Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)
1925-08-06 / 208. szám
1025. aagusztus 6. BACSMEGYEI NAPLÓ 5: oldal. Elárverezik a szerdai adóhivatalt ? Kitűzették az árverést az állam* kincstár hitelezői Sentáról jelentik: Emlékezetes az a párját ritlíitó affér, amely a sentai állami adóhivatal ellen eszközölt bírói végrehajtásból támadt a pénzügyi hatóságok és a sentai járásbíróság között. Dr. Ludaics Milos sentai ügyvéd ugyanis — mint ismeretes — lefoglaltatta az államkincstárral szemben pervesztett követelések biztosítására az állami adóhivatal Wertheim-kasszáját, amelyet a bírósági végrehajtó lepecsételt. Az adóhivatal főnöke azonban a pénzügyminisztériumból kapóit utasításhoz képest a bírói pecsétet eltávolította a kasszáról és ugyancsak felsőbb helyről érkezett instrukció alapján felfegyverzett pénzügyőrökkel vétette körül az adóhivatalt, hogy az esetleges árverést megakadályozza. Az árverés megtartásától a felperesek ügyvédje annak idején a kényes helyzetre való tekintettel elállott és az államkincstár tartozásának kiegyenlítésére kétheti halasztást adott. Egy Sentán járt pénzügyi főtisztviselő, akit az affér elsimítására küldtek ki, meg is igérle, hogy az államkincstár tartozását két héten belül rendezni fogják. A két hét már elmúlt, azonban az államkincstár tartozását még mindig nem egyenlítette ki és ezért dr. Ludaics Milos ügyvéd szerdára újból kérte a járásbíróságnál az árverés kitűzését a sentai állami adóhivatal eilen. Ha a bíróság az árverést kitűzi, akkor azt foganatosítani is fogják, hacsak időközben az államkincstár nem fizet, vagy pedig ismét fel nem vonulnak a fegyveres pénzügyőrök a birósági végrehajtó funkciójának meghiúsítására. Leártíjkereskedö bandát fogott el a zagrebi rendőrség Néhány száz áldozata van a kézrekernlt bandának Zagrebbő! jelentik: Az erköicsrendészeti osztály főnöke néhány héttel ezelőtt bizalmas utón értesülést szerzett arról, hogy Zagrebben nagyszabású leánykereskedc-banda működik, amelynek tagjai Horvátországban és a Vajdaságban hajtották föl áldozataikat. A tapasztalatlen fiatal leányokat, akik a leánykereskedők hálójába kerültek, az éjjeli mulatóhelyeknek adták el, fejenkint harminctól ezer dinárig terjedő jutalék ellenében. A nyomozást a zagrebi rendőrség kiterjesztette Bjelovárra, Novisadra, Suboticára, Sziszákra, Petrinjára, Zemunra, Osijekre, Sarajevóra és Mostarra, ahol a leánykereskedők áldozataikat elhelyezték. Amikor azután minden bizonyíték már a rendőrség kezében volt, lecsaptak a leánykereskedő-szövetkezet tagjaira és őrizetbevették őket. A leánykereskedő-konzorcium öt zagrebi nőből állott, Vencel Agnes hatvan esztendős, Buharics Antónia ötvenkilenc éves, Sladovics Cecilia harminc éves, Ponikvár Angéla huszonegy éves és Sulics Anna huszonhat éves asszonyokból. A két utóbbi szemelte ki a leányokat és beszélte rá őket az erkölcstelen életre, mig idősebb társnőik foglalkoztak a leányok eladásával és szállításával. A keritőnők vallomása alapján letartóztatták Polics Lavoszláv bljelovári, Lenkuc Julia sziszaki, Jovanovics Mária, Jovanovics Cyóka, Rusz Márkó és Hovan Dezső zemur.i, Almási Jován sombori és Dvornyák Lajos novisadi éjjeli mulatóhely-tulajdonosokat, akik összeköttetésben állottak a zagrebi leánykereskedőkkel. A mulatóhely-tulajdonosokat később óvadék ellenében szabadonbocsájtották, de egyben