Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)

1925-08-11 / 213. szám

1925. augusztus 11 BACSMEGYEI NAPLÓ 7. oldal. Cirkusz a cirkusz-adó körül Kilenc hétre másfélmillió dinár adó A vajdasági jugoszláv állampolgárok állandóan sírnak, panaszkodnak a már elviselhetetlenül magas adók miatt. A panaszok, sirámok dacára az adó nem lesz kevesebb, sőt egyre szaporodik. Az adóterhek alatt nyögő polgárok számára némi vigasztalás, hogy a mai gazdasági krízis egyenesen jólmenő üzlete: a Kludski-cirkusz szintén kiveszi részét az adózás gyönyöreiből. Hétfőn délelőtt a pénzügyigazgatóság ismételt kívánságára a szuboticai adó­kivető bizottság letárgyalta a Kludski­­cirkusz adóját. A cirkusz hat napon ke­resztül játszik Szubotica területén s erre az időre a pénzügy igazgatósáéi refe­rens 40.000 dinár egyenes állami adót javasolt rá kiróni, ami a pótlékokkal s a pótlékok pótlékaival együtt elég nagy summára rúg. Az adótárgyalás éppen nem cirkuszi jelenetek közt elég komo­lyan folyt le. A bizottság irgalmas volt a cirkusszal szemben, mindössze 10S0 dinár harmadik osztályú kereseti adót vetett ki rá. A cirkusz szuboticai idözése alatt igy is elég adót fizetett. A várossal ugyan kiegyezett 30.000 dinár városi vigalmi adóban. Az egyezséggel a város csinál­­ia a rosszabb üzletet. Az eladott jegyek után állami jegyadó fejében 140.0C0 di­nárt fizettek be Kludski-ék. s minthogy a városi jegyadó fele az államinak, a város 70.000 dinárt kapott volna, ha egyezséget nem köt. f)e hát jobb a biz­tos 30.000 dinár, mint a kockázatos 70.000 A városnak ezenkívül még 20.000 dinár jövedelme volt a cirkuszból. Eny­­iiyit fizetett kövezetvám felében. Az ál-Hydra, augusztus Athénben perzselően íüz a nap, a hő­mérő árnyékban 37 fok Celsiust mutat. Aki csak teheti, menekül Athénből. A köztársaság elnöke is, Paolos Koundou­­riotis admirális elhagyta a fővárost és a Koundouriotisok ősi rezidenciájában, Hydra szigetén tölti a nyarat. Az ősz admirális, a görög flotta egyik legna­gyobb hőse, a legjobban csengő görög történelmi név viselője, egyszerűen, visszavonultan nyaral Hydrán. * Piraeusból csak * * nagy üggyd-bajjal tud kis hajónk a rengeteg gőzös és vi­torlás között a szabad tengerre vergőd­ni. Amint végre kiérünk, előbb a kikötő kémény-rengetege tűnik el szemünk elől, azután már csak a Licabeth tetejének kis kápolnája mutatja, merre is van At­hén. Majd az is lebukik a láthatárról és a kis gőzös egymás után hagyja el a bájos szigeteket: Aegina, Porros, Me­­thana maradnak el mögöttünk. Ezek a szigetek az athéniak nyári üdülőhelyei, az Adria szigeteihez hasonlítanak. Vég­re négy órai hajózás után Hydrán köt ki az »Attikon«. Fürge bárkások lepik el a hajó környékét, mesterien kapják el a csolnakba szálló utast podgyászá­­val együtt. Néhány evezőcsapás és künn vagyunk a parton, Hydra szigetén, a hellén szabadságharc szülővárosában. Száznégy évvel ezelőtt. 1821 -ben Ali, janinai pasa Mohamed szultán ellen fel­lázadt és segítségül hívta a görögöket, akiknek függetlenséget Ígért. Az egész országban mindenfelé megkezdődtek a felkelések, Germanos püspök Patrasban hirdetett keresztes hadjáratot, Ypsilan­­tis Sándor Moldvában mozdult meg, az Archipelagos, a Peloponnesos is kibontot­ta a szabadságharc zászlaját. Az egész mozgalomhoz a »nervus rerum«-ot, a pénzt, a spanyol tallérokat Hydra adta. Még abban az időben, amikor a blokált Spanyolországba csak hajósok mertek gabonát csempészni, a csempészhajók a búzáért majdnem