Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)
1925-08-08 / 210. szám
10. óldal BACSMEGYEI NAPLÓ A versenyautó halottja Regény. Irta: F. X. Kappus Biró Mihály rajza i8. folytatás Az eddig közölt részek tartalma: Horváth Elemér báróba beleszeretett Montecarlóban Mirjam, égi/ szép bécsi lány. Horváth a ruletten elvesztette egész vagyonát és hirtelen elutazott jugoszláviai kastélyába. Rendulics Flóra, egy novisadi bank hivatalnoknöje megtudja, hogy a báró öngyilkosságra készül. Megkéri Horvátot, hogy ha már úgyis mindegy neki, vegye öt előbb el feleségül. A báró teljesíti kívánságát A nászéjszaka után Flóra bárónő Bécsbe utazik, Horváth aki beleszeretett feleségébe, nem lesz öngyilkos, hanem Bécsbc utazik. Miriam telepatikus utón megtudja ezt és ráakad ,Flóra csak vállvonogatással felelt.“ Közben Rišch Quido odahajolt Flórához. — Öritl nek.i? — kérdezte halkan. Szivarjával a felhalmozott virágokra mutatott. — Miért né?: Kinyújtott jobbkezével egész csomó virágot vett tel :és karját íenvegetőleg emelte Rischre: ' ’ — Dobiam? • Valami izgatta az. asszonyt, hogy. a sportférfit, kihozza sodrából. —' Kérem, — felelte a fiú és a nőre. nézett nagy, kék szemével. . — Kivédi? —. ingerkedett .Flóra.. Risch kicsinylőleg vonpgatta vállát: — 'Ezt is azért. teszi, mert én.... ? Flóra lassan kiejtette kezéből 'a virágokat, egyiket a másik után. '—.Az egész haskontaláriság, — szólalt, meg. újra , a ...szőke fiatalember merev, arckiféiezésscl. t Tekintetét' nem vette le Flóráról. A inő meg is kérdezte: . — Mit.báinii! úgy rajtam? '—"Kiváncsi , vagyok. . — Mire? ’ — Első szereplésére ősszel. Vagy nem lesz belőle, semmi? , Flóra hallg'átptí; néhány pillanatig.. Az utolsó .időben tényleg. elhanyagolta óráit Katschke professzornál. Mindig. közbejött valami, amiért nem mehetett cl.' — Na lesz még elég alkalma, —'jegyezte incg Risch, — miközben 'orrcimpái furcsán kitágultak. — Maga n.cm valami udvarias ... A , szőke még egy árnyalattal mélyebbre tompította hangját, de ez most nem ‘.nagyon sikerült. Miért volttá kár? Florica mindinkább idegenkedve folytatta a beszélgetést. — így él. ilyen értelmetlenül, céltalanul, — vetette oda Risch Guido. Kleeman Berta a fülét hegyezte mellettük. Ö még nem tanulta meg, hogyan kell az embernek a vonásain uralkodni. Így még sokkal csúnyább volt. Risch magyarázni kezdte — .Olyan .a maga élete, mint a gicscses. fotográfiák. A póztól, a sok retusálástól és cifraságtól nem látható az ember. Pedig én kiváncsi volnék magában az emberre. Azonban ez a banda itt mindig színházat játszik és maga eltűnik a népség és katonaság között, ahelyett, hogy uralkodnék a színen. Ezért vagyok kiváncsi debütálására. Talán a szerb népdalaival elárul valamit ... Abbahagyta. — Pont népdalok, pont fegyvercsörgés, -— csipkelődött , a nő, idézve a férfi régebbi megjegyzését. Risch, nem reagált a gúnyolódásra. , — Ússzunk az,árral, — jegyezte meg lés más irányt adott a társalgásnak: — Mikor kocsizunk megint? A két orosznak nagy megtiszteltetés lenne és nekem nem kevésbbé. Természetesen nélküle... és szivarjával Klecmann Berta felé mutatott. Flóra csak vállvonogatással felelt és ; továbbra is szűkszavú maradt. Közben Pataki megérkezett az Ttj virágfuvarral; a uii ug.v találta, hogy udvarlói túlzásba viszik ezt, a . mulatságot. Hazafelé Flóra vezette, az autót. Életében először soffolt. Az utcák félig kihaltak már, ezért merte megpróbálni. Engedélye még nem volt. viszont most inagy kedvet érzett hozzá. ; Risch Guido mellette ült. hogy miliődén pillanatban segítségére lehessen. De erre nem volt szükség. A kocsi