Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)

1925-08-09 / 211. szám

28 OLDAL « ARA 3 DINÁR PoStarrea piaiéra! Megjelenik miseién reggel, ünnep után és hétfőn délben , , , . , -to - • Szerkesztősig: Aleksandrova uL 4. (Rossir. Fonciére-jialoia) Telefon szám: Kiadóhivatal 8-S8. Szerkesztőség 5-10. EiftiSZCteSl ar negyeűevre 3 at, Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandr ova ul.l (Laibach-palota) 100 °/o Irtás Végh Lajos dr. Upíon Sinclair ilyen cimü regényt irt, amelyben az amerikai politikai viszonyokról mond el történéseket. Ezek a történetek azok előtt, akik az amerikai viszonyokat közvetlen tapasztalatból nem ismerhetik, teljes mértékben hihetetleneknek tűnnek fel. holott az iró. írói) reputációéi­nak latbavetésével, azt akarja iga­zolni. hogy ezeket a történéseket százszázalékos hűséggel mondja el. A történet, amelyet itt ismertetek, talán még hihetetlenebb, de annál inkább fedi a százszázalékos törté­neti hűséget. v Az ismertetésnél nem használom a kisebbségi pártember szemüvegét és kerülök minden hangos szót, mert maguk a száraz ténvek han­gosan kiáltanak. Igaz. hogy egyelőre csak a pusz­tába. A torontálmegyei községi jegy­zők és segédjegyzők egyesületének •közgyűlését ismertette a magyar sajtó. Megválasztották a tisztikart. Elnök lett'Kószity Szlavko. első alelnök Nikóiajevity Milivoj. má­sodik alelnök Jovanovitv Szveti­­szlav, főjegyző Tapayica Trival, jegyző Arszin Ljubomir, pénztárnok Ankucity Milán. A választmány ké­sőbb fog niegalakittaíni. Minthogy a jegyzői karban csak ép. hírmondónak maradt meg egy-két magyar és né­met, nem lehet kétséges, hogy a választmányba sem kerrülhet más, mint szláv, mert ahol nincs, ott ne keress. Ép a napokban került a kezem­­ügyébe a torontálmegyei jegyzői egyletnek 1895. évi évkönyve. En­nek a 466. oldalán olvasható a kö­vetkező jegyzőkönyv: »Felvétetett Nagybecskereken, a megyeház nagy­termében, 1895. évi május hó 19-én a torontálmegyei községi és közjegy­zők egyletének rendes évi közgyű­lésében. Jelen voltaic Markoviíy Döme I. alelnök. mint elnök, Stassik János 11. alelnök, Sncin János fő­jegyző, Kocsis Ferenc és Jankovity Sándor jegyzők, Horváth Károly pénztámok. Szávity Szilárd, Pre­­dragoyity Kristóf, Popovity György (és meg 12 magyar és német nevű jegyző) választmányi tagok, továb­bá: Tatarovity Bogoiyuh, Patity Ist­ván, Zsivkovity János, Bogdán Ist­ván. Palanacski Gyula, Nikóiajevity István, Jankulov Athanaz, Pozojevity István, Marjanovity Imre, Vlaskalin Milán, Tapavica Döme. Dómba László. Tarovity Bogolyub, Ivano­­vity Miksa, Pavlovity Sándor, Ran­­kovity Gyula (és még 30 magyar és német nevű jegyző) rendes tagok. (Annyit zárjel között emlékezésből meg akarok még említeni, hogy pél­dául a többek között Jankovity Koszta neve a megjelentek között nincs, noha tudom, hogy tagja volt a választmánynak). Magyarországon tudvalévőén tíz jegyzői szakiskola működött, ame­lyekből évenkint átlag 500 okleveles jegyző került ki. Képzelhető, hogy ennyi’, képzett ember milyen tüleke­dést folytatott a jegyzői állásokért. És az ezeréves Magyarországon megesett,hogy ennyi okleveles jegyző mellett — akiknek legnagyobb része természetesen magyar volt. — To­­rontálmegye jegyzőinek nem csekély száma szerb nemzetiségű volt Sőt az egylet tisztikarában és választ-; mányában tekintélyes számmal vol­tak képviselve, De vezető közigazgatási. és