Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)

1925-07-04 / 176. szám

XXVI. évfolyam 12 OLDAL * ÁRA 1'j, DINÁR 4. 176. szám Sz jbotica, SZOMBAT 1925 julius Poštarioa plaćena! Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon számi Kiadóhivatal 8—58. Szerkesztőség 5—1U Előfizetési ár negyedévre 135 dinár Szerkesztőségi Aleksandrova ni. 4. (Rosiia-Fonciére-palota) Kiadóhivatalt Subotica, Aleksandrova ul. l.(Lelbach-palata) Panasz és vád Kezdünk divatba jönni végre mi is, vajdaságbeliek. Alig van nap, hogy legalább egy miniszter ne beszélne a vajdaság panaszai­ról és legalább egy parlamenti bizottság előtt ne kerülnének szóba a mi fajdalmaink. Úgy lát­szik, nem hiába jajongunk, pa­naszkodunk, ankétezünk, memo­­randumozunk és deputációzunk: ha még odáig nem is jutottunk el, hogy egyetlen sérelmünket is or­vosolják, egyetlen kérelmünket is teljesitsék, de már letagadhatat­lan, hogy kezdenek meghallgatni. Nem merül el minden szó észre­vétlenül az ország nyilvánossá­gának süket csöndjében, ma már legalább visszhang felel minden panaszos szóra. Végre eljutottunk oda is, hogy a pénzügyminiszter beszéljen a Vajdaság adóviszonyairól és az agrárminisztérium volt államtit­kárja ismerje be, hogy milyen bűn volt agrárcélokra igénybe venni a községek földtulajdonait. A pénzügyminiszter is s Stanko­­vics volt államtitkár is másról beszéltek, de a különböző témák­kal foglalkozó két beszéd mégis összetalálkozik a tanulságokban. Mert nem lennének ilyen riasz* tóan nagyok a vajdasági adóter­hek, ha a városok és községek földbirtokaik jövedelméből fedez­hetnék a községi háztartás szük­ségleteit. A földeket azonban elvették s a terheket meghagyták. A városi földek a város egész lakosságá­nak tulajdonát képezték — köz­tulajdonban voltak. Az agrérre­­form az első kapkodások — nem mi mondjuk ezt, hanem az agrár­­reformminisztérium volt államtit­kárja — az első hevenyészett, át nem gondolt intézkedések idején a köztulajdonban lévő földeket is magántulajdondarabokra tördelte szét. Ez a kritika súlyos, de föl­ismeri az enyhítő körülményeket. De mi menti azokat az intézkedése­ket,melyek alapján köztulajdonban lévő s kis bérletekben hasznosí­tott földeket az aratás előtt most vesznek el tulajdonosuktól és használójuktól, most, nem pedig az első, lázas, sietős, át nem gon­dolt intézkedések idején ? Vannak községek, mondja a pénzügyminiszter ur, melyben 2000 százalékos a pótadó. A pénz­ügyminiszter ezzel a — nem tú­lozzuk a szót — katasztrofális helyzettel szemben azt a segít­séget helyezi kilátásba, hogy a jövőben majd olyan rendszabá­lyokról fognak gondoskodni, ame­lyek értelmében a városok és községek felsőbb hatósági jóvá­hagyás nélkül nem léphetik át a pótadó bizonyos százalékát. Ha a pénzügyminisztérium gondos­kodása csak ennyire terjed ki, akkor bizony a városi lakosság­nak nincs oka arra, hogy több bizalommal tekintsen a jövője elé. Mert az adófizetőnek olyan tökéletesen mindegy, hogy a 2COO százalékos pótadót, aminek fejében lezárják üzletét, vagy le­foglalják házi bútorát, — melyik hatóság hagyta jóvá. Es a fel­sőbb közigazgatási hatóságok jó­váhagyása nélkül eddig sem vet­hettek ki a községek pótadót. A Vajdaság népe abban biza­kodott, hogy a pénzügyi kormány­zat belátása, uj rendszere, vagy reformja segit majd kiáltó pana­szain. Eszébe sem jutott azt kí­vánni, hogy magasabb hatóság hagyja jóvá exisztenciáját veszé­lyeztető adóinak kérdését. A ha­tóságok magassága ellen eddig sem volt semmi panasz, csak adók magassága fáj. A Vajdaság népe nem várta azt, hogy ami kor — a pénzügyminisztériumok a hivatalos lapban megjelent be számolójából kitünően — a pénz­ügyi hatóságok a Vajdaságban négyszerannyi adót szedtek be, mint amennyit a költségvetés előirány­zott, a pénzügyminiszter azzal válaszoljon a Vajdaság panaszára, hogy a vajdaságiak nem fizetnek pontosan adót. Lehet, hogy ez az idő is hamar be fog követ­kezni s a vajdaságiak valóban nem fognak adót fizetni, mert már nem lesz miből, addig azon­ban a Vajdaság népe a rosszul informált pénzügyminiszter helyett a saját beszámolója által jobban informált pénzügyminiszter kezébe szeretné letenni életét és sorsát. dig arra törekszenek, hogy a meg* egyezést úgy a radikális pártban kifejtett propagandával, mint ma­gasabb helyen elgáncsolják. Ez azonban, úgy látszik, nem vezet célra, mert a radikálisok el vannak határozva arra, hogy a megegye­zéssel tiszta helyzetet teremse­­nek. Radicséknak sikerü t meg­győzni a radikálisokét arról, — amit Redics Pavle a tanácskozá­sok előtt Pasics miniszterelnök­höz intézett memorandumában is kifejtett, — hogy a két legerő­sebb pártnak parlamenti koalíciója állandó és szilárd politikai hely­zetet teremthet és ezt az alkal­mat most nem akarják elmulasz­tani. Pasics miniszterelnök egyébként pénteken magához kérette Pribi­­csevics közoktatásügyi minisztert, aki délután meglátogatta a mi­niszterelnököt s hosszasan tanács­kozott vele. A Radics-párt és az ellenzéki blokk A főbb elvi kérdésekben létrejött a megegyezés a radikálisok és a Radics-párt között Pribicsevicsék nem vehetnek részt az uj kormánykoalícióban Szombaton jegyzőkönyvbe foglalják a megállapodásokat Az ellenzéki blokk válsága A radikálisok és a Radics-párt közti tárgyalásokat, mint ahogy azt a csütörtöki kommüniké be­jelentette, pénteken délelőtt, foly­tatták a szociálpolitikai miniszté­riumban. A tárgyalásokról a kö­vetkező kommünikét adták ki: Ma délelőtt féltizenegykor folytatták a tárgyalásokat a nemzeti radikális párt és a hor­­vát parasztpárt delegátusai. Ezen a második összejövetelen többek közt tárgyalás alá kerül­tek a