Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)
1925-08-30 / 231. szám
2. oMhí. BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. augusztus 30. A kakukfiók Hadbirósági tárgyalás egy becsempészett gyerek miatt Besztercebányáról jelentik: A besztercebányai hadbirósg nem mindennapi ügyet tárgyalt két napon keresztül. F. V. ezredes, a besztercebányai ezred parancsnoka boldog házaséletet élt feleségével s egyetlen szomorúságuk volt, hogy családi életükből elmaradt a gyermekáldás. Egy reggel azután nagy öröm derült az ezredesre: fülébe súgta felesége, hogy anyának érzi magát. Az ezredest néhány hónap múlva átmenetileg Milovicra he'yezték, fele ;ége pedig szüleihez utazott. O man kapta az ezredes az örömhírt, hogy egy egészséges fiúcskának lett az apja. A boldog apa szabadságot kért s e uiarott feleségéhez, aki boldogan hozta elébe kis fiát. Oszszegyüit a család s Szerencsekivánatok- Icai halmozták el az ezredesi, aki értesítette fe eties hatáságát is fia születéséről, ame'y ennek alapján kiutaltatta az ezredes részére a gyermekjárulékot. De itt jött a fájda más csalódás. Egy napon az ezredes idézést kapott a vizsgálóbírótól, aki közölte vele, bogy a katonai ügyészség csalás miatt följelentést tett ellene. Az ügyészség ugyanis megállapította, hogy a gyermek nem az ezredesé, hanem annak nővéréé. Az ezredes tehát hamisan jelentette be saját' iának a gyermeket s így jogtalanul vette fel a gyermekjárulékot is, miáltal megkárosította az államot, A főtárgyaláson megtörtén állt az ezredes a bíróság előtt és fájdalmas hangon mondta, hogy szentül meg volt győződve arról, hogy felesége az anyja a gyermeknek. A tárgyalás folyamán kiderült a valóság. Az ezredes felesége tévedett. Nem akart azonban fájdalmat okozni férjének és nem akarta őt egy boldog reménytől megfosztani. Mentőgondolata támadt. A vád ott nővére, aki hajadon volt, anyának érezte magát. Amikor a gyermek megszületett, az ezredesné magához vette és a titokba beavalott szülésznő tudtával saját gyermekének jelentette be az anyakönyvi hivatalnál. Az ezredes az egész dologról csak a vizsgálóbíró előtt értesült. A szülésznő és a családtagok, ak:k ellen ugyancsak bűnvádi eljárás van folyamatban, tanúvallomásaikkal megerősítették a vád.ott ezredes vallomását. Hosszabb tanácskozás után az elnöklő hadbíró-ezredes a fölmentő ítéletei kihirdette. Az indokolás kifejti, hogy a csalás be van ugyan bizonyítva, de nincs bizonyíték arra, hogy az ezredes tudatosan és szándékosan követte e’, mert őt magát is félrevezették. A Radics-párt bácskai helytartója Konyovics Szteván volt Radics-pirii listavezető nyilatkozik, a párt vajdasági aspirációiról Radics István minden vonatkozásában horvát politikájának vajdasági ekszponense, — a választások során volt listavezetője —• szerb ember. A szombori származású Konyovics István. Megmagyarázhatatlannak tűnik fo! ez. hisz az immár lezárt harc több mint hat éven keresztül a hervát népért állt — ahogy Radics nem egyszer mondotta — a »beogradi szerb hatalmassá gok ellen«. Paradokszotmak hangzik tehát. ■ hogy ebben a harcban a pravoszláv szerb Konyovics István a kathoükus horvát Radics Istvánt vallotta vezérének. A politikában nem ritkák a furcsaságok és azon egy csöpp csodálkozni való sincs, hogy nem is olyan régen Horvátországban horvát politikusok és adminisztrátorok — enyhén szóljunk — tulbuzgólkodtak különsen Pribicsevics kimondottan szerb politikája érdekében. De ez érthető, mert a hatalom napsütésében való sütkérezés megérte a renegáíság vádját. Konyovics István esete azonban egészen sajátos és megmagyarázhatatlannak látszik, mert Konyovics, a szerb, akkor és olyan időben vállalta a másik oldalról jövő vádakat, amikor a horvát Radics poétikájáért harcolni tnég egy szerbnél nem tartozott a konjukturáiis mestersá gek