Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)

1925-08-23 / 224. szám

1925. augusztus 23.

BACSMEGYEI NAPLÓ

21. oldal.

A testsúly

Asszonylevél került a kezembe. Sajnos, nem a postán jött, se nem hordár hozta. Nen is nekem szól. Egy őnagysága irta egy önagyságának, nem tudom: informáló szándékkal, vagy pukkasztási célzatból. Szóval egy vadidegen irásmii, amelyhez nekem alapjában semmi közöm. Még csak diszkrcéióval se tartozom annak, akiről azt se tudom, hogy kicsoda. Elkövetek tehát egy úgynevezett tilos közlést« és kinyomatok egy töredéket a levélből.

Úgy gondolom, nem lesz veszedelmes az elolvasása:

Szerencsésen. ledolgoztam hatvan dekát. Három hét alatt. Annyi se jutott egy napra, mint egy gyufaszál. S minden ilyen gyufaszál majdnem egy millióba kerül. Már háromszor irtani az uramnak pénzért s eddig még mindig küldött. Képzeld. hogy hányszor keli még Írnom, amikor már elkezd a türelme és a pénze fogyni?

Mert a doktorok azt mondják, hogy még legalább százhúsz dekát kell fogynom, hogy a testsúlyom a termetemhez mérten normális legyen. Ez a mostani iram mellett még legalább hat hetet s vagy negyven milliót igényel. Vagy még többet.

Azt hiszem, vagy nyolcvan dekát kénytelen leszek áhelyezni a jövő évi költségvetésbe.

A drága fogyást ők nagyon olcsó eszközökkel érik el. Nem adnak enni. Nem adnak inni. Nem adnak inni. Nem. adnak húst. Nem adnak cukrot. Füvet eszünk, meg sósvizben főtt gyökereket. És fát vágunk. És egy ingben szaladgálunk a fűben. És hideg vizbe mártogatnak bennünket, módszer. Hiszen tanultuk a fizikában: »A vizbe mártott test annyit vészit a súlyából, amennyit a helyéből kiszorított viz nyom.«

Szóval, nagyon ajánlom neked is, hogy gyere ide. Még pedig minél előbb. Sokat nem használ, azt előre megmondom. De nem is az a fontos. Az a fontos, hogy itt légy. Ne mis tudom elgondolni, milyen ábrázattal léphet egy, pesti asszony a barátnői elé, ha nem tud arról csevegni, hogy milyen fogyasztókurát tartott a nyáron.

Istenem, én a föld alá siilyednék szégyenemben, ha nem mehetnék minden évben egyszer-kétszer fogyasztókurára! ... •

*

Akárhogy húzódozom is tőle, még egy csipetnyi indiszkréciót el kell követnem, mielőtt előterjeszteném szerény megjegyzéseimet. A napokban olyan szerencsés voltam, hogy vacsorázás közben néhány percet cseveghettem egyik legbájosabb és legüdébb művésznővel. Mondja a csupabáj aszszony:

— A vakációmat arra kell felhasználnom, hogy harminc dekát leadjak a testsúlyomból.

Nevetve feleltem:

— Harminc dekát? Tudja mi az a harminc deka? Egy »bécsi szelet.« Egy szép őszi barack. A maga ökle. S most le akar magából (aki éppen igy jó) egy ökölnyit spórolni. Olyan ez. mintha egy milliós Számlából lealkuszik harminc fillért.

— Nekem beszélhet! Én harminc dekával. több vagyok, mint kellene. És én ezt a harminc dekát — törik-szakad— leadom. Még nem tudom,, hogyan: sokat sétálok, sokat fürdőm a tengerben, tornászom, sportolok és ha semmi se használ, soványitó kúrát használok. De mire visszajövök őszkor, a harminc dekától megszabadultam: isten úgy segéljen!

Feltartotta három ujját (milyen szép, fehér kezecskéje van!), úgy esküdött. És én hittem neki...

#

És higyjék el, igentisztelt hölgyeim: a művésznőnek igaza van. A vagyongyűjtést a filléreknél kell kezdeni, a kövérség ellen pedig az első feel sieges tiz deka után kell megindítani a harcot.

