Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)

1925-08-15 / 217. szám

14'. oldat

BÄCSMEGYEI NAPLÓ

1925. augusztus IS!

Jugurtha utódainak harca a szabadságért

A rifkaMl háború egy szegény néptörzs lázadása

A riff-kabilok szabadságharca lassan- Jassan világproblémává növi ki magát — ezt állapították meg néhány nappal ezelőtt a wiíliamstowni egyetem politikai intézetében tartott vita során amerikai, angol és francia katonai szakértők. Ami- i lyen felületesen kezelték a marokkói kérdést világszerte, olyan izgatottan várják ma az eredményeket, mert ha sikerül kihúzni a jövő. tavaszig Abd el Krímnek, Franciaország pénzügyi katasztrófája kikerülhetetlen, ami messze kiható gazdasági és politikai változásokkal járna egész Európára nézve.

Marcel Ray, a marokkói kérdés egyik legalaposabb ismerője az Europische Revüe legutóbbi számában érdekes képet fest a riii-kabilok szabadságharcáról.

Marokkó — írja Marcel Ray — etnográíiailag két néptörzsre oszlik, amelyek egymástól úgy eredetre, karakterre, nyelvre és szokásokra, mint társadalmi berendezésre és földrajzi elhelyezkedésre nézve, különböznek egymástól: az egyik néptörzs az arabok, akik termékeny területeken és városokban laknak, a másik a berberek, akik a Rifí-hegység, a Közép- és Magas-Atlasz vadonjaiban nagy szegénységben élneek. A berberek eredete kevéssé ismeretes, nyelvük nem hasonlít más nyelvekhez. Valószínűleg a régi líbiaiak, numidiaiak és getulok ivadékai. Müller Fr. szerint ők az igazi hamiták. Semmiesetre sem tekinthetők ma már tiszta népfajnak: a riff-területeken gót és spanyol elemekkel keveredtek, délen pedig más afrikai törzsekkel. Mindamellett érdekes, hogy a századok változásai közepette is megtartották azoknak a harcos numidáknak szokásait és jellemét, akikről Sallustius emlékszik meg a Jugurtha-hábomk kapcsán. Sokan valószínűnek tartják, hogy Jugurtha maga is berber volt. Talán az ő hagyatéka a kései utódok harci kedve és fegyelmezett szelleme.

A berberek pompás harcosok, de a fanatizmus idegen tőlük. Már nem él vallásos szellem és vallásos érzés bennük,

mint például a japánoknál. Az arab uralom alatt ugyan, izlámositották őket, de a vallásosság nem egyéb náluk külső máznál. Éppen ezért nagyon türelmesek a más vallásuakkaj szemben, a Koránt sohasem olvassák, — ha ugyan, tudnak egyáltalán olvasná — és mecseteik száma is csekély. Mindén különösebb lelkiismeretfurdalás nélkül lázadtak tehát'fel az egyházi főnek is számitó marokkói szultán, az Emir al. Mumenin ellen, akinek sokat ártott hogy a franciák nagyon támogatták

Abd el Krim és törzse, a riff-kabilok, a berber népcsaládhoz tartoznak. (A riifeken kívül varrnak az amazik, a sslluin ok és a szaharai törzsek, szanhadzsa, tuare.g dzsebalija síb.) Egy évszázados tradíciókhoz hü elhatározással használják ki a mai körülményekeet, hogy meghódítsák a marokkói gazdag és termékeny földrészeket, leszállva a sivár hegyekből. A riíf-háboru egy szegény törzs népvándorlása és harcos lázadása egy gazdag, kékében élő nép ellen.

Ez a félelmes arányokká növekedett expedíció azáltal vált lehetségessé, hogy Marokkóban két különböző protektorátus áll fenn, mely két különböző európai nemzet érdekszféráját szolgálja. E két nemzet minden párhuzamosság nélkül, majdnem azt lehetne mondani, egymás elleni animozitással kolonizál Marokkóban, ahelyett, hogy közös rendszerrel győzték volna le a nehézségeket. A franciák szerint a spanyolok kolonizációs politikáidnak tökéletes kudarca segítette elő erkölcsileg a berberek betörését, amely azután a lehetetlen határok miatt nőtt általános jelentőségűvé.

