Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)
1925-08-07 / 209. szám
40. őldaí BACSMEGYEI NAPLÓ 1925 au A versenyautó halottja Regény. Irta: F. X. Kappus 3iró Mihály raiza ■17. folytatás Az eddig közölt részek tartalma: Horváth Elemér báróba beleszeretett Montecarlában Mirjam, egy szép bécsi lány. Horváth a ruletten elvesztette egész vagyonát és hirtelen elutazott jugoszláviai kastélyába. Rendulics Flóra, egy novisadi bank hivatalnoknöje megtudja, hogy a báró öngyilkosságra készül. Megkéri Florvátol, hogy ha már úgyis mindegy neki, vegye Bt előbb el feleségül. A báró teljesíti kívánságát. A nászéjszaka után Flóra bárónő Becsbe utazik, Horváth aki beleszeretett feleségébe, nem lesz öngyilkos, hanem Becsbe utazik. Mirjam telepatikus utón megtudja ezt és ráakad a vonaton. „Nem lakik itt semmiféle bárónő" A nő éppen most előrelőtt és egy féllel tárgyalt. Az egyik hivatalnok melléje lépett és egy nyitott levelet adott . át néki: ' — fiz sürgősebb, bárónő! Lepkowski .nem akart hinni a fülének. —. Bárónő? -- Mindenesetre különös, — gondolta, - de milyen szép egy „nő! . A forgóajtónál álló szolga üiegiele'ó borravaló után bővebb felvilágosítást adott: —- Tilos ugyan, de azért .az urak maguk között bárónőnek szólítják, kfnrváth bárónő :.. A lengyel fiiuyentett. A Kohlmarkton gyorsan bekapta ebédíjét és kettő előtt öt perccel inár lesben állott. Eltartott egy darab \ ideig, .amis Flóra megjelent. Világos cover- Isoaot-kabátot viselt, egyszerű barna kalapot hozzá. Két ur elkísérte a Schottentorig, ott'elbúcsúzott tőlük és a villamos megállóhoz sietett. Lepkowski fejében a legmerészebb sejtelmek fordultak meg. Abban a pillanatban, amikor a nő nevét meghallotta, mindjárt Horváth háróval hozta kapcsolatba és egyszerre maga előtt látta a báró karcsn alakját. Aztán eszébe .jutott mindaz, amit Mirjam Rupu Moronal beszélt, összekötötte az eiőbbeniekkel és mindenféle kombináció felötlött előtte. A következő percben már Flóra mellett termett és megemelte kalapját. — Kissé ugyan ízléstelen, bárónő, — mondta, — azonban meg fogja nekem bocsátani: Gyorsan bemutatkozott és azután igy folytatta: — Nem is akarok sokáig alkalmatlankodni. csak egy üdvözletei szeretnék átadni... egy üdvözletét -báró Horváth Elemértől. Maga sem tüdta, hogy miért éppen ez a kifogás jutott az eszébe. • Flóra, aki előbb ■ csak félig fordult hátra, most teljes félkört írt le a tengelye körül és bámuló szemekkel nézett I.cpkowskira. — Öoka; ' altunk együtt. — folytatta a lovag. -- utoljára a 'Riviérán, körülbelül hat hete, ha jól emlékszem, És már akkor bizta meg önt, ogy átadja ... Flóra gúnyosan mosolygott és tető) töl-talpfg végigmérte a lengyelt. Akkor is, később .is. Merészen közelebb lépett és megkérdezte: — Hiszen, méltözíatik ismerni báró Horváth Elemért? — Mél tóz tátik ismerni. — felelte Flóra gőgösen, -— a család oly nagy és az egész világban szétszóródtak a rokonok. Lepkowski észrevette, hogy a no szeretne többet tudni Horváthtal való ismeretségéről. Izgatottsága minden erőlködése ellenére is észrevehető volt. A lengyel azonban óvakodott többet mondani. — Mindenesetre köszönöm, uram, — fejezte be a beszélgetést Flóra. Hátat fordított a lengyelnek és könynyedéu felugrott a villamosra. Lovag Lepkowski csak egy másodpercig gondolkozott, aztán ő is a kocsi lépcsőjén termett. Vére. előbb lassan, aztán mind hevesebben és hevesebben kezdett lüktetni ererben. . . Minden föltevést és gyanúsítást, amely addig foglalkoztatta. szétfujt, mint a szél a bárányíellegeket. a nő különös szépsége. Akármilyen viszonyban van is Horváthtál, ha ö az a »fekete«, akit Mirjam