Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)

1925-08-08 / 210. szám

4. oldal BACSMEGYfcl NAPLÖ Kilőtte a barátja menyasszonyának szemét Főtárgyalás a suhoticai törvényszéken Tóth Annuska, virulóan szép, élet­kedvvel teli mosolygó szemű tizennyolc éves fiatal leány, elment látogatóba egy szép májusi nap reggelén Szentéről a Kincseséit tanyájára, Paphalomra, tizen­négy kilométernyire Szentétől. Annuska menyasszony volt és vőlegényével, Bor­­gyoski György szentai kereskedelmi al­kalmazottal megbeszélte, hogy délután ő is kijön a tanyára, Szent György na­pot ünnepelni. Tóth Annus barátnőjét, Kincses Erzsikét látogatta meg a ta­nyán s a kát fiatal leány Jókedvűen töl­tötte az időt Borgyeski délutánra be­ígért látogatásáig. A megbeszélt időre megjött Borgyos­­ki, de nem egyedül, hanem egy barátja, Szldvnics Milán szentai kereskedősegéd társaságában. A fiatal lányok és a fia­talemberek a legvidámabb hangulatban töltötték az időt, amikor egy végzetes véletlen borzalmasan tragikusra változ­tatta a derűs hangulatot. A vendégségben levő Szldvnics Milán megpillantott a folyosó falán egy va­dászfegyvert, leakasztotta a falról és miközben a folyosóról bement a kony­hába, játszani kezdett a fegyverrel. A konyhában volt éppen Bor gyoski György amikor meglátta a vadászfegyvert Szldvnics kezében, figyelmeztette, hogy tegye le a fegyvert, mert nem tud vele bánni. A figyelmeztetés már késő volt: a fegyver nagy dörejjel elsült” Szldvnics kezében s oly szerencsétlenül, hogy a miskából kilőtt sörétek a szobában tar­tózkodó Tóth Annuska mindkét szemé­be. a jobb vállába és homlokába fúród­tak. A szerencsétlen leány éles sikoly­­lyai, eszméletlenül esett össze. Borgyos­­fc' nyomban orvost hozott Szentáró! a tanyára és azonnal orvosi ápolás alá vették a súlyosan sérült leányt. Gondos ápolással Tóth Annuskát megmentették az életnek, de egyik szemevilágát el­vesztette. Ebben a tragikus ügyben pénteken Nagy Janika Irta ; Tamás István Künn. a város alatti réten, sárkányt eregettek a gyerekek. Nagy vörös arca volt a sárkánynak és hosszú, fehér farka, mint a menyasszonyi fátyol. Alkonyodéit, a drótokon fecskék zsuroztak és fenn. a fáradt égbolt alatt diadalmasan lebegett a Sárkány, akár egy eltévedt üstökös; Jancsi nekitámaszkodott a bükkfának és nyújtózva nézte. Ó. be csudálatos a nyári csöndesség­ben úszó sárkány. A vágyaink lebegnek igy lehorgonyozva, pórázon. Egyikünket kétszáz méterre engedték, a másikat százötvenre és- vannak emberek, akik csak tiz-husz centiméternyire emelkedtek a földről. — Szép sárkány. — mondta elösme­­méréssel — te csináltad Pcrkó? A zsiiiegtartó gyereknek szélesre húzó­dott a szája. — Persze, hogy én. A kalaposék­­tul kaptam hozzá a piros papírt és a Marcival együtt ragasztotütk. Megkér­dezheted — és kétkézre fogta a zsineget, mint a pilóták a kormánykereket. —- Milyen magosán lehet? — érdeklő­dött Jancsi. A s.árkányc$s gyerek megcélozta íél­­szemmei nád-madarát, méricskélt, szá­molt. aztán nagykomolyan jelentette: — Kát , van úgy tízezer méter. Jancsi erősen elcsudáikozott. — Hiszen akkor az már közel Jár a jó­istenhez! — Áfái! — legyintett a másik magától értetődően — mikor visszahúzom mindig csupa arany. Tudsz manőverezni? — Tudok — kapott-utána Jancsi mo­hón-,- tavaly a Kristály Józsi sárkányá­val is manővereztem. És áJU vágyakozón. * —Ne — nyomta kezébe a zsineget a oaátása — de vigyázz a madzagra, mert könnyen szökik. ' Jancsi kipirult a nagy . erőlködéstől. Ezek azok a ritka pillanatok, amikor vagy sikert és tekintélyt szerez magának az ember, vagy elbukik és nevetséges lesz. Hirtelen szorosra