mélyén, Fleishler és Broinberger a - Balkán gazdásági kilátásairól vitatkoztak. Másnap Fleischler igy szólt Flórához: — A vezérnek, — Brombergert becézte igy, — igaza van, mindent egész közelről- kell megtekinteni, ilyen meszsziröl' nem lehet a- dolgokat rendesen elj intézni. Talán már így is nagyon belein asztam! I — Hiszen leutazhatsz! I Egyedül? i Szinte sóhajtva jött ez a kérdés. I _ Attól függ - ■. — felelte Flóra, mij közben gyöngyökkel körülrakott rubinj gyűrűjét forgatta ujján. Mosolygott. I Horváth kémkedik. Amikor a budapesti csehszlovák követség katonai attaséjának szobáját el- J hagyta Horváth, hosszú idő óta először megint nagyobb összegű pénzt érzett a zsebében. Vezérkari tisztnek a bátyja, ... komoly előleget adtak neki. Az öccse nem túlságosan örült annak, hogy beköltözött hozzájuk a lakásba, de nem dobhatta ki. 'Elhelyezte a kis udvari szobában. Elemér egyelőre üzletekről beszélt; j nekik. Sokat ült otthon, nem törődtek | i vele. Egy délelőtt, amikor sógornője cl- j ment bevásárolni, belo-pózott bátyja 1 szobájába. Az ajtót nyitva találta. Egy j pillanatig habozott, aztán gyrsan belépett. A szögletben álló íróasztalon előjegyzési füzetek, tabellák, tervrajzok1 hevertek a legnagyobb összevisszaságban. Horváth csakúgy találomra kihúzott. a rendetlenségből egy piros fedelű könyvet, amelynek széle kikandikált a papírok tömkelegéből. Közismert formájú szolgálati könyv volt. egyszerű, szegényes kiállítású, belül tele. számokkal és a szöveg mellé nyomott sematikus rajzokkal. Csalódottan akarta helyére visszatenni, amikor tekintete megakadt a könyv I előszaván. Már az első szavaknál cl-: halványodott. A következőket olvasta: j — A hadseregfőparancsnokság terv- I be vette a Schneider-Creuzöt-féle I gyorstüzelőágyuk 1923—1925. modelljéj nek beszerzését. Az ágyú szerkezeté-: nek, kezelésének és hatásának alábbi leírása a központok. felsőbb tisztikarok j és a tüzérségi különiskoják szigorúan titkos használatára szolgál. Horváth másodpercekig mozdulatlanul nézte a könyvet. Nem olvasott tovább. Majd egy fogással az utolsó oldalnál ütötte fel. — Hatvannégy oldal. — mormogta, — nem is sok... Már ekkor elhatározta magát. Noteszt vásárolt, rendes nagyságút és már másnap elkezdte a szolgálati könyvet gyorsírással lemásolni. Nehéz, izgalmas munka volt és öccsének még csak sejteni sem volt szabad ezt a históriát. Öccse órarendje nagy segítségére voll. Nemsokra pontosan tudta. hogy László mikor viszi magával a könyvet. Csak egyszer hetenként volt rá szűk-, sége. Máskor mindig ott hevert a többi lim-lom között.. Egész délelőtt benn ült Horváth a kis udvari szobában, állítólag kereskedelmi tanulmányaiba merülve. Erre a pályára akar lépni, mondta sógornőjének, mert ez, az egyedüli, amelyen még valami eredményt érhet el az ember. Sógornője csak ritkán ment be hozzá. Ilyen alkalmakkor villámgyorsan eltűntek a feljegyzések. Amikor aztán újra munkájához látott, előbb mindig óvatosan kikémlelt az előszobába. Szerencsére öccse tiszti szolgája haszontalan fickó volt, aki, ha gazdája nem volt otthon, inkább a városban kószált, mintsem, hogy odahaza üljön. ■Hetekig tartott, atnig egészen elkészült. Rendkívül szórakozott és ideges lett ez alatt az idő alatt. Azt lütte, hogy az utolsó oldalakat sohasem tudja befejezni. És hozzá még a, könyv végére függesztett tabellák: szinte szédült a sok számjegytől; Emellett nagyon kellett ügyelnie, hogy a legkisebb tévedést és hibát is elkerülje. Mert nem blaniirozhatja magát. Ezen a veszélyes pályán egész jövője ettől a kísérlettől függött. Egész jövője . . . Horváth sokat