rendőri felügyelet alá helyezték. Letartóztatták azonkívül Fekete Zvonimir volt suboticai pincért is, akiről bebizonvult, hogy foglalkozott a leánykereskedők karmai közé került leányok közvetítésével. A rendőrség idáig huszonhét leányt szabadított ki azokról a helyekről, ahová őket eladták, azonban hivata!osan néhány százra becsülik a zagrebi leánykereskedö-társaság áldozatainak számát. A megkerült nők közül heten tizenöt éven aluliak, a többi tizenhat-tizenkilenc éves. Húsz esztendőnél egy sem idősebb közülük. Legnagyobb részük varróleány, nevelőnő, irodista-kisasszony, vagy háztartási alkalmazott volt, mielőtt a leánykereskedők hálójába került. Az erkölcs-A Gstalter Antal suboticai kereskedelmi utazó és négy társa elleni kémkedési bünpör tárgyalását szerdán folytatták a suboticai törvényszéken, rendkívül nagy érdeklődés mellett. A földszinti nagy főtárgyalási terem, ahol a kémkedési bünpört tárgyalták, zsúfolva volt hallgatósággal. Kilenc órakor kisérték be fegyveres fogházőrök a vádlottakat, akik a közönség sürü sorfala között, látható izgalommal mentek a vádlottak padjához. Negyed tízkor vonult a terembe a bíróság, Pavlovics István törvényszéki elnök vezetésével. Pavlovics István elnök 9 órakor megnyitja a folytatólagos főtárgyalást és Januskó István másodrendű vádlottat szólítja a bíróság elé. Az elnök kérdést intéz Januskóhoz, hogy a különböző vallomásaiban mutatkozó eltérések onnan származnak-e, hogy az államrendőrségen bántalmazták. Vádlott: Igen! Többször bántalmaztak. Az elnök: Ki bántotta? Vádlott: Az államrendőrség főnöke. Az elnök: És a vizsgálóbírónál is bántották? Vádlott: Nem. Az elnök ezután felmutat egy levelet és megkérdezi Gstalter Antal elsőrendű vádlottól, hogy ő. irta-e a levelet? Gstalter: Igen, én Írtam. Az elnök: Kinek irta? Vádlott: Sógoromnak, Januskónak. Az elnök felolvassa a levelet, amelyben Gstalter figyelmezteti Januskót, hogy a 10.000 dinárról ne tegyen említést a vallomása során és igyekezzék az ügyet úgy beállítani, hogy itt nem kémkedésről vaii szó, hanem egy csempészési ügy elszámolásáról. Utasításokat ad Gstalter Januskónak, hogy az egész eljárás során hogyan viselkedjék és maradjon meg amellett, hogy szó sincsen kémkedésről. Az elnök a levél felolvasása után megkérdi a vádlottól, mif akart ezzel a levéllel elérni. Gstalter: Egy reggel találkoztunk a lépcsőn és Januskó kérdezte tőlem, hogyan történt az eset. Ezért írtam neki. Az eblök: Emlékszik,! hogy Januskó valami pénzt kért? Gstalter: Homályosan emlékszem, hogy 10.000 dinárról volt szó. Azt Írtam, hogy úgy mondja, hogy én tőlem hallotta és nem Keller Etuskától. Az elnök: Miért tartotta ezt fontosnak? Gstalter: Mert nem tudtam, mi van közöttük. Az elnök: Kapott Januskó 10.000 dinárt? Gstalter: Nem, csak hallottam, hogy 10.000 dinárról volt s?ó. Nem tudtam, hegy Januskó és Keller £tel között mi van és azt hittem, hogy jobb lesz, ha azt mondja, hogy tőlem hallotta. Ezzel a vádlottak kihallgatása véget ért és a bíróság áttért a tanúkihallgatásokra. Két tanú Első tanúként Dimitrievics Csedoinir állami titkos rendőrségi főnököt hallgatta ki a bíróság. A tanú elmondja, hegy bizalmasan értesítették őt erről a kémkedésről. .Amikor az egész affér i rendészeti osztályon valamennyiekkel jegyzőkönyvet vettek fel. Több leány kijelentette, hogy az éjjeli mulatóhelyek ellenőrzésével megbízott