Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)

1925-09-01 / 233. szám

2. oldal BAGS MEGYEI NAPLÓ 1925. szeptember 1. Beogradba Radics Pavie agrárre­­formminiszter is, aki szombaton este szintén kihallgatáson volt a fná». A földmives-pári kongresszusa Hétfőn délelőtt folytatta a fölckni­­ves-párt vasárnap megkezdeti kon­gresszusát Lázics Voja elnöklete mellett. A napirendre való áttérés előtt elhatározták, hogy a kongresz­­szusról üdvözlő táviratot küldenek a panaszait táviratilag közlik Alek­­szandar királlyal, ezt megelőzően azonban hódoló táviratot küldenek az uralkodónak. Délután három órakor folytatták a tanácskozást, amelynek napirend­jéről azonban az idő rövidsége miatt a pártszabályzatok módosítását le­vették. Meghallgatták a különböző referátumokat és több határozatot fogadtak el. Az ülés végén elhatá­rozták, hogy üdvözlő táviratot kül­denek Svehla csehszlovák miniszter­­elnöknek, a csehszlovák földmives­­párt vezérének, valamint a lengyel földmives-pártnak. A kongresszus este hét órakor véget ért Általában meg lehet állapítani, hogy a kongresszus nem hozta meg azt a politikai szenzációt amelyet vártak tőle, mert nem döntött sem a Radics-párthoz való csatlakozásról, sem pedig az ellenzékkel való egviittmüködésröl. pozsareváoí börtönben levő Rajcsu­­novics Kosztának, a Novosti szer­kesztőjének, akit politikai cikkei miatt Ítéltek el. A képviselői klub jelentését terjesztette ezután elő jovanovics Jócó, aki ismertette a földmivesmozgalom állását az egyes országokban. Szerinte minden ál­lamban megfelelő garanciák vannak a' földmivesmozgalom fejlődésére és ez áll Bulgáriára, Romániára és Oroszországra is. Olaszországról beszélve élesen támadta a neptuni egyezményeket, amelyek szerinte hátrányosak az S. H. S. királyság­ra. A csehszlovák földrnivesmozga­­lommal barátságos összeköttetésben áll a párt, amellyel együtt a szláv szolidaritás politikáját folytatják. Vnics Demeter bánsági képviselő a pénzügyminiszter politikáját támad­ta. Szerinte Szíojadinovics pénz­ügyminiszter hamis jelentéseket ad az Qrszág pénzügyi helyzetéről; a költségvetésnek nincs feleslege, ha­nem, ha a büdzsét jobban megnéz­zük, akkor deficitet találunk. Vala­mennyi eddigi kormány pénzügyi politikája paraszt-ellenes volt, külö­nösen parasztellenes azonban a mos­tani pénzügyminiszteré. A Vajdaság tizenkilencszer esen van megadóztat­va Szerbiával és Montenegróval szemben. Ezután áttértek a képviselői klub jelentése feletti vitára, amelynek során többen támadták a képviselők politikáját. Általában mindamellett nyugodtatbb hangon folyt le az ülés, mint vasárnap. A délelőtti ülés vé­gén elhatározták, hogy a parasztság Szentivánéji álom Irta: Vándor Iván — Skandal, amit maca csinál. Az egész város megbotránkozik rajtunk. Huzza beljebb a főiét. Meggyullad a lámpától a haia. Skandal! Sie sind docii kein Kind mehr! Lili. nem haiti a! Pszt — pszt — pszt. . . A páholy mélyében csend lett. elenbcn egy csontos kéz előre nyúlt, vállon ra­gadta Lilit és lenyomta a kis piros bár­sonyszékre. Az előadás most már csendben folyt tovább. A magyar szóhoz szokott vidé­ki színpadon egy «’asz társaság Hamle­tét játszotta. Az előadásból! senki sem értet ezv szót sem. Csak nézték a szel­lemet ki fehérre meszelt arccal, siri ruhában sétálgat