gondolkozott ezen a jövőn. Gyorsai kell előre mennie, gyorsan | keil pénzt keresnie, nagyon is gyorsan ' A kezdet, ugyMtszjk, nagyon biztató. A ■ csehszlovák vezérkar szép kis summács- I kát fizet majd ezért a. kis csekélységért, I annyit már ö is ért az üzlethez. ’ És az ő befektetése? i Minden pénzt megért! De erőnek erejével elűzte agyából Flora nagyon is eleven képéi. Egyetlen pillanatig sem szabad átadnia magát emlékeinek, különben mindennek vége, műiden piros színben úszik előtte . . . Flóra létezése halkan, csendesen muzsikált tudatában: hogy él ez a nő, hogy minden perc megrövidíti az utat hozzá, hogy a végén az őrült örömmámor mindenért kárpótolja majd... ez az érzés napsugár volt neki,, amelyből melegség áradt feléje és amely feszitcíte izmait. A lemásolt könyvvel Prágába utazott a vezérkarhoz. Egy alezredeshez vezették be. Elemérből csak úgy dűlt a szavak áradata. Egy lélegzetvételre, ragyogó szemekkel, a notesszal kezében, úgy beszélt el mindent, amit átélt'és amit müveit. A katonatiszt rövid pillantást vetett csak a feljegyzésekbe. Hirtelen clkomolyodott. — Várjon csak egy percig — mondta. Hangja fáradtan hangzott. Lehajtott fejjel ment ki a szobából. Amikor visszajött, kicsi, vékony piroskötésű könyvet nyújtott át Horváthnak. A báró rámeredt a könyvre. A Schncider-Cfcizot-féle gyorstüzelő ágyuk 1923—25-ös modelljának szerkezetéről, kezeléséről és hatásáról szóló, szolgálati-könyv volt. — Már két hónapja, hegy megvettük, — mondta ajx alezredes. Mirjam mindent tud. Az Acfimca rhodocyanca virágzott. Griebs doktor elragadtatással sétált növényei között. A télikert nagyon is kicsi lett már számára, és mégis olyan nagy volt, egész birodalom. Minden pillanatban visszatért a virágzó csodához, körüljárta, reszkető ujjakkal gyöngéden megérintve a bárányos rózsapiros szirmokat. — Hát mégis, hát mégis . . . Dolgozni akart, de képtelen volt arra, hogy tiz percig üljön egyfolytában Íróasztalánál. Mirjam későn jött az ebédhez. Klementine, a házvezetőnő, már a fejét sem csóválta emiatt. Rég tisztába jött' azzal, hogy a kisasszony na,won egyéni s amint, gyanítható, nagyon különös életmódot folytat. Csak azt nem értette, hogy az öreg ur semmit sem; vesz észre, mintha vaksággal lenne megverve. De azért nem egészen volt ez igy. Griebs doktor leánya életének külső megnyilvánulásait mindig szemmel tartotta. Amióta Mirjam felbontotta eljegyzését Wydow mérnökkel. — amit, ha józanul megfontolta a dolgot, neki is helyeselni kellett, —r leánya, nézete szerint, érettebb és megfontoltabb lett. Sokat járt most emberek közé, barátnőit gyakran meghívta teára és alkalomadtán beszélt is nekik azokról a férfiakról, akiket itt-oít, valamelyik társaságban megismert. Ebben igazán nem találhatott semmi Jsifogásolni valót. Mirjam egészségi állapota sem okozott most gondot neki. Valahányszor esti liöemetkedései iránt érdeklődött, leánya mindig megnyugtatta; 1— Nyugodt lehetsz, apám. Mióta Nizzából hazajöttünk, nem éreztem magamat soha olyan jól. mint mostanában. A nizzai esetre már alig gondolt az öreg tudós. S miután leánya sem említette soha, ű sem hánytorgatta fel annak emlékét. Azt gondolta, hogy Mir-' jam elfelejtette, vagy megváltozott életmódjának eseményei nyomták el tudatában. Leánya szoros barátságot tartott Bóján Daisyvel. Nagy bánatában, amely az egyedüllétet elviselhetetlenné tette számára, a fiatal és temperamentumos'asszony társasaga volt neki a legmegfelelőbb. Mindenfelé együtt mászkáltak és mindig azal a kérdéssel búcsúzott cl Miriámtól: ... Holnap mit -csinálunk? (Folyt, köv.) ________1925 augusztus 8.