hatósági közegek előtt panaszt tett azok ellen, akik oda juttatták őket, azonban segítség he'lyett csak gorombaságokat kaptak. A vizsgálatot a letartóztatottak ellen befejezték és az iratokat áttették a ügyészségre. Alkalmasint még ebben a hónapban, megtartják a főtárgyalást. A leánykereskedők áldozatainak felkutatására tovább folytatják a nyomo ást, ! nyomára jöttek, figyeltette az államrendőrség egyik detektivjével Krnyajski Lázárt, aki egy korcsmában tartózkodott és kijelentette, hogy várja a pesti vonatot. Ez este kilenc óra tájban történt. A detektív követte Krnyajskit, aki Keller Etelt várta az állomáson. A találkozás után előállították Őket és a rendőrségen a vádlottak egymás terhére mindent bevallottak. Az elnök: Megfelel-e a valóságnak, hogy a vádlottakat bántalmazták a rendőrségen? Tanú: Nem. Egyiket sem bántotta senki. Az elnök: Mondja, Gstalter. bántották magukat a rendőrségen? Gstalter: Igenis bántottak bennünket, sőt azt mondták, hogy nyolc napon belül meg kell halnom. Januskó is azt állítja, hogy bántalmazták a rendőrségi kihallgatás során. A három többi vádlott: Keller Etus, Krnyajski Lázár és Szloboda Ida az elnök kérdésére kijelentik, hogy őket az államrendőrségen senki sem bántotta. Ezután Diamant Ernő dr. szavazóbiró és Vasziljevics Ljuba dr. államügyész intéztek kérdéseket a tanúhoz. A bünpör második és egyszersmind utolsó tanúja, Szlobodáné Bálint Júlia volt, aki az ötödrendü vádlott Szloboda Ida édesanyja. Az elnök figyelmezteti a tanút, hogy miután leánya ül a vádlottak padján, a törvény értelmében a vallomástételt megtagadhatja. Tanú: Akarok vallani. Az elnök: Akkor az igazat kell mondania. Adja elő, mit tud az esetről. Tanú: A kémkedésről nem tudok semmit. Azt tudom, hogy leányomnak Keller Etellel úgy volt dolga, hogy Etel vásárolt annál a cégnél, ahol a leányom alkalmazásban állott, adós maradt és Ida leányom felszólította, hogy fizessen. Az elnök: Krnyajski Lázár bejáratos volt magukhoz? Tanú: Járt hozzánk, mint szomszéd. Az elnök: Udvarolt a leányának? Tanú: Nem tudom, hogy mi volt közöttük, nem mondták meg nekem. Az elnök: Tudja azt, hogy leánya Krnyajski Lacikát szemelte ki arra, hogy üzeneteket vigyen? Tana: Semmit sem tudok erről. Ezzel véget ért a bizonyitó eljárás és a perbeszédekre került a sor. A perbeszédek Dr. Vasziljevics Ljuba államügyész feszült érdeklődés közben tartja meg vádbes?édét. Kifejti, hogy az első és másodrendű vádlott bűnössége bizonyítva van. Keller Etel harmadrendű vádlott saját beismerése szerint is a magyar kémiroda szolgálatában állott és mint ilyen a többiek leveleit kézbesítette a magyar kémiroda tisztjeinek. Krnyajski Lázár negyedrendű vádlott azért ül a vádlottak padján, mert hajlandónak nyilatkozott kém szolgálatot teljesíteni Magyarország javára és ebben csak elfogatása akadályozta meg. Szloboda Ida abban bűnös, hogy Krnyajski tervéről tudott és- azt uem jelentette be a hatóságoknak. Súlyosbító körülmény, hogy Gstalter Antal a fogházban levelet irt sógorának Januskó Istvánnak, amelyben kioktatja, hogy milyen vallomást tegyen és figyelmezteti, hogy a kapott pénz-, összegről ne tegyen említést, hanem mondja azt, hogy csempészésről volt szó. Ez a levél bizonyítja vádlott bűnösségét. Kéri mind az öt vádlott bűnösségének kimondását az államvédelmi törvény alapján. Ezután következtek a vedőbeszédek. Miladinovics