Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)
1925-08-04 / 206. szám
PoStarina plećena! XXVL évfolyam szám Szubotica, KEDD 1925 augusztus 4. Me jelenik minden reggel, ünnep után ćs hétfőn déíbt-n # m Szerkesztőség: Aleksandrova ui. 4. (Rcssia Fonciéie-palo*a) Tel fon szám: Kiadóhivatal 8—53. •*. Szerkesztőség 5—10. Előfizetési *ie<;£yedévre 13 din. Kiadóhivatal: Subotira,Aleksandrova úl.1 (Lelbach-pa!o!a) Parlamentarizmus és nyilvánosság A parlamentarizmus lelke: a nyilvánosság. Nyilvánosság nélkül el lehet gondolni ankétot, konferenciát, szaktanácskozást, még törvényhozó testület ülését is, de parlamentet nem. Ennek a szónak: parlament, külön értelme, speciális fogalma, valósággal: presztízse van. A parlament szó mindé jelző és értelmező nélkül jelenti a demokrácia érvényesülését a törvényhozásban, jelenti a népképviseleti elv diadalát s a törvényhozó testületnek az országnyilvánosságának ellenőrzése alá való helyezését. Nyilvánosság alatt nem. a karzatok nyilvános Ságét kel! érteni. Az a száz-kétszáz hallgató, aki helyet tud magának verekedni a parlament üléstermében. az érdeklődőknek csak egy kis csoportja, de nem az ország és nem a nép. A törvényhozó testület működésének egyedül a sajtó ad nyilvánosságot. S most a kormánynak az a terve, hogy a parlamenti tudósításokat feltételekhei köti s ezzel megszükiti, korlátozza magának a parlamentnek a nyilvánosságát. A sajtó örvenyjavaslat amúgy is azt a célt szolgálja, hogy megnehezítse a sajtó munkáját. Sokszor elmondottuk már, a sajtó munkáját, a sajtó hivatását ne tévesszék össze az újságíró munkájával s ne tévesszék öss'.e az újságírókkal, akiket személy szerint ismernek. A sajtó szabadsága a legfőbb szabadságjog, a sajtó szabadsága a leghatásosabb ellenszer minden korrupció, minden közerkölcstelenség, minden hivatali visszaélés ellen. Az yjságiróknak talán nem is kellemetlen, ha a legkényesebb kérdések, legkockázatosabb témák megiratlanok maradnak. A sajtót ne tévessze össze senki azokkal a Scarabaeus-lapokkal, melyek a botrány kedvéért okoznak botrányt s melyek sem az igazság, sem a tisztesség, sem a jóizlés parancsait nem tartják magukra kötelezőnek. Az újságíró a maga nevében le tud mondani arról, hogy üldözzön minden visszaélést és siettesse a bűnnek megtorlását, de nem tud lemondani arról, hogy ezt a jogot, ezt a szabadságjogot, a szabad sajtónak ne követelje. S a sajtószabadságot korlátozó' törvényhozási intézkedésekre — pedig a korlátozott szabadság már nem szabadság — most azzal akarják föltenni a koronát, hogy a nemzetgyűlésen elhangzott beszédek szószerinti közlését is lehetetlenné akarják tenni. Ez a korlátozás már sokkal jobban érdekli a népképviseleti elvet, magát a parlamentarizmust, mint a sajtót. Az állampolgárok tömegeinek a sajtó az informátora. A választópo gárok elveszítik a kapcsolatot a törvényhozó testülettel, ha korlátok közé szorítják a közvetítő, a fölvilágosító, az eseményekről beszámoló sajtó működését. A választópolgárok elveszítik judiciumukat, ha elveszítik értesühségüket. Nem fogják tudni ellenőrizni, hogy a képviselőjüket törvényhozási működésében az a program vezeti-e, amit megváasztósa előtt hirdetett s igyel.szik-e eleget tenni azoknak az ígéreteknek, melyek segítségével mandátumát megszerezte. A választópolgárok nem fogják tudni eldönteni, hogy ragaszkodniok kel!