ugyanannyi súlyú lám számára sokkal többet jövedelme­zett a cirkusz, mert jegyadó címén 140.000 dinár folyt be az adóhivatal pénztárába, ami az eladott 700.000 dinár értékű jegy 20%-a. Szinte félve Írjuk ie, hogy Szuboticán még eiég olcsón úszta meg a különböző adókirovó hatóságokat a Kludski-cir­­kusz. Mindössze 200.000 dinár adót fize­tett, holott Beogradban 700.000. Zagreb­­ban 350.000 dinárt kellett kifizetnie. Ha ezt a szuboíicaiakat adóztató pénzügyi hatóságok megtudják, a beogradi és Za­greb! példára való hivatkozással sokkal szigorúbban adóztatnak meg — máso­kat. A Kludski-cirkusz kilenc hét óta mű­ködik Jugoszlávia területén s ez alatt az idő alatt különböző adónemekben egy és félmillió dinárt fizetett be. Szinte azt kell kívánni, hogy minél tovább marad­jon jugoszláv területen. Ha ilyen ará­nyokban fizet adót, talán azt is remélni lehet, hogy a többi polgár adóját vala­mivel csökkenteni lehet. Kludskiéknak azonban ugylátszik nin­csenek ilyen altruista ambícióik. Sietnek cl Jugoszláviából mielőtt még forgalmi avagy egyéb adókat rónának ki vállala­tukra. A cirkuszt azonban a súlyos adók da­cára is jó üzletnek tartják. Erre vall, hogy egy jugoszláv'ai vállalkozó, hir szerint, kétmillió dollárt Ígért a mena­­zsériáért és a felszerelésért. — s nem adták el .neki. Ezt a vállalkozót kellene a pénzügyigazgatásnak kikutatni s ki­vetni rá a vagyonadót. Ez volna az igazi cirkusz. ezüstöt kaptak, szép kerek spanyol tal­lérokat. Ezeket azután ott őrizték a hydray ciszternákban. Egész ciszter­nákkal állott a pénz a nagy hajósok há­zaiban; ekkor élte Hydra a fénykorát: negyvenezer lakosa volt a szigetnek és százötven hajó szelte hydrai lobogó alatt a tengereket. (Hydrának külön zászlaja van ) És 1821-ben ezek a nagy hydrai ciszternákban. Egész ciszter­denüket odaáldozták a hellén szabadság­­harc oltárára. A hajóhadnak Miaoulis volt az admirálisa, mellette Tomhazis, Tsamados és főleg Canaris tűntek ki. Viszont az áldozatkészségben a Koun­­douriotisök jártak elöl, minden ezüstjü­ket, minden hajójukat a nagy ügy Szol­gálatába állították. És a mai görög arisztokrácia ezeknek a szabadsághar­cosoknak a sorából kerül ki: a Koun­­donriotisok, a Miaoulisok, a Canarisok... A hagy harc után ki is merült Hydra és ma mindössze öiezerhatszáz lakosa van, a hydrai zászlót pedig csak néhány ap­ró szivacshalász bárkája lengeti. De az előkelő hydrai családok még mindig megtartották őseik rezidenciáját és ma is szívesen üdülnek a szigeten. Az ősi kastélyban fogad Paolos Koun­­douriotis, a hellén köztársaság első el­nöke. Szabadságát tölti Hydrán, egye­dül, kabinetfőnök, titkár nélkül, csak né­hány katonatiszt teljesít mellette szol­gálatot. A hatalmas íogadószoba falait csak néhány családi kép díszíti. Néhány régi görög fegyver, remekművű intar­ziával, pár fauteuil és egy hosszú asz­tal. Az asztalon aktatáska, könyvek, iratok és egy grammoíon. az elnök egyetlen nyári szórakozása. Néhány üdvözlő szó után valahogy kicsúszik a számon a »politika« szó. Az elnök elmosolyodik, majd hangosan el­neveti magát, egyet legyint a kezével: számára nincs politika, ő nem politizál. Amióta az elnök nehéz tisztét betölti, csak egyetlen egyszer élt elnöki jogai­val, akkor, amikor Pangalostól megkö­vetelte, hqgjj a parlament bizalmi sza­vazatát megszerezze. Politikáról nem is beszél szívesen Koundouriotis elnök; de annál szívesebben a régi időkről, az ősökről, a nagy tengerészekről, Cana­­risról, akit Victor Hugo