közé. És a szerb Konyovics ma igazodva van horvát politikájává!. Konyovics Szteván most Somborban tartózkodik néhány napig. Ezt az alkalmat használta fel sombori munkatársunk és felkereste Konyovicsot, hogy magyarázza meg politikai állásfoglalását. Szomborban egyik legszebben rendezett utón laknak Konyovicsék. Az Apatini-ut egyik csinos házában. Bábel tornya (UH jegyzetek) Itt vannak a népek. a népek. Harminckét nép tanulja a grenoblei egyetem mennyezetig emelkedő padjaiban a francia nyelvet, irodalmat, orcájának verejtékében. dk Mikor reggelente szemlét tartok a tanteremben ülő diáktársaimon, nőkön, férfiakon, siildőlánvakon. aggastyánokon. elkacagom magam az örömtől. Micsoda gyönyörű szeszéivé a teremtésnek. hogy ennyiféle ember van. Unhatatlan látvány e változatosság, a koponyáié. járomcsontok. szempillák. hajszálak e különbözősége, melv messziről kiabál: »én más vagyok, mint a többi«. Mint egy kirakat. eTeven lényekből. Mint egy ember-keit. amelyben akár a füvészkertben a palánták, akár az állatkertben az állatok, fő!sorakoznak a fajták. a természet képzeletéről elmés ötfeíességéröl tanúskodva. Mint egv őserdő. melyben nincs két levél egyforma. Sanyarú gondolat, hogy ezek a népek a történelem során gyakran föí akarják egymást falni. De ha most azt mondanák. hogy hiríelenül mind egyformák tesznek, külsejükben és belsejükben, hagv mind egv pásztort követnek és egv nyelvet beszédnek, haboznék, vájjon elfogadiam-e a cserét s odaadiam-e a boldogtalan gazdagságot a boldog sze génységért. # Figyeld őket rendre, visszafojtott lélegzettel. Mind ideérkeztek a világ négv sarkáról. Izgalmas játék kitalálni, hogy ki micsoda, de nem (lehet csalódni. Nézd az amerikaiakat, egv. gyermekvilágrész ifjait kiket általában a dollár nyegléinek tartanak, de közelről oly üdék. természetesek, hogy elcsodálkozom s bár a húskonzervek és oeírólenmtrösztök országából valók, hívőbbek mint a kisvárosi fruskák és egv aranyozott Eiffeltornvot. egv gvökéroioát visznek haza ajándékba. Ezen a kereten belül mennyi változat. Egy fiú. kinek akKonyovics Sztévó eleinte nem akar politikáról beszélgetni, végre válaszol arra a kérdésemre, hogy mivel magyarázza szerb ember létére a horvát politikához való csatlakozását. Mi fogta meg Radics személye vagy Radics programmja? —Tengerésztiszt voltam — mondja — és hozzá vagyok szolévá, hogy a viharban tiszta horizontot keressek. Abban a viharban, mely a szerb és horvát nép közti küzdelmet jelenti, a horvát parasztpárt programmjában láttam a vezető csillagot. Paraszt állam vagyunk és ma egyedül csak a becsületes falusi tömegekben bízhatunk ha ki akarjuk ép! teni ami ebben az államban a legtermészetesebb — a parasztdemokráciát. Radios tiszta szemmel meglátta, hogy ebben az országban a falu népe a legbiztosabb bázis minden helyzetben. Vajdasági ember vagyok és megtaláltam, hogy épp a vajdasági bajokat leket ezzel a programmal orvosolni, különösen pedig azokat, a bajokat, melyeket az agrárreform okozott nemzetiségi különbség nélkül Nem tartja következetlennek, hogy Rádiósból a repubíikáusból minden átmenet nélkül monarchista lett? — Radicsnak — mondja Konyovics - rspublikanizmusát sohasem értették me: és éppenugy rosszindulatulag magyaráz tűk mint oroszországi útját. Ami a köztársasági voltát illeti erre csak azokkal a szavakkal váfaszclhatok, melyekkel ő maga magyarázta ezelőtt két évvel pártjának köztársasági formáját, amikor Peguin-nek a »Journal de Dcbats« munkatársának ezt mondotta: »Kávát, ásót emelnek a politikám ellen, mert köztársasági vagyok, de senki mm kérdi a dátumot mióta vagyok republikánus? Ezelőtt húsz évvel hirdettem már köztársasági elveimet, akkor, amilwr az osztrák csizma taposta népemet. Tisztelem az SHS állam alkotmányát, miért nem tiszteli a hatalom is népem szuverenitását.