Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)
1925-08-04 / 206. szám
1925. angpsztos 4. BACSMEGYEI NAPLÓ 7. o’daL TINTA DonBodoravszkg g dón Fehér Álmatlan éjszaka után. mikor már egy megszoktam a vonat zakatolását, akár a szivem, vágj’ ütőereim lüktetését, gyárt arccal, gyűrt felöltőben végigsétálok a hosszú vonat folyosóin, megnézni az idillt: az emberei: tápászkodását, hajnali .fanyar ásítását, a verőfény első .rezzenését borzas hajukon. I Egy harmadosztályú fülkében két legény ül egymás mellett, némán. Az egyik csinosabb, füzőscipöt visel, hibámul az ablakon, a másik tagbaszakadt, az orra tört, a lábán csizma van. Ez folyton majszol, mint valami gyerek. Nem kell hozzá se néprajzi ismeret, se lélektan, hogy megállapítsam: ezek magyart*. Nem is annyira szemlélődő arcuk árulja el ezt, mint inkább ingük, .melynek magas puhagallérját négy porceSángomb feszíti oda szorosan a nyakhoz. Hallgatnak. De magyarul hallgatnak. Ea pedig lesbe állok a folyosón, várom szavukat. Végre belép fülkéjükbe az olasz kalauz, mustrálgatja jegyüket, figyelmezteti őket, hogy Milanóban át Ikell száflniok Genova felé, A legények ^isztességtudóan felállnak, süketnéma jelekkel mutogatják, hogy egy kukkot sem értenek. — Milyen nyelven beszélnek? — kérdezem tőlük, magyarul. Nem felelnek. — De magyarul csak tudnak? — Hogyne — válaszolnak természetesen. — Más nyelven nem? Tűnődve váüukat Vonják, mint akik \ nem tudják felfogni, hogy az anyanyel-1 vökön kívül más nyeiv is van a világon. De fiatalságuk, bífcaerejttk valami furcsa biztonságot ad nekik Olaszország közepén, a rohanó gyorsvonaton. — Hová mennek? — Uruguayba — mondja a derekabb. Mielőtt útra keltem volna, levelet irtijn — életembep először — Uruguay ba, Montevideoba, Juana Iberbouronnak, a félnéger spanyol költőilőnek. Milyen szeszélyes a véletlen. Most előttem van két abauimegyei legény-, Bodorovszky Sándor meg Fehér János, ki Uruguayba igyekszik. — Mit keresnek ottan? — Munkát. — Mennyit kapnak majd? — Hetente nyolc doHárt. — Nem sok, Otthon is, megélhettek — Hói lakik? Váriá magukat? Tudják legalább a elmét? — Azt bizony nem tudjuk. — De Uruguay nagy-, nagyo.n-nagy. Hogy találják meg? A párbeszé-d megszakad. Mindketten kinéznek az ablakon, nem törődnek többé velem, ök azon töprengenek, hogy mit hoz a jövendő, melyet hajszolnak, mint a világgá bujdosott, egyszeri királyfi, én pedig azon, hogy milyen fehér, \ agy fekete emherkereskedők kezébe, milyen zárkákba és ketrecekbe kerülnek, mig végre valahol, valamikor kifuvarozzák őket. Röpíti őket a végzetük. Az embereken nem lehet segíteni. — Isten áldja meg magukat — bucsuzkodom tőlük a milánói pályaudvarén. — Isten megáldja — szónak egyszerre. Látom, amint felkászólódnak a genovai vonatra, aztán nem látom őket. Nem is látom többé soha. Lehet, hogy holtuk napjáig zsellérek maradnak valami vad gyárban, lehet, hogy rnegtoüaoodnak s húsz-harminc év múlva vidáman szívják ültetvényükön a mro-t. a havannát, fejükön egy hatalmas szalmakalappal, de ezek többé nem térnek vissza. Elnyeli őket a föld. a tenger, az iir. , Azóta több nap mult el. Most. hogy a szállóm szobájában írok, még mindig azon gondolkozom, vájjon Uruguayban, melynek kiterjedése 187.000 négyzetkilométer, hogy találja meg Don Bodorovszky és Don Fehér azt a bizonyos embert, ki ott narancsot csomagol, faládikákba? Kosztolányi Dezső — Megélni