három versében tett halhatatlanná. Elbúcsúzunk az elnöktől aki moso­lyogva mond néhány, kedves üdvözlő szót. Dr. Kovács Jenő Épeinek a szuboticai kiállítás pavilion] ai Vadászati- és kutyakiálllfási is rendeznek A szuboticai lovasezred kaszárnyájá­nak területén már teljes mértékben foly­nak a munkálatok az augusztus 22-ikén megnyíló nagyvásár és kiállítás helyisé­geinek felépítésére és berendezésére. A munkálatok méretei azt bizonyítják, hogy a kiállítók érdeklődése a várakozást is felülmúlja és bizonyos, hogy a közön­ség nagy érdeklődése sem fog elmarad­ni. Mindenesetre meglepő, hogy a mos­tani súlyos gazdasági viszonyok mellett ötszáznál több kiállító jelentkezett, úgy­hogy augusztus 1-e óta újabb jelentke­zéseket a kiállítás vezetősége csalt azok­tól fogadhatott el, akik maguk vállalkoz­nak kiállítási helyiség építésére. A kiállítás igazgatósága a kiállítási területet leggazdaságosabban a férőhe­lyek teljes kihasználásával osztotta be és ennek megfelelőn a következőképpen helyezi cl az egyes osztályokat. Az »A« pavillonba kerül többek közt a bőripar, papíripar, hangszeripar, élelmiszer, ’pipere­cikkek, valamint a nagysikerűnek ígér­kező vadászati kiállítás, «ß« pavilion: mezőgazdasági iparcikkek, »C, D, E, H, 1, M, L.« pavillonok: áüatkiállitás, »F.« pavilion vasipar, bútoripar, elektrotechni­ka. Különösen a bútoripar ígérkezik im­pozánsnak. mert e szakmában az egész SHS. királyság ipara képviselve lesz. A »G.« pavillonban az autókat, motorokat és az ezzel rokonszakmái u iparcikkeket helyezik el. Á főbejárattal szemben kerülnek kiál­lításra az építészeti anyagok és ugyan­itt állítják fel a mezőgazdasági öntöző­­vállalatok gépeit is. A másik szabad te­rületen a mezőgazdasági gépek és szer­számok kerülnek kiállításra. A kiállítási nagyfasor mellett, mindkét oldalt ízléses magdnpavillonok épülnek, amelyekben különböző iparcikkeket helyeznek cl. Ugyanit állítják fel a sörgyárak ivöcsar­­nokait és a cukrászbódékat is. A helyiségek berendezése már a jövő héten megkezdődik, mert a kiállítókat felszóiitották, hogy áruikat legkésőbb augusztus 15-ike és 18-ika közt hozzák Szuboticára. A szuboticai nagyvásár és kiállítás al­kalmával nagy vadászati és kutyak.álli­­tást is fognak rendezni, melyen számos nagyon szép trofeális gyűjtemény bemu­tatását helyezték kilátásba. A kiállítás igazgatósága felhívja a gazdaközónsé­­get, hogy különösen a gazdaságban hasz­nálatos kutyáit hozza el a kutyakiáilitás­­ra. Különösen a puli- és a komomlor-faj­­tákat szeretné a kiállítás igazgatósága bemutatni. A kiállítani szándékozók je­lentsék be kutyáikat Kiler Zorka-gyár­­igazgatónál, vagy pedig a szuboticai nagyvásár és kiállítás mezőgazdasági osztályának igazgatóságánál. A bejelen­tési határidő augusztus 16. Az előjelek szerint nemcsak a belföld­ről, hanem a küföldről is igen nagy számban fognak Szuboticára jönni, a ki­­áliitás megteíkintésére. A nagyarányú ér­deklődésre való tekintettel a kiállítás igazgatósága úgy intézkedett, hogy a kedvezményes utazásra jogosító vásári igazolványok Magyarországon nemcsak Budapesten, hanem a vidéken is, a ma­­gyarországi kereskedelmi kamaráknál, nagyobb pénzintézeteknél is beszerezhe­tők. A budapesti SHS. meghatalmazott kereskedelmi képviselet a Budapestre küldött igazolványokat a nagyobb ma­gyar vidéki városokba is szétküidötte. HÍREK Megszólalnak az őszikék — Fázol? — kérdezte gyöngéden a fiatal férj. — Nem, nem éppen, — mondta az asszonyka csendesen — csak úgy