Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)

1925-08-26 / 227. szám

1925. augusztus 26, BÁCSMEGYEI NAPLÓ 5. oTdaT. Kisebbségi Elei 0) 8E « A választási paktum, arait a magyar párt megbízásából az Erdélyi Gazdasá­gi Egyesület kötött a liberálíisokk igen érdekes vitára adott alkalmat. A bukaresti ellenzéki lapoknak keserű meglepetés voflt a választási megegye­zés,- amelyet kommentálván, hangsú­lyozták,- hogy a magyar párt szinte ért hetctlenü! kötötte sorsát a liberálisok szekeréhez, mert Bratianuék soha sem mennek bele a kisebbségi követelések méltányos teljesítésébe. A liberális-párti Viitorul válaszolva az die tíz ék táma­dásaira, bejelentette, hogy a liberális párt igenis hajlandó a békeszerződés keretei között respektálni a kisebbségi jogokat és ebben az irányban megegye­zést 'kötni, ha a kisebbségi pártok nyil­vánvalóan az á'l-lameszmc alapjára he­lyezkednek. Ennek mértéke pedig — a lap szerint — az. »hogy milyen becsü­letesen tartják be a kisebbségi pártok 'azt a megegyezést, amelyet most a li­berálisokkal a kamarai választásokra nézve kötöttek és hogy milyen mérték ben tudnak diszponálni a vezetők a ki sebbségi tömegek magatartása felett.« * Lelley, a szlovenszkói keresztény­­szocialista párt voCt elnöke, aki jelenleg is igen nagy szerepet játszik a keresz­tényszocialista mozgalomban, a közele­dő választások hitére a szociáldemokra­ta párttal kezdett tárgyalásokat oly irányban, hogy kössenek vole megegye­zést. A kercsztényszocialisita párt fur­csa politikai kísérlete nagy riadalmat keltett Sztovenszkóban, mert attól tar­tanak, hogy Lelley a szocáldemokr,utak­kal hátbatámadja az ellenzéki magyar pártokat. A szlovenszkói magyar lapok élesen támadják Lelteyt, akit a ma­gyarság renegátjának, árulójának bé­lyegeznek és szemére vetik, hogy egyé­ni ambíciójának feláldozza a csehszlo­vákiai magyarság egységét. * Az erdélyi telepesek petícióját a Nép­szövetség, mint megírtuk, szeptember 2-án fogja tárgyalni. A Népszövetség ülésére Tornya Gyula dr„ a bánsági te­lepesek képviselője már elutazott Genf­­be, ahol, mint az erdélyi magyar la­pok írják, elő fogja terjeszteni azokat az újabb sérelmeket is, tamelyeket a ro­mán kormány határozott Ígérete ellené­re szenvedtek a telepesek, akik közül többeket a nyár folyamán a hatóságok kilakoltattak birtokaikról. Direktóriumot állítottak az aradi ma­gyar pártszervezet élére, hogy a szük­séges átalakítást és személvváltozást elvégezze. A direktórium tagjai lettek: Barabás Béla, Zima Tibor. Reiharđt Gyula és Bartos Lajos. A megyei párt szervezet megszervezésével ezzel egy időben Just Jánost, Hinczig Jánost, Ka­rácsonyi Sándort, Kocsy Andrást és Takács Miklóst bízták meg. * A romániai zsidóságnak az a része, amely nem csatlakozott a cionista tá­borhoz, elhatározta, hogy a kamarai választásokon a magyar párt jelöltjeire adja le szavazatait. A határozatról a zsidóság egyik vezetője igy nyilatko­­zott a lapoknak: »A zsidóságnak az a része, amely magát a magyar kisebb­séghez tartozónak vallja, nem képez külön politikai alakulatot. A nem cio­nista zsidóság legnagyobb része zárt tömegekben a magyar párt zászlaja mögé sorakozik, mig kisebb része egy­általában nem politizál. Bizonyosra ve hető. hogy a zsidóságnak ez a része a magyar párt kandidáitjaira adia le sza vazatát.