Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)
1925-08-19 / 220. szám
2. oldal KÄC5MEGYFT &ÄPLO 1925. augusztus 19. A kút titka Titokzatosmerénylet egy feketicsi asszony ellen Fekcticsről jelentik: Özvegy Margit józsefné, feketicsi asszony vasárnap délben jelentést tett a rendőrségen, hogy [leánya, özvegy Edli Jakabné, akit a reggeli órákban kiküldött a község határában levő földjükre kukoricáért, eltűnt. A rendőrségről egy járőr keresé, sére indult és a kukoricásban egy zsák kukorica mellett rátaláltak Edliné szoknyájára, az asszonynak azonban nyoma veszett. Minthogy a kukoricásban dulakodás nyomait találták, megindították a nyomozást, mert az volt a feltevés, hogy Edli Jakabné bűntény áldozata lett. Időközben az esetről tudomást szereztek a falubeliek is, akik tömegesen indultak ki a falu halárába, hogy segítségére legyenek a rendőrségnek. Felkutatták a környékbeli kukoricást, azonban sehol semmi nyoma nem volt Edliuének. Másfélórai kutatás után néhány rendőr és Cindl János gazdálkodó eljutottak a kukoricástól mintegy négyszáz méternyire levő nyitott kúthoz. Cindl belenézett a mély kútba és annak fenekén egy íejkendőt vett észre a viz színén. Nyomban köteleket kerítettek elő és lemásztak a kútba, amelynek csekély vizében rátaláltak Edli Jakabnéra. Kezei össze voltak kötözve, szájában zsebkendő volt. Eszméletlen állapotban húzták fel a kaiból és lakására szállították. A rendőrség csak hétfőn délután tudta kihallgatni Edlinét. Az asszony vallomása szerint, ép amikor a leszedett kukoricával hazafelé indult, egy szürkeruhás, középtermetű idősebb férfi lépett ki a kukoricásból. Meglátva őt, rávetette magát és be akarta vonszolni a kukoricásba. Dulakodni kezdtek, majd az asszonynak sikerűit kimenekülni a férfi kezei közül és a kút irányában az országút felé szaladt. A kút közelében az ismeretlen utolérte. Ekkor messziről kccsizörgés hallatszott, mire a támadó az asszonyt leteperte, szájába zsebkendőt kötött, kezeit cipőzsiaórra! összekötötte és bedobta a kútba. A rendőrség az ismeretlen kézrekeritésére széleskörű nyomozást indított. A bunyevácok tárgyalásai a Radics-párttal A tárgyalások sem irányulnak a radikálisok ellen Ivkovies-Ivandékics Imre dr. nyilatkozata A saboticai radikálisDárti körö két élénken foglalkoztatták azok a tárgya&sok, amelyeket a bunyevác sokác-párt a Radics-párttal kezdett. A bunyevác-sokác-párí — mint jelentettük — végrehajtó-bizottságának legutóbbi határozata alapján a kormánykoalíció támogatása mellett döntött és ezzel egyidejűleg tárgyalásokat indított a horvát paraszt-párttal . hogy tisztázza a párt esetleges vajdasági aspirációit. A bunyevácok ugyanis igényt tartanak a suboticai városi közigazgatásban a számarányuknak megfelelő helyekre és ezt a kívánságukat a Radics-párt segítségéved akarják megvalósítani. A radikális-pártba;! elénk izgalmat kelt a bunyevácok és Radicsék között készülő párt-szövetség és máris megindult az akció arunk eigáncsolására. A radikálisok a butivevác Radlcs-párti cgvüttmüködést veszedelmesnek tarifák, mert ez esetben a horvát paraszt-párt megvetné a lábát a Vajdaságban. A két kormány-párt között megegyezés van arra nézve, hogy a- Radicspárt nem, veszélyezteti a Vajdaságban a radikálisok érdekeit. Ennek ellenére a Radics-párt mégis erőteljes szervezkedést kezd a suboticai kerületben és ezenkívül a