éppen megéltünk volna — sző! htssan, tétozázva Sándor. — De ha ember fiatal, akkor szerencsét próbál. Bizalmatlanok, zárkózottak. Ka kérdezgetem őket, előbb egymásra pillantanak, mintegy tanakodva, hogy közölhetik-e velem ept-azt. csak aztán szólalnak meg. Harapófogóval kel! belőlük kihúzni a szót. Az egyiknek a vasúti, meg a hajójegyén kívül huszonöt dollárja van, a másiknak harminc dollárja. — Hát az írásaik? — Annyi van itt. hogy életemben sem láttam annyit. Csakugyan elökotorásszák okmányaikat, a szabályosan látíamczott útleveleket, orvosi bizonyítványokat, tanúsítványokat, köztük az uruguayi köztársasági konzulátus bevándorlási engedélyét. »El abajo íirmado no paxíece niaguaa infermedad contagiosa. Don Janos Feher de nacionaütad hungaro, de 25 anos y de estado soítero, fiene aptitudines para trabajo y gora di buena reputation y moralitad.« Szóval, szegény Fehér János, ki hirtelenül Don Janos Feher lett, mint Don Juan, nem szenved járványos betegségben, alkalmas a testi munkára, különben hazájában jóhirnek örvend. ' — Mégis. — vallatom őket — é’ ott valakijük, atyafijuk, ismerősük, ki eligazítja magukat? Hová akarnak szegődni? Ki hMa>,ki önöket? — 5jy bizonyos ember. Lakatos István. Az’irt. — Mit csinál az ott? — Narancsot csőmig©!, faládikákba. Kaiasztréfális viharok JéjesS Sfclovenszkőban, orkán a magyar alfoMön, felhőszakadás a Vajdasági),!!’ Az utóbbi napokban ismét katasztrófán* viharok pusztítanak csaknem mindenütt Középeurópában, rengeteg kárt okozva. Prágai jelentés szériát szómba ton és vasárnap óriási ihar dühöngött egész Sz’ovenszkóban, amelytől legtöbbet Gálszécs és Bodrogköz szenvedtek. A jégeső óriási pusztításokat okozott és a termés nagyrészét megsemmisítette. Hámos községben a villám agynnsujtott négy mezei munkást, akik egy fa alá menekültek. Varannóban is Ítéletidő dühöngött. A villám beütött egy házba, ahol a család éppen ebédelt, a családfőt agyonsujtotía, a ház pedig lfigyul ladt és porrá égett. Mint Budapestről jelentik, hétfőn Budapest és a magyar alföld fölött is óriási vihar vonu’t el. A vihar felbe csűlhetetlen károkat okozott különösen a gyümölcstermésben és az orkán zavarokat okozott a budapesti telefonforgalomban is. A Dunántúlon is voltak viharok, így Zalaegerszeg környékén, ahol Zalabaksán a villán: becsapott Kanizsai Péter házába. A villáin a ház egyik falát kidöntötte, a szobában levő három kisgyermek az ijedtségtől megnémnlt. A vihar vasárnap éjszaka elérte i Vajdaságot is. Szuboticán hétfőre vir radő éjszaka nagy zivatar vonult it, hétfőn pedig egész nap úgy Szuboticán, mint a Vajdaság többi részében is orkánsrerü szélvihar dühöngött, amely erősen lehütötte a levegőt. Mint Boroszióbó! jelentik : Haidenburg környékén vasárnap hatalmas jégeső pusztított és a szőlőtermés 80 százaléka megsemmisült. A jég olyan sűrű volt, hogy 20-—30 centiméter magasságban jégréteg képződött s olyan volt a tájék, mint télen. Bécsi jelentés szerint Pörtschaehban és a Wörthi tó valamennyi nyaralóhelye fölött nagy vihar és zivatar zúdult végig és hatalmas záporeső volt. Az orkán Pörtschaehban teljesen elsodorta a Park Hotel fedelét, Deiroitbói jelentik a Nearvprk Héráidnak, hogy tartós fe'hőszakadásszerii esőzés a városban ötmillió dollárnyi kárt okozott. Valamennyi gyárnak abba kellett hagyni a munkát. A vármegye kőbányája Bácsmegge állandó választmányának ülése