Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)

1925-08-05 / 207. szám

TO. oldal

BÄCSMEGYET NAPLÓ

1925 augusztus 5.

Regény. Irta: F. X. Kappus

Bird Mihály rajza

15. folvlatás

„Flóra nyakékével játszott“

~ így volt?

— ismeri őt', ismeri Flóricát? — kérdezte a báró ő mesélte el magának, mindjárt az első órában már? hs ő kiildtfc mását ide? Ne tagadja, ö küldte, 'uu-eVAyhjny vonásai kisimultak. Gyönge mosoly játszott szája köt üt:

Szóval igaz?t.S5sóval ez a.veres valóság! Látók ’álakon,, országokon, tengereken 'köre.s«iiH !

—., Mirjam. masa "fantáziái1.

A lány nagyon csendesen’ teleltp:

—.Jsetn iiyjituziálok. Még azt is .tudom, hogy maga öngyilkos akart lenni! Azt is lcrajzolbairyám ...

A kalauz’jött és a. jegyeket kérte.

— Csalt’» határig, ugy-e?

Mir iám bólintott.

— Milyen messze van. innen?

— Még busz nerc. ‘

Ez a néhány szó egészen átjárta. Elorehaiprlt' melyen és: Horváthnak egészen; az arcába, beszélt:

... Tévedsz!. Nagyon tévedsz! . Én színiatolJüm :: m’áriad, .engejn senki sem küld, és. .most itt. vagyok, mert itt; kell lennem. tiyrs. nem tehetek misként. Megértád ' ntJnn? Vagy. elfelejtettél,’amit azon az' utolsó estéit mondtam, hogy nélküled-nem élhetek, hogy;.;. * , !•.

Hogy?.- Hogy.”olyaii erő van beimem. olyan hatalom, airneiy még a holdról is lehoz, a holdról i> . . .

Kék szemei merevenen szegeződtek Morváthra.

— Miriam! Maga megőrült! — szólalt meg Horváth és végignézett önmagán. — Mit akar tőlem? Nézzen csak meg, .nézzen csak meg alaposabban, nézze csak ezt meg azt...

Arcába kapott, majd megkocogtatta uijával a kocsi tapadjál:

Oh ez is igen ... ez is*. 1 .

Horváth összeráncolt homlokkal, kérddig közölt részek tartalma: Horváth Elemér báróba beleszeretett Montecarlóban Mirjam, egq szép bécsi lány. Horváth a ruletten elvesztette egész va^ gyónót és hirtelen clatazott jugoszláviai kastélyába. Rendulics Flóra, egy novisadi bank hivatalhoknöje megtudja, hogy a báró öngyilkosságra készül. Megkéri Horvátot, hogy ha már úgyis mindegy neki, vegye őt előbb el feleségül. A báró teljesíti kívánságát. A nászéjszaka után klóra bárónő Becsbe utazik, Horváth aki beleszeretett feleségébe, nem lesz öngyilkos, hanem Becsbe utazik. Miriam telepatikus után megtudja ezt és ráakad a vonaton.

döeit tekintett a lányra.

— Igen, ~ telelte .Mirjam, ez is, az ő müve! Ezt-is neki köszönheti, hogy igy tönkrement, hiszen olyan elhagyatottnak, látszik,'biztosan pénze sincs . . .

Mirjam szenvedélyes .’szavakkal irta le a nőt, akit .egyedül mindenért okolt.

— Pók az a nő, vámpír!

Horváth elfordította fejét. Félt, hogy kz. utasok odafigyelnek és megértik : az összefüggést. Azonban senki sem törődött velük. A férfiak újságokba dugták aV. orrukat, az asszonyok pedig lehunyt szemmel üldögéltek, némelyik bóbiskolt. A vonat tovább zakatolt.

— Egészen máskép van ez, mint ahogy maga gondolja.

— Természetesen védelmébe veszi... Még akkor is védelmezni fogja, ha már ett lesz; lent .Ti. mélyen . . .

M írj átn; kezével. a padló felé mutatott.

— Egész másról van szó, Mirjam.

Horváth - nem tudta, hogy hol kezdje.

— Nézze, a dolog ttgy áll, hogy mindennek én vagyok az oka egyedül. Én vesztettem el mindenemet a játékban, a könnyelműségem az oka ... tudom is is én . . . Már. azon a/C estén ott Mon, tecurlöbün, amikor 'együtt ültünk, már akkor teljesen kész voltam. Ezért keléit olyan- gyorsan, ahogy csak lehetett, hazautaznom. •

A lány kételkedve mosolygott.

