Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)

1925-08-11 / 213. szám

I: 1925 augusztus 11. BACSMÉGYEI NAPLÓ ...................................-..........-............... Kisebbségi Élei sít A kiutasított lengyelországi németek kálváriájáról hosszú cikkben számol be az egyik berlini lap. »Sciuíeidemühl — írja —7 a német menekültek központja, itt helyezik el a régi hadiftjgölytáborban azokat a szerencsétleneket,'akiket a len­gyelek átüznek a határon. ‘A legszomo­­rubb jelenetek a schneideirSiiiiIi pályaud­varon zajlanak el, ahol minden folyosó tele van a menekültek ingóságaival. Ezerszámra fekszenek a pályaudvar rak­tára, előtt kosarak, zsákok, bútorok, úgy .hogy mozdulni is alig lehet közöttük. A menekültek tragédiáját betétézi, hogy a városban már négy napja borzalmas vi­har dühöng, amely felbecsülhetetlen pusztítást visz végbe a szerencsétlen op­­táltak ingóságaiban. Az utcákon vörös­­keresztes autók; tetejükön teljesen át­ázott gyermekek és asszonybk kuporog­nak. A német hatóságok nem voltak el­készülve, hogy a lengyel kormány oly gyorsan végrehajtja a kiutasításokat és nem gondoskodhatott kellő helyről és élelemről. A schneidemühli táborban csak 3000 ember szántára van hely, ho­lott húszezer kiutasított várja tovább­szállítását. A táborban nincsenek ágyak, még csak szalmzsá'k sincs elég: a csu­pasz átnedvesedett földön fekszenek ezerszámra az emberek. A túlzsúfolt barakokban a járványos betegségek pusztítanak. A schneidemühli városi tisz­tiorvos szerint 1500 gyermek fekszik ka­nyaróban, de a felnőttek közül is sokan megbetegedtek. A kiutasítottak között rendkívül nagy az elkeseredés; nem­csak a lengyel hatóságok ellen van­nak felbőszülve, akik a kiutasítást vég­rehajtották. hanem a német liatóságok ellen is, amelyek nem tudtak gondoskod­ni áttét, hogy a schneidemühli tábort emberileg használhatóvá tegyék«. * A szlovenszkói magyar nyugdíjasok, mint a pozsonyi lapok írják, legutóbbi közgyűlésükön elhatározták, hogy me­morandummal fordulnak a Népszövet­séghez, ha a csehszlovák kormány sür­gősen nem orvosolja panaszaikat. A közgyűlés kimondotta, hogy még egy utolsó kísérletet tesz a prágai kormány­nál és kérni fogja, hogy a magyar nyug­díjasok rég esedékes járandóságait fi­zesse ki. A kormányhoz felterjesztett memorandumban statisztikai adatokkal fogják bizonyítani, hogy amíg a cseh­szlovák nyugdíjasok évi 20—30000 koro­na nyugdíj mellett még családi pótlékot és egyéb kedvezményeket is kapnak, addig a magyar nyugdíjasok évi 2—3000 korona éhbérrel kénytelenek beérni. Az erdélyi kisgazdák a napokban kongresszust tartottak Aradon, amelyen többszáz román és magyar gazda vett részt. A kerígresszuson a magyar kis­gazdák nevében a kalotaszegi Bárdos Péter szólalt fel, aki hosszabb beszéd­ben kifejtette, hogy Erdély magyar, román és német gazdáinak közös táborba kell tömörülni, hogy érdekeiket megvé­­delmczhessék. A felszólalás végén Bár­dos határozati javaslatot terjesztett elő, amely 1. követeli a földreform mielőbbi befe­jezését; 2. a gyülekezeti jog korlátozásának megszüntetését s a gazdakörök alakítá­sának megkönnyítését; 3. a magyarnyelvű mezőgazdasági szakoktatás megszervezését; 4. az iskolaépitési és fentartási költsé­geknek az állam által való viselését; 5. a törvényeknek és rendelteknek a kisebbségek nyelvén való kiadását; 6. a munkaszünetről szóló törvénynek, a szorgos gazdasági munkák idejére való felfüggesztését. A határozati javaslatot a kongresszus egyhangúlag elfogadta. A román kormány, print a bukaresti lapok írják, a Népszövetség szeptemberi ülésszaka elé részletes memorandumot terjeszt, amelyben cáfolni igyekszik a kisebbségi panaszokat. A memorandum­ban statisztikai adatokkal próbálja bizo­nyítani, hogy a földkisajátitások alkalmá­val a juagyar parasztság ugyanolyan elbánásban részesült, mint a román föld­­inüves-nép. Azt is bizonyítani akarja az emlékirat, hogy a román állam, a kisebb­ségi, valamint felekezeti iskolák és egyhazak fenntartására kétszázszor na­gyobb összegéket fordít, mint a magyar Parisból jelentik : A szajnai de­partment szocialista pártja va. sárnap gyűlést tartott és elfogadta Léon Blum határozati javaslatatt amely úgy szól, hogy a szocialista párt kilép a kormanykartelből és egyetlen tagjának