Bácsmegyei Napló, 1925. augusztus (26. évfolyam, 204-232. szám)

1925-08-09 / 211. szám

1925. augusztus 9.

BACSMEGYEI NAPLÓ

17. oldal.

KOLDUSOK

A susák—fiumei Terzatto teíeién a hires bucsujáró-tempiom lépcsőin a koldusoknak egész raja tárja kérőn a látogató felé a kezét és a dalmát és olasz ki köíővárosok útkereszteződéseinél, hajóállomásain és templomai előtt mindenütt effenzivát indít az idegen ellen a nyomor rohamcsapata. Minél délebbre megyünk, annál több a koldus és annál tolakodóbb. A mi koldusaink szerények, csöndesek és alázatosak, évek hosszat egy sarkon tanyáznak és halk imamortnolússal vonják magukra a figyelmet. Az olasz koldus csaknem kivétel nélkül hozzád szegődik, kitart melletted és molesztál, mindaddig, amig — óh, dehogyis szánalomból, hanem csak azért, hogy lerázd magadról — a kezébe nem csúsztatod a pénzt. A mi koldusunk alázatosan megköszöni a könyöradományt, akármennyi is az, az olasz koldus hangosan kifejezést .ad oly-1 kor elégedetlenségének és többet követel. A mi koldusunk többnyire rongyos és gyakran piszkos is, a délvidék koldusain azonban olyan fantasztikus ruha-rongyok fityegnek és a rothadó piszok annyira bűzlik róluk már mész sziről, mintha színpadi jelmez volna rajtuk és kikészítenék magukat erre- a szerepre. Az olasz koldus külön tanulmányt érdemelne, annyira bizarr, különös és visszataszító *

Néha azonban egész érdekes taaulmányfejet találni köztük és a modorukban yan valami olyan groteszkség, ami palettát érdemel. Fiúméba érkezésem után találkoztam egy ilyen különös és kedélyes öreg koldussal. Nagy prófétaszakáila mögül nem siránkozó, hanem mosolygó tekintettel mért végig és évtizedes tapasztalata azonnal felismerte bennem az idegent. Megállított a forgalmas uccán, csak úgy, mintha valakitől tüzet kérünk és a koldus-siránkozás legkisebb nűansza nélkül pénzt kért. Zavarban voltam, mert a legkisebb pénzegység a tárcámban tizlirás volt, aprópénzt még nem tudtam szerezni megérkezésem óta. Mintha átlátott volna rajtam, nyomban tisztában volt vele, hogy mi a baj és kedélyesen, majdnem vállveregeíve nyugtatott meg, hogy idegen valutát is elfogad. Most már tetszett az öreg és hálás is voltam neki, hogy igy kisegített a zavaromból. Készségesen adtam neki egy dinárt és továbbmentem. Néhány lépésnyire voltam tőle, amikor bizalmas hangon, mintha régi ismerősök vagy barátok lennénk, visszahívott. Nem ő jött utánam, nem is könyörgött. hanem egyszerűen visszahívott. Most már érdekelt az öreg, odamentem hozzá és megkérdeztem, mit akar.

— Signore, — mondotta kedélyesen, széles mosollyal a ráncos vén arcán, — látom Jugoszláviából jön, adjon pár cigarettát, mert a maguk dohánya jobb, mint a miénk. Meg aztán ezzel legalább honorálja is fáradozásomat, hogy a dinárt be kell váltanom valahol lírára...

Nem lehetett rá megharagudni, olyan huncut vigyorgással nézett rám és olyan természetes, közvetlen hangon beszélt. Megfeleztem, vele cigarettatárcám tartalmát. Akkor barátságosan elköszönt tőlem és utánam kiáltotta, hogy: A viszontlátásra!

