Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)
1925-08-08 / 210. szám
4. oldal BACSMEGYfcl NAPLÖ Kilőtte a barátja menyasszonyának szemét Főtárgyalás a suhoticai törvényszéken Tóth Annuska, virulóan szép, életkedvvel teli mosolygó szemű tizennyolc éves fiatal leány, elment látogatóba egy szép májusi nap reggelén Szentéről a Kincseséit tanyájára, Paphalomra, tizennégy kilométernyire Szentétől. Annuska menyasszony volt és vőlegényével, Borgyoski György szentai kereskedelmi alkalmazottal megbeszélte, hogy délután ő is kijön a tanyára, Szent György napot ünnepelni. Tóth Annus barátnőjét, Kincses Erzsikét látogatta meg a tanyán s a kát fiatal leány Jókedvűen töltötte az időt Borgyeski délutánra beígért látogatásáig. A megbeszélt időre megjött Borgyoski, de nem egyedül, hanem egy barátja, Szldvnics Milán szentai kereskedősegéd társaságában. A fiatal lányok és a fiatalemberek a legvidámabb hangulatban töltötték az időt, amikor egy végzetes véletlen borzalmasan tragikusra változtatta a derűs hangulatot. A vendégségben levő Szldvnics Milán megpillantott a folyosó falán egy vadászfegyvert, leakasztotta a falról és miközben a folyosóról bement a konyhába, játszani kezdett a fegyverrel. A konyhában volt éppen Bor gyoski György amikor meglátta a vadászfegyvert Szldvnics kezében, figyelmeztette, hogy tegye le a fegyvert, mert nem tud vele bánni. A figyelmeztetés már késő volt: a fegyver nagy dörejjel elsült” Szldvnics kezében s oly szerencsétlenül, hogy a miskából kilőtt sörétek a szobában tartózkodó Tóth Annuska mindkét szemébe. a jobb vállába és homlokába fúródtak. A szerencsétlen leány éles sikolylyai, eszméletlenül esett össze. Borgyosfc' nyomban orvost hozott Szentáró! a tanyára és azonnal orvosi ápolás alá vették a súlyosan sérült leányt. Gondos ápolással Tóth Annuskát megmentették az életnek, de egyik szemevilágát elvesztette. Ebben a tragikus ügyben pénteken Nagy Janika Irta ; Tamás István Künn. a város alatti réten, sárkányt eregettek a gyerekek. Nagy vörös arca volt a sárkánynak és hosszú, fehér farka, mint a menyasszonyi fátyol. Alkonyodéit, a drótokon fecskék zsuroztak és fenn. a fáradt égbolt alatt diadalmasan lebegett a Sárkány, akár egy eltévedt üstökös; Jancsi nekitámaszkodott a bükkfának és nyújtózva nézte. Ó. be csudálatos a nyári csöndességben úszó sárkány. A vágyaink lebegnek igy lehorgonyozva, pórázon. Egyikünket kétszáz méterre engedték, a másikat százötvenre és- vannak emberek, akik csak tiz-husz centiméternyire emelkedtek a földről. — Szép sárkány. — mondta elösmeméréssel — te csináltad Pcrkó? A zsiiiegtartó gyereknek szélesre húzódott a szája. — Persze, hogy én. A kalaposéktul kaptam hozzá a piros papírt és a Marcival együtt ragasztotütk. Megkérdezheted — és kétkézre fogta a zsineget, mint a pilóták a kormánykereket. —- Milyen magosán lehet? — érdeklődött Jancsi. A s.árkányc$s gyerek megcélozta íélszemmei nád-madarát, méricskélt, számolt. aztán nagykomolyan jelentette: — Kát , van úgy tízezer méter. Jancsi erősen elcsudáikozott. — Hiszen akkor az már közel Jár a jóistenhez! — Áfái! — legyintett a másik magától értetődően — mikor visszahúzom mindig csupa arany. Tudsz manőverezni? — Tudok — kapott-utána Jancsi mohón-,- tavaly a Kristály Józsi sárkányával is manővereztem. És áJU vágyakozón. * —Ne — nyomta kezébe a zsineget a oaátása — de vigyázz a madzagra, mert könnyen szökik. ' Jancsi kipirult a nagy . erőlködéstől. Ezek azok a ritka pillanatok, amikor vagy sikert és tekintélyt szerez magának az ember, vagy elbukik és nevetséges lesz. Hirtelen