biró­­' sági állásokban is találunk gyakran szerbeket. Például Becskerek polgár­­mestere hosszú éveken át Krszíity Jóca volt. két tanácsnoka pedig ál­landóan szerb volt (Panity. Stefano­­jvity stb.), úgyszintén a vármegyé­inek rendszerint három szerb iőszol­­j gabirája volt. A ki r. tábláknál, a ku­­! riáriál, sőt a főváros közigazgatáséi­nál vezető állásokban voltak és van­nak szerbek. . : / Ézzel — természetesen — natu akarom azt momianM hogy Magyar­­[országon, avagy a mónarkinökii el-, jdorádójuk volt- a némséfiségeki;ek šm hegy számarányuknak és képes­següknek megfelelő helyes elbánás­ban részesültek. Hisz ha ez történt volna, akkor nem lettek volna a nemzetiségek elégedetlenek. Az pe­dig ma már történelem, hogy a nem­zetiségek elégedetlensége volt egyik és nem is a legutolsó oka a. monar­­kia felbomlásának. A monarkiában a nemzetiségi poli­tika nem volt egységes. Hol a simo­gató kezet, hol az öklöt érezték. De annyit mindenesetre minden tárgyi­lagos vajdasági embernek meg kell engednie, hogy nem érezték hátrá­nyát annak, hogy véletlenül szerb­nek születtek. Sőt példákkal tudom bizonyítani, hogy az esetben, ha hozzásimultak a magyarsághoz, job­ban mondva a kormányok politiká­jához. ennek inkább előnyét élvez­ték. Magának a szerb nyelvnek tudása néha döntő tényező volt vezető állá­sok betöltésénél. Egy példa. Alföldy Ede aljárásbiró jól tudott szerbül, Pohut halálával megürült Becskere­ken a vezető járásbirói állás. Alföl­dy ellenzéki és radikális nézetei mtett nem volt a felsőbb körökben kedvelt. Mégis egy becskereki de­­putáció azzal erőszakolta ki a kine­vezését, hogy ő volt a pályázók kö­zül az egyedüli, aki tudta a szerb nyelvet. Én voltam a deputáció szó­noka és az volt az egyedüli indo­kom. hogy a nemzetiségi vidékeken a vezetőállásban lévő tisztviselők­nek a nemzetiségi nyelveket ismerni kell. Ezt az ország jól felfogott ér­dekében állónak tartottam és az akkori igazságügyminiszter minden személyi ellenszenve dacára megha­jolt ez etött az érvelés előtt. ■ Bár sok ily példát tudok még. még sem szeretek általánosítani, mert vi­szont azt is tudom, hogy Magyaror­szág történetének utolsó szakában ezzel ellentétes példákat talán na­gyobb számmal lehetne találni. De a történeti múltak tapasztalatai után azt a rövidlátó nemzetiségi politikát, amely hazánkban düh nehezen tu­dom megérteni. Különösen nem ezt a sietséget. Nincs megfelelő pótlóanvag és mégis a szomorú tény, hogy a vaj­dasági nemzetiségi: jegyzőknek kö­zel száz százalékát elcsapták vagy nyugdíjazták.' Went, fegyelmi eljárás titán. Csak úgy: mire et. szimple. Noha a túlnyomó része még mun­kabíró. fiatal, okleveles, szorgalmas és tisztességes munkás, nemcsak a hivatalos nyelvet bírja tökéletesen, hanem a községe lakosainak nyelvét is. De nem szláv és ez untig elég volt, hogy családostól kitegyék az uccára, érzékenyen megkárosítsák a községet és végeredményben magát az országot. A Vajdaságnak mai jegyzői, bár távol áll tőlem, hogy e miatt őket hibáztassam, avagy egyénileg - a legcsekélyebb mértékben is meg­bántsam. a legheterogénebb társada­lom geológiai rétegének Ilii. kereszt­­metszete. A nagyobbik részének ok­levele, szakképzettsége nincs, a la­kosság nyelvét többnyire nem isme­rik. Munkájuk tehát itt eredményte­­en és a legjobb hiszemü törekvésük meddő. Mindezeket előkelő vaidasági po­litikusok. akik nem a pillanatnyi