•&

Abbáziában a legfeltűnőbb a koldusok nagy csapata. A tobzódó jólétnek ebben a központjában, ahol az elegancia és a pompa szinte clkábitia az embert, a hatalmas szállodák, az intim bárok és örökké táncoló emberpárok nyüzsgő zsivajában, az életet mohó örömmel habzsoló jómódú emberek között léplépten-nyomon rongyos, nyomorult koldusokba ütközik az ember. Vidor Hugo koldusaira kellett gondolnom. amikor ezek a beteg, nyomorék emberek' kifogyhatatlanul és szinte megszervezett légiókban felvonultak az abbáziai korzó ragyogásában. Az ellentét sehol se lehet hatásosabb, mint itt és éppen ez a koldusok üzleti titka. Messzi falvakból özönlenek ide naponta, mert éppen

könnyű pénzére építik nyomorult egzisztenciájukat. A koldus-társadalomban kitűnő pozíciót és a legjobb anyagi dotálást jelenti az abbaziai stand és akármilyen nagy is a konkurrencia, szépen meg, lehet élni belőle. Nemcsak a koldulásra szoruló szegényeknek, hanem a munkakerülő henyéknek is.

*

Ha igaz az, hegy Itália és Dalmácia

az idegenekből él, akkor százszorosán bizonyos, hogy az olasz és dalmát koldusok ezreit az idegenek tartják el. A bennszülöttektől nem is kérnek ezek a délvidéki koldusok, csak az idegenekre vetik ki hálójukat. Ök tudják a legjobban, hogy az utón többé-kevésbbé

mindenki könnyelmű és ez a legfőbb oka, hogy ezen a vidéken annyival több a koldus és ilyen másfajta. A koldulás itt szabályszerű foglalkozás és az a gyanúim hogy meg is van a céhük vagy szakszervezetük. Az igazi koldusokat,

a nyomorékokat, bénákat, féllábuakat

és vakokat — és milyen ijesztő sokan vannak ilyenek is délen — lenézik és kiközösítik a maguk szervezetéből a hivatásos koldusok. Ezek az egyhelyhez láncolt szánandó páriák keresik egész biztosan a legkevesebbet. Nem elég agresszívek és komolyan rá vannak szorulva a segítségre, tehát alig ad nekik valaki néhány fillért.

László Ferenc.

Hányféle adót fizetünk?

Irta: Fischer Jákó dr.

Érdemes egyszer már összeállítani, hogy mi subotieaiak hányféle adót tartozunk fizetni és ezzel szembehelyezni, hogy az ország más területein hányféle adót nem fizetnek. A feladat első részét magamra vállalom, a másik részét elvégzi az a naggyülcs. melyet jövő hónapban fognak megtartani azok, akik tiltakozni kívánnak a kirívó ellentétek és igazságtalanságok ellen.

Évek óta panaszkodunk az aránytalan, nagy adók miatt, melyek a törvények egységesítésének hiánya miatt sújtanak bennünket. Ennek a panasznak jogosságát végre elismerték a vajdasági képviselők és tudomásul vette maga a pénzügyminiszter is, de az orvoslás még mindig késik és csak kis kávéskanalakban akarják azt adagolni. Hosszú ideig az volt a hivatalos körök privátvéleménye, hogy a Vajdaság több terhet bir cl, gazdasági jóléténél és teherviselőképességénél fogva., de meg azért is, mert a háború aaltt jobbau meg voit kiméivé, mint az ország egyéb részei, méltányos, ha törvényellenesen is, hogy a vajdaságiak többet fizessenek. Aháboru befejezésének nyolcadik esztendejében ez a mentalitás nem tartható fenn és ez a politika nem folytatható tovább, mert az országnak az a válla, melyet Vajdaságnak neveznek, annyira meggörnyedt, hogy összeroskadásától lehet tartani.

Mindezekhez hozzájárul még az igazságtalan és nem egységes, idejét múlt és a mai viszonyokhoz nem .alkalmazkodó törvényeknek kíméletlen. mondhatnánk ellenséges indulatu végrehajtása, amivel minden közigazgatási tisztviselő csak felfelé kíván magának érdemeket szerezni, ellenben a polgártársaival szemben a rokonérzésnek, a megértésnek és a szánakozásnak egy atomját sem tartja meg.

A kormány által kinevezett hivatalnokok lelkiállapota érthető. Mindegyik ki van téve a fegyelminek és az elbocsájtásnak, ha az egyes esetekben nem ragaszkodnék a törvény betűjéhez, vagy ha annak szellemét az adózó javára akarná alkalmazni. De érthető a kíméletet nem ismerő eljárás a városnál alkalmazott tisztviselők részéről is,1 amikor azzal fenyegetik őket. hogy nem kaphatják meg a havi fizetésüket, ha az adóprést nem szorítják. Ez az adóprés ma már a hydraulikus csavarhoz hasonlítható, ha figyelembe vesszük, hogy minden körben hat főkönyvet és hatvanöt rubrikát kell vezetni abból a célból, hogy az adók elkönyveltessenek. Lássuk ezeket a főkönyveket és rubrikákat.