transzállapotában emlegetett... mindez inár alig érdekelte. Pompás nő volt, valami nem mindennapi fajtának .díszpéldánya, az biztos és ennyi elegendő volt ahhoz, hogy a lengyel szenvedélyeit felkorbácsolja. Alig tudta a Ringen követni, úgy eltűnt a villamos kocsiból, hogy egy másikba szálljon át. Három megállót ment csak, de mielőtt leszállótt volna, pillantása találkozott a férfi tekintetével. Flóra aika reszketett. A lengyel fáradhatatlanul követte utcákon át; amint hol eltűnt egy egy sarkon. hol meg uira előbukkant, mindig egyformán gyors léptekkel. Végül eltűnt egy kapualjban. Lepkowski Kifújta magát. Azután belépett a házba, túlhajszolta a portást és néhány összehajtott bankjegy ellenében felvilágosítást kért tőle, hogy mióta lakik ott a bárónő, saját lakása van-e, vagy tán rokonoknál lakik, esetleg albérlő valakinél? Egész litániát adott clö. A portás eltette a pénzt, végighallgatta a kérdéseket, aztán íeiét rázva felelte: — Itt nem lakik semmiféle bárónő. Nagyot nevetett hozzá. — Talán tévedett a nagyságos ur, könnyen lehet, mert ez átiáróliáz. Kikisértc az udvarra a bosszús Lcpkovvskit és megmutatta neki: — Itt be és ott ki. Vagy fordítva! I Megesett ilyesmi máskor is! j. A lovag alaposan leforrázva távozott. ! Kalandja nem ment ki a fejéből. Másnap délben pont tizenkettőkor isj inét megjelent a British—Jugoszláv I Bank váltóiizletében. Már az ajtóban 1 kereste szemével azt a felejthetetlen alakot, ott a két üvegfal között. De a bárónő sehol sem volt látható. — Mj nem jött be, felelte a szóig; Lepkowski kérdésére. Flcischler győz A május eljött illatos orgonáival, ne vető asszonyaival, csillagos éjszakáival. Flóra már három hete lakott a Währinger Cottage egyik villájában. Fleiscli- Icr roppant titokzatosan tett meg minden előkészületet: ‘ újra bútorozta az egész első emeletet, cselédséget fogadott és garázst építtetett a kertben. Egyik napon megállt a kis sport-autó kettejükkel a villa előtt. Flcischler szó nélkül mutatott fel a lépcsőfeljáratra. Flóra érdeklődve ment feljebb és fel jobb. A terraszon meghökkent. Az ajtón fényes réztábla csillogott az ö nevével. Egy szobalány jelent meg. mosolyogva köszönt és egészen magától értetödőleg kérdezősködött a méltóságos asszony parancsai iránt. A szobákat egy ismert épitész rendezte be: nyugodt és előkelő volt mindegyik, tulzsu foltság nélkül. Komoly arccal lépett Flóra egyik szobából a másikba, megmegfogutt egy-egy bronzot, meg-megállt valamelyik metszet előtt és csak ennyit szólt halkan: — Szép! Nagyon . szép! Fleischler dobogó szívvel kisérte. A verandán, amelyet édesen illatozó hársfák vette1-' körül, hozzáfordult Flóra: — Köszönöm. — Félig meztelen karját odanyujtotta a férfinak. A nap pillanatig arcába sütött, lehunyta szemét. — Nem vételár, — dadogta Fleischler. • — Tudom. A bárónő kis örökségét már két hónappal ezelőtt átadta Fleischlernek gyümölcsöztetés végett. És a pénz nőttön-nött a bankban, félelmetesen szaporodott. Sohasem érdeklődött. soha nem kérdezősködött róla. Lehet, hogy abból vásárolta a huscölöp a villát. Lehet... Még ezen az éjszakán Flcischler szc retöje lett. * Aztán elhivta magához Kieemam.i Bertát Novisádról társalkodónőnek. A férfi szó nélkül beleegyezett ebbe. Sőt nagyszerű eszmének, pompás gon adatnak találta. Jó időbe telt, amig a himlöhelyes leány mindent megértett. A Horváthtal való história sehogysem akart a fejébe menni, Flórának újra meg újra cl kellett mesélnie az egészet; elejétől végig, amíg Berta újból és még jobban meggyőződött róla, hogv Flórában mennyi meggondoUság és fölényesség lakik. Behódolt és hűséget fogadott a sírig barátnőjének. Gyönyörű