a vár fakán. Minden­ki csak öt várta; Hamletét, az isteni mű­vészt kiről a pesti tanok megírták, hogy hozzá hasonló hang. termet, szépség és művészet még nem gyönyörköd tette' a világot. Amint megjelent aranyszínű parókájá­ban. különös tekintetével rne'v • óvato­san iopőzott hol a király.! hol a király­né arcába, a nézőtér megbabonázva bor­­zongoit. Senki se tudta, hogv mit mond. tehát mindenki azt értette szavából, amit akart. A vidéki asszonyok félig lehunyt szempilISi alá veszedelmes álmok lottóz­tak és a haladónak megtudták, milyen­nek kel! lenni a férfinak, kit ők szeretni fognak. A tizenöt éves fiatal hölgy a páholy sarkában ismét megmozdult és olyan merészén. mindenről megfeledkezve nyújtotta keresztül vállát és két kis keb­lét a páholy peremén, mintha fecske módjára repülni akarna. — Ki toz esni — mormolta dühösen a német nő a háttérben és megfogta a karját. . Lili leült és behunyta szemét. Nem volt mit néznie, mert Hamlet kiment a színpadra, mint a víz suttogása hang­zott a páholy mélyéből: — Schande! — a többit nem értette, Véget ért a szuboticai kiállítás A látogatók száma meghaladta a hetvenezre’«; — E hét végén tartják meg a sorsolást Az; augusztus 22-ikén megnyitott szuboticai kiállítás és mintavásár hétfőn véget ért. A tiz napig tartó kiállítás — amint most. annak befejezése után meg­állapítható — messze felülmúlta azt a sikert, amelyet a legbizakodóbbak is vártak. A Vajdaság mezőgazda­sága és ipara minden tekintetben beigazolta fejlettségét és verseny­­képességét nemcsak a belföld, ha­nem a külföld előtt is. Nemcsak a , belföldi sajtó, hanem a külföldi la­pok is a legnagyobb elismeréssel írtak a szuboticai kiállításról — a sikert azonban a legjobban igazolja a látogatók nagy száma és az, hogy a kiállítók sok üzletet kötöttek a ki­állítás tartama alatt. A kiállítás vezetőségének közlése szerint hétfő délutánig a látogatók száma több mint hetvenezer volt, köztük ötezer külföldi. Legnagyobb számban Magyarországról jöttek az érdeklődők, de sok látogató jött Csehszlovákiából, Ausztriából, Olaszországból, Németországból, Romániából és Görögországból is. Sok autó, szobaberendezés, mező­­gazdasági gép, ruhanemüek, divat­áruk és egyéb iparcikkek kerültek eladásra, több millió dinár értékben. Tenyészállatokban is sok eladás történt. Elégedettek azok a keres­kedők is, akik ugyan nem vettek részt a kiállításon, de a kiállítás tiz napja alatt a nagy idegenforgalom folytán üzletük forgalma megsok­szorozódott. Hétfőn délután öt órakor zárták be a kiállítást és már meg is kezd­ték a kiállított tárgyak elszállítását. Az elszállítás, valamint a pavillonok lebontása egy-két nap alatt véget is fog érni. Most már csak a kiállítási sorsjá­ték húzása van hátra, amit hétfőre tűztek ki, de el kelteit halasztani, I mert az elszámolások a vidéki sors­­íj egyárusitoktól még nem érkeztek meg. A sorshúzást ezért csak e hét végén, pénteken, vagy szombaton tartják meg. Kapuzárás után, az első pillanat­ban az elmúlt tiz nap nagy forgal­mának csak a külső képéből lehet megállapítani azt a nagy sikert, a mellyel az első szuboticai kiállítás járt, a kiállítás vezetősége azonban rövidesen össze fogja állítani azo­kat az adatokat is, amelyek a sikert számokkal is igazolni fogják. A ki­állító gazdák éá cégek anyagi