Mindenki fizet egyenes cüaml adót.

Egyenes állami adónak tekintendő a

föld, ház és kereseti adó. valamint a tőkekamat és a nyilvános számadásra ‘kötelezett vállalatok adója. A jövedelmi, vagyon és hadinyereségadó nem tekinthető rendes állami hozadéki adónak.

1. A földadó csak annyi változáson ment keresztül, hogy a kataszteri tiszta jövedelem nem koronákban,1 hanem dinárokban számítandó és ehhez képest, az állami egyenes adót az eddiginek négyszeresére emelték. Minthogy ez

fürdovendégek jólétére és az idegenaz emelés a tényleges hozammal nem

állott arányban, 1924. évtől kezdve a föld után egy 500 százalékos rendkívüli pótadót állapítottak meg.

A jogforrásokat megtaláljuk az 1875, 1881 és 1883. évi magyar törvények ben, melyeket a költségvetési törvény 1774 §-a annyiban módosított, hogy a földeket és házakat terhelő bekebelezett tartozások kamatainál az általános jövedelmi pótadóból való levonását eltörölték és igy az adósság után is kell most adót fizetni.

2. A /lázadó szintén a rendes állami egyenes adók közé tartozik és két részre oszlik. Az egyik rész a liázosztályadö, a másik a házbéradó alá esik. Az elsőbe azok a házrészek tartoznak, melyek bérbeadva nincsenek és az 1909. évi 6. t. c. szerint az ilyen ház után, melyben 15 lakrész Van, legfeljebb 150 korona adó volt fizetendő. Bizonyos esetekben a bérbe nem adott házak is béradó alá esnek, vagyis a saját lakrészek után is azt az adót kell fizetni, mint a hasonló bérbeadott lakások után. Boldogok azok, akik házosztályadó alá esnek és szánalomraméltók azok, akik a saját lakásuk után az általános házbéradó alá esnek, mert ezeknek lakrészeit a pénzügyigazgatóság becsüli fel és ez a becslés, a legújabb tapasztalatok szerint, magasabb, mintha a lakás bérbe volna adva. A házbéradó nálunk a .nyersbérjövedelemnek vagy haszonértéknek 11 százalékát teszi ki. A házakat terhelő adósság kamatai az általános jövedelmi pótadónál szintén nem veszik most számításba, vagyis nem vonhatók le.

3. A kereseti adó négy osztályból áll. Az elsőbe tartoznak a kézimunkások, a 40 forint havi fizetésen aluli segédek, házalók stb. A másodikba a föld és liázbirtokosok, a házközösségek fejei, valamint azok, akikre tőkekamat és járadékadó van kiróva. Mindkét adónem lényegtelen megterhelést jelentett és amennyiben az adóalap 100 forintot meghaladott, az adó 4 forintban volt megállapítva. Az 1918. évi 9. t c. ezeknek az adóknak egy részét — mivel alig volt érdemes velük foglalkozni, a községeknek adományoztta az állami funkciók teljesítésének részleges megtérítése fejében; a mi államunk azonban ezt a szűkkeblű ajándékot is visszavette a költségvetési törvény 178. §-ával, amellyel egyidejűleg a napszámosok adómentességét is megszüntette és a kézműveseket az első osztályából a harmadik osztályba léptette elő.

A harmadosztályú kereseti adót fizetik a haszonbérlők, kereskedők, gyógyszerészek, orvosok, mérnökök, szóval a szabadfoglalkozásúak, akik nem részesülnek állandó fizetésben vagy nyugdíjban. Ez az adó a tiszta kereset tíz százalékában van meghatározva és ahol ez a kereset meg nem állapítható, ott az adóalapra nézve bizonyos minimális tételeket kellett számításba venni. Költségvetési törvényeink 173. §-a a minimális tételeket a négyszeresükre emelte fel.