-e a képviselőjükhöz, vagy pálcát kel! törniök fölötte. Sajtónyilvánosság nélkül a parlament camera obscura-vá változik s csak homályos árnyképek rajzolódnak ki a nemzetgyűlés működéséről a sajtó fehér vásznán. Hogyan fogják eldönteni a választópolgárok, hogy mely párthoz kell tarlozniok, ha nem kapnak tüzetes ás hü föivilágositóst a parlamenti pártok munkásságáról? Hogy döntenek maid abban a kérdésben, hogy melyik párt fáradozik az állam komoly feladatainak megvalósításán s melyik párt tőre - szik a rend föl borítására, ha csak megszűrve, filtrálva, kifőzve, desztillálva, kilúgozva és étfestve szerezhet értesülést a parlamentnek, a parlamenti pártoknak, a épvisel'iknek s a korménvna' működéséről? Melyik lapvállalat, ne yik szerkesztőség meri majd csak a legkevésbé kétes esetben is vállalni a közlés kötelességét, a tömegek fölvil jgositásának miszszióját, ha bírói értelmezéstől, vagy közigaz.gatási tiszivise ő diskrecionárius jogától van függővé téve a lap élete és halála, a lepvállalat vagyona és az emberek százainak exisztenciaja. Ez a rendelkezés a Sipka-szoros csöndjét akarja borítani hn[r>'*i lepelül a szabad sajtó s a parlamentarizmus fölé. A kormány módosította a sajtójavaslat 74-ik szakaszát A módosítás radikálispárti képviselők kívánságára történt Hír az uj államtitkárok kinevezéséről Beogradból jelentik: A sajtótér- i vény 74. szakasza ügyében a kor- j mány hétfőn végül is kénytelen volt engedni az ellenzék, a sajtó és főleg a saját pártjában megnyilvánult j követelésnek, mert a legtöbb beo- ' gradi lap a legélesebben foglalt ál- ! lást a kormánynak a parlamenti tudósítások korlátozására irányuló terve ellen, A radikális klubban a képviselőknek egy igen tekintélyes csoportja nyíltan követelte a kormánytól, hogy álljon el a 74. szakasz jelenlegi tormájától. Héttőn délelőtt a mozgalom kezdeményezői aláírásokat is kezdtek gyűjteni egy nyilatkozatra, a melyben a radikális képviselők kötelezik magukat arra, hogy a 74. szakasz változatlan ienntartása esetén nemcsak ezt a szakaszt nem szavazzák meg, hanem az egész sajtótörvény ellen szavaznak. Ehhez a mozgalomhoz a kormány több tagja is csatlakozott. Ezek a jelensíégek arra késztették a kormányt, hogy engedjen a követeléseknek és változtassa meg a vitás szakasz szövegét. A törvényhozó bizottság délelőtt tiz órára öszsz,ehivott ülését e tanácskozások miatt csak fél tizenkettőkor nyitották meg és ezen az ülésen a 74. szakasz olyan uj fogalmazását terjesztette \ be a kormány, amellvel leszerelte | saját pártjának ellenzékét. A törvényhozó bizottság megszavazta a sajtótörvényt A törvényhozó bizottság ülésén, amelyen Jovanovics Ljuba elnökölt, az eddigi tanácskozások folyamán későbbre halasztott paragrafusokat tárgyalták. Popovcs Velja előadó mindjárt az ülés megnyitása után előterjeszti a kormánynak a 9. szakasz fogalmazására vonatkozó javaslatát arról, hogy ki lehet szerkesztő. A szakasz a következőképpen hangzik: A szerkesztő egyike azoknak a személyeknek, akik való jóiban intézkednek a lap vagy időszaki folyóirat szerkesztői része felett. A szerkesztő felel a sajtó utján elkövetett bűncselekményekért a jelen törvény rendelkezései szerint. A lap szerkesztőjét a lapon fel kell tüntetni1. Nincs megengedve, hogy olyan személyt jelöljenek meg szerkesztőként, aki nem működik