a szőke fiatalember felrezzenve. — Hogy, megteszi, pékéin azt a szívességet, hiszen emlékszik rá. tegnapelőtt beszéltünk . róla. Badenben... vállalja az. uj versenytipusu autót. tudhatja, hogy nem lesz kára belőle! A sppríférfi Vállárnak egy határozatlan mozdulatával féléét. A vezérigazgató közbeszólt: '—Tulajdonképpen maga,nem panaszkodhat! Beszélik. hogy Romániában alaposán hozzálátott az üzletcsináláshoz. Fa vagv petróleum? . Fleischler védekezett: — Űzetek hosszú leiáratra! S azonkívül nagyon kockázatos vállalkozások. Azoknál az embereknél odalenn sohasem biztos semmi, ki tudja, mi törté-; nik. Egyik napról a'másikra kijöhet; egy uj törvény, amely a külföldi tu-1 kének nyakát töri! — De ezzel szemben az ember kereshet is... — Ha közben el nem vérzik rajta... . iEíeischJier megint bec,sippcntettc monokliját és hallgatott. — Érteni, — vetette oda Brömherger halkan, — vaunak egyéb gondok is azonkívül, több, mint kellene... Tekintete önkénytelen Flórát kereste. Közben köröskörül nagyon élénkké vált a mikatozá?. Az egyik szomszédasztahiál ülő vidám társaság szerpentinek dobásával szórakozott. Keresztül-kasul röpködtek a termen a zizegő szines papírszalagok. Már az egész terem megtelt velük. A férfiak vállán át kígyózott a sok tarka-barka papirrongy s újra meg újra a nők’kipirult, nevető arcát kereste ki célpontnak. —- Nagyon is kedélyes lesz itt, — jegyezte meg Flóra. Sem a közelben, sem messzebbről nem merte öt senki célbaven.ni. Itt is, ott -is felemelkedett ugyan egy-egy kar, azonban utolsó pillanatban más irányban repüli el a lövedék. Pataki • megszólalt: No de , most! Flóra félreforditotta fejétj Három asztallaá odább Lepkowski emelte kopasz fejét o’iy magasra, ahogyan csak birta s behajtott jobb kezével gondosan célzott és hirtelen élénkveres papirgöngyöléget vetett él, amely a közönség feje fölött keresztülrepülve pontosan Flóra ruhájának kivágásába talált., Mindenfelől taps1 hallatszott. Risch Guido felugrott székéről és kivette szájából szivarját. — Bpcsánat, — mormogta és a legrövidebb utón át akart vágni a lengyelhez. Flóra gyorsan felemelkedett székéről: — Risch ur, kérem ... Guido ottmaradt, fogát alsó ajkába mélyesztve. Lepkowski nevetve intett át hozzájuk. Kezének mozdulata uiahb szerpentindobás volt F|óra felé. Megint felhangzott a taps. olyan hangosan, hogy a terem j közepén táncolok" kiestek a taktusból. Flóra .egy hajtásra kiürítette poharát Lés odaszólt társaságának: — Megyek haza! Kezét csókra ^nyújtotta imádóinak, mosolyogva, elégedetten. Odakünn. a világos októberi ejszaká! ban a - bárónő kedélyesen ráütött j Fleischler vállára: j — Rosszkedvű vagv. barátom! Nem akarlak zavarni gondolataidban, Risch ur majd hazaki sér! A kövér ember egészen összecsuklott: De holnap, holnap öt órakor! Hiszen tudod, hegy szabaddá tettem magamat arra az időre, ahogy megbeszéltük. Előbb mindenesetre telefonálj, most máV nem tudom úgy beosztani ... Isten veled... i A <zőke fiatalember beült az autóba I Flóra mellé:- Nem volt helyes, hogy visszatar- I tolt . . . összetörtem volna annak a hó- i h ágnák az állkapocsét! A báróné Risch keze után nyúlt a ' tigtis-csikc-s pléd alatt, — Ugyan kérlek, azt? Körmét belevájta a férfi tenyerébe: —- Csak egy kis időt adj nekem! — Csak eey kis időt adj nekem! Egykét hónapot, akkor aztán végzek velük! Hangja bizonytalanná vált: — Most már mindegy! — tette hozzá — most már neked szántam magamat, testemet, lelkemet és erről az útról nem térek vissza. — Már megint kételkedel? Még nincs elég bizonyítékod? Risch egészen közel húzódott Flórához : —- Te, figyelmeztetlek ... Felesleges . . . Hegy nagy baj lesz, ha nem szakítasz ezekkel. Széttaposom az agyvelejét i mindenkinek, aki jogot formál hozzád. I elsősorban pedig annak a hustömeg- Intk . . . — Ne olyan hangosan . . . A Wáhringcrstrassc üres volt. Az autó egy lendülettel futott el Versorgunghaustól a üiirtelig. A langyos éjjeli levegő kellemesen simogatta a bentülök arcát; mindketten lehajtották fejüket: — Minden úgy lesz, ahogyan te akarod, — szólalt meg Flóra, — mert én is úgy akarom! Hiszen azért forszíroztam úgy a kabarét is! Saját * lábamon akarok állni és dolgozni, amig csak tudok! Csak ez az egy ut vezet ki a sötétből . . . Reszketve