Ha Franciaország negyven-öt ven évvel ezelőtt kezdi meg Marokkó gyarma-tositását, olyan időpontban, amikor a gyarmatok elosztása kevesebb féltékenységet támasztott á nemzetek között és Algír felől Oran irányában nyomult volna Fez felé, soha nem állhatott volna elő a mai helyzet. (Érdekes, hogy ez volt az

eredeti első útvonal, amin a gyarmatosítás megindult: 1903-ban szállották meg ugyanis Figuigot és 1907-ben pedig az Oudja területét) Ha ezt az útvonalat lépésről-lépésre folytatják, akkor a francia úttörők először a berberekkel érintkeznek és nem az arabokkal. A nehéz feladattal kellett volna kezdeni, hogy azután a könnyebbel koronázzák be munkájukat és ily módon Marokkó pacifikálását biztosabb alapokra fektessék.

Azonban, mint ismeretes, egészen másképpen történtek a dolgok, 1904-ben Fezben gyarmatpolitikai axiómává deklarálták a két protektorátus elvét, ami illúzióvá foszlott szót, amikor II. Vilmos császár váratlanul Tangerre tette kezét. Ennek a lépsnek a következménye volt az algeziraszi konferencia, mely a franciaspanyol monopólium végét jelentette. Ezt ugyan 1911-ben a francia-német meggyezéssel újra helyreállították, sőt a francia zónának az egész seriff-birodalomra való kiterjesztéséhez is hozzájártak, azonban az elhibázott kezdettel már alá voit aknázva egész Marokkó.

1913 március 30-án irta alá a francia kormány Mulay Hafid szultánnál való elismerő levelét és- ekkor megmutatta a marokkód helyzet félelmes arcát. Mulay Hafid szultánná deklarálása azt jelentette, hogy ezentúl a marokkói közigazgatás, közgazdaság, igazságszolgáltatás és hadügy teljesen francia vezetés alá kerül, sőt diplomáciai ügyekben is a szultán semmiféle nemzetközi szerződést nem köthet.

Könnyű volt a szultánnal aláíratni a szerződést, azonban a marokkói törzsek fegyveres fölkeléssel feleltek és. csak Moiriier tábornok huszonhatezer embere tudta megakadályozni a mészárlásban a Fez alá vonult berber törzseket. A lázadásnak azonban meglett az az eredménye, hogy Mulay Hafidnak távoznia kellett és utóda öccse, Mulay Jusszuf lett, aki tulajdonképpen az egész felkelést szította. Öt 1912 augusztus 13-án prokiamálták Fezben szultánná. Franciaország most már látta hogy micsoda tűzfészek Marokkó és ezért Liautejy tábornak seregét, aki a gyarmatosítás nagy munkáját végezte, ötvenhétezerre emelte fel.

kisebb mint a Föld. Néha az mardos, hogy milv kévéséit tudok a japán szobrászatról. az indus építészetröl. az ásványok világáról, a kurdok kultúrájáról, a motorok szerkezetéről, az idegrendszer elváltozásairól vagy a táncművészet legújabb irányairól.

— »Ön még nem látta: Athént?« — sajnálkozott nemrég egy ismerősöm. »Először Athént kellene, látnia, hiszen a mi múltúnk, a m,i műveltségűnk onnan indul ki«. Szégyenkezve helyeseltem. De mikor ív kevés aiz idő s a pénzt az utazásra. Hiszen maga Olaszország éveket és vagyonokat emésztet fel. hal van még Páris. Bécs. meg Madrid, meg a skandináv fjordok. meg Moszkva meg Kina s a beiárhatatlan Ázsia?!... Néha úgy fáj a fejem . . .

Barátomon meglátszott, hogy fáradt és kimerült. Hangja halkult és hanyatlott.

—• Annyi mindent szeretnék még látni, átélni és megismerni. Minden oly kevés, ami eddig volt. terveimnek csak ezredrésze lendül a valóságba, ügy érzem' magam. mint mesebeli királyfi, akinek az üveghegyet kellene megmásznia. Nem is kérdezem már. hegy mikor és hogyan érek fel a csúcsra, örülnék, hacsak feléig feljutnék. A napok elhullanak, az évek elsiklanak. mint ezüstös halak a patak vizében. A gödör felé vezető ut egyre fogy s én mindig azt érzem, hogy lemaradtam valamiről, hogy lekéstem valamiről. Min- 4;<r azt érzem, hogy akkor érek csak az állomásokra, amikor a vonat már elrrboít. az a vonat, amelyben a másik, a szerencsésebb életem utazik amelyet, ■igvlátszik sohasem fogok megismerhetni. Tartalmat szeretnék adni az életemnek és csupa ürességet érzek. Szinte dacosan szeretnék élni. Ahogy Goethe mondja: lm Ganzen. Guten Schönen, resolut zu leben ... De minden hiába . . .