Aki húszéves korában harminc dekával több a kelleténél, az huszonegyre már negyvenre viszi, a huszonötöt már félkilós túlsúllyal ússza meg, negyvenéves korában pedig kövér lesz, mint egy... (Istenem, hölgyekről lévén szó. sértés az, hogy mangalica?...)

Én 'már régóta figyelem a mai aszszo.njt. Jóformán egyebet se csinálok. Nincs is egyéb tanulmányozásra érdemes műtárgy. S hitemre mondom: a mai asszony szép, jó, okos és müveit. Csak egy kicsit kövér. Sőt néha nagyon is kövér. Mondjuk ki határozatilúg: a nagy többség túlontúl elhízott. S ez katasztrófa.

Először is tessék figyelembe venni, hogy mibe kerül ennek a sok. fölösleges hájnak az összegyűjtése. Jó háziasszonyok tudják, hogy egyetlen liba felhizlalása felemészt tekintélyes súlyú kukoricát. Pedig a liba igen kis madár egy asszonyhoz képest. S az asszony, ha nem is veti meg a gyenge, tejes kukoricát, mégis jobban szereti a pecsenyét, a tejszínhabot, a déligyümölcsöt, a. jegeskávét, a csokoládét, a tengeri rákot.

Micsoda nemzeti vagyon van itt hájba ős fölös húsba belefektetve!

De a megszerzésnél sokszorta na-A tündén szép tengerparti sétány Nizzában, a Promenade des Anglias, nevéhez illően hangos az angol szótól. Lompos öltözetű angol és amerikai férfiak, fess londoni kisasszonyok és elhanyagolt külsejű amerikai hölgyek sétálnak a csoda-korzón és nézik a buzavirágkék-szinü tengert. Állandó vendég alig van Nizzában, a nagy tengerparti hotelek ásitoznak az unalomtól, de a futóvendégek mindennap megtöltik a pályaudvar körüli hotelek légióit. Két-három napos vendégek tartózkodnak Nizzában, akik futtában megtekintik az örök nyár városát. Az idegenek szórakoztatására alig történt intézkedés. Egy-két tánchely gyéren látogatva és a vízre épült úgynevezett kiskiaszinó, ahol egyaránt van játék és tánc is. A nagy »Casino Municipal« zárva van, mintahogy lezárt redőnyök mellett búslakodik a part egész sor nagy hotelje. Az előkelő vendégfogadók közül egyedül a Negrcsco van nyitva, a szezonárnak egyharmadrészéért nyújtva kisszámú vendégeinek mindazt a korrfortot. amire ezek a luxuspaloták berendezkedtek.

A Promonade des Angliais-n minden sétáló fekete szemüveget visel. Harminc szemüvegárus cirkál a széles korzón s ha netán ráakadnak valakire, akinek még nincs ilyen napfényvédő pápaszeme, menten rásózuak egyet. Az egyik szemüvegárus magyarul kinálja portékáját. Hajdumcgyei ember. A jó ég tudja, hogy került ide. Kitünően megél a furcsa mesterségből. Nyolc-tíz szemüveget minden nap elad.-- Most még csak meg lehet élni, — mondja — de szezonban kissé nehezebb.

— Szezonban? Mikor tele van Nizza?!

— Hogyne kérem, tele van. de csupa állandó vendéggel. Jön a pasas, vesz egy szemüveget és itt marad hat hétig. Annak több szemüveg nem kell. Lefoglal egy helyet a hotelben, nem jöhet más a helyébe. De a mai holt szezonban csupa nekünk való futóvendég tartózkodik itt. Vesz egy szemüveget és utána elutazik. Jön más a helyébe. A mi prograntmunk az, hogy a rivieráti mindenki szemüveggel járjon...

Ez a Programm előbb-utóbb meg is lesz valósítva, mert máris majdnem minden napbarnitotta orrou ott pihen a szemüveg.

Esténként a kaszinóban gyűl össze a nizzai közönség. Itt varieté eladás van, utána kártya és tánc. Természetesen a játék nem ölt' nagy arányokat. A trente et quarante nevű elmés hazárdjátékot

gyobh tehertételt jelent a fenntartási költség é^ a szabadulási kísérlet. Fogyasztókurákra többet költünk évente, mint építési akciókra és beruházási programúira.