közre sem a lap szerkesztésének irányításában, sem afelett nem dönt, hogy valamely cikk megjelenjék-e vagy sem. Szerkesztő lehet minden nagykorú S. 11. S. állampolgár, akit bírói ítélet nem fosztott meg polgári és politikai jogainak gyakorlásától. Jovanovics Ljuba elnök rámutat ezután az ellenzék ama kívánságának jogosságára, hogy nagyobb lapoknál, amelyeknek külön nagy rovataik vannak, e- rovatoknak külön szerkesztői legyenek bejelenthetek. Kéri a többséget, hogy fogadja el ezt a javaslatot. Srskics törvényegységesitő miniszter és Popovics Velja előadó hozzájárulása után a többség elfogadja ezt a javaslatot, amelynek megfogalmazását a törvény végleges megszövegezésére kiküldött bizottságra bízza. Ezután a többi még le nem tárgyalt szakaszra térnek át. ' A 36. szakasz szerint a sértett a főtárgyalásig kiterjesztheti vádját más személyre is, ha az az igazi szerkesztő, ámbár a lapon iiincs mint ilyen megjelölve. Az 51. szakasznál, amely a sajtó utján elkövetett zsarolásról szól, Zsanics javaslatát fogadják el, amely szerint a sajtó utján elkövetett zsa-. rolás büntetése I évig terjedhető fogház, a kísérlete pedig 6 hónapig teriedhetö fogház. A 71. szakasz úgy intézkedik, hogy biinteiés alá esik az, aki megengedi, hogy mint szerkesztőt nevezzék meg a lapon, holott a szerkesztésben nem működik közre. Végül rátér a törvényhozó bizottság a 74. szakaszra, amely a páriámén ti • tudósításokra vonatkozik és amelynek uj szövegezése ' miatt az ellenzék kivonult a bizottság szombati üléséről. Az előadó a szakasznak következő szövegezését javasolta : A parlament üléséiről közölt teljes vagy kivonatos, de hü tudósítás nem jár büntetőjogi felelősséggel, amennyiben a tudósító.$ nem tartalmaz sértést az uralkodó vagy a királyi húz tagjai elien, vagy nyűt felhívást a polgársághoz az alkotmány erőszakos megváltoztatására. Az a lap, amely a tudósítást közhite, köteles a meg. rágalmazott, vagy megsértett szcj mély helyreigazító nyilatkozatát i ennek a törvénynek rendelkezései szerint leközölni, ' A bizottság ezt a szöveget vita nélkül magáévá tette és mimáu az ellenzék nem vett részt uz ülésen, 19 szavazattal meg is szavazta. Ezzel a törvényhozó bizottság befejezte a sajtótörvény részletes vitáját. Az újságírók még igy sincsenek azonban megelégedve a 74. szakasz uj szövegezésével és a törvényhozó bizottság ülése után élénk vita fejlődött erről a kérdésről a jelenlevő újságírók és a miniszterek, valamint képviselők között. Az újságírók rámutattak arra, mennyire igazságtalan a lapokat sújtani azért azzal, hogy leközöljék a parlamentben megsértett vagy megrágalmazott egyének helyreigazítását a törvényben előirt szabályok szerint, amelynek értelmében a helyreigazítás kétszer olyan hosszú lehet az eredeti közleménynél. Egy újságíró szemükre vetette a radikálisoknak, hogy ha már védeni akarták a parlamenten kívüli személyeket a parlamentben elhangzó sértésekkel vagy rágalmakkal szemben, miért nem adtak más fórumot nekik erre a célra. Erre a legalkalmasabb mód az lett volna, ha a házszabályokat pgv módosították volna, hogy ha valakit a parlamentben megsértenek vagy megrágalmaznak. az illető írásbeli panasszal fordulhat a parlamenthez, a melynek ülésén fel kellene ezt a panaszt olvasni. Több képviselő megjegyezte, hogy ez igazságosabb megoldás lenne, azonban ekkor mát
