Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)
1925-08-23 / 224. szám
Po štarfra -píaéena! Ünnepi szám * Ára 3 dinár XX¥I. évfolyam Szubotica, VASÁRNAP 1925 augusztus 23. 224. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben fon szóm: Kiadóhivatal 8—58. Szerkesztőség 5—10. Előfizetési ár negyedévre 135 din. Szerkesztőség: Aleksandrova ul. 4. (Rossia Foneiérc-palo'a) Kiadóhivatal: Sttboíica, Aleksandrova ul.l (Lslbaclí-paloia) Büszke elégedettséggel, a végzett munka önérzetes nyugalmával tárja ki széles kapuit a szuboticai kiállítás. Jöhetnek a lé togatók tízezrei, jöhetnek az ipari és mezőgazdasági kultúra hivatott vezetői: mindenki gazdagabban fog távozni, mint ahogy jött, súlyos tanulságokkal, irányitó gondolatokkal gazdagabban. íme, Subotica, az ország leg északibb városa, nemzetiségi mozgalmak fészke, ahova türelmetlenebbül tekintett minden elfogultság és követelőbben minden igényesség, íme, Subotica, a határváros, ahol tömegesen laknak még magyarok s ahol külön politikai s külön kuiturprogramot akart megvalósítani a mohó nacionalizmus: Subotica most megmutatja, hogy termő békéjét, munkás kedvét, esztergapad fölé boruló lelkesedését nem zavarhatta és nem béníthatta meg sem határváros volta, sem azok a félelmek, melyeket a geográf ai helyzet elgondolása sokkal inkább táplált, mint tény és bizonyíték. Tegnap ezen a helyen még arról beszéltünk, hogy a román és magyar pásztor egy dalnak primitiv, da a lélek mé’yéből fölzengö dallamát dudo ják. S ime azt látjuk, ez a kiállítás azt mutatja, hogy milyen békében, termékeny testvériségben, kincses zavartalanságban dolgoznak egymás mellett a szerb, a magyar, a német munkások s fáradozik, küzködik, próbálkozik és — teremt a szláv lelkesöltség, a német szívósság s a magyar invenció. Ez a kiállítás kaiegzochin gazdasági, de ma minden politikum. A munka testvériségének ünnepe, gyönyörű bizonysága ez a kiállítás. Azt dokumentálja, hogy nincs ok tovább türelmetlenségre s nincs már forrása az elfogultságnak. Mert akik golgoznak és teremtenek, azoknak csak a munkára, csak az eredményekre lehet gondolniok. Ha harcra és védekezésre szorítanák Őket érdekeik, érzéseik, vagy titkos gondolataik, nem tudnának ilyen gyönyörű eredményeket elérni. & A kalapácsnak nincs nemzetisége. Az üllő egyformán cseng, akár szláv, akár magyar kéz ejtette rá a kalapácsot. Az eke egyformán hasítja a földet, akár szlávul, akár magyarul ösztökélik munkára az igavonó barmot. A föld egyformán szól minden munkásához, sem a szélnek, sem a napsugárnak, sem az esőnek nincs külön vallása és nincs külön nemzetisége. Az ember munkáját sem zavarhatják meg olyan különbségek, amilyeneket ő mega teremtett. Békében élnek egymás mellett az emberi alkotások, a verejtékes emberi munka eredményei. É - jenek hát békében egymás mellett az emberek is, kik egyformán verejtékeznek, idegeiknek és izmaiknak egészségét egyformán áldozzák fel a munka harcterén: műhelyben és. irodában. Alig van városa és községe a Vajdaságnak, ahol nem tiltakoztak a pénzügyi és gazdasági politika mai kurzusa ellen. Hogy ezeknek a tiltakozásoknak nem a békétlenség volt a forrása, hanem véres sérelmek kiáltottak bennük segítségért, azt mér a kormány és a törvényhozás is elismerte. A Vajdaság népét az egyenlőtlen elbánás terhe nyomja. A Vajdaság nemcsak külön jogterület, nemcsak külön adókat fizet, hanem a gazdasági élet összes vonatkozásában viseli a belső jóvátétel enor* mis terheit. A Vajdaság ez ország igazi devízaközpontja, a bácskai búza és kukorica emelődaruja a zürichi kurzusnak. Az egész ország gazdasági életét virágzóvá teszi a bácskai föld termése s az ország ezért nem háiás a Vajdaságnak. Mintha kimeríthetetlen forrása lenne a közterhek fedezetének, mintha pénzügyileg paszsziv vidékké akarnák lebontani virágzó gazdasági kultúráját. S a Vajdaság népe mintha csak a sub pondere ereseit palma igazságát akarná demonstrálni. Minél több terhet gördítenek rá, annál kitartóbban, annál hűségesebben, annál teljesebb odaadással szorítja meg az eke szarvát és a kalapácsot. Amikor a szuboticai kiállítás termein és pavillonjain végigsétálnak azok, akik felelősek a gazdasági politikai jelenéért és jövőjéért, ne felejtsék el, hogy milyen termelési feltételek, milyen adóterhek, milyen vámtarifális akadályok között jött létre mindez s mi mindent alkothatnának még s milyen magasra emelhetnék még a gozdasági kultúra szintjét, ha mesterséges akadályok nem bénítanák- az emberi értelem és izomerő összefogásának nagyszerű hatékonyságát. Akármilyen csodálatos is ez az eredmény, annak a találékonyságnak, erőnek és szívósságnak teljesítőképessége, amelyik a mesterséges akadályokat is legyőzte, mégsem szabad azt hinni, hogy ez a kiáliitás a vajdasági