«' # A romániai kisebbségi szinkázakról most készit törvényjavaslatot Lepada tu kultuszminiszter, aki a készülő tör­vényjavaslatról a következőket mondot­ta: »Eddig hét kisebbségi színigazgató­nak adtunk ki koncessziót és újabbat egyelőre nem is fogunk kiadni, mert nézetem szerint több színházat nem is bírna el a kisebbségek közönsége. Ami az ötvenezer lei garancia letétbehelyezé­sét illeti, erre csakugyan rendeletileg kötelesek a színházigazgatók, ennek a kötelezettségnek azonban mindezideig elmulasztottak eleget tenni. Tudatában vagyunk azoknak a nehézségeknek, amelyekkel a kisebbségi igazgatók küz­denek és ezért újabb egy hónap hala­dékot engedélyeztünk a garancia leté­telére. Ha azonban ez idő előtt sem fi­zetik ki a kívánt összeget, akkor a kul­tuszminisztérium meg fogja tőlük von­ni a kiadott koncessziókat. A készülő javaslatban egyébként minden tekintet­ben kielégítő módon oldjuk meg a ki­sebbségi színházak kérdését és jelenté­keny könnyítéseket adunk a kisebbségi igazgatóknak.« Hangja árulta el a gyilkost Tizenötévi /egyházra itéite el a bíróság a mákosi rablógyilkos- ág tettesét — Hat év előtti gyilkosságot tárgyalt a szuboticai tör­vényszék — A meggyilkolt erdöör özvegye s a gyilkosság egyik szemtanúja ha’ év után is fölismerték a vádlott beszédében a gyilkos hangját — A törvényszéki orvos szerint elfelejt kötetlenül jellegzetes hangja van a vádlottnak A Szenta melletti Mákos-pusztán, hat év előtt, 1919 április hó 4-én elkövetett rablógyi'íkosság bűnügyében, a jülius 14-re kitűzött, de elhalasztott íűtárgy.i­­lást kedden tartották meg a szuboicai törvényszéken. A büntető tanácsban Paviovics István törvényszéki elnök elnökölt, a tanács tagjai Sztarcsevics Mátó és Carevics Vlalió törvényszéki bírák vo'tak. A vádat Gjeneró Márkó dr. áŰ ara ügyész képviselte, a védelmei Vuiis MSán dr. látta el. A rablógyilkosság elkövetésével gya­núsított Pekovity Bogdán vádlott, aki ez év tavasza óta van vizsgálati fog­ságban, a keddi főtárgyaláson is, — miül a ju'.ius 14-i‘ki első főtárgyaláson, — választékos öltözékben jelent meg. Nyugodtságot erőltetett magára, de jói észrevehető volt rajta a belső izgalom. Arca sápadt, szemei szúrósak., hangja rekedt. Paviovics István elnök délelőtt ki­lenc órakor nyitotta meg a főtárgya­lást és a szokásos formalitások után megkérdezi a vádlottól, hogy bűnös­nek érzi-e magát? A vádlott: A legkevésbé sem. A vádlott vallomása Majd részletesen elmondja katonai szolgálatának történetét. A háború alatt három évig magyar fogságban volt. A háború után hazajött, besorozták ka­tonának és a 27. gyalogezrednél szol­gált Szaitán. Miután kaszárnya nem volt, többnyire magánházakban és is­kolákban helyezték d őket. Öt magán­házban szállásolták el. A mákosi gyilkosság után történteket mondja el ezután. Amikor a katonákat felállították a meggyilkolt Bálint Gá­bor özvegye előtt, egy kis leány és Bálint Gáborné mondtak valamit, ami­kor engem megláttak. Hogy mit mond­tak, nem értettem, mert nem értek ma­gyarul. Ö csak annyit mondott, hogy nem tett semmit. Az elnök: Hol töltötte az időt a kér­déses este? A vádlott: Este nyolc órakor egy ma­gyar leánnyal volt találkozóm, akivel éjjel féltizenkettőig sétáltam a templom előtti parkban. Azután hazamentem ab­ba a házba, ahol a laktanyánk volt. Az elnök: Hogy birt a lánnyal! be­szélni, amikor nem tud magyarul? A vádlott: Nem beszélgettünk mi sem­mit sem, csak sétálgattunk és ültünk. Az elnök: Nyolc órától féltizenkettö­­ig éjei]?! A vádlott: Igen. Az elnök: Tudja