Somborból jelentik: A keddre összehívott megyei közgyűlést megelőzően hétfőn délelőtt ülést tartott a megye állandó választmánya, amely több fontos javaslatot fog a közgyűlés elé terjeszteni. A választmány ülésén foglalkoztak a Kamenica melletti Paraguvo nevű kőbánya ügyével is, amelyet még Sstajkov Mózes volt vármegyei alispán vásárolt meg kétmillióhétszázezer dinárért a megye részére. A kőbánya, amely csaknem hárommillió dinárjába került a vármegyének, éveken keresztül kiaknázatlanul hevert, anélkül, hogy bármit is jövedelmezett volna. A múlt évben bérbeadfák a „Bazalt“ részvénytársaságnak évi háromszázezer dinár bérösszegért, az első évi bérösszeget azonban fölemésztették a kőbányára kirótt adók. Az állandó választmány javasolni fogja a közgyűlésnek. hogy a kőbányát adják e! és az eladási ügylet lebonyolítására küldjék ki Káics Szvetiszláv alispánt, Kupuszárevici Szteván megyei főjegyzőt, Gradjauszki Pétert, az állam: építészeti hivatal főnökét, két törvényhatósági bizottsági tagot. Amennyiben a közgyűlés a javaslatot elfogadja, a bizottság felbecsüli a bányát és eljárásáról jelentést fog tenni a legközelebbi megyei közgyűlésen. Az áiiandó választmány foglalkozott még a noV'Sadi színház, szubvenciójának kérdésével is. A választmány Ráic- Szvetiszláv alispánt bízta meg, hogy a szubvenció kérdésében folytasson tárg.:; kisokat a színház igazgatóságával. A választmány a szubvenció megszavazása ellenében megkívánja a színháztól, hogv Somborban is rendszeresítsen előadásokat. A.-, állandó választmány még több javaslatot terjeszt a keddi közgyűlés elé, amelynek tárgysorozatán fontos útépítési javaslato!: is szerepelnek. A bécsi gyilkosság tettesét újabb gyilkosság elkövetése előtt tartóztatták le A bécsi rendőrség meg fogja akadályozni a horogkeresztesek véres atrocitásait Becsből jelentik : Az osztrák főváros egész lakosságát lázas izgalomba hozta az a gyilkosság, amely szombaton f késő délutáni órákban egy Weintrauben gassei kis szállodában, a Hotel Dresdenben történt s amelynek — mint már jelentettük — egy Mohapl József nevű huszonegyévcs fiatalember az áldozata. Mohnnl a Pratersternen sétált, amikor egy tüntető csoporttal találkozott, amelyre állítólag valami gúnyos megjegyzést tett. Horog! eresztesnek nézték és többen fenyegetői eg közeledtek feléje, mire ö futni kezdett és a Dresden-szállóban keresett menedéket,. ahol utolérték törszurással halálosan megsebesítették. A nyomozás azonnal nagy apparátussal indu:í meg és dhikon belül eredményt hozott: a leszűri Mohapl József gyilkosát, Seidl József tizenkilenc éves szobafestősegéd személyében a rendőrség elfogta. Seidl, aki a gyilkosság elkövetése után véres ingben elmenekült, ugv került rendőrkézre, hogy a Práterben újabb verekedés központjába került és elővette verés kését, hogy ellenfelét leszúrja. A rendőrök nyomban bevitték egy örszobára, ahol egy rendőr, aki a gyilkosság színhelyén jelen volt, fölismerte benne azt a férfit, aki a gyilkosság alkalmával elmenekült. Seidl Józsefet az éjszaka folyamán nem lehetett kihallgatni, mert teljesen részeg volt, de reggelre kijózanodott és vasárnap délelőtt bevallotta a gyilkosságot. Seid!, aki elhanyagolt külsejű snhanc, vallomásában azt mondja, hogy nem politikai meggyőződésből követte el tettéi, hanem mert verekedő kedvében volt. Véletienül sodródott abba a csoportba, amely Mohaplt üldözőbe