A III. osztályú kereseti adónak 10 százalékos adókulcsa a legigazságtalanabb intézkedések közé tartozott és az adómorál hiányára volt alapítva. Ezt

a kulcsot az 1909. évi 9. t. c. le is szállította 4, illetve 5 százalékra, de a törvény a közbejött háború miatt nem lépett életbe.' A törvényhozás belátta, hogy a 10 százalékos adókulcs fenn nem tartható és nyolc évvel a háború befejezése után ismét gondolkozni lehetne azon, hogy az általános kereseti adó kulcsát mérsékeljék.

A IV. osztályú kereseti adót az állandó fizetést huzó állami, községi és magánhivatalnokok fizetik. továbbá azok a segédek, akiknek havi 40 forintnál több a fizetésük. Az adókulcs fokozatos és 6000 forint évi fizetés után 300 forint adót kellett fizetni. Akinek fizetése a 6000 forintot meghaladta, azt minden további 100 forint után 10 forint adóval terhelték meg. Ez a törvény olyan időben készült, amikor a 6000 forint miniszteri fizetésnek felelt meg és alig került sor a 10 százalékos adóztatásra. Ma azonban, amikor a pénzeléríékfelenedés folytáéi minden hivatalnok és tisztviselő a 3000 dináron felüli évi fizetésbe került, a 10 százalékos adókulcs elviselhetetlenné vált és nem is felel meg a törvény szellemének, amely a fixfizetésokct azért akarta kisebb adóval terhelni, mert itt az adóeltitkolás alig volt lehetséges.

Adóalapot nemcsak a törzsfizetés, hanem egyéb illetmények is képeznek. Csak a költségvetési törvény 158. §-a hozta , meg azt a kedvezményt, hogy ■ a magánalkalmazották az 1924— 25. évre a fizetésük mellett élvezett pótlék után állami adót nem fizetnek, ha ezek nem magasabbak az állami hivatalnokok által élvezett ama pótlékoknál, melyeket az 1922. évi február 27-én keit, a drágasági pótlékokról szóló törvény megállapít.

Ha figyelembe vesszük, hogy a régi törvény szerint a IV. osztályú kereseti adó alá esők a jövedelmi adónál alig Jöttek számításba, ma pedig valamennyi ezt az adót is fizetni köteles, kitűnik, hogy a hivatalnokok és tisztviselők — nálunk — illetményeiknek több [ mint felét adóra fizetik ei.

4. A tökekamat és járadékadóról csak annyit keli megjegyezni, hogy ennek az adókulcsa is 10 százalék, de amelyből 70 százalék esett az egyenes állami adóra, 30 százalék pedig a föidíehermentesitési kötvényekre. Valójában rendes állami bevételekre csak 7 százalékot vettek számításba és ennyit kellene nálunk is beszedni, mert a mi államunk a magyar földtehermentesitési kötvényekre itiitsem fizet. Egyedüli enyhítés a régi állapottal szemben az, hogy az 5000 dinárt meg nem haladó takarékbetétek és folyószámlák kamatai 192$ évi ápriis hó elsejétől kezdve adómentesek. Nem adómentesek azonban azok a kamatok, melyeket magánfelek fizetnek.

5. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok által fizetendő adók súlyosságáról már igen sokat irtunk és konfeicnciáztunk. Ez az adónem a rentabilitás alapján épül tfel, ami. annyit jelent, hogy az évi nyereséget viszony-I latba kell hozni az alaptőkével. Minél kisebb az alaptőke az elért haszonhoz képest, annál nagyobb adókulcs alá esik a nyereség. Minthogy pédig az alaptőkét még aarnykoronákban fizették be, a mai nyereség pedig devalvált papirértékben jelentkezik, a legnagyobb igazságtalanság fenntartani azt az állapotot, amely szerint az alaptőkét és annak hozamát egyforma pénzérték szempontjából bírálták el.

Ha a beállott eltolódást az adókivetésnél figyelembe vennék, akkor a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok nyereségének nagyobb része esnék a 10, illetve 12 százalékos adókulcs alá, miután azonban ezt figyelembe nem veszik és a felértékelési eljárást nem alkalmazzák. az adókulcs már a legkisebb nyereségnél is a 18, illetve 20 százalékos regiszterbe kerül. Nem egyszer mutattuk ki, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok nemcsak az egész nyereségüket fizetik el adóra, hanem az alaptőkéjük, a vagyonuk is meg van támadva. Sokszor panaszoltuk, hogy a 20 százaié-