kapta a zsineget. volt főtárgyalás a szubotica! törvény­széken Pavtovics István törvényszéki elnök tanácsa előtt. A vádlott Szldvnics Milán nem érzi magát bűnösnek. Neki arról fogalma sem volt, hogy a puska töltve van. ö a konyhában volt, a két lány pedig a szo­bában. Csak szerencsétlen véletlen, hogy a puska egyszerre elsült és a sörétek a szobában tartózkodó leányt érték. A vádlott után BorgyosM Györgyöt és Kincses Erzsikét hallgatta ki a bíró­ság tanúként. Mindketten hasonlóan ad­ják elő a szerencsétlen esetet. A perfceszédek után a bíróság a vád­lottat bűnösnek mondotta ki gondatlan­ságból okozott súlyos testi sértés vétsé­gében és az enyhítő körülmények figye­lembe vételével nyolc laapi fogházra ítélte. Az ügyész az ítélet ellen súlyosbítás végett felebbezett. Leleplezték a beriim hamis okmány-gyárat Orosz menekültek milliókat kerestek a szovjetkormányt kompromittáló okmányok gyártásával Bécsből jelentik: A berlini rendőrség értesítette a bécsi rendőrséget, hogy Íre­tek óta tartó nyomozás után végre le­leplezte azt a titokzatos hamisiióbandát, amely évek óta gyártja a bécsi szovjet­­okmányokat. A bécsi rendőrség, amlkpr az utódál­lamok kormányai már több Ízben szó­­vátetíék, hogy Bécsben egy nemzetközi orosz propaganda?iroda működik, nyo­mozást indított, hogy a szomszéd or­szágok közvéleményét nyugtalanító is­meretien orosz sajtószervezet tagjait kikutassa. A misztikus ködbe burkolt propaganda központról azonban minden fáradozása ellenére nem sikerűit kézzel­fogható bizonyítékokat szerezni, csupán azt tudta meg, hogy a szervezet neve állítólag »Diki» s amely szó rövidítése egy hosszú orosz mondatnak: Delegacie Ispolkma Kommunisztiseszkája Inierna­­cionala. A rendőrség eredménytelen nyomozásával szemben a sajtóban egy­másután jelentek meg híradások erről a titokzatos Dtki-ről, sót egyes lapok több nevet említettek, mint akik a bécsi szov­jetpropaganda központ funkcionáriusai. A múlt hónapban maga Schober rendőr­főnök vette kezébe a nyomozás vezeté­sét, de 6 sem tudott dűlőre jutni és néki sem sikerült a misztikus szovjetközpon­tot leleplezni. A napokban aztán váratlanul megol­datott a Dikl rejtélye. A berlini rendőr­ség közölte a bécsivel, hogy Berlinben egy orosz emigráns hamisitóbandát lep­lezett le, amely szovjetokmányokat gyártott nagy mennyiségben. A banda fejénél tartott házkutatás során kiderült, hogy a Difd tulajdonképpen nem létezik, azt az emigráns orosz kommunisták ta­lálták ki és ijesztgették vele Európát. A hamisítóbanda, amelynek vezetője ürn­­selowsld nevű orosz menekült, megté­vesztésig valószínű okmányokat és ira­tokat készítettek, amelyeket a hamisító szervezet ügynökei jó pénzért eladtak a kormányoknak, lapoknak és hatóságok­nak. A hamisítást igen egyszerűen kö‘ vették el: oroszországi barátaiktól for­galomból kivont, vagy felhasznált hiva­talos szovjeiblankettdkm és tormnláré­­kat szereztek. Ezeket az okmányokat vegyi utón az Írástól megtisztították, úgy, hogy csupán a papirosok nyomár sós felirata maradt meg. Az üressé vált aktákat azután ieleirtdk az egész világ­sajtót bejáró szövegekkel, amelyek hi­vatalos külsejük révén még a legbeava­­tettabbak előtt is a valószerüség látsza­tát keltették. A bécsi rendőrfőnökség a berlini ha­­misitóbanda ügyéről a kővetkező nyilat­kozatot adta ki a lapoknak: — A berlini hamisitóbanda leleplezé­séről hivatalos tudomásunk van. A le­leplezéssel a Diki-legenda teljesen ösz­­szeomlott. Természetesen egyideig még futott pár lépést, majd bőségesen neki­­szalasztotta. A manőverezés gyönyörűen sikerült, a sárkány imbolyogva engedel­meskedett