ipari, gazdasági termelésnek maximális termelőképességét mutatja. A decimal mérlegen egy dekagram súly egy kilogram terhet mutat. Ez a kiállítás a vajdasági termelésnek decimal mérlege. Akármilyen széditőek is az eredmények, akármennyi jogos önbizalmat és elégedettséget keltened is, ne felejtsük el és ne felejtsék el, százszor annyi lehetőség szunnyad még a Vajdaság földjében, iparában, munkáskezeiben. Csak le kell bontani a mesterséges akadályokat, el kell hárítani a fejlődés útiéból azokat a bénító, azokat a iesujtó terheket, melyek az érte lemnek, találékonyságnak, tudásnak, áldozatkészségnek s a természet istenáldotta erejének csu datevő, csudatermő összehozását megbontják. Mit tudna teremni ez a föld, milyen lovakat, milyen jószágokat, milyen nemes terme nyékét tudna nevelni a tudás és szeretet, ha nem tördelték volna szét a földet s nem kóíyavetyáiődött volna el a generációk szorgalmával és szerelmével megteremtett instruktus. Mit tudna produkálni az ipari termelés, ha vámtarifa, adótörvény s a termelés több más intézményes akadá'ya nem szegne szárnyat bátor lendületének. Még egyszer mondjuk: ez a kiállítás százados-mérleg. Csak századrészét mutatja a lehetőségeknek, de — évszázados programját a tennivalóknak # Gyönyörködve járunk végig a termeken és csarnokokon. Amit látunk, azzal nemcsak a lokálpatriotizmus szűk horizontja dicsekedhetik. Európai nívó mindenütt; amikor Közép Európa elbalkamzálása miatt jajongnak, itt, a Balkán kapujában egy darab Európát mutatunk be az ámuló nézőknek. Nézzék meg ezeket a jószágokat, nézzék meg az ipari produktumokat, joggal és gőggel dicsekedhetnének vele mindenütt. Ehhez a kiállításhoz s ahhoz a nívóhoz, omit ezen a kiállításon a Vajdaság ipari és mezőgazdasági termelése mutat, kell szabni a gazdasági politika irányát is. Ez a kiáliitás a legszélesebb perspektívája s a legkisebb részletéig igazolt gazdaság programja kell hogy tegyen minden kormányzatnak. íme, mit tud a vajdasági gazda birtoka megmaradt töredékén, mit tud a vajdasági ipari termelés, amikor a vámtarifa elzárja a nyersanyagtól, a hitelpolitika elzárja a pénztől, az adópolitika megfosztja forgótőkéjétől s még az előmunkásokat is kiutasítják. S mindez okkor, amikor a termelés válsága kontinentális jelenség. A hivatalos gazdasági politikának csak egy feladata lehet: segíteni, könnyíteni, támogatni azt a munkát, aminek életrevalóságát, termelékenységét, eredményességét és korszerűségét ilyen messzecsengően igazolja a s uboticai kiállítás és mintavásár« # A haláron túlról is jönnek nagyszámban hámulói ennek a kiállításnak, akik nemcsak arról fognak meggyőződni, Hogy a mezőgazdasági és ipari termelés meg tudta tartani a termelés európai válságának idején is a régi büszke nívót, hanem arról is, hogy az uj helyzet milyen hatalmas mértékben fokozta fel a termelő munka kereteit s hogy a viszonyokhoz hozzánőtt munka az uj fe adatoknak minőségben és mennyiségben megnőtt igényeit is ki tudja elégíteni. Hatósági kedvezések teszik lehetővé azt, hogy az országhatár ne álljon az érdeklődés útjába. Ahány látogató jön ide, annyi uj vásárlója lesz a vajdasági iparnak, annyi uj barátja az SHS. királyságnak, amit végre nemcsak könnyelműen bujtogató jelszavakon keresztül fognak látni s annyi uj harcosa a jugoszlávmagyar közeledésnek. Azok a szempontok s azok a meggondolások, melyek e hatósági kedvezéseket megadlak, nem veszítik el aktualitásukat a kiállítás bezárásával. Ez az érdek megmarad továbbra is, talán még inkább sulyosodik jelentőségben s kell, hogy nemcsak incidentálisan, de átfontoltan és tervszerűen vezesse tovább is a cselekedeteket. A gazdasági elzárkózás kora letünőben van, az egymásra utaltság parancsait jelszavakkal nem lehet sokáig megtörni. Egyformán van szükség piacra és nyersanyagra s egyforma érdek a gazdasági béke s az őszinte közeledés. * De nemcsak másoknak adunk tanulságot és mutatunk példát, hanem magunknak is. A példa arra bűzeit, a tanulság arra lelkesít: dolgozzunk. Ne nézzük egymásban a nyelv, nemzztiség, a vallás és születés eiváiasztoítjaif. Testvérei vagyunk, hát testvérei is legyünk egymásnak a munkában, a feladatokban, a mozgalomban és kitartásban. Legyen programunk ez a föld, amit végzetes és halálos szerelemmel szeretünk. Üssük a vasat, de üssük egymást. A békesség csiráját vessük el, ne a gyűlölködés beiéndekét. íme, mit tudunk, ha összefogunk, ha találkozunk „az eszmék barikádjain“, a műhelyben és a mezőn. És ne felejtsük el, csak a markos kéznek, csak az eredményeket teremtő értelemnek van becsülete. Ez a kiállítás legyen messzehangzó bizonysága a Vajdaság békéjének, a Vajdaság jogainak és a Vajdaság munka, béke és jólét gyümölcseit érlelő jövendőjének. Ä munka ünnepén jól Lapunk mai száma 40 oldal