— Én ezt lelbigyjem? ' •

— El kell hinnie.

— S ez, ez a Flórica? :

— Nincs semmi köze az egészhez! Legfeljebb csak annyi, ha mindenáron tudni akarja, hogy megmenteette az életemet. Ha ajkkor, véletlenül, anélkül, hogy valaha ismert volna, nem botlik be hozzám, most nem ülnék itt magával

szemközt. Ez az igazság!

> ../

Mirjam nem felelt semmit.

A báró is hallgatott, mialatt a vonat tovább dübörgőit, maga mögött hagyva

erdőkest-mezokat

Mirjam égysizerre csak megszólalt:

— Mondok neked valamit. Kitűnő médium vagyok.

Szavai titokzatosan hangzottak.

— Ma már — folytatta — ennek meg van a praktikus értéke. Ma már bankok, nagyvállalatok, detektívirodák, távolbalátó médiumoktól kérnek tanácsot, amikor valami nagy elhatározás előtt állanak. Sokat olvastam már erről, meg •hallottam is. Amit más megcsinál, azt én is tudom. Az illető kezének néhány vonása elég és én már mindennel tisztában vagyok róla. Sőt még a Jövőt is láthatja az ember, talán még a síron -túlról is tudomást szerezhet.

Arckifeiczésc hirtelen megváltozott:

— Minden pénzt hoz! Vagyont lehet vele szerezni, eleget, sőt sokat, mindkettőnk számára...

Horváth értelmetlenül csóválta a fejét.

A fülkében sötét lett. A mennyezeten égő kis lámpa szegényesen pislogott.

A férfi kinézett a homályos ablakon. Odakünn piros és zöld jelzőlámpák imbolyogtak a sötétben. Szemaforok tárták ki karjaikat. A vonat sebessége meglassudott.

. — A határ, — mondta valaki.

Mirjam felugrott.;

t- Tiz órakor megint Wienben vagyok.

Hangja nyugodt volt, csak akkor Csapott ki a forróság belőle, amikor hozzátette:

— S te, te nem menekülhetsz előlem! Nem szabadulsz tőlem! Nem eresztelek el, akárhová mész is. Nézd, itt vau a címem.

Horváthnak beledugta a zsebébe a kis cédulát, amelyet még a kávéházban irt meg.

A vonat megállóit.

— Hát, Mirjam...

Szava elakadt.

— Ez nem búcsú, — mosolygott a leány.

De kezei kétségbeesetten szorították meg a férfi kezét.

Fleischfer meg akarja venni Flórát

— Már megint ez a népség!

Fleischfer Brúnó hiába igyekezett arrogánsnak látszani, sehogy sem ment. Nem illett széles arcához.

— Mit akar'ezektől? . Teljesen kifogástalan emberek.

Flóra könnyít fejbiccentéssel viszonozta a társaság üdvözlését. Nem nyújtott kezet egyiknek serit.

— Ui attrakciók? — kérdezte Bromberger és szemügyre vette a terein közepén táncoló párt. Nagy, katnpós orra szélén, mint mindig, élénk veres folt díszelgett.

Risch Guido leintette:

— Shimmy, dzsáva, meg ‘ akrobatamutatványok.

Tekintete súrolta Flórát, aki Fleischierhez beszélt, azonban szavait a szalmaha.iu fiatalembernek szánta:

~r Sejtelmem sincs róla, hogy mit táncol ez a kettő. De nekem tetszik ez a mozgás, örülök a vonalaknak, minél merészebb, annál -jobb!

A fiatal táncos csinos partnernőjét tnagasraemelt karokkal éppen a levegőben forgatta meg, anélkül, hogy mosolygásuk csak egy pillanatra is megszűnt volna.

Minden asztal mellől taps hangzott fel.

Közben Pataki a ‘ pincérrel tárgyalt. Megint különös kívánsága volt. minden éjjel más és más és mindig fokozottabb. Egészen kétségbeesett, hogy nem értették meg kellőképpen, amit akart. Arca ■mind petyhüdtebb4 és petyhiidtebb lett.A szaruszemüveges fihudrámadiva nevetve mondta:

*7— Most maid negyedszer keresünk uj lokált.