össze­­borzongtam... Csavard te egy kicsit a lámpát. Megint felkerekedett egy kicsit a szél s hűvös szárnyaival meglegyintgette az asztalon álló petróleumlámpát. A sápadt láng füstölt. Köröskörül megsuhogtak a fák koronái, nem hajoltak meg, nem, csak nagyon halkan, nagyon finoman, alig mozgatva meg a lámpafényben ko­moran tornyosodó lombjaikat s a szellő tovasuhant, a lecsavart lámpa szomorúan guggolt az asztalon. Még ott volt a fehér abrosz, a kancsó és a poharak, a kenyér is a kenyérko­sárban. A férfi cigarettázott, az asszony olvasni akart, ezen az estén valahogy nem ment a beszélgetés. Tavasszal es­küdtek, aztán következett a forró nyár, a nagyon forró nyár, zuhogó sugaraival s betelhetetlen csókoiózásával a szir­moknak és porzóknak. Reggeltől estig tartó örök csók, örök összetapadás, örök keresés és talákozás u.ira és újra. Ilyen nyár nem ‘volt még, mióta a nap lángolt az égbolton. Ilyen kék ég, ilyen sötétzöld fák, ilyen csend, ilyen remegő megvalósulás. Az asszonyka szinte elsá­padt, ha az elmúlt néhány hónapra visz­­szagondolt. Jó lenne újrakezdeni, egé­szen elölről, egészen kislány korától, amikor csak halk, bujkáló sejtései vol­tak, bakfiskorá-tól, amikor már karcsú és izmos lábszárain megakadtak a sze­mek s ha a szél felíebbenteíte szoknyá­ját, térdei, mint kerek gyümölcsök ra­gyogtak ki alóla. Az első álmokat, a tit­kos ábrándokat csókról férfiról, szere­­lemről, mindent, mindent szeretett vol­na elölről kezdeni,, úgy, ahogy lepergett, megismerkedését a férjével a rajongást, mely szivét betöltötte mindjárt az első félórában, amikor szavait hallotta s azonnal megértette, noha fogalma sem volt addig arról amit beszélt. Ez volt az első este, iiogy csak ültek, ültek egymás mellett s elgondolkodtak. Nemcsak az asszony, a férfi is elméláz­va szívta cigarettáját, nemcsak az asz­­szony, a férfi is elölről szerette volna kezdeni ezzel az édes lánnyal, akkor még lánnyal mindazt, ami ma estig tör­tént. A lelkesedéseket, az álmatlan éj­szakákat, a cigányzenét és a törötj po­harakat, az első részegítő csókot s az első reszkető ölelést. Szerette volna még­­egyszer lánynak tudni az asszonyt, aki sikoltva s fájdalmasan tapad hozzá s kiben ő okozta a forradalom lázát s át-' alakítását. Ha mégegyszer lehetne gyenge, le-, eresztett hajú, félő, hozzásimuló lány. Lány. — Azt hiszem, —■ mondta az asz­­szonyka nagyon halkan, • mikor a szál­úira átsuha.nt a verandán, szökekoszo­­rus fejét, tejarcát lehajtotta s megint a kendőbe burkolózott — azt hiszem . . . most már biztos. Nagy csend suhant rájuk. Valahol egy alma tompán iekoppant a földre. Az ágak között narancs-veres koronggal emelkedett a hold. Olyan veit.- mint tá­voli oltárkő hatalmas, misztikus tüze. — Azért rnég nem biztos — mondta a férfi. — De... de... s ha igen, akkor fiú lesz... Elfutotta a pirossá", egészen a nya­káig pirult, szivét olálTitotta a csodála­tos. rettentő öröm... A gyermek. Távol halvány narancsfénnve! égett a misztikus oltártüz s a fákon meg-meg­­cslllánt egy piros, vagy aranysárga gyümölcs a fekete loihbok között. Egészen közel, finoman, halk trillá­zással, mint félénk, parányi tündér, he­gedűs ezüsthegedüje, megszólalt az első űsz.ike. Még nem feleli neki sehol a má­sodik. Egyedül cirpelt, hegedült, halkan, mint a távolról közelgő ősz édesbus mu­zsikája. Kodolányi János A hellén szabadságharc szülőföldjén Látogatás a görög köztársasági elnöknél — A Bácsmegyei Napló tudósítójától —

Next

/
Thumbnails
Contents