Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)
1925-08-05 / 207. szám
2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. augusztus 5. a szab'adsiígot és ezért ő nemcsak mint képviselő, hohem mini újságíró is tiltakozik elfogadása ellen. „A legfőbb közérdek az igazság elhallgatása“ Tádics Giisa dr. a íüggetlen demokraták deklarációját olvassa fel. A sajtót, amelyet az egész világoa mint közjót kezelnek, a kormány a közre veszélyes ellenségként fogja fel. A javaslat szerint a legfőbb közérdek nem az igazság, hanem annak elhallgatása. Olyan sajtószabadságot biztosit ez a jevaslat, mint amilyenről Beaumarchais beszél. Beaumarchais megállapította annak idején, hogy az, aki cikkében nem nyilatkozik politikáról, vallásról, erkölcsről, befolyásos emberekről, sem semmiről aminek jelentősége van, az két-harom cenzor felügyelete alatt bármit kinyomathat. A javaslat pártérdeket szolgái és a. független demokraták tiltakoznak megszavazása ellen. Csak próbaidőre léptetik életbe az aj sajtótörvényt Srskies miniszter reflektál az ellenzéki nyilatkozatokra. Kijelenti, hogy szükség volt a különböző országrészekben érvényes sajtótörvénynek egységesítése:e. Az uj sajtótörvény — mondja a miniszter — modern és liberális, amennyire ez a mai időkben lehetséges. A miniszter szerint nem igaz az az állítás, mintha az uj sajtótörvény kizárná az objektiv kritikát. A javaslat minden rendelkezése Összhangban van az alkotmánnyal. A sajtójogi felelősség ezentúl kisebb lesz, mint eddig volt. Ha azonban az uj törvény nem válna be a gyakorlatban, akkor a kormány kész azt a legrövidebb időn belül megváltoztatni. Szavazás ellenzék nélkül Ezután szavazásra kerül a sor. Az ellenzék kivonul a teremből és csak a kormánypártok maradnak bent. A radikális képviselők közül azok, akik újságírók, szintén elhagyják az üléstermei, kivéve Mastes Kosztat, aki bent marad és megszavazza a törvényt. A szavazás során 160 szavazattal egy ellenében, amit Kobasica radikális képviselő adott ie, a parlament elfogadja a javaslatot. A harmadszori olvasásnál a szavazás eredménye ugyanez volt. Az élne' ~ szavazás után berekeszti a t és bejelenti, hogy a legköp Vest írásban fogja összeillj iics tiltakozik ez ellen \ .dítvdnyozza, bogy a császári, pátensekről benyújtott javaslatának letárgyalására au gusztus 7-én hívja össze a Házat, az indítványt azonban elvetik. Sz^negyveiiötezer dinár hiány a noviszadi selye ©tenyésztési kirendeltségnél Felffiirgesiteiték és az ügyészségiéi feljelentették a pénztárnokot „Harcos művészet“ a Szent Márk-iéren Velencei kontrasztok Velence, július végén. .Velence a lcgszeszélycsebb öröm leány: pillanatról-pillanatra megszerethető és meggyiilölbető, rajongásba ejt és visszariaszt. * Este az idegen belekerül a félhomályos uccák kifogyhatatlan kanyargásába, piros lámpák, kék lámpák, zöld lám pák függnek végervégig az apró sörlo.kálók, birráriák, írattériák ajtajai fölött. A járdán az asztalkákat elszántan ülik meg minden tivásba, zümmögésbe merült .•társaságok és minden hid után, minden zegzugos fordulónál ugyanaz a kép, végtelenül, egyformán. Valami nappali elevenség, otthonosság van a kitartásukban ahogy meglátjuk rajtuk, hogy nem gondolnak az alvásra, a söröspul te szorgalmas udvarlói, az asztalok vendégei, az útközep'n kurjongató bárkáslegények, nők, kopottak, éberek, beszédesek. Órákhcsszr.t lehet így botorkálni, egész Velence egy éjszakai mulató nagy szalonja. A házak emeletei sötéten és némán hunynak szemet mind e szine^ ledérség fölött. Talán nincs is otthon senki éjszaka a velencei házakban. Vagy talán nem is laknak ezekben, csak keresett kulisszái ezek az ódon házfalak az éjjelnek. A szállodában lábujjhegyen járkál a személyzet. A fülledt éjfélutánban Velence, öreg keritőnő, ki jól végezte dolgát, elégedett kacsintással virraszt a nászutospárok felelt ét \z-e azután az iga2í Velence, dél felé, n Szent Márk-tér forró kőkockáin, az a kétségbeejtő, fülledt émelygés? A Dogepalota meg a Szemt-Márk-íemplom ros-Novhadról jelentik: Néhány hét óta nagy titokzatossággal pénztári rovancsolás folyik a selyemtenyésztés központi igazgatóságának novisaclí kirendeltségénél, amelynek éién Sitnonovics Rada áll. Simonovics többizben kísérletet tett, hogy a pénztárt megvizsgálta, de