szorosra kapta a zsineget. volt főtárgyalás a szubotica! törvényszéken Pavtovics István törvényszéki elnök tanácsa előtt. A vádlott Szldvnics Milán nem érzi magát bűnösnek. Neki arról fogalma sem volt, hogy a puska töltve van. ö a konyhában volt, a két lány pedig a szobában. Csak szerencsétlen véletlen, hogy a puska egyszerre elsült és a sörétek a szobában tartózkodó leányt érték. A vádlott után BorgyosM Györgyöt és Kincses Erzsikét hallgatta ki a bíróság tanúként. Mindketten hasonlóan adják elő a szerencsétlen esetet. A perfceszédek után a bíróság a vádlottat bűnösnek mondotta ki gondatlanságból okozott súlyos testi sértés vétségében és az enyhítő körülmények figyelembe vételével nyolc laapi fogházra ítélte. Az ügyész az ítélet ellen súlyosbítás végett felebbezett. Leleplezték a beriim hamis okmány-gyárat Orosz menekültek milliókat kerestek a szovjetkormányt kompromittáló okmányok gyártásával Bécsből jelentik: A berlini rendőrség értesítette a bécsi rendőrséget, hogy Íretek óta tartó nyomozás után végre leleplezte azt a titokzatos hamisiióbandát, amely évek óta gyártja a bécsi szovjetokmányokat. A bécsi rendőrség, amlkpr az utódállamok kormányai már több Ízben szóvátetíék, hogy Bécsben egy nemzetközi orosz propaganda?iroda működik, nyomozást indított, hogy a szomszéd országok közvéleményét nyugtalanító ismeretien orosz sajtószervezet tagjait kikutassa. A misztikus ködbe burkolt propaganda központról azonban minden fáradozása ellenére nem sikerűit kézzelfogható bizonyítékokat szerezni, csupán azt tudta meg, hogy a szervezet neve állítólag »Diki» s amely szó rövidítése egy hosszú orosz mondatnak: Delegacie Ispolkma Kommunisztiseszkája Iniernacionala. A rendőrség eredménytelen nyomozásával szemben a sajtóban egymásután jelentek meg híradások erről a titokzatos Dtki-ről, sót egyes lapok több nevet említettek, mint akik a bécsi szovjetpropaganda központ funkcionáriusai. A múlt hónapban maga Schober rendőrfőnök vette kezébe a nyomozás vezetését, de 6 sem tudott dűlőre jutni és néki sem sikerült a misztikus szovjetközpontot leleplezni. A napokban aztán váratlanul megoldatott a Dikl rejtélye. A berlini rendőrség közölte a bécsivel, hogy Berlinben egy orosz emigráns hamisitóbandát leplezett le, amely szovjetokmányokat gyártott nagy mennyiségben. A banda fejénél tartott házkutatás során kiderült, hogy a Difd tulajdonképpen nem létezik, azt az emigráns orosz kommunisták találták ki és ijesztgették vele Európát. A hamisítóbanda, amelynek vezetője ürnselowsld nevű orosz menekült, megtévesztésig valószínű okmányokat és iratokat készítettek, amelyeket a hamisító szervezet ügynökei jó pénzért eladtak a kormányoknak, lapoknak és hatóságoknak. A hamisítást igen egyszerűen kö‘ vették el: oroszországi barátaiktól forgalomból kivont, vagy felhasznált hivatalos szovjeiblankettdkm és tormnlárékat szereztek. Ezeket az okmányokat vegyi utón az Írástól megtisztították, úgy, hogy csupán a papirosok nyomár sós felirata maradt meg. Az üressé vált aktákat azután ieleirtdk az egész világsajtót bejáró szövegekkel, amelyek hivatalos külsejük révén még a legbeavatettabbak előtt is a valószerüség látszatát keltették. A bécsi rendőrfőnökség a berlini hamisitóbanda ügyéről a kővetkező nyilatkozatot adta ki a lapoknak: — A berlini hamisitóbanda leleplezéséről hivatalos tudomásunk van. A leleplezéssel a Diki-legenda teljesen öszszeomlott. Természetesen egyideig még futott pár lépést, majd bőségesen nekiszalasztotta. A manőverezés gyönyörűen sikerült, a sárkány imbolyogva engedelmeskedett