és. függőleges helyzetben le­begett a fiuk feie fölött. Ekkor egy vad szélrohain. amely valahol a felhők között száguldott tova, kitépte Jancsi kezéből a rab szörnyeteget. Óriási szökdécseléssel vágtatott felfelé a gazdátlan sárkány, soha még sárikány nem vitte ilyen ma­gasra és Jancsi hátra csapott nyakkal száitátva ál működött. — Be jó lenne a hátán ülni — gondol­ta és csak akkor kezdett el szégyenkez­ni. amikor a sárkányos fiú ráorditott: — A fene egyen meg. hogy lehettél ilyen hülye — és dühösen hátbavágta. * —- Hány éves a Jancsika? —í Nyolcéves —* mondta a pékné és megcirógatía a kisfiú baját A péknének rsetrn volt gyermeke pedig majd elepedt a vágyakozástól és így Jancsikának csinált ió puha fészket a szi­vébe. Majd minden nap átcsaiogatta. — A Nagy éknek van úgyis méz három ~ gondolta és becézve kecseskedett ve­le ha ráért. ó. nem ilyen vézna, beteges gyermeket kívánt ő magának, de mégis éi az istenadta és vérszerinti rokon. — Maid csak kikupálódik — vigasz­talta önmagát és gondolatban sok. ke­mény hússal töltötte ki a löttyedt nadrág­­szárat. a sovány combokat a bő inge­­üj5át és a karokra erős inakat húzott. A kenyeret váró cselédlányok körül­fogták a lisztesládán cunnyasztó kisfiút. — Játszón vaiamit Janika! — Mit? — A nem én lettem hütlenhozzád-ot! Jancsika büszkén mosolygott — Jaj. azt nem tudom. — Hát a Bözsi ne sirjont? — Azt se. — Ejnye hát mit tud? — A zenedében nem tanítanak ilyen csiri­­csári dalokat — vette védelmébe a oékné — az komoly muzsika, amit csak a művészek és a zenekarok játszanak A kis cselédek kíváncsian körülszag­lászták Jancsikát, kutatták rajta a rendkí­vüli ember bélyegét, a jelet ami különbbé teszi náluk. De Jancsika ép úgy nézett ki mint a többi kisfiúk, csak a szemében lappangott valami idegen szomorúság. —• Hopp! — sikoltott boldogan — a ritkabuzát ösme^rem! — és már ugrott is a rossz lábával, ment a belső szobába és ágaskodva levette a szekrény tetejéről a hegedűt •• Visszamászott a láda tetejére, felhúzta a vállát, szinte elbújt a saját háta'mögé és ielógasztotta a lábait, hogy a publikum ne vegye észre a lyukas ci­pője talpát. Magyar nótákat játszott. —- Csuda jól huzza — mondta -a pa­tikusék Rozija elismeréssel — még prí­más is lehet belőle. Ezalatt kisültek a kenyerek. A pék hosszú lapáttal nyúlt értük az izzó ke­mencébe és a gőzölgő kövér cipókat sor­ra kirakta a lisztes padkáraJancsi köré. Uev körülfogták a kenyerek, mint egy félszigetet. Jancsinak éktelen melege lett. —- Hü! —• köbecseit — ez már süt! — és dvan gyorsan gurult le a ládáról, hogy a nadrágja beleakadt egy szögbe és végigszakadt. — Püff neki! — zsörtölődött a pékné — mindig csak bai van veled! Aztán mikor látta, hogy a gyereknek pitvergésre áll a szái aszóle. gyorsan be­takarta szerelmes szivével. — No. nem tesz semmit se. majd ha megnősz, veszel finomabbat — és hogy a kedvében iárion, igy dicsekedett a szom­szédlánynak, aki tepsi pogácsát hozott: — A Jancsika külföldre fog menni he­gedülni. húsz év múlva, mikor már sok pénzt hegedült össze hazaion, megnősül és átveszi .a néküzletet Janika furcsa grimaszt vágott. — Húsz év — döbbent át lelkén n fér­fikor ieheileíe —> hol leszek éti akkor! Az uccán autó zúgott el nagy porfelhőt kavarva és Jancsi felé égy ösmcretlen ember közeledett, kezében fehér tömlő­vel. amely tele volt kisgyerekekkel. És a sosem látott ember ott mindenki sze­­meiáttára nyakon ragadta őt. Jancsi ordí­tott. ahogy a torkán kifért, de senki sem sietett a segítségére, csak álltak ólmos zsibbadásban a népek, mialatt az ösme­­retlen beletuszkolta a fehér tömlőbe. # A pincetetőrő! leszállt