Drinakovics Stevan pérulárnok különféle ürügyek alatt kitért a pénztári rovancsolás elől. Amikor azután Vojnovics Milán pénzügyminiszteri inspektor a novisadi kirendeltség ügykezelését és pénztárát jött megvizsgálni, Drinakovics Stevan pénztárnok azzal állt elő, hogy a pénztárkulcsok elvesztek és így a pénztárt nem nyithatja ki. Vojnovics Milán inspektor erre lepecsételte a pénztárt és határidőt adott a pénztárnoknak, hogy a hiányzó pénztárkulcsokat teremtse elő. A lepecsétclés megtörténte után Vojnovics inspektor a starakauizsai selvemlenyésztési felügyelőség felülvizsgálására elutazott és áz állami főszámvévőssék részéről Masici Szima inspektor jött a rovancsolást megejteni, Masics inspektor teljes három hóiig kutatott a könyvekben és a közben beszerzett pénztárkulcsok másodpéldányaival kinyittatta a páncélszekrényt, amelyben 145.000 dinár hiányt állapított meg. Drinakovics pénztárnok előadta, hogy elszámolási viszonyban áll a vrsaci, titeli, zsaba'ji, vejikibecskereki, staribecseji és starikanizsai seiyemtenyésztési felügyel' ségekkél és ezeknek nyugta nélkül pénzeket adott, amelyekkel még nem számoltak el. Masics inspektor erre nyomban felfüggesztette állásától Drinakovics pénztárnokot, akinek Masics inspektor augusztus 1-ig adott időt a pénztári hiány pótlására. Drinakovics Beogradba uta zott, hogy a hiányzó pénzt előteremtse, ez azonban a terminus leteltéig nem sikerült neki. Szombaton délben újból Novisadon volt Masics inspektor és mert a pénztári hiány akkor is teljességében fennállott, feljelentést tett az ügyészségnél, Drinakovics ütóda már ki .van nevezve Staut János szentélyében, Drinakovics nemrég került Novisadra és itt belevetette magát a politikai életbe, amelyben élénk részt vett. kadozó kincsei színei, pompái után, cifraság, fennség, reneszánsz, gótika, Tintoretto, Veronese tömkelegé, kő, márvány, arany szilt, por, borzongás irtán. Mennyi hatalmas éleitelenség. A kő élete a halhatatlanság és az anyagbalelielt gondolat is elél — egy ideig. Hullaház ez mégis, ezek a pókhálós klenódiumok, rozsdás homlokzatok, férés kőcsipkék, galambpiszkos erkélyek, I sápadt olajok, dohos diszkamrák. Roppant tisztelet hódolat és roppant csömör, lázadás. A Szent-Márt-téren eljön a pillanat amikor az ember jelentőségteljesen áté.rzi és lehetetlen, hogy a bábeli, ezemyelvü és egyszemű tömeg is ne érezze a kinevetett, fantasztikus követelést: sürgősen ile kell rombolni a a régi művészeteket . . . Szóval gyerünk a harcos művészettel. Ó, Velence azzal is szolgál, Velence minden igényt kielégít kéremszépen. Ott van mindjárt, ugyanazon a Szent-Márktéren, mintegy megrendelésre, előtűnnek a hatalmas betűk: »Arte combattentb. A harcos művészet kiállítása. De — ez a szalcnfuturizmus jól megfér a Szcnt-Márk-tércn. Milyen vigasztalan. * A levegő, a lélegzetvétel ott adatik, fenn a harang-torony tetején és nem a Flóríán-kávéház terraszának kényszeredett, izzadt koncertjében. A torony tető a Szent Márk-tér vészkijárata. Itt megnyílik a horrizont és feketék, zöldek, partok, múltak körül feidamborodik, eiövilian a tenger széles nagy fehérsége, mint kínálkozó ifjú szűz keble. Hovatüntek a ketrecek és a bánatok. Fehér, f;hér a tábla, letöröltek róla egy kitárt mozdulattal minden komor terhet. Öböl, öböl, habzsolható öröm. Túl fer.n a tenger fátvolbavéáz, a vitorlás fenn az égen áll. Száll! . . . * A hajdani hatalmasok palotáinak öszszezsurolt szigetei melyek közt szűk uccácskák és szűk csatornácskák folynak: titokzatosak, csendesek, súlyosak, Ezek az emberek szegények és szomorúak. Soha bicegő lány, a kövek erősek. A velencei lányok és asszonyok nem viselnek színes velencei gyöngy füzéreket, aranyszőttes velencei cipelőket. Ezáltal különböztethetők meg az idegenektől. Sok az aszottarcu, íeketeünneplős, fehérhajú koldusasszony. A centiméternyi szélességű sikátorokban kevés a levegő. A magasbanyuló, kopott paloták ablaksorain ritkán nyílik meg a zsalu. A suszter az uccáranyiló alacsony műhelyben ősz borostás állát vakarja és itaphoszszat tanácskozik a szomszéddal. Tojásforma kőszenet is áru!, a kirakatban is van két kosárkával. A fakereskedés: keskeny pulik, néhány girhes faköteg áll gtédában. Ugyanilyen üzletecskékben árulnak sok, sok