Barátom nagyon szomorú lett. Valami vigasztalást kerestem, hogy megbuzditsam ezt a csüggedt csendet de. vigaSzkeresés közben ismét megszólalt:

Ljautey vaskézzel tartotta féken a lázongó, harcias berber-törzseket és a franciák nem hiába csodálják 'Szervező munkáját. Az erőszak azonban erőszakot szült és most, amikor a spanyol kolonizációs törekvések egy balkezes gesztusa révén újra lángralobbaüt a riffek harci kedve és Liautey legtemékenyebb területekre akarta rátenni kezét, kirobbant az eleinte veszélytelennek iaduló harc a szabadságért. ' ;

Most azonban a spanyol zónában • Tej tuán és Mellilla közt harcra lázadt tizem két törzs nem céltalan csatározásra in-, dúlt. Megjelent Abd el Krim,, aki a riff köztársaság szivárványát festette a viharos; marokkói égre.

Er a tizenkét törzs — mintegy három-i százezer lélek hatvanezer harcost számlál. A leghatalmasabb törzs közöttük a Béni Uriaghel, akihez az »Amrar« Abd e! Krím és családja is tartozik.

»

Abd el Krim jelenleg negyvenháromesztendős és leszármazottja El Kitabi berber kalifának, akinek családja hat évszázad óta megszakítás nélkül uralkodik a riffek fölött. Kétségkívül egyike a legkiválóbb vezéreknek és organizáíoroknak. A hadsereg egyrésze kitűnő gyalogságokból áll, akik az állóharcban, meglepően gyorsak és használhatók, másik', része, a tüzérség, már gyengébb, mert ehhez évek hosszú során át képzett jó tüzérek szükségesek. A rjf katonák fegyverrel és municióvl gazdagon el vannak látva. Mindkettőt a spanyoloktól zsákmányolták. Mindnyájan — Musztáfa Kemá! csapataihoz haoónlóan rendületlenül bíznak a győzelemben és hiszik, hogy egyszer európai ellenfelet sikerül legyűrniük:

^LHÍZÁÍTeLLEN

egyedőli biztos sze? a szakemberek és elsőrangú

száktekintélyek által telj sen ártalmatlan és

biztos hatásúnak elismert

,,V IL FA N »TE AiS

Teljesen ártalmatlan! Számtalan elismerés Kapha! 6 az összes lyógyszertárakban és drogériákban.

Előállító!

Mr-. D. V.LFAN GYÓGYSZERÉSZ

Gyógyszervegyészeti Laboratórium

ZAGREB, 11,ICA 204 6163

— Tulajdonkénen kétféleképen lehet venni az életet: mint fölöslegeset és mint szükségeset. Az elsőnek megoldása egyszerű: a halál. A másodiké roppant nehéz: az élet. Élni elszántan, élni, resolut zu leben,

mindent átélni, kiélni, megélni__ó. ha ez

sikerülne! Művészetben, tudományban, ui gondolatokban, nagy viharokban, borzon-' vós szépségekben, mámoros érzésekben élni! Igen. én élni szeretnék, de érdeklődésem és vágyódásom szétszóródik, mint feil óbb an t fény melynek nincs lencséje.- a. tükre, iránya. Mindent fel - szeretnék habzsolni s ezért tétován kapkodok az élet ajándékai között, mintha csak rádió előtt ülnék, ahol egvidőber, hallgathatok párisi hangversenyt, drezdai operát, római szavalóestét, londoni iazz-zenekart. moszkvai szónoklatot. Melviket válaszszam. melyik hullámhosszra állítsam be á éoet? És akárhol állapodom is meg, mindig érzem, horv elmulasztottam a másikat. a harmadikat,, a tizediket. Tanulok, kínlódom, virrasztók, vergődöm, de minden hiába... az erőm. az időm véges s •• élet végtelen. Sietek fuladozva futok az idővel, de mindig s mindenütt lekésem, lemaradok, mint bohózatok ostoba figurája. Sokszor fáradt vagyok, de azért még ■p*n csüggedek el. még van kis erőm...

Barátom oly halkan, oly busán beszélt, mint egy haldokló. Szeme körül fájdalmas árnyékok ültek és nvütt ráncok nyúltak le orcáján. Sbámos tekintete mereven a messzibe réved*, mint suta kőszenté. Vi~ 'asztalni nem tudtam, de valamit mondani: kellett, hogy ne kínozzon, feszítsen bennünket a vigasztalan hangtalanság.

— Mond csak . . . Miért ez a sok kínlódás és tanulás, miért ez a nyugtalan kernelé? és vergődés? Végeredményben

mit szeretnél?