sem engedi meg, hagy a kabinetnek tagja legyen. A határozati javaslatot 3535 szava­zattal négyhatvanöt ellen fogad­ták el. Augusztus 17-én lesz a szocia­­!ista pártkongresszus, amelyre a szajnai kerület szocialista pártjá­nak 17 tagú delegációja ezzel az állásfoglalással megy el és igy Párisbói jelentik: A Matin hétfő reggeli számában in térj ut közöl Painlcvé miniszterelnökkel a druzok lázadásáról. Elmondja a miniszterel­nök, hogy a fölkelést az Atras szul­tán család franciabarát és franciael­lenes tagjai között támadt viszály idézte elő. A francia főparancsnok Szíriában előbb egy könnyű hadosz­lopot küldött ki a rend helyreállítá­sára. Ez a hadoszlop 166 emberből állott s mikor utón volt, a lázadók megrohanták és a szó szoros értel­mében felkoncolták. — Katonáink csodálatos bátorság­gal harcoltak, — folytatta Painlevé — de csak hetven emberünknek si­került menekülni. Büntetésül Miamiid tábornok parancsnoksága alatt egy erősebb csapattest ment a druzok ellen, azt pedig. egy újabb hadosz­tály követte élelemmel, fegyverrel és munícióval. Ezt a csapattestet, amely természetszerűleg csak nehezen tu­dott előbbre jutni a nagy megterhe­lés miatt a lújzadók szintén megtá­madták és szétugrasztották. A fran­cia parancsnok főbelőtte magát, hogy ne kerüljön az ellenség kezére. Mint­hogy igy Michaud tábornok csapatai municióhiányban szenvedtek, kény­telenek voltak visszavonulni. A vesz­teségek nagyságáról még nincs biz­tos hír. Párásban úgy tudják, hogy a dru­­zcfii egy spachi eskadront felkoncol­tak, aztán meglepetésszerűen rohan­ták meg azokat az erősitö csapato­kat, amelyeket Michaud tábornok sürgetett. Ezt a haderőt táborozás közben érte a váratlan támadás és súlyos veszteségeket szenvedett. A bensziilöttek megfutamították a fran­cia zászlóaljat, fiz repülőgépet, az egész tüzérséget és a szekérhddat el­­zsákmányoltájk. Minderről nem tesz említést Sarrail tábornok jelentése, csak annyit mond, hogy erösiiö csa­patok vannak utón, még pedig köz­tük az idegen légió két zászlóalja is. A Csikágó Tribune párisi kiadása jelenti, hogy a sucldai francia hely­kormány fordított annak ideién a román iskolák segélyezésére. A kisebbségi saj­tó és a felekezeti oktatás szabadságának illusztrálására is bőséges adatokat gyűjt össze aí román kormány, amely az emlékirathoz mellékelni fogja azokat a köszönőlevelekét, amelyeket az er­délyi magyar mágnások intéztet^ Bra­­tianu miniszterelnökhöz abból az alka­lomból, hogy birtokaikon csak kismér­tékű kisajátítást hajtottak végre. kétségtelennek látszik, hogy kisebb­ségben mari d iák azok, akik a kar­­telpolitika folytatását kívánják és nem idegenkednek attól, hogy a kormánynak szocialista minisztere is legyen. A pártkonferencián tárgyalták egyébként annak a 40 szocialista képviselőnek ügyét is, akik a proporcionális választói jog ellen szavaztak s eljárásukat párthatá­rozattal Ítélték el, úgyszintén Va renne elhatározását is megbélye­gezték, hogy elfogadta a kormány kezéből Indo-Kina főkormányzói méltóságát. őrséget, amely 200 főnyi, a lázadók j bekerítették és ostromolják. A francia | helyőrség hiányt szenved eleségben és ivóvízben, mégis kétségbeesetten védekezik és várja a felszabadulást. Ugyancsak a hétfői lapok közük Pétain tábornagy jelentését a ma­rokkói harctéri helyzetről, amely igy kezdődik: • — A brutális tény, amellyel szem­ben találtuk magunkat, az volt, hogy váratlanul és készületlenül ért ben­nünket a legjobban felfegyverzett ellenséges törzs támadása, amilyen­nel gyarmati háborúink során vala­ha is találkoztunk. Abd el Krím 30— 40.000 kitünően kiképzett és moder­nül felfegyverzett harcos fölött ren­delkezik. Van bőven . gépfegyvere, ágyúja és bőséges muníciója. A fran­cia őrhely, amely az.Uerga folyó túlsó partján minden tekintetben megfelelt feladatának, egy ideig fel­tartóztatta és sakkban tartotta a francia protektorátus benszülött tör­zseit. Magától értetődik, — folytat­ja Pétain tábornagy — hogy a fran­cia közvéleményt minduntalan izga­lom fogja el, ha néha-néha egy vagy más francia őrállomás ellenséges kézre kerül, pedig ezt a sorsot az előretolt örállomások nem kerülhetik ki. A francia harcos csapatok rend­kívül hősiességgel támadnak és min­den egyes esetben idejekorán siet­tek az őrállomások