sike­reivel azonban teljesen egyenrangú az az erkölcsi siker is, amely a ki­állítás segítségével ismertté és elis­mertté tette a Vajdaság gazdasági és ipari kultúráját és amely mint mert nem figyeli oda. Égő arccal, ösz­­szeszoritoí.t szájjal azokat a különös gondolatokat figyelte, melyek rászállot­­tak, mint egy lenkerai: — Jaj, de gyönyörű... Egészen más, mint mindenki, akit eddig láttam... Ne­kem ez keffl... én is szép vagyok... és én i s különös. Nekem nem kell tovább ez a nyomorult kisvárosi élet... Ez az egy utca. hol mindenkit ismerek... az apa boltja... a segédek, kik olyan szemeket vetnek rám. mint a birkák. A huszárok, kik el akarnak venni a pén­zemért és a hátam mögött kicsufolnak az apa boltja miatt. Utálom azt a boltot is. mert tönkre teszi tekintélyemet... Nekem ez kell Ez a kirávrii. — Jetzt schläft sie — dörmöeött a né­met nő. — Mi telte ma este magát Lili? — Semmi. Nem alszom, csak gondol­kozom. — Az ember nem azért ion a színház­ba. hogy gondolkozzon. Nvissa ki a szemét és iifiön egyenesen. — Szeretnék vele megismerkedni — szólott Lili váratlanul aludt és másnap reggel folvttata, ahol az este tíbiagvta. — El kell szöknöm tőle — és már szökött is. Elkerülte a boltot, honnét a poharak és tányérok közül a segédek úgy néztek utána, mint valami elérhetetlen ábránd után. A szül házhoz ment. A portástól megkérdezte, hol van a művész. A portás ismerte és felkisérte az első emeltre. Szűk. hátsón mentek, a színpad úgy tátongott, mint egy lomos padlás. Lili mindenbe belebotlott, a ku­lisszákba és az emberekbe. Egyszer csak ott állott előtte. Nagyon furcsa. Ö és még sem ő. Á szeme olyan, de nincs parókája. A haza felfelé áll. fekete és egy kicsit göndör. Egészen fiatal és mégis mintha öreg lenne. De a szeme! Moso­lyog a szeme! —■ Signorina beszélni óhajt velem, ezer örömmel... Pardon, talán franciául — Mademoiselle... — Franciául tudok egv kicsit. — Parancsoljon, ide az öltözőmbe. Te­— Vele! Ki az a vele? Es miért? Az hát... ilyen ismeretség nem magának való? — Meg akarok vele ösmerleedqi. — Nem ősmerek magára. Lili. — Ha elvenne feleségül, utaznék vele városról városra. Mindig ott ülnék a színpadtól az első páholyban. Apa kül­dene sok pénzt és gyönyörű ruhákat varratnék... Ophelia... .Máris az va­gyok. Máris megőrültem érte. Holnap. Istenem holnap... de hogv...? Már ekkor otthon voltak a széles egyemeletes ház előtt és a szegény né­met nő egv nagy kulccsal1: próbálta ki­nyitni a kaput. A bolt redőnyei szélesen, nehézkesen terpeszkedtek a falban és a ház falába ékelt lámpa sárgán világított, — Nagyon érdekes lenne, ha egész éjszaka nem aludnék. Ugv alszom min­dig. mint akit agyonvertek, azért nem vagyok költő, mert nannaí nem jut az embernek eszébe semmi. Holnap elszö­köm a kisasszonytól, ha a feiáre ál! is... Már ekkor a hálószobában voltak és Lili bebújt az ágyba. Öt oerc múlva — Tegnap este —■ —- Je votts comprends. Tegnap este itt volt a színházban és... boldog va­gyok. Nem ritkaság nálam, hercegnők és uccai lányok, zsidónők és fogadalmat tett szüzek kerestek már fel és mégis boldog vagyok, ön olyan szép és — gyermek. Hány éves? —- Tizenöt. — Tizenöt. A leggyönyörűbb évek. Foglal ion helyet. — És ön? — fin majd csak állok és nézem. Te­hát az este látott és most?... — Igen — az este láttam