és. függőleges helyzetben lebegett a fiuk feie fölött. Ekkor egy vad szélrohain. amely valahol a felhők között száguldott tova, kitépte Jancsi kezéből a rab szörnyeteget. Óriási szökdécseléssel vágtatott felfelé a gazdátlan sárkány, soha még sárikány nem vitte ilyen magasra és Jancsi hátra csapott nyakkal száitátva ál működött. — Be jó lenne a hátán ülni — gondolta és csak akkor kezdett el szégyenkezni. amikor a sárkányos fiú ráorditott: — A fene egyen meg. hogy lehettél ilyen hülye — és dühösen hátbavágta. * —- Hány éves a Jancsika? —í Nyolcéves —* mondta a pékné és megcirógatía a kisfiú baját A péknének rsetrn volt gyermeke pedig majd elepedt a vágyakozástól és így Jancsikának csinált ió puha fészket a szivébe. Majd minden nap átcsaiogatta. — A Nagy éknek van úgyis méz három ~ gondolta és becézve kecseskedett vele ha ráért. ó. nem ilyen vézna, beteges gyermeket kívánt ő magának, de mégis éi az istenadta és vérszerinti rokon. — Maid csak kikupálódik — vigasztalta önmagát és gondolatban sok. kemény hússal töltötte ki a löttyedt nadrágszárat. a sovány combokat a bő ingeüj5át és a karokra erős inakat húzott. A kenyeret váró cselédlányok körülfogták a lisztesládán cunnyasztó kisfiút. — Játszón vaiamit Janika! — Mit? — A nem én lettem hütlenhozzád-ot! Jancsika büszkén mosolygott — Jaj. azt nem tudom. — Hát a Bözsi ne sirjont? — Azt se. — Ejnye hát mit tud? — A zenedében nem tanítanak ilyen csiricsári dalokat — vette védelmébe a oékné — az komoly muzsika, amit csak a művészek és a zenekarok játszanak A kis cselédek kíváncsian körülszaglászták Jancsikát, kutatták rajta a rendkívüli ember bélyegét, a jelet ami különbbé teszi náluk. De Jancsika ép úgy nézett ki mint a többi kisfiúk, csak a szemében lappangott valami idegen szomorúság. —• Hopp! — sikoltott boldogan — a ritkabuzát ösme^rem! — és már ugrott is a rossz lábával, ment a belső szobába és ágaskodva levette a szekrény tetejéről a hegedűt •• Visszamászott a láda tetejére, felhúzta a vállát, szinte elbújt a saját háta'mögé és ielógasztotta a lábait, hogy a publikum ne vegye észre a lyukas cipője talpát. Magyar nótákat játszott. —- Csuda jól huzza — mondta -a patikusék Rozija elismeréssel — még prímás is lehet belőle. Ezalatt kisültek a kenyerek. A pék hosszú lapáttal nyúlt értük az izzó kemencébe és a gőzölgő kövér cipókat sorra kirakta a lisztes padkáraJancsi köré. Uev körülfogták a kenyerek, mint egy félszigetet. Jancsinak éktelen melege lett. —- Hü! —• köbecseit — ez már süt! — és dvan gyorsan gurult le a ládáról, hogy a nadrágja beleakadt egy szögbe és végigszakadt. — Püff neki! — zsörtölődött a pékné — mindig csak bai van veled! Aztán mikor látta, hogy a gyereknek pitvergésre áll a szái aszóle. gyorsan betakarta szerelmes szivével. — No. nem tesz semmit se. majd ha megnősz, veszel finomabbat — és hogy a kedvében iárion, igy dicsekedett a szomszédlánynak, aki tepsi pogácsát hozott: — A Jancsika külföldre fog menni hegedülni. húsz év múlva, mikor már sok pénzt hegedült össze hazaion, megnősül és átveszi .a néküzletet Janika furcsa grimaszt vágott. — Húsz év — döbbent át lelkén n férfikor ieheileíe —> hol leszek éti akkor! Az uccán autó zúgott el nagy porfelhőt kavarva és Jancsi felé égy ösmcretlen ember közeledett, kezében fehér tömlővel. amely tele volt kisgyerekekkel. És a sosem látott ember ott mindenki szemeiáttára nyakon ragadta őt. Jancsi ordított. ahogy a torkán kifért, de senki sem sietett a segítségére, csak álltak ólmos zsibbadásban a népek, mialatt az ösmeretlen beletuszkolta a fehér tömlőbe. # A