annak a lánynak a nevét és lakását? A vádlott: Nem. Az elnök: Hogy lehet az, hogy este nyolc órától éjjel féltizenkettőig együtt van és nem kérdezi meg a nevét, se a lakását? A vádlott (hallgat) Háromszor szökött meg Amikor az eset után letartóztatták, először a szentaí helyőrségi fogházban veit, majd a szentai rendőrségi fogdába szállították. Onnan két nap múlva meg szökött. Szökése uán jelentkezett a ka­tonai vizsgálóbírónál. aki beszállította a szuboticai ügyészség fogházába. Innen egy alkalommal, amikor mun kára voltak a rabok rendelve, fiz rab­társával együtt megszökött. Beográdba ment. ahol egy évig mint szabósegéd dolgozott. Miután körözést adtak ki ellene, Kragujcvácon, ahová időközben ment, letartóztatták. A mitrovicai fegy­­házba vitték, ahonnan megint megszö­kött. Ez év májusában Bcográdban fel­ismerték. letartóztatták és azóta vizs­gálati fogságban van. A hiányzó töltény Az elnök: Hány töltény volt magá­nál, mikor mint katona Szentán szol­gáit? A vádlott: Nyolcvanöt. Az elnök: Az eset után nyolcvanné­gyet találtak csak. Egy hiányzott. Mit csinált ezzel az egy tölténnyel? A vádlott: öt nappal az eset előtt egy veszett kutyát lőttem le. Az elnök: Miért nem jelentette ezt a vizsgálóbíró urnák? A vádlott: Nem tulajdonítottam en nek az egy golyónak olyan nagy fon­tosságot. A vádlott kihallgatása ezzel véget ért és megkezdődött a bizonyítási el járás. Fölismerték a gyilkost Első tanúként Atanaszicvics Veiimir lovassági ezredest hallgatták ki, aki a kérdéses időben mint őrnagy helyőrsé­gi parancsnok volt. Részletesen elmond ja az általa vezetett vizsgálatot attól az időponttá! kezdve, amikor a meg gyilkolt Bálint Gábor özvegye előtte megjelent és jelentést tett a gyilkosság­ról. Személyesen kiment a helyszínére és látta a meggyilkolt Bálint Gábort. Kihallgatta a meggyilkolt özvegyét, majd visszament vele Szentára és ott kaszárnyáról kaszárnyára menve sor­ba állította a katonákat az özvegy előtt. Elmondja, hogy az asszony és a kis­lány, aki vele volt, a katonák közül a vádlottban fölismerték a gyilkost, előbb a kisleány és azután az asszony. A kis leány határozottabban mond fa, hogy ez volt, mig az asszony, aki folyton sirt, inkább tétovázva mondot ta: igen, ez volt. A hangpróba Elmondja ezután az ezredes a hang­próbának a lefolyását, amikor az eset nél jelen volt asszonyok felismerték Pekovity Bogdán hangjában annak az embernek hangját, aki éjjel Bálinték há­zában volt. Elmondja továbbá. hogy az őröket kihallgatta, akik a laktanya kapujában szolgálatot teljesítettek. Ezek azt mondották, hogy a kérdéses estén, amikor a gyilkosság történt, Pe­kovity puskával távozott a laktanyából és azzal is jött vissza. Az elnök (a vádlotthoz): Azt mond­ja, hogy puska nélkül ment el akkor es­te és most az őrök azt vallották, hogy puskával ment el. A vádlott megmarad amellett, hogy puska nélkül ment cl. Az ezredest a bíróság megeskette vallomására. A katonai rendőrség főnöke Gilics Milorád tanú a kérdéses idő ben az ezredes hadsegéde és a katonai rendőrség főnöke volt. Mihelyt a gyilkosságról értesült, tft. Ludaics Mi-Jossá! kiment Mákos-pusztára a hely­színre és az odaérkezett Atanaszievics ezredessel együtt résztvett a vizsgálat lefolytatásában. A főbb mozzanatokat hasonlóan adja elő, mint Atanaszievics ezredes. Szerinte a meggyilkolt erdő­­őr özvegye első látásra iölismerte Pe­­kcvltyban a gyilkost. A katonák ugyan­is