és elhatá­roztam. — Ott ültünk a második pá­holyban. — A kisasszony egész este szi­dott. mert majd kiestem és elhatároz­tam. hogv eljövök. — Nagyon iól tette. Bájos gyermek. Hadd lássam a haját. A kalap ott feküdt az asztalon és Lili az arcán egy kezet érzett mászkálni. propaganda-eszköz kétségtelenül nagy mértékben fogja emelni a ki­állításban résztvett cégek, gazdasá­gok és gyárak forgalmát is. Ugyancsak hétfőn délután ért vé­get a városháza főcsarnokában el­helyezett háziipari- és kézimunka­­kiállítás is, amelyet nagy fáradság­gal és közismert hozzáértésével Gyorgyevics Dragosziávné főispán­ná állított össze és amely gazdag és impozáns gyűjteménye volt nem­csak a Vajdaság, hanem az egész or­szág háziipari produktumainak. Hétfőn délután már megkezdődött az élő állatok elszállítása; autók és traktorok dübörögnek az uccákon, el fogják szállítani nagy társzekere­ken a gépeket, bútorokat, a kiállított nagy és apró tárgyakat, az ipar és mezőgazdaság pedig tovább foly­tatja termelő és teremtő munkáját és előkészül egy uj, demonstrativ, kiállításra. a Népszövetség őszi ülésszaka . Briand elnököl a tanácskozásokon Gsnfböl jelentik : A Népszövet- I ség hétfőn kezdte meg tanácsko­zásait a gazdasági bizottság ülé­sével. Szerdán a népszövetségi tanács és a pénzügyi bizottság tanácskozik. Szeptember 7-én nyit­juk meg hivatalosan a Népszövet­ség halódik ülésszakát. Briand szer­dán érkezik és a népszövetségi tanács aznapi ülésén elnökölni fog, mert az elnökség sora most Franciaországon van. Painlevenek az a szándéka, hogy szeptember 6-án utazik Genfbs és az einöklésben föl­váltja Briand-t. Egy nappal/ké­sőbb Painlevé nyitja meg nagyobb beszéddel a Népszövetség szep­temberi ülésszakét. Az ülésszak egyik legjelentősebb program­pontja ez osztrák probléma. — Milyen szép és fiatal maga. Ham­vas. mint az őszibarack. Eljön ma est a is? Magának fogok játszani —* csak ma­gának. Ezt akarta? —• Igen, Azt akarom, hogy csak ne­kem játsszon. Csak egyedül nekem. — Istenemre, maga drága gyerek. És a többi? Aki látni akar?1 — Nem tudom... — És maga mit adna nekem cserébe egy ilyen előadásért? — Nekem nincs semmim... de... — Egy csókot — a szemére. Mintha két nagy pillangó ült volna szempillái ára. úgy érezte Lili. Piros lett és zavart. — Van fényképed? Adj egy fényké­pet emlékül és ird alá a kis macskakar­­mdásoddal. Hogy hívnak? — Lili. — És mit csinálsz egész nap?' — Eddig tanultam. — És ezután? — Férjhez megyek. — Bravó!. És kihez? t— Hozzád. Elszököm veled... •— Velem? Te drága, te egyetlen, te édes.. Velem.? Kitárta karját és Lili ott fuldoklóit a keblén és ezer lepke borította az arcát, homlokát, nyakát, száját. — Gyermek, csodálatos, drága gyer­mek ... — Elviszel? — E! vinnél ele de... gyere Ide. Látod, ez a feleségem. Ez itt a fiain, Peppo és íz a nagy lány Cclia. Tudod mit, eredj haza és tedd e,l a szivedbe a csókot, amit tőlem kaptál. Talán több, mintha az életem adnám neked, mert az élet szennyes, de ez a csók tiszta volt és még nem js szerelmes. Lesz egy emlé­ked. fiatal leány. Most nem tudod, ml az. hanem később majd előveszed, mint egy szentségeit. Addio. hanem mielőtt mégy. még egyszer add ide a szád... — Eredj... A kislány sírva, boldogan szökött le a lépcsőn az első kaland után.

Next

/
Thumbnails
Contents