pincetetőrő! leszállt az orgonáidat és elárasztotta az egész udvart. Jancsi fel fognak tűnni a világsajtóban a Dikirc vonatkozó szenzációs híresztelések, hiszen a berlini hamisítók nagyszerűen organizálták szervezetüket és sokáig fog tartani, amíg az egész világon köztudomásúvá válik, hogy ez az impozáns propagandaszervezet csak néhány nagystilusu csaló müve. Elgázolta a vonat a kikindai vasúti rendőrség főnökét Gaics lüik óla hafárrendőrségi főnök lábait leszelték a kerekek Veliki-Kikindáról jelentik : A vasúti állomáson péntekre virradó éjjel súlyos szerencsétlenség történt, amelynek Gaics Nikola, a kikindai vasuti- és határrendőrség főnöke az áldozata. Gaics az éjjel 2 óra 25 perckor a Pancsevó felé induló vonatra akart felszállni, kogy felesége elé utazzon. A vonat indulását az első és.a második sínpár között várta Katanics Vladimír határrentíőrségi aikapitány társaságában. Az alkapitány közvetlen a vonat elindulása előtt szállt fel, míg Gaics határrendőrség! főnők csak az indulás után ugrott fel a már mozgásban levő vonatra, olyan szerencsétlenül, hogy a vonat kerekei elkapták egyik lábat. Katanics aikapitány a szerencsétlen ember után hajolt és el akarta kapni, azonban addig már a vonat kerekei Gaics mindkét lábát leszeltik és Katanics kezében csak a szerencsétlen ember törzse és iábcsont;jai maradtak. A vona azonnal megállt és a kivonult mentők a szerencsétlenül járt vasúti rendőrségi főnököt a kőzkórjházba szállították, ahol dr. Jakovljevies főorvos a térd alatt amputálta mindkét lábcsonkot. Gales Nikola állapota reménytelen. 1925, augusztus 8. a farakás tövében kuksolt és Juliskát nézte, aki kenyeret dagasztott A lány patkóaiakura görbedt a hailoneásban és felszaladt szoknyái alól kiviiiantak izmos. barna lábszárai. Olvan fényesek voltak, mint a politúrozott fa. — Az ágyunk lába ilyen, — gondolta Jani'és leste mereven, rendkívüli éri deklődéssel. -Háta mögött harsány röhei csattant fel. mint a gépfegyver. — Na nézd a lurkóját! — vágta hozzá a segéd tettetett felháborodással a papucsát és Jancsi sántikálva ódalgott be a sötét hálókamrába. Gyilkos sirás fojtogatta. Ó. bár földrengés ipnne most! Vízözön! Tűzeső! Világvégé! — és két kitárult karját hisztériásán végigszántotta a faion. A falon egv disznó raiz volt. Talán valamelyik segéd firkálta rá és Jani rettentően szégvelte ezt a kénes trágárságot. Elfordította a fejét, de minduntalan oda ‘kellett néznie. Abbahagyta a sirást és kíkotorta zsebéből a ceruzáját Az ékalaku vonalat meghosszabbította; kis tornyokat rakott rá. kéményeket, házakat, egv bizonytalan kecskét és odaírta: tájkép. Aztán rnezeusztálta messziről, hogy ki !ehet-e venni belőle valamit A ra.iz. a félhomályos világítás mellett, tökéletes erdőrészietnek tűnt fel és Jancsi megbékélten vette elő a zsebkendőiét. Szépen kiteregette maga eié. arccal ieborult a földre és még mámorosán az előbbi fájdalomtól, ismét megpróbált sírni. Mint az alvó. aki elröppent álmát próbálja visszahívni. Minden keservét fölidézte, a halálra gondolt, verésre, a padláson rejtőző kísérteire, de hiába., lelke nem indult föl és nem eredtek meg a könnyel. Feifápászkodoít. fogta a hegedűiét és fönn. a virágos pincetető pázsitján. 1C- heveredeif. idegen, panaszos hangok szöktek ki a vonója alól. elomló ködkofooidok. a szöcskék, eine érek és szentiános-hogarak nóíá.ia lehet ilven és a tornác alatt uzsonnázó pék. aki várta, hogv mikor jön már ki: ebbő! a hangzavarból valami csinos, fülbemászó dallam. mérgesen dobolt bicskájával az asztalon: — Ne nyikorogj már aanvit. Jani!