felmentésére, iyagy olyankor, mikor élelemmel és munícióval kellett azokat ellátni. Csapatainknak egyik főfeladata, hogv a tőlünk elpártolni készülő tör­zseket léken tartsák és a Feztől \ Tangerig vezető összekötő vonalat biztosítsák, A Journal madridi jelentése szerint ! a riftörzsek a Melila-fronton hirtelen j heves Uhiadást kezdtek. Óriási tul- I erővel megtámadták a későn össz­­! pontosított francia csapatokat, úgy­hogy a túlerővel szemben vissza kel­lett vonulni. Néhány állást feladtak. A parancsnokság újabb erősítéseket kért, i Ä francia szocialisták ki akarnak lépni a kormánykarteibol Augusztus 17-én dönt a pártkongresszus • t Két gyarmati fronton szorongatják egyszerre a franciákat Szíriában egy hadoszlopot felkoncoltak, egy másikat szétugrasztották a druzok 3. oldal. A bresšam egyetem botanika tanárát agyonlőtte a gazdasszonya A villa házmesterét kalapáccsal verte agyon Breslauból jelentik: Bischofstvaldt egy nyaralójában, nem messze Borosz­lótól, szombatról vasárnapra virradó éjszaka meggyilkolták dr. Rosen egye­temi tanárt, a boroszlói egyetem botani­kai intézetének igazgatóját. Rosen volt külügyminiszter testvéröcesét és a' villa házmesterét, Hausmann cipészt.* Az egyetemi tanár fellövést kapott. a‘ ház­mestert több kalapácsütéssel ölték meg.' A nagy apparátussal megindult, nyo­mozás megállapította, hogy ffausmann cipészmester fia és annak fiatal felesége szombaton éjjel bent volt Boroszlóban és későn tért haza a mulatozásból. Hogy a fiatal házaspár a maga szobájába jut­hasson, kénytelen volt az apának, a ház­mesternek szobáján keresztül menni. Amint beléptek, a szoba közepén egy ruiiáskosarat láttak, amelyben a ház­mester holtteste feküdt szétzúzott kopo­nyával A meggyilkolt Hausmann lakásából a rendőrség emberei fölsiettek ■ dr. Rosen ' egyetemi tanár szobájába., Ott találták a tanárt átlőtt halántékkal holtan. A házvezetőnőre a baromfiudvar ketrecé­ben akadt a rendőrség, mikor már haj­nalodon. Viselkedése olyan gyanús volt,. hogy a rendőrség nyomban benne látta a gyilkost. Azt állította, hogy rablók törtek a villába és ö rémületében szobá­jának magasan fekvő ablakából az összecsavart ágylepedön lebocsátkozott a kertbe és a baromfiudvarba menekült, ahol magára zárta a tyúkketrecet. A házvezetőnőt bekísérték a boroszlói' rend-örfő.nökség. fogházába. Jelentkeztek a meggyilkolt tanár . ismerősei, jtirk üjabb terhelő körülményeket tudtak fel­hozni a gazdasszonv ellen. Elmondta a íendörségen, hogy leányát Rosen tanár örökbe fogadta és az anya, aki nem tit­kolta, hogy gyermekének apia a tanár, többször kényszeríteni akarta Rosent, hogy törvényesen esküdjék még vele. Legutóbb nagy összeveszés volt emiatt, amikor Standke mérnök feleségül vette a házvezetőnő leányát. A gazdasszony konokul tagadja a gyilkosságot és a rendőrség nem is várja, hogy addig val­lomásra bírhatja, mig nem szembesítik leányával és veiével, akiket vissza fog­nak hozatni Kelet-Poroszországból. A Radics-párt a Vajdaságban is szervezkedik Xikindáról indul ki a szervezkedés Konyovics István áll a szervezkedés élén A Radics-párt, amelynek a választá sok előtt is volt némi gyökere a Vajda ságban, most szervezkedésre készül é itt is meg akarja a parasztpartot szer' vezni. Radicsék arra támaszkodnak, hogy régebb idő óta vannak a Vajdaságban szerb exponenseik és ezek között a leg­élénkebb agitációl Konyovics István fejletté ki Kikindán. Radicsék elsősorban is az eddigi földmivespártra, továbbá a suboticai bunyevácokra és a vajdasági Davido­­vics-pártra számítanak és ezek sorából akarják híveiket verbuválni. Konyovics István néhány napot Beo­­gradban töltött és ott tanácskozásokat folytatott Radios Pavleval és a Radics­­párt vezetőségi tagjaival. Megállapodott velük abban, hogy több képviselővel bejárja a Vajdaságnak főleg földműve­lőkkel lakott vidékeit és ott előkészíti a párt szervezkedését. A Radics-párti képviselők a nyári parlamenti szünetet használják fői agi­­tációjuk kifejtésére és úgy tervezik, hogy az őszre várható községi választá­sokon már megszervezetten vesznek részt. Az első vajdasági szervezetet Kikiu­­dán alakítják meg, ahol Radios István és vezérkara is megjelenik, Kikinda után Suboticán is megalakítják a párt­szervezetet.

Next

/
Thumbnails
Contents