tette hozzá: — A piszokból. Risch felnevetett: — Az élet! Milyen ostoba! Itt van egy ember, erősebb tiz másnál, bátor, minden nyeregben otthonosan ül, megdöglik, ha kell. és . . . és mégis minden jöttment siber különb nála, mert zsebe tele pénzzel! Magához rántotta a nőt: — Mennyit szenvedtem ezalatt a félesztendő alatt! Hogy ökölbe szorult a kezem és te, te . . . Flóra közbeszólt: — Természetesen nem vállalod Fleischler versenyautóját? Van eszemben! Csak húzza ki más u csávából! Wydow elbúcsúzik Mirjamtól. Mirjam megállóit egy pillanatra a küszöböli. — Gyere csak, gyermekem, — szólt Griebs doktor — ha Wydow mérnök ur nem is tartozik már a családhoz, mégis örülünk neki, hogy mint jóbarát megemlékezik róunk. A mérnök arca mozdulatlan maradt, csak a sebhelye vált sötétvörössé. — Üzleti ügyekben vagyok itt és azt gondoltam ... Nem tudta befejezni, annyira meglepte a lány megváltozott külseje. Hamarbsan mégis erőt vett magán és folytatni tudta megkezdett elbeszélését. Hogy nagyon jól megy Németországban a dolga, a márka, az aram-márka nagy -szerűen tartja- mag.it Persze a külpolitikától nagyért sok függ, az ő gyárainak sorsa is az után‘’igazodik ... — Azonkívül az angolországi fonál nagyon jónak bizonyul. Kezével ruhájára ’ mutatott és megkérte Griebs doktort, hogy nézze meg közelebbről a szövetet, vegye ujjat közé. — Az építkezés is nagyban folyik, az uj gépház építkezése! ,. A ház ura mindenfélét kérdezett vendégétől. Wydow mindenre felelt’, közben féfZ- szémmel mindig Mirjamot leste. .A lány a szék legszélén ült. néha bólintott egyet álmodozón és a karszék brokátját simogatta közben ujjaival. Egyszerre elhallgattak. S a kisasszony hogy érzi magát? — törte meg a csendet a mérnök. Mirjam mosolyogva nézett fel a falon függő egyik képre: — Köszönöm szépen, kitünően! Azt hiszem, sohasem éreztem magamat olyan jól, mint mostanában. , Mindig az a mérvadó, hogy az ember hogy érzi magát és csak azután jön az orvosok véleménye. Griebs doktornak is ez volt a nézete: — Úgy van ez, kérem, mint a virágoknál! Milyen sokszor töröm fejemet, hogy mi hiányzik egyik vagy másik növénynek, mert nem akar nőni, fejlődni. Próbálom ezt is, azt is. És száz eset közül kilencvenben kisül, hogy minden a 'legnagyobb rendben van. Az adott klimatikus viszonyok és egyéb körülmények mellett minden élőlény úgy fejlődik, ahogyan környezete megkívánja. Az olyan növények, többnyire egészen jót érzik magukat és csak az baj, hogy beszélni nem tudnak és nem képesek megmagyarázni, hogy csak békességet, nyugalmat akarnak. Megcsóválta finom, őszfürtös fejét:- Az emberekkel is igy vari, mindenekelőtt az úgynevezett szenvedőkkel, betegekkel. Wydow hamarosan félbeszakította és búcsúzott. A kapu alatt meglassította járását ts a kert felé fordult. Egy percig ínegáilott az ajtó előtt és bekukucskált a színes üvegen. Vörös fényben, úsztak a virágok. Közöttük állt Mirjam, ég felé nyújtott karokkal, arcát is felfelé fordítva. Mozdulatlan volt. • A. mérnöknek minden vére fejébe tódult. Óvatosan lenyomta a kilincset. Keskeny rés támadt az ajtónál. Mint egy tolvaj préselte be hatalmas testét a nyíláson és két-három lépést ment a fehér kavicson. Mirjam lassan megfordult és oda nézett. — Nem akartam megijeszteni, kisasszony — mondta a mérnök — csak a kertet szerettem volna tnégegyszer látni, most. ebben a ragyogó, őszi szinpompában. Ne haragudjon! Meghajolt könnyedén és vissza akart menni. De Mirjam közeledett hozzá: Jó, hogy alkalom kínálkozik, szeretnék valamit mondani, amit apám előtt... hiszen érti... A férfi felemelte mindkét kezét: — Ami azt illeti, azért csak hálás vagyok magának. Volt bátorsága, hogy az igazat megmondja. S jó mind a kettőnknek, hogy volt... Mirjam mosolyogva nézett volt vőlegényére: — Ugy-e jobb, mintha... — Mindenesetre okosabb igy!. Mert maga meg én. kezdettől1 fogva két különböző világot képviseltünk. Mind'g éleztem is ezt, de nem volt erőm bevallani magamnak sem, mintha köd borította volna agyamat... A lány játékosan ismételte szavait: — Két különböző világ, igen, ez így van... valóban, az én világom... — Remélem, béke uralkodik a maga világában, — szólt Wydow akadozva remélem, minden ugv van ott. ahogyan kel! lenni... vidám és nyugodt. (Folyt, köv.)