sajtot, feketét, zöldet, sárgát. Kenyeret nem sütnek a háziasszonyok, zsemlyéket vesznek kilószámra, vagy pedig darabszámra a péknél. A velenceiek nem lelnek esztétikai gyönyörűséget a patinás palotákban, amelyekben laknak, a lagúnákban, melyek házaik talpát mossák. Mennek a hidakról b, hidakra fel, történelem és művészet között, dolguk-nyomoruságuk után. A velencei ifjú párok sohasem utazhatnak nászúira Velencébe. Szegény velenceiek, sajnálni kell őket. * Nem igaz. hogy a velenceiek az idegenekért élnek és az idegenek pénzéért. Nem igaz. hogy Velence az idegenek kedvéért Velence és hogy a velenceiek abban élik ki magukat, hogy ők egy látványossás Mérnöki hivatal személyzet nélkül Kiért nem valósulhat meg Becskerek városfejlesztési programja? Velikibecskerekról jelentik: Katyansz-ki Márkó becskerereki városi mérnök beadványt intézett a tanácshoz a városi mérnöki hivatal átszervezése ügyében. A hivatal ugyanis mindössze egy mérnökből és egy rajzolóból áll és ez a szej mélyzet képtelen elvégezni munkáját. ] Katyanszki mérnök beadványában még I egy mérnöki állás rendszeresítését, vagy szerződéses mérnök és két rajzoló alkal-' mazását kéri. A beadvány rámutat arra, hogy a város fejlődése szempontjából okvetlenül szükséges a mérnöki ] hivatal kiépítése, mert most nz admií nisztrativ irodai munkán kívül alig jut j idő egyéb munkára. A város negyvenhárom házának jókarban t artására való felügyeletet sem láthatja el kellően a városi mérnök, ami a városnak nagy kárt okozhat. Meg kellene rajzolni a város térképét, ennek alapján el kellene készíteni a városrendezési tervet, mert enélkiil ni építkezéseket nem volna szabad engedélyezni. Nincsenek megállapított fix magasságú pontok, enélkül csatornázás el sem képzelhető. A kataszteri térkép hiányos, a külvárosok egyáltalán nincsenek rajta. A városi utakat fel— ügyleiet hiányában el-el szántják. A. város mindezt elég olcsón megcsináltathatná saját rezsiben, a városi mérnökök vezetésével, de nincsenek városj mérnökök, csak egy, akinek viszont az állandóan folyó kisebb munkák ellenőrzése és más, szinte teljesen adminisztratív jellegű elfoglaltság minden ideiét igénybe veszi. A város parkjait: a Plank-kertetésaBega-paríi sétányt kevés költséggel rendbe lehetne hozni, ha volna aki, foglalkoznék vele. Általában sok értékes munkát végezhetne el a városfejlesztés programjából a városi mérnöki hivatal — ha ilyen egyáltalán volna. Fejlődés helyett most minden ‘romlik és helyrehozásuk később sokkal többe fog kerülni. A velencei ember tud önmagának élni, szereti a cifraságot, az ünnepet, a kedé- 1 lyes aranzsmánckat, az örömöt, ‘ önmagáért. Fütyül az idegenre. Láttam ezeket a velencei polgárokat, mesterembereket, árusokat, feleségeikkel, gyermekeikkel, alkonyaikor, vacsoránál. A keskeny keresztül-kasul uccák folytonos egymásutánjában a házak előtt j és a vendéglők számtalan sora előtt asztaloknál ülnek és lampionok alatt ettek halakat, rizsoktót, makarónit. Ittak bevandát, falánkul, magábafeledkezvc. Annyi lampion: egy-egy tengernyi terület fölött: színesek, gömbölyűek, négy-, szögletesek, tengeralakuak, ötszögleiesek, csillagformájuak, csillogtak, rikitottak, hemzsegtek. Ide nem vártók idegeneket a vacsorához, ezek a családi együttesek a saját gyönyörűségükre, díszükre szerelték fel a cifraságokat. Ha az idegennek ez tetszik, az ő dolga. S mennyi gonddal diszitgetíék fel bárkáikat, gondoláikat is, melyek ott állnak este a ház előtt, a vizen. Nem az idegeneket szállítják ezen kéjutazásra saját közlekedési eszközeik ezek, krumplit is szoktak hazavinni rajtuk, meg tűzifát. Ez a nyáresti viziünnepéiy valóban fontos esemény a velenceiek számára, ezek a fényjátékok, színes tüzek, szivvel-lélekkel érdeklik s mit törődik azzal, hogy az idegen elkatalógizália: velencei hinderest. Ahogy leszállt az est, egyszerre megindult az erdő, emberözön íócuit elő,' jobbról, balról, minden irányból, asszonyok, emberek, gyerekek macskák, fiuk, lányok, hatalmas hömpölygő tömegben siettele futottak, rohantak, áradtak egy irányban, a viz felé. Egyre növekedő emberár, végül az egész város, egész Velence összecsődült egy csomóba és egy lélekbe, ugv örültek, lelkendeztek. magukbamerülve. boldog, naiv. őszinte örömmel. Boldog velenceiek. Irigyeltem őket. i M. F.