falim’evác-sokác-párt csatlakozása is lényegesen megerősítené a horvát paraszt-párt vajdasági esélyeit. A radikális-párt részéről ezért most azon fáradoznak — egyelőre ugyan még nem hivatalos tonnában — h^'v a bunxevdcokat a masuk ré szére nyerjék meg és erre az esetre vezető állásokat igémek a bnnyevácoknak a suboticai városházán, mig a Radics-párthoz való csatlakozás esetében arra az álláspontra helyezkednének, hogy a bmvevácokat semmiféle dlás nem iUeti meg, ép a radikális-párt és Radics-párt között a Vajdaságra vonatkozóan létrejött megegyezés következtében. A bunyevác-sokác-oárt álláspontjára nézve kérdést intéztünk dr Ivkovics-lvcmdéMcs Imre volt főispánhoz. a párt elnökéhez, aki a következőket mondotta a Bácsmegyei Napló munkatársának: — A radi'káiis-párt néhány vezetőjével folytatott eddigi nem híva talos megbeszéléseink után csak csodálkozásomnak adhatok kifejezést, ha radikális részről a Radicspárttal megkezdett tárgvalásainkat úgy fogják fel. mintha ez a radikálisok elleti irányulna. A két kormány-párt között telics az összhang ós a megértés és lehetetlennek tartom, hogy ezt alulról akarná bárki is megzavarni. A Radics-párttal folyamatban vannak megkezdett tárgyalásaink, amelyek a horvátországi ünnepségek és a parlament nyári szünete miatt lassan haladnak előre, de sikerrel kecsegtetnek. A bunyevác-sokác-Dárí még nem határozott ebben a kérdésben és hogy milyen lesz ez a határozat, azt ma még nem lehet tudni, anynyit azonban kijelen illetek, hogy szó sincsen pártunknak a Radios Várthoz való csatlakozásáról vagy beolvadásáról. Csupán az együttműködés kérdéséről van szó és m-i után a .Radics-párt ma a radikális párt szövetségese, szó sem lehet arról. hogy eddigi lépéseink a radikálisok ellen irányulnának. A radikális-párt részéről eddig hivatalosan még nem indultak tárgyalások a bunyevác-sokác-oártíal és azokra aligha rs fog sor kerülni a pártnak még e hónap végeidé összehívandó rendkívüli közgyűlése előtt. Ezen a közgyűlésen fog a partszervezet foglalkozni a suboticai város! közigazgatásban szükségesnek mutatkozó változásokkal és fog dönteni további magatartásáról a bunyeváű-sokác-pártta! folytatandó tárgyalásokkal kapcsolatban. Ugyanezen a rendkívüli közgyűlésen fogiák a suboticai radikális-párt uj elnökét is megválasztani, minthogy Milosevics Stanoje vasuíigazgatót. a helyi szervezet eddigi elnökét elhelyezték Suboticáról és igy a pártnak jelenleg nincs elnöke. A megüresedett elnöki tisztségre — értesülésünk szerint — dr Ivies Aleksa egyetemi tanárt jelölik. Sztarakanizsa nem marad város A kiszélesített tanács üsése Starakanizsáról jelentik: Kedden délelőtt tartotta a város kíszéiesített tanácsa rendkívüli közgyűlését, amelynek egyetlen tárgya a városi szabályrendelet módosítása és a tisztviselők létszámának jelentékeny redukálása volt. A közgyűlésen több felszólalásban jutott kifejezésre a lakosságnak az a szándéka, hogy inkább visszafejlődik, nagyközséggé, semmint a folyton fokozódó terheket viselje. A lakosság képtelen a rendkívül súlyos városi adókat fizetni és miután az agrárreform a város csaknem minden földjét kisajátította, szükségtelennek tartja a nagy és igen költséges tisztviselői apparátus fenntartását A közgyűlés bizottságot választott amely memorandumot fog a belügyminiszter dó terjeszteni a kérdés megoldása tárgyában. A bizottság