Szlobodáu dr.. Gstalter Antal védője rámutat arra, hogy a íőtárgyalás adatai nem bizonyították K; védence bűnösségét. Gstalter egy közönséges aupiparancsot küldött át Egger, századosnak, ezt pedig semmiesetre sem lehet fontos katonai okmányoknak tekinteni. Védence felmentését kéri. Kellert Benő dr.. Januskó védője védencének teljes ártatlanságát bizonyítja. Az bizonyos, hogy védence több ízben dohányt csempészett, de az ellene emelt vádak alaptalanok. Székely Zoltán dr., Keller Etel védője I hangsúlyozza, hogy a vádlottak ellen ; felhozott vádaknak nincs megfelelő alap- 1 juk. Védence felmentését kéri. Veréb Gyula dr. és Bélics Radivoj dr. Krnyajski Lázár és Szloboda Ida védői szintén felmentő Ítéletet kérnek. A perbeszédek elhangzása után az elnök felszólította a vádlottakat, hogy ha van valami mondani valójuk, terjesszék elő. Gstalter Antal a biróság elé lép és a következőket mondja: —. Mikor átmentem a határon, azt nem azért tettem, hogy Egger századossal beszéljek, hanem kényszerből, hogy szüléimét felkeressem és tőlük anyagi segítséget kérjek, mert npm volt pénzein arra sem, hogy' lakbéremet kifizessem. Kérem megkérdezni a szarajevói térparancsnokságtól, hogy vittem-e el én onnan iratokat. Egy katonai iroda nem olyan, mint egy füszerkereskedés, ahol a leveleket eldobálják, hanem ott minden egyes beérkező írást iktatnak, .számmal látják el és szigorúan őrzik. A bíróság nem hallgatta ki azt a bérest, akit én, amikor éjjel átszöktem a határon, elküldtem, hogy hozza ei a hátrahagyott ruhámat és a kis fiamat. Engem odaát a magyarok szerb kémnek tartottak és egy hold föld volt kitűzve a fejemre. Januskó lép ezután a biróság elé és azt adja elő, hogy abban a levélben, amit ő küldött, nem volt semmi katonai természetű dolog, hanem egy követelését akarta behajtani. A többi három vádlottnak nem volt semmi észrevétele. Az elnök ezután berekesztette a főtárgyalást azzal a kijelentéssel, hogy a bíróság az Ítéletet délután félhat órakor fogja kihirdetni. Az ítélet Délután 6 órakor hirdette ki a biróság az Ítéletet. A teremben ember-errjber hátán állott, egy talpalatnyi hely nem maradt üresen, a folyosón is sürü tömegben állottak az emberek egészen az uccai főbejáratig. Pár perccel hat óra előtt vezették be a vádlottakat a terembe. Pont hat órakor vonult be a bíróság és Pavlovics István elnök nyomban megkezdte az ítélet kihirdetését. A biróság mind az öt vádlottat bűnösnek mondotta ki az ellenük emelt vádban és az államvédelmi törvény idevágó szakaszai alapján elitélte: Gstalter Antalt hat évi fegyház, Januskó Istvánt hat évi fegyház, Keller Etát négy évi fegyház, Krnyajski Lázárt két évi fegyházbüntetésre és Szloboda Idát egy évi fogházra. Az ítélet indokolásában kimondta a bíróság, hogy a vádlottak közül az első-és másodrendű vádlottak beismerésük és Keller Eta vallomása szerint is katonai iratokat juttattak külföldi személyekhez, akiknek működéséről tudniok kellett, hogy az az S. H. S. királyság integritása és biztonsága ellen irányul. A biróság nem fogadta el a vádlottak védekezését, hogy ezek az iratok nem voltak fontosak, mert Keller Eta utján azt üzente Egger százados, hogy ezekért az Fegyházbüntetésre ítélte a bíróság a kémkedési per vádlottjait # Gstalter Antalt és Januskó Istvánt hat-hat évi fegyházra ítélték — Valamennyi vádlott feíebbezett az eiitéitetés miatt