Nem vette le szemét Flóráról.

— Ha szabad tudnom, bárónő — kérdezte —, mit csinál a művészet? Természetesen képezteti hangját, bár ugyan a kabaréban nem sok hang kell. Egyébként, az ön helyében...

— Fejezze csak be!- — Közhelyek, nem aktuálisak ...

Fleiscliler' óvatosan fordult félre:

— Unalmasak ezek az emberek, —suttogta szája elé tett kézzel.

Nyugtalanul forgatta fejét jobbra-balra.

Flóra ügyet sem vetett rá.

■ — Szerb népdalokat akarok énekelni. Szép, ősrégi népdalokat. Talán néhány balladát is, olyanokat, aminőket nálunk odahaza énekelnek... komolyak és sulyosak, olyanok, mint távoli fegyvercsörgés, azt hiszem, nagyon hatásosak lennének.

A férfiak élénken helyeseltek neki. Csak Risch Guido szájszéle rándult meg:

— Pont népdalokat? Pont fegyvercsörgés?

Lecsípte szivarja hegyét.

— Valami vidámat tanuljon be, bárónő, inkább egypár angol kupiét vagy...

A beszélgetés egy ideig ekörül a téma körül forgott. Pataki saját véleményét csak - helyeslő fcjbóliutásokkal adta tudtul, míg Bromberger a szalmaszálát harapdálta. Az a sok iparvállalat, amely bankjának érdekeltségéhez tartozott, még éjfélkor, még itt is gondot okozott neki.

Flóra előtt már három magas, karcsú pohár állott... a pincér fáradhatatlan volt a kiszolgálásban. Ö azonban éppen, hogy csak kóstolgatta az italt. A jégkristályok. amelyek az üveg falához tapadtak, már azok is hűsítették.

Félóra múlva Bromberger feleszmélt. Böbcszédüen kapott minden témához, kétségbeesetten erőlködve, hogy hatást keltsen.

Flóra csak félfülle! hallgatott rá. Az első szünetben ránézett Fleischlerrc és igy szólt:

— Azt hiszem ...

Fleischler felpattant:

Az autó vár bennünket.

Az urak felálltak és meghajoltak, a beszélgetés minden asztalnál megszűnt egy pillanatra, még a zongorista is a leghalkabb pianissimo játszott.

A ruhatárban árnyék suhant el Flóta mellett. Umwailer volt.

Mindig ez. a falka! — csikorogta dühösen, feldúlt arccal.

A nő úgy tett, mintha nem is ismerne.

Fleischler elegáns autójában, amely úgy siklott tova, mintha pehelyen járna, Flóra egyedül ment haza.

Már hetek óta élt igy.

Délelőtt a bankban volt. délután teán vagy4 intim táncmulatságokon jelent meg, esetleg a lóversenyen, este színházba járt, éjjel egészen hajnalig sokszor a Tabarinban, a Moulin Rouge-ha.u mulatott. Ez volt uj életmódja, anélkül, hogy csak egy kicsit is elfáradt volna bele. Mindig egész sereg férfit vonzott magához és mind perzselöbbek lettek a pillantások, mind melegebbek a szavak és a mozdulatok, akár fiatal, akár öreg, akár gazdag, akár szegény volt az illető, akit karcsú szépsége bűvkörébe vont. Ö azonban nem törődött a hódolókkal, de azért mégis csak velük érezte jól magát. Úgy látszott, hogy udvariéinak körtánca és uj, meg uj bókkellett ahhoz, hogy teste-lelke felpezsdüljön.

A legkitartóbb és legmakacsabb uavarló Fleischler Brúnó volt. Már lemondott arról,. hogy magát külötnbnek, felsöbbrendü embernek tüntesse fel; olyannak mutatkozott, amilyen valójában volt: egyszerű érzésű és képzettségű üzletembernek, aki vadul nekilendült és szárnyakat kapott, ha anyagi érdekekről volt szó, azonban alázatos volt, mint a kutya és félszeg, ha szerelméről bajéit

(Folyt, köv.)

Ne rontsa arcát szappannal, hanem használja „VISAGINE ADELINA PATTI“ arctejét, hogy arcbőre mindig friss és üde legyen. Üvegje 30 dinár LABORATOIRE „ADELINE PATTI“ PARIS. Főképviselet Jugosláviára ZAGREB, G A JE VA ÜLICA 8,