« Mire várhat a magyar kisebbség az uj kurzustól, mi Radicsnak a kisebbségi politikája? — Radicsnak nincs kisebbségi politikája. A horvát parasztpdrt nem tiacionalista párt, hanem szociális problémák és kulturális feladatok megoldását tűzte ki célul, egyformán számol tehát az ország minden parasztjával, a szerbbel, a horvátiul, a némettel, a magyarral. A Radics-pdrt minden állampolgárt egyformának tekint és — ezt hangsúlyozza különösen, mondja Konyovics — szivén viseli minden szegény ember sorsát, tehát a magyar emberét is. Ezt majd a jövő fogja igazolni. Hosszú éltünek tartja ön a Pastes— Radics koalíciót — teszem fel az utolsó kérdésemet Konyovicsnak. — Erre csak .az angol ir megegyezés-, sei válaszolok. Annak Idején az angolok Pasicsa, Gladston megegyezett az írek Radicsával, Steward Pernél'el és vagy tíz évig kormányozták Angliát. De hát akkor miért járnak önök a Vajdaságban agitálni — vetem közbe. — Egyáltalán nem agitálunk a Vajdaságban és nem is szervezkedünk, mert erre a jelenlegi helyzetben nincs is szükség — ennek a parlamentnek még négy esztendeig keli együtt ülni és dolgozni. Konyovics még elmondja, hogy menynyi mindenen ment keresztül a választások idején, hányszor igazoltatták, hányszor jöttek a csendőrök feloszlatni a gyűlést, hogy üldözték — Dante írja — mondja Konyovics — hogy nincs nagyobb fájdalom, mint a szomorúságban vissza gondolni az elmúlt gyönyörökre. Én megfordítom ezt és a szerb-horvát kibékülés után ázt mondom nincs na- ■ gyobb öröm mint most a béke napjaiban visszagondolni a sok igaztalan támadásra. Mikor fogja tudni az ország magyarsága is Dante idézetét megfúrd!tani? kora a feje. mint egv cseresznvemag. egv koros hölgy, ki olv merev, mintha a maga egészében kikeménvitetíék volna. egv törékeny, nazvon fiatal leányka, fekete hattvu. ritka-zamatu szépség, ki az ui világ rezénvességét érzékelteti s lankatag. keserű, mint az amerikai dió. unalmas ka Is. mindig a vállát vonja, vagy ásít. el akar aludni, nvomban meg akar halni, talán, mert vérszegény a kedves, talán, mert sok a pénze, talán, mert nean igen érti amit körötte beszélnek. Az angolok kölvok-korukban is mériékesek. talpraesettek, egv zöfldaszta'i leendő diplomatái. Jövő az előbbiek, jelen az utóbbiak s ami kívülük esik, az a műit. idilli hagvománv. emlékekkel terhes költészet. Mindenekelőtt a szlávok. rengeteg számukban, egységükben és kü’önvalóságukban. titkaikkal, mosolyukkal, öngunyukkaá, a lengyelek, a szlávok c franciái, kik szaporán csevegnek s könnyedek.: bohémek, aférfiakgavallérok, a nők regényhősnők, súlyos koníyaikkal, mézszin haifonatukkal. melv a rövidhai e divatában is a földet söori. az oroszok. kik sötétek, diáknak rendetlenek, himlőhelyesek s könyveikben Lenin arcképét rejtegetik, a szerbek, sasorru és bizonyos patriarkális nevetéssel, a -méla szlovének, az ösztövér. barna horvátok, a kedélyes bosnvákok. A bolgárok a kövérséget képviselik. Egv nőnek akkora a hasa. hogv szinte talicskán kellene utána szállítani. Aztán a három északi testvérfajta, a norvég, mintegy zúzmarától csípett arccal és íiord-kék szeműiéi. szűziesen, mindig pirulásra készen ártatlanok, a svéd kisasszonyok, kik társadalmi kérdésekről zsémbeskednek s köröttük a kánikula is lehűli, egy ioikkal. a kimosdott. patyolat-tiszta dánok, ezek a jellegzetes európaiak, kik majdnetnfehér szösz-haiat. csepü-baiszot viselnek. Aztán az írek vörhenves szőreikkel. lobogó nyakkendőikkel és lobogó leikeikkel. Aztán a hollandusok, a németek. kik hiába svájciak, aggasztóan szorgalmasok. szótárakból imádkoznak, három töltőtollat tartogatnak zsebükben, az osztrákok, a bécsi lányok, kik csinosan öltözködnek és folyton majszolnak valamit. Aztán a perzsák, kik eöndörek. mint a merirrói juhok és mohók, mint a kosok. Aztán a japánok, kik aranykeretes