Barátom összeropoanva ült a foteljben és fáradt fahangon nyöszörögte:

— Örülni szeretnék az élet örömeinek.

Szenteleky Kornél.

Elszántan élni

Barátom fáradtan, nyugtalanul köszöntött be. Sápadt volt. görnyedt volt. mint biflázó, szükmellü diák. szeme pedig nyugtalanul vibrált a vastag szemüveg mögött.

—* Egy könyvet jöttem kérni tőled. —• mondta szinte erőtlenül. — Egy könyvet a mandsu nyelvről. A múltkor ugyanis azt .olvastam, hogy a kinaiak megölik azokat, akik mandsu nyelven beszélnek. Szégyenkezve és nem csekély izgalommal kellett bevallásom, hogy nem hallottam soha'sem a mandsu nyelvről.

Tagadólag ráztam meg fejemet. Nincsen könyvem a mandsu nyelvről.

: I A lexikonok roppant s zükszavuak,

nemi említik meg a mandsu nyelv közelebbi tulajdonságait. Csak azt Írják, hegy az altáii nyelvtörzshöz tartozik, hogy a tanvur ág tagja s hogy Mandsuriában beszélik.

— De hiszen ez elég —• mosolyogtam, barátom azonban komolyan, szinte ke: servesen, folytatta.

— Nem elég. Úgy érzem, hogy tudásom hiányos, műveltségem felületes. S ez a hiányérzés állandóan kínoz, mint elmulasztott kötelesség. Mindig újabb és újabb hézagokra akadok, melyeket alig íudok ideiglenesen kitölteni. A múltkor például érv madonna kénét láttam és habozás nélkül rámondtám, hogy Del Sarío müve, •melvnek eredetije a firenzei Pitti Raffael Madonna Connestiblejének másolata és az eredetije a pétervári Ermitage-ban van. Csupa botlás, tévedés, tudatlanság.

Részemről tiltakozó mozdulat, de barátom csüggedten és sietve panaszolja:

—. Pedig annyi jószándék, szorgalom és törekvés van bennem. Folyton könyvek közt ülök. éjjeleken át olvasok, tanulok. kínlódom. Most spanyolul tanulok 'és norvégul, képzelheted, hogy lassan megy. hiszen oly kevés időm van a nyelvtanulásra. Oly kurta a nap' és annyi

kötelesség üli az órákat, a perceket. És néha,olyan fáradt vagyok...

— A múltkor szó volt valami német költőről. azt hiszem .Martin Greif a neve. Hallottál már valamit róla? Én még semmit. S zés velem, de semmit se tudok róla. Csodálták és rosszallotíák tudatianusásemat. Másról, értéktelenekről biztosan többet tudok — mondták és szememre vetették. hogy helytelenül olvasok, hogy rosszul osztom be olvasni valómat. Egy csomó könyvet ajánlottak, hogy mielőbb olvassam el őket, különben nem lehetek müveit ember. Azt is kifogásolták minap, hogv nem ismerem Picasso és André Derain művészetét. Be kellett látnom a tátongó hézagokat.

— Csupa törekvés és szorgalom, de most már látom, hogy semminek se tudok végére jutni. A múltkor egy Hände! oratóriumot hallgattam, mire felém fordul egy ismerősöm és azt kérdezi, milyen régi ez a muzsika. Zavarban voltam.. Fogalmam sem volt. hogy Händel a XVIÍI-ik vagy XVH-ik században született. A kiváncsi ismerős szelíd gúnnyal rázta a felét: »Hát neem foglalkozik zenetörtónelemrael? Kár. Azt hittem, hogy önt érdeklik a szép dolgok«. Pirulva hallgattam és otthon adatokat magoltam be egy zenelexikonból. de azóta senkisem kérdezett tőlem zenetörténeti évszámokat.

— Sokszor úgy érzem, mintha lyukas ruhában járnék, mindig újabb s újabb lyukakra bukkanok. Ha erdőben járok, nem ismerem meg a gyertyánfát vagy a szilfát, a vérehulló fecskeefüfet vagy a fekete csucsort. Néha éjjel felriadok és eszembe jut hogy nem ismerem még Arisztofanesztől a Lovagokat, hegy nem olvastam még Kempis Tamás Krisztus könyvét vagv Thackerav regényeit. Milyen felületesen ismerem Jakobsent. Vajda Jánost vagv a legújabb portugall irodalmat! Ha éjjel feltekintek a csillagos égboltra, semmi tájékozódásom sincsen, fogalmam sincs merre lehet a Mercur váEV az Uranüs š hogy a Mars mennyivel