tagjai Petrovics Jeíta görögkeleti* esperesplébános, Milkó József gyárigazgató, dr. Bala Péter ügyvéd. Turtuács Milos kereskedő és Apró János földbirtokos. Nagy feltűnést keltett a közgyűlésen az a bejefentés, hogy a belügyminiszter Vukov Gergely helyettes polgármestert felfüggesztette állásától. A hazugságok háza Irta : Kárpáti Aurél Előttünk, a park meneteles lejtőjén, tüzelt a pázsit. A kanyargó, sárga utak, mint sütkérező óriáskígyók, kavicspikkelyeiket csillogtatva bujkáltak a magas fűben. A virágágyak tarka palmeitűin túl, zöld hordókba ültetett pálmák emelgették lankadt legyezőiket. A kert forrón, tikkadtan lihegett. A fiatal báró mosolyogva mutatott a dombon álló, üvegkupolás, terraszos épületre, amelynek piros téglafalai harsogva verték vissza a déli verőféuyt: — Nézze csak. Akár valami kőépitőszekrény reklámja... Az enyhe "csúfolódás talált. A furcsa tornyok, fehér erkélyek, kerek oszlopok, sót a villa sarkán bókaló szomorúfüzek is veszedelmesen hasonlítottak a Richter-féle képesfüzetek ábráira. Az egész épület, henye és oktalan díszeivel, világosan elárulta annak az átalakításnak nyomait, amelyeket a homlokzat szikrázó aranybetüi magyaráztak: SZANATÓRIUM. — Az apám, ha élne még szegény, megborzadna tőle, — folytatta elkoraolyodva a báró. — Mert ő építtette. Egyszerűre, majdnem komorra, Tornyok és cifraságok nélkül, csupasz falakkal, vasrácsos ablakokkal, Jól emlékszem rá gyerekkoromból. Akkor nem .ékeskedett semmiféle felírás a homlokán s mégis tudta mindenki: mi lakik éjjelnappal zárt ajtói mögött? A betegség. A téboly... Szomorú?... Istenem, az igazság sohase mulatságos. Igen, ez itt téboiyda. volt, az apám kísérleti laboratóriuma. S most? Vidám üdülőhely. anátórlum. Eh hazugsí go háza,.. Bosszúsan legyintett. Aztán ideges, karcsú ujjaival dobolni kezdett az árnyékos pad támláján. Megiiökkenve néztem rá. Hiszen értem: nek!, a hires pszichiáter fiának, a névtelen és nyilván elszegényedett utódnak fáj a változás, a régi emlékek elmúlása. De mit akar a hazugsággal? Kát a szanatórium kevésbé őszinte megjelölés, mint a tébolyda volt? Mit jelent a fúróra megállapítás: ez itt a hazugság háza?... Mintha kitalálta volna, min tűnődöm, élénken íolytatta: — Úgy igaz, ahogy mondom. Ez a ház, mióta leszedték ablakairól a vasrostélyt, tele van hazugsággal. Csudái ont, hogy két hét alatt még nem vette észre. Itt mindenki hazudik, A vendégek, az orvosok, a főnökök és szolgák. Mindenki. Persze. Hiszen akik idejönnek, éppen ezt akarják. A komoly betegek is, mint »kambál bácsi«, az alkoholista tésztagyáros, aki kézzel eszi ebédnél a sertéskarajt s uzsonnánál egyszerűen a szomszédja zsebébe köpködi a meggykompót magját, meg az egészségesek is, mint az a bizonytalan közérzésről panaszkodó pesti kereskedő, aki valószínűen egy fenyegető kényszeregyezség izgalmai elől menekült ide. Nem hiszi? Nézzen körül. A beteget meggyőzik, hogy nincs semmi baja. Az egészségesnek viszont el kell hinnie, hogy suiyos beteg, máskép mi óimén költené szanatóriumra a drága pénzét?! Célszerű diagnózis. Ugyanattól a gombásrostélyostól az egyik hízik, a másik fogy, — amint parancsolja. Kifelé, befelé egyformán hazudik az egész társaság. A hölgyek és az urak milyen finomak, tíiszíingváltak. müveitek és elegánsak, holott mindez látnivjlóan szörnyű nehezükre esik. Mlr.d mást, többet akar mutatni