az orgonáidat és elárasztotta az egész udvart. Jancsi fel fognak tűnni a világsajtóban a Diki­­rc vonatkozó szenzációs híresztelések, hiszen a berlini hamisítók nagyszerűen organizálták szervezetüket és sokáig fog tartani, amíg az egész világon köz­tudomásúvá válik, hogy ez az impozáns propagandaszervezet csak néhány nagy­­stilusu csaló müve. Elgázolta a vonat a kikindai vasúti rendőrség főnökét Gaics lüik óla hafárrendőrségi főnök lábait leszelték a kerekek Veliki-Kikindáról jelentik : A vasúti állomáson péntekre virradó éjjel sú­lyos szerencsétlenség történt, amely­nek Gaics Nikola, a kikindai vasuti- és határrendőrség főnöke az áldo­zata. Gaics az éjjel 2 óra 25 perc­kor a Pancsevó felé induló vonatra akart felszállni, kogy felesége elé utazzon. A vonat indulását az első és.a második sínpár között várta Katanics Vladimír határrentíőrségi aikapitány társaságában. Az alkapi­­tány közvetlen a vonat elindulása előtt szállt fel, míg Gaics határ­rendőrség! főnők csak az indulás után ugrott fel a már mozgásban levő vonatra, olyan szerencsétlenül, hogy a vonat kerekei elkapták egyik lábat. Katanics aikapitány a szeren­csétlen ember után hajolt és el akarta kapni, azonban addig már a vonat kerekei Gaics mindkét lábát leszel­­tik és Katanics kezében csak a sze­rencsétlen ember törzse és iábcsont­­;jai maradtak. A vona azonnal megállt és a ki­vonult mentők a szerencsétlenül járt vasúti rendőrségi főnököt a kőzkór­­jházba szállították, ahol dr. Jakovlje­­vies főorvos a térd alatt amputálta mindkét lábcsonkot. Gales Nikola állapota reménytelen. 1925, augusztus 8. a farakás tövében kuksolt és Juliskát nézte, aki kenyeret dagasztott A lány patkóaiakura görbedt a hailoneásban és felszaladt szoknyái alól kiviiiantak iz­mos. barna lábszárai. Olvan fényesek voltak, mint a politúrozott fa. — Az ágyunk lába ilyen, — gondolta Jani'és leste mereven, rendkívüli éri deklődéssel. -Háta mögött harsány röhei csattant fel. mint a gépfegyver. — Na nézd a lurkóját! — vágta hoz­zá a segéd tettetett felháborodással a papucsát és Jancsi sántikálva ódalgott be a sötét hálókamrába. Gyilkos sirás fojtogatta. Ó. bár föld­rengés ipnne most! Vízözön! Tűzeső! Világvégé! — és két kitárult karját hisztériásán végigszántotta a faion. A falon egv disznó raiz volt. Talán va­lamelyik segéd firkálta rá és Jani ret­tentően szégvelte ezt a kénes trágársá­got. Elfordította a fejét, de minduntalan oda ‘kellett néznie. Abbahagyta a sirást és kíkotorta zsebéből a ceruzáját Az ékalaku vonalat meghosszabbította; kis tornyokat rakott rá. kéményeket, házakat, egv bizonytalan kecskét és odaírta: tájkép. Aztán rnezeusztálta messziről, hogy ki !ehet-e venni belőle valamit A ra.iz. a félhomályos vilá­gítás mellett, tökéletes erdőrészietnek tűnt fel és Jancsi megbékélten vette elő a zsebkendőiét. Szépen kiteregette ma­ga eié. arccal ieborult a földre és még mámorosán az előbbi fájdalomtól, is­mét megpróbált sírni. Mint az alvó. aki elröppent álmát próbálja visszahívni. Minden keservét fölidézte, a halálra gondolt, verésre, a padláson rejtőző kísérteire, de hiába., lelke nem indult föl és nem eredtek meg a könnyel. Feifápászkodoít. fogta a hegedűiét és fönn. a virágos pincetető pázsitján. 1C- heveredeif. idegen, panaszos hangok szöktek ki a vonója alól. elomló köd­­kofooidok. a szöcskék, eine érek és szent­­iános-hogarak nóíá.ia lehet ilven és a tornác alatt uzsonnázó pék. aki várta, hogv mikor jön már ki: ebbő! a hang­zavarból valami csinos, fülbemászó dal­lam. mérgesen dobolt bicskájával az asztalon: — Ne nyikorogj már aanvit. Jani!

Next

/
Thumbnails
Contents