napok következtek. amilyeneket csak a bécsi május tud osztogatni: részegifö. kábult napok 3 Práterben. sziliek szimfóniája a versenytereken. zenefosziáuyok minden ablakból, kitűnő Waldmeister-bőlé az éijeii kerthelyiségekben. Erekhez sorakozolt a mellékesek körében eltöltött idő: táncdélutánok a gusztus Bristol Grill Roomjaban, zajos mulat Ságok a Trocaderoban és a Tabarinban. A falka nem maradt el most sem. Sőt Bromberger vezérigazgató ur és Pataki, a mesésen gazdag versenyistállótulajdonos megkettőzték igyekezetüket. A legkipróbáltabb módszerek is csütörtököt mondtak. Ha néha úgy is látszott, hogy Flóra felmelegszik kissé, a legközelebbi pillanatban már a felhők közt trónolt ismét. Napról-napra, estéröl-estére megismétlődött ez a játék. Néha-néha Umwallcr is előkerült. Leveleket is irt, bolondos, összevissza leveleket, mennyel és pokollal tele, ahogy éppen hangulata diktálta. A Harold Lloyd-pápaszem is lesben állott. Egész biztosan számított arra, hogy eljön még az ö órája is. I)c azért nem siettette a dolgot, csak mindig velük volt és a vezérigazgató orrán pirosló foltból olvasta ki, hogy hogyan is állanak az akciák. Pataki legutóbb két gyönyörű orosz trappcrrcl hozta izgalomba a kedélyeket. Kitűnő állatok, gyönyörű két félvér, szinte rátermettek a Krieati-i első dijra. A ráncosképü, kiélt magyar hallani sem akart azonban arról, hogy benevezze lovait valamelyik versenyre. Megengedhette magának, hogy a két nagyszerű paripát kocsijába fogja és pukkassza ismerőseit a Haupt-alléban. Flóra szívesen élvezte az ilyen kocsikázások szenzációját. Senki sem értett úgy az orosz trapperek hajtásához, mint Risch Guido. Mikor mar megszokták kissé, egész kezesek lettek és úgy mentek, hogy patkójuk szikrát szórt és a többi urkocsis kiejtette kezéből a gyeplőt a bámulattól. Különösen vasárnaponként... fél Becs sorfalat állt a Práterban és kibámulta két szemét, mikor a fogat a Lustliaus felé vágtatott. A kocsi-bravúrok Flórának szóltak és ö tudta is ezt. De Risch Guido egy pillantással sem árulta el magát. A szaltnahajii fiatalember volt az egyetlen, aki hónapokon kérésitől szinte gunyorosan viselkedett Flórával szemben. Még hosszú papirszopókás szivarját sem vette ki szájából, amikor, rendszerűit igen rövid mondatokban, beszélgetett a nővel . Kleemann Berta sértőnek tartotta magaviseletét. De Flóra nevetett. — Hagyd, — mondta barátnőiének, #az ilyen muszkliember nem ismer mást, mint autóversenyt, vivást és evezösrekordot... az ilyen ember igazán nem számit. Ezek csak maguknak élnek ... Risch lassan odaforditotta fejét. — Rólam van szó? — Flóra habozás nélkül felelte: — Hát kiről? Bizonyára nem a vezérigazgató ur sportteljesítményeiről beszélünk. A férfiak nevettek. Kint voltak a szabadban, a Konstantinnhügeleu. A Práter hangulatának megfelelően igyekeztek viselkedni. Anekdoták, elmésségek hangzottak el, a bólé újra meg újra körbejárt. Virágos lányok közeledtek. Bromberger három nagy kosár virágot vett és Flóra széke körül telelűiitctte a földet ibolyával, jácinttal, gyöngyvirággal és rózsával, szinte clbástyázta illatos virágokkal. Flcischler csendesen és engedékenyen mosolygott. Amióta a nőt korlátlanul a magáénak nevezhette, azóta gondtalanul élt és teljes lelki nyugalommal törhette fejét a nagy üzleteken, amelyeket a Balkánon bonyolított le. Néhány szót hangosan mormogott. A vezérigazgató ur mindjárt belekapaszkodott és érdeklődött a tényállás iránt. Rövid üzleti beszélgetés fejlődött. Pataki elment ui virágárus leányokat keresni. Nem akarta hagyni, hogy lcfözzék. mindenáron • túl szerette volna „, licitálni Brombergert. (Folyt, hov.)