ér­­.dekkielégülést. hanem az állam jö­vője és valódi érdeke szempontjából figyelik és fájlalják az eseményeket, illetékes helyeken szóvá tették és fölpanaszolták. Az illetékes helyek süketek ma­radtak; pedig ők is tudták, hogy mindez — százszázalékos igazság. Radics 1st ván nyilatkozatai aggodalmat keltenek a kormánypártokban Attól tartanak, hogy a horvát vezér közlékenysége meg fogja nehezíteni a koalíció helyzetét Deogradbó! jelentik: Kormány­körökben nagy idegességgel fo­gadják Radios Istvánnak ujebban egyre sűrűbben megjelenő nyilat­kozatait, amelyekben a horvát paraszípárt vezére az uj helyzet­tel kapcsolatban fejti ki nézetei1 az aktuális politikai kérdésekről. Radios bőbeszédűsége saját párt­ját is aggodalommal tölti el, mert attól félnek, hogy egy ártatlan célzatú nyilatkozatával esetleg megnehezíti a kormány helyzetét. Az eddigi nyilatkozatok ugyan semmi komplikációt nem okoz­tak, ez az interjú azonban, ame lyet a susaki „Növi List" mun­katársa kapott Radic.tól, már meglehetős veszélyes kérdéseket érint, amelyek egyáltalán nem erősítik az uj kormánykoalíció egységét. A Radica-párt részéről azon igyekeznek, hogy Radicsot rábírják, hogy egyelőre tartózkod jék a nyilatkozattételtől, de hogy ez a kísérlet eredményes lesz-e, ezt előrelátni nem lehet. Radics Istvánnak a B icsmegyei Napló-ban megjelent nyilatkozata egyébként nagy figyelmet keltett és a horvát parasztpárt tagjai megelégedéssel állapították meg, hogy Radics hű maradt azokhoz az elvekhez, amelyeket eddig vallott a kisebbségi kérdésben. Makszimovics belügyminiszter Zagrebban A kormány szombaton minisz­tertanácsot tartott, amelyen a tizennyolc miniszter közül csak heten vettek részi, a többiek ré­szint e! voltak foglalva, részint vidéken tartózkodnak. A jövő hét elején valószínűleg már is­mét teljes lesz a miniszterek- lét­száma és a keddi miniszterta­nácsi ülésen mór fontosabb po­litikai kérdésekben is fognak határozatokat hozni. A kormány tagjainak vidéki utazásait politikai körök nagy figyelemmel kísérik. Rendkívül titokzatosnak tűnik fel Makszimo• vies belügyminiszter útja, akiről kezdetben az a hír terjedt el, hogy B édbe megy a királyhoz, aztán, hogy a pütvicai tavakhoz utazik, most pedig egész .várat­­anul az derült ki, hegy Zagreb­ban van, ahol szombaton a rend­őrséget vizsgálta felül. Radios Pavle szombat este új­ból elutazott Beogradból. Az ag­rárminiszter először Zagrebba megy, aztán Blédbe utazik a ki­rályhoz. Radiccsal együtt utazott Bacsinics Rude, a horvát paraszt­párt titkára is. Petrov les Nasziáz tárgyalása Radics Pariéval Peirovics Nasztáz volt belügy­miniszter, — akinek Đavidovics Ljubával és Mecsekkel való ta­nácskozásairól már megemlékez­tünk— szombaton délután Radics Pavle ngrárreform-minisziert kereste f i a Rsdics-párt parlamenti klub­­helyiségeiben és hosszasan ta­nácskozott vele. A tárgyalás után Petrovics az újságírók kérdésére újból kijelentette, hogy a politi­kai helyzetet kedvezőnek tartja és a megegyezéssel meg van elégedve. A Radics-párti miniszterek látogatása a külügyminisz­tériumban A Redics-párt miniszterei szom­bat délelőtt és délután látogatást tettek a külügyminisztériumban, ahol a nemzetközi szerződések osztályának főnökével tanácskoz­tak igen hosszasan. A horvát mi­niszterek látogatáséval kapcsolat­ban különféle verziók terjedtek el. Maguk a miniszterek az újság-

Next

/
Thumbnails
Contents