És lessék csak a fenntartási költségeket Számon tartani. Á kövér asszonynak minden egyes ruhadarabhoz kétszerannyi szövetre van szüksége, mint a normálisnak. A hozzávaló is legalább kétannyit. És a sokból még több is kell. Amig a lány asszonnyá hízik, száz rend ruhát kell elhajigálnia, mert szűk lett neki a régi ruha.

A kövérséget megszerezni Kincsekbe kerül, fenntartása újabb kincseket emészt, de legdrágább mulatság meg-* szabadulni tőle. És emellett — bizonyos kellemes párnázottságon túl —- nem is szép, nem is jó, nem is kívánatos. Hogy mennyi gyönyörűségtől fosztja meg a túlságos testsúly a hordozóját, fel se tudnám sorolni. S nekem nem csupán az a gyönyörűség fájdalmas, amelytől az elhízottak önmagukat fosztják meg. Nekem főkép az fáj, amitől engemet fosztanak meg, ártatlan báránykát! Mennyivel szívesebben látnám őket karcsúnak, fürgének, elevennek, mozgékonynak.

(k. i)

nem is játszák, mert erre a montecarlói kaszinóval szemben kötelezettségük van. Éjjel két órakor az utolsó körte is elalszik a kaszinóban. Nizza a holtszezonban korán tér nyugovóra.

Egyik érdekes látványossága a kis városkának áz aquarium. Egy aránylag j kicsi, de ügyesen csoportosított teremben bemutatják a földközi tenger gazdag állatvilágát. A mesék birodalma kél életre az átlátszó üvegburák alatt, egy csodálatos világ, furcsa halakkal, fantasztiKus rákokkal és hátborzongató polipokkal. Ez az egy látványosság elég arra, hogy az idegennek érdemes legyen Nizzát felkeresni.

Valamit az árakról is. Aránylag minden olcsó. Kitűnő hotelben 40 frank a napi penzió szép szobával, luxushotelben 60—70 frank. Már 30 frankért is lehet kényelmes szobát és jó ellátást kapni.

Nagy építkezési láz van Nizzában. Minden házat tataroznak és sok uj hotel épül. Nizzát öltöztetik. Nizza készül az uj, nagy szezonra.

Viareggióban az olaszok csendes előkelő füdöhelyén alig lehet idegent találni. A vendégek nyolcvan százaléka olasz. Csak itt-ott lehet angolt, franciát, németet hallani s nagyon kevés jugoszlávot vagy magyart. A pesti közélet három kitűnősége, gróf Wilczek, a német követ, gróf Török Sándor és Fábián Béla nemzetgyűlési képviselő pihenik itt ki az elmúlt politikai év fáradalmait. Pihenni lehet Viareggióban, tiz kilométeres strandján gyönyörűség a fürdés, homokja sokkal finomabb a Lidó fövenyénél, de szórakozást annál nehezebb találni ezen a hatalmas fürdötelepen. Viareggio szolid, csendes koránnyugvó vidéki kisváros. Éjfél után egy órakor a kurszalonban is kialszanak az utolsó körték s mindenki pihenni tér, hogy másnapra erőt gyűjtsön a strandoláshoz.

Nem minden hely Viareggio. Hiányzanak a kokottok, hiányzik a zaj, hiányzik az elegancia. De meg van mindén egyéb kelléke a fényűző nyaralásnak a kellemes, mindenütt homokos tengertől az illatos fenyéerdőig. Nappal meg se kiváltják a fürdővendégtől, hogy felöltözzön. Pizsamában vagy fürdököpenyben lehet mászkálni mindaddig, mig a nap le nem nyugszik. A hölgyek jóformán csak este húznak harisnyát barnára sült lábszárukra.

Zsúfolva a fürdőhely. Úgy látszik rossz kezekben van a vezetés, mert a t.iep nem tudja befogadni a vendégeket, akiknek kényelméről alig történik gondoskodás. Az árak elviselhetek. Luxushotelben 120—150 líra, jó hotelben 70—80 lira, penzióban 40—<50 lira. Az étkezés mindenütt bőséges és választékos.

Mégis találni a városban valami szórakozást: a főszezon alatt itt vendégszerepei a firenzei operett-társulat. Javarészt a magyar-bécsi operettekből állította össze műsorát. Fali. Lehár, Kálmán — szerepelnek a repertoáron.