szemüvegeik mögül cselszövő arccal lesnek a tanár szavára s alv akaratos figyelemmel, annvira erőlködve, hogv majd megreped a homlokerük. Aztán a kínaiak, a vének és ősiek, elefánt-fejükkeí és csenevész gvermek-combmkka!. melyről trottvakosan lötvög a nadrág koraérett, bumfordi tudósok, gyógyíthatatlan rövidlátók, Idk selypegő torokhangokat hallatnak, zizegnek, mint a selvem. nyávognak, mint az egynapos kiscica. melvet vizbe lukasztanak, csipognak. mint a kolibiri. leányaik pedig! az édesek, európaiak kiöltözködve rózsaszín szo&nvát fehér derekat, sárgá harisnyát öltenek és nvomorék-lábacskáiukra lakktopánkát. mtívben álmatagul imbolvognak pirinvó iáíék-napernvőiü'k alatt, mintha maguk előtt láthatatlan bölcsőt tpinának. Aztán latinok, kiket utoljára hagytam, hogv illendően és kellőkép udvarolhassam őket. a spanyolokat kik forrólázukban is udvariasak és hősiek, végül az olaszokat, az olaszokat. a veröfény lármás gyermekeit, kik látványnak minden faita közül a legkü- 1 önbek. egyéniek minden leheletükben, a leginkább latinok, garabancásak. majdnem botrányosak, a nők a nvirt hajukkal. az érzékiségtől serkedő szennyes ids árnvékbaiszukkal vagy olyanok, mint a kócos gyilkosok, vaev mint az imádandó madonnák, egv-egv halhatatlan dúséi mozdulattal. Akár szépek, akár csúnyák, nincs közöttük közönyös, vagv semmitmondó. Egv vastag lánv széles, .hízott szatócsarcában fölfedeztem a régi, római imperátorok császár arcát. Számomra ez voít itt a legcsodálatosabb színház. I Bábel tornya, vagy még inkább nyelv klinika. A tanteremben, az Amphitheatre Marcel Revmonđ csarnokában, hol e népek sarjai foglalnak helvet, maidnem ezren. csak egyetlen ember tud franciául: Ferdinand Brúnót, a párisi egyetem dékánja. vagv Fouché. a nveivész,. vagy Durrafour ur. a hangtan tudósa, szóval az, ki véletlenül előad a dobogón. A többiek, azok is. kik már folyékonyán beszélnek és hiba nélkül írnak, naprólnapra jobban belátják, hogy semmit sem tudnak. A bizonvtalansáe arcukra íródik. Mindnyájan egvtestvérek ebben a gyötrelemben. Ezért mindnváian egyformán meginditóak. Beszélnek, de nincs semmi közölnivalójuk. A nvelv nem eszköz számukra, mint a közrendü halandóknak. hanem öncél, mint a költőknek. Ha egv mosdatlan kocsis eorombáskedik velük az uccán. nem a sértés mivoltát figyelik, csak a partíció passé egyezését és a complement elhelyezését. Ebben a tekintetben valóságos szentek. Tudják, hogy betegek. Kezelik is őket. reggeltői-estig. fiilüket élőszóvá! meg grammofon lemezízd. szájpadlásukat, invvitoríáiukat. garatjukat és orrüregüket pedig izomficamitó gyakorlatokkal. Vannak napok, mikor már »robban érzik, magukat«, mint a lábbadozók. egészen folyamatosan társalognak, kérdeznek és felelnek, de akadnak órák. a kétségbeesés és fáradság órái. amikor arra a tudatra ocsúdnak, hogv minden hiába, semmit sem tudnak lcifeiezni s ekkor úgy, tetszik, hogv azonnal meghalnál;, a földre buknak, mert ismét vonzókörébe rántotta őket az a nehézkedési erő. melyből ki akartak törni, az anvanvelvißc. mely1, sohasem engedi ki bilincseiből. * Ki ez a nő. ki az egyetem udvarán, a fügefa alatt kézitükrébe néz? Ez a kaliforniai milliárdos-leány. Mindenki ismeri öt. Egyetlen előadást sem mulaszt el, magánórákat vesz. hajnalig hangosan olvas szobájában, hogv angol kiejtését; elveszítse. Reggel a virrasztástól véres szemmel érkezik az egyetemre. Most sem bájos arcát szemléli a kézitükrében,: hanem Tehellete foltiát. lélegzete ködét, hogv amint a hangtani órákon hallotta, a pillanatnyi aiakhaneokat b és a P-ét, nem túlságos levegőpazarlással ejtetíe-e ki. Szegény egészen felőrlődik a harc-' ban. Lesoványodott, megcsunvult s vértanú arcocskájához rendszerint egv zsebkendőt nvom. mintha vaíaimí veszedelmes nyelv-műtéten esett volna át... (Grenoble.) Kosztolányi Dezső