vette. Mohapl bemenekült a Dresden-száliodába, ő késsel a kezében utálta futott és anélkül, hogy tudta volna miért, leszúrta Mohapl Józsefet. Seidlt kihallgatása után visszavitték a cellájába és a bécsi rendőrfőnök sé~ vezető tisztviselői tanácskozásra ültek össze. Ezen a megbeszélésen arról volt szó, hogy a rendőrség milyen eszközökkel vessen véget a folyton megismétlődő horogkeresztes tüntetéseknek. amelyek hétről-hétre megzavarják Becs nyugalmit és ilyen gyilkosságokhoz vezetnek. HÍREK 9 m * Augusztus A nap izzó forróságában halkabb a szó, legföljebb a strandon harsán fel merészebben; reggelre hajnalkavirág futja be a lugast, hogy délre e'hervadjon, mint bágyadt leányálom. amely fantasztikusan szépnek képzelte a szereimét s zimankót kapott az első brutalitásra. Szegényke, nem tudta, hogy ez az élet. Hajnalka itt minden, délignyrló virág. Augusztus a maga érett szépségével, erejével fekszik reá a virágra. Balsac előretolt korú asszonya ő, még egyszer ielcicomázz.i magái, tükre előtt hosszasan ti! és clsóhajtja a múltat, amelynek májusai bágyadt merészséggel olvadtak át júniusba. Ami akkor még csak sejtés volt. kísértet, az rég kialakult tudássá. Most néz! magát a tükörben, rejtegeti a gonoszul jelentkező szarkaiábakat. gyanús hajszálat hirtelen kitép s megpróbálja az égi mosolyt, amely valamikor józan agyakra borított lázat. Migyje el, még az a kis mesteri pír sem olyan nagy veszedelem, amely állandó akar lenni az arcán, hiszen megteszik mások is, egészen fiatalok, akiknek vérjátékát pedig maga a hatalmas természet szökteti finom erekbe. Ott siettetik az éveket, a tapasztalatokat, amiket pedig kár hajszolni, hisz úgyis megérkeznek. Egyszer van az éleiben nyár, És ha cltöltéd a nyarat, Csak a száraz lombja marad. így dalol a régi idők klasszikus költője, aki pedig tudja, mit jelent az élet augusztusa. . Hiába a forró levegő, csak érőszak ez a természeten, mert az esték már hűvösek. A cséplőgépek behaHatszó bugása a termésről beszél, ami azt jelenti, hogy vége a virágnak, közelebb az alkony. A falevelek között megjelennek már a sárga élettelenek, amik úgy csiiggttek a galyon, mintha egy; kis. . halasztásért könyörögnének, — Ne még, csak csöppnyi időt adjatok! Olyan szép volt az élet és úgy fáj elbucsttzai mindentől, ami az esztendőket kiszínezte! 6n is voltam üde és harmatos, rajtam is megakadt a napsugár szeme. Madár daiolt az árnyékomban s kedves volt az éneke, mert a szivem fiatalon lüktetett. Engedjetek még élnem, ha nincs is a folytatásban olyan sok öröm. Hiszen dübörögve száguld az élet s minden pillanatban uj generációk nőnek fel, hogy nyomdokunkba lépjenek. Nincs kíméletlenebb a fiatalságnál, tudom, hiszen ilyen voltam én Is. önzőn, önmagamért éltem nem sajnáltam a sárguló leveleket, amelyeket legföljebb leszakít a szél. de nem cirógfat. ,., Megállók a puszta közepén és bámulom a természetet, amely- minden szuverénnél biztosabban diktálja a maga törvényeit. Soha nem téved, a hangja határozott. — Látod-e a hordást? Ezer, meg ezer kéz buzgólkodfk, fárad. Izzad, hogy millióknak legyen meg a kenyerük. Hol a te munkád eredménye, mit csináltál eddig? Meddő álmodozásból hogy élsz meg a télen? — Uram, végtelen nagy és ismeretlen — felelem lehajtott főve! — hidd ei, hegy nem én ben nem a hiba. Ekém tiszta volt, karom acélos kedvű, de vih*rok szántották a földemet. Csemetefát, ha