Egy Bajader-elöadást tekintettünk meg. A bécsi és pesti operettelőadásnkhoz szokott néző bizony egy darabig idegenül nézi a sivár színpadot és szomorúan hallgatja a rakoncátlan zenekart. Gyenge vidéki előadás az, amit ezek itt produkálnak.- És milyen hoszszura nyúlik a darab! Jóval éjfélutűn hagytuk ott a színházat s akkor még hátra volt az egész második szünet és a harmadik felvonás.

Kedves epizód történt a második felvonás előtti körzenénél. A temperamentumos fiatal karmester olyan hevesen hadonászott a karmesteri pálcáéul, hogy a karcsú nádvesszö egy erőteljes fortinimóná! kirepült a kezéből és egy hölgy ölébe esett. Harsogó derültség támad. A karmester ur tovább dirigált a kezével, a hölgy pedig megvárta, mig vége a körzenének, aztán felállóit a harmadik sorból és visszavitte a karmesternek az engedetlen pálcikát.

— Uram ön elvesztett valamit, — mondta a helyzethez illő humorral.

A főzeneigazgató ur feltalálta magát és igy szólt:

— Asszonyom ön nagyon kegyes, hálásan köszönöm, azonfelül reflektálhat a becsületes megtalálónak küáró jutalomra.

Mindenki nevetett és a karnagy ur vidáman dirigált tovább, most már görcsösen szorongatva ujjai kötött a marsallbotot.

A felvonások fináléi nagy kórurainak láttára önként felmerült az a kérdés, hogy a túlzsúfolt és aránylag drága telepen hogyan lehetett elhelyezni a 60— 70 tagú színtársulatot. Érdekes feleletet adott erre egy délelőtti sétánk.

A fenyves közepében hatalmas, dróttal elkerített sátortábort pillantottunk meg, melynek főbejárata előtt a következő felirat ragyogott: »Firenzei operett-társulat«. Jobban szemügyre véve a tábort, ott találtuk az egész színtársulatot. Itt rendezkedtek be a napfény és a tenger birodalmában 200 lépésnyire a strandtól. Villanyvilágításuk és vizve- , zctékük van. A »starok« külön-külön, vagy kettesével alusznak egy sátorban,1 a kisebb színészek és kóristák hármasával-négyesével. Közöseu főznek és nagyszerűen élnek. Itt tartják néha a próbáikat is. Ebben a miliőben aztán nem hiába kérdezné meg a dühös rendező egy elrontott jelenet után:

— Mi az, erdőben vagyunk?

A fenyők köröskörül csak igenlő választ adnának erre a szónoki kérdésre.

Genua egyetlen komoly és nagy látványossága: a temető. Ilyen pompásan sehol se tudnak örök nyugalomra térni az emberek, mint ebben a piltoreszk' olasz városban. Sokat hallottam. már róla, Baedekerek erről regélnek csodákat. de ezt a sirkertet leinti, elmesélni nem lehet. Ezt látni kell.

Kanyargós utón visz a villamos a genyai temetőhöz. A bejárat előtt hasszu sorban virág és gyertyaárusok. Ebben a városban nagyón tisztelik a halottakat, itt igazán kelendő cikk a kegyelet minden szimbóluma. Pompás, gondozott sétányon vezet előre az ut és egyszerre elénk tárul az egész csodálatos temető. Ezer és ezer sir — ezer és ezer műemlék. Ide közel van Car ara. itt nem takarékoskodnak a márvánnyal. A sok pazar szobor közül itt-ott kiemelkedik egy monumentális síremlék: tiz méter magas, gótikus• teniplomocska vagy busz méteres obeiiszk hirdeti a halott emlékét.

S köröskörül hatalmas palotában az elhamvasztottak utolsó poharait őrzik. Mint ritka beíümuzeum, olyan ez a palota ... Köröskörül virág, mindenütt virág ...

Nizza—Viareggio—Génua

Nizzában csak a szemüvegárusok örülnek a holt szezonnak Erdőben lakik a viareggiói színtársulat — Aida-előadás, ahol Radame ezredmagával jön meg a csatából