önmagánál. Csupa jó ruha, csupa kivasalt arc, kimért mozdulat és főúri igény. Pár hétre kiugranak saját életükből, kiszámított garassal gazdagot játszanak s agy. tesznek, mintha egész esztendejük ilyen könnyű, derűs és gondtalan lenne. Otthon hagyják a bajaikat, mint a foszlott kabátjukat, aztán becsapják magukat: nincs is baj otthon. Semmi. Cukor az élet Nyalóka... S a doktorok? Jó arcot vágnak. Mosolyognak. ’ udvariaskodnak. Hét végén pedig gondosan megolvassák a honoráriumot... Hazugság, mondom, hogy hazugság... Egészen kipirult az izgalomtól. Egyszerre dnevette magát: — Mennyi szamárság jut az ember eszébe ebben a melegben. Hanem azért van valami a dologban. Kettős, álcázott élet folyik itt csakugyan. Nézzen be egyszer a szuterénbe. Igen, ott a terrasz alján, azokon a földbe süppedő ablakokon, amelyek délután olyan gusztustalan, langyos ételszagot lehelnek. Ott van. a konyha, meg a cselédség lakása. Külön világ. Fönn minden csupa ragyogás, kényelem, fényűzés. Perzsa, csillár, faragott botor, zongora, könyvtár, doháuyzó, szalón, billiárd, hintaszék, mah-yong. Pihenés, séta, szundikálás, nevetés. Lenn: sistergő munka, örökös rohanás, gőz, szenny, zsirfoltos ruha, veszekedés, szegénység, mind gondosan elbújtatva a föM alá. Salak, a mutatós, nagyszerű gépezet kazánja alá rejtve, titokban, hogy ne lássák. Hogy ne zavarja a drága harmóniát, a számlázott illúziót. Ott lapul a szociális probléma s csak néha üzen fd a fényes napvilágra, bosszús táayércsörömpölésen, halk dudoláson. borravalókat fogadó, morcos »köszönömön keresztül. K: látja, ki veszi észre, hogy ők is itt vannak, szomorú fundamentumai ennek a viaám világnak, a hazugságok házának?!... Elhallgatott. Cigarettára gyújtott s hosszan mélázva nézte a vilin szegletét zászlózó, zöld hajkoronáju, földet söprő szomorú-füzeket. — Kár, hogy ezeket is nem vágták még le PGbifrizurára, — mondta kis idő múlva, csendes mallciával. — Úgy jobban illenének ide... Ellenkezni próbáltam, nem túlságos meggyőződéssel, inkább a magara megnyugtatására, mrt éreztem, hogy a báró kiélezett okoskodása mélyén csakugyan van egy tövisre való. kellemetlenül szúró igazság: — Igen, értem. Tagadhatatlan... de azért mégis... gond dia csak meg: lehet-e az ilyesmin változtatta? • Mióta ember él a földön, hazugsággal van tele a világ. Nem lehet ettől megszabadulni. S ki tudja: [..talán nem is kell? Vannak hazugságok, amelyek föltételei az életnek.,, éltető hazugságok, ahogy Ibsen mondja... — Ibsen? — kapott szavamba a báró. — Az apámnak barátja volt. Járt is itt egyszer, akkoriban. Rövid ideig maradt csak. Nyilván nagyon őszintének találta a környezetet... Ha most idejönne, bizonyosan jobban meg lenne elégedve. Ilyen helyen ő mindig kitünően érezte magát...Na , Isten vele!... Eldobta a cigarettáját. Fölkelt s a villa felé indult. Még el se tűnt. mikor a park alsó fordulójánál megcsikordult a kavicsos ut. Odanéztem. Könnyű, fehér ruhában, kezében rakotté!, a főorvos igyekezett fölfelé. Már messziről jókedvűen integetett s ahogy közelebb ért, nevetve mondta: — Képzelem, milyen mulatságban volt része. Ismerom már a báró mókáit. Kicsit degenerált, mint a többi zseniális apa gyermeke. Mióta a szanatórium részvénytöbbségét eladta. állandóan Marxot olvassa és szid bennünket. Nem baj. Azért nem rossz fiú. Neki is kell valami hazugság — önigazoló-