sorba voltak álitva. de Pekovity nem volt köztük, később jött puska nélkül.. Mikor az utón jött, már. öt-hat lépésnyi távolságra mondta az özvegy: ez volt az. Elmondja továbbá, hogy amikor az özvegy kijelentette, hogy ö volt a gyil­kos, Pekovity zavarba jött és ijedten mondta: én nem gyilkoltam, én nem raboltam — és kiforgatta a zsebeit. Ezután elmond a tanú egy jelenetet, amely közte és a vádlott között az eset után Bcográdban történt. A Terazzián találkoztak. Pekovity fölismerte és oda­lépve hozzá, gúnyosan, fenvegetéleg mondta: Ali, te vagy az a hires, aki az ez'rcde-sscl együtt bitóidra akartatok juttatni? Az elnök kérdésére vádlott tagadja ezt. majd azt mondja, hog},- ha meg is történt volna a beszélgetés, ő azt nem komolyan gondolta. A gyilkosság éjjelén Ezután következett a főtárgyalás leg­izgalmasabb része. A meggyilkolt má­kosi erdöör, Bálint Gábor, feketébe öl­tözött özvegye lépett a biróság elé. Elmondja, hogy a ház, amelyben lak­tak, az erdöszéfen van. Akkoriban né- I pes volt a ház, ott lakták a szomszé­­\ dók is náluk, síiért a gyakori rablások j miatt, amelyek akkortájt azon a vidé- I ken történitek, nem mertek a saját ott­­j hónukban tartózkodni és azt hitték, hogy az erdöör házában biztos mene­déket találnak. A kérdéses napon. 1919. április 4-én este 10 óra tájban mind­annyian nyugalomra tértek, csupán az egyik szomszédasszony. Szép Józs-ef­­né volt ébren, hangosan imádkozott. A lámpa nem égett. Egyszerre zörgetés riasztotta fel őket éjjeli álmukból. Az ablakon zörögtek erősen, majd puska­tussal betörték az ablakot, úgy, hogy, az ablakfólia is betört. Felugrottam, — mondja a tanti — és kérdeztem: Ki: az? — Én vagyok, patrull, — hangzott kí­vülről a válasz. — Mit akarsz? — kérdeztem én. — Keresek két-három embert, itt vannak, — mondták kívülről. — Gyere reggel, — mondtam én. Közben belőttek az ablakon, de a go­lyó a szoba menyezetébe fúródott és, nem tá’ált senkit. Én egyre azt hajto­gattam, — mondja a tanú. — hogy jöjjenek másnap, nem nyitok ajtót. Egy­szerre csak hallom, hogy betörik a konyhaajtót. A ház szabadon áll, még kerítés sincs körülötte. »Rabolni és gyilkolni jöttem,,.« A betört konyhaajtón át két ka­tona jött be, akiknél szuronvos puska volt. Egy harmadik katona kint ma­radt. Az asszony itt pontos személyile­­irást ad a két katonáról, akik bent vol­tak a konyhában. Az egyik lövésre ké­szen tartotta fegyverét, -mig a másik a; puskára tűzött szuronnyal az crdöört akarta leszúrni. Az asszony a saját tes­tével védte az urát és könyörgött, hogy ne bántsák az urát. Az egyik katona, akinek rekedtes hangja \-olt. azt mon­dotta: Én rabolni és gyilkolni jöttem. Adjál pénzt. Ha nem adsz. kézibombát dobok és elpusztultok mindannyian. El­mondja ezután az asszony, hogy a fér­jével behúzódtak a szobába és onnan ö nyújtotta Iá a katonának a térié kabát­ját, azzal, hogy abban benne van u pénz. A katona kivette a kabát zsebéből » pénztárcát, kivette abból a pénzt, nyolc­ezer koronát és aztán követelt, még ezer forintot. Mikor azt mondották, hogy nincsen több pénz. be akart jönni a katona a szobába. A befelé nyíló aj­tót a katona kívülről nyomta, az erdő­­őr belülről szorította. Ekkor dördült el a lövés és a golyó az ajtón keresztül szivén találta az crdöört. Amikor a szí­ven talált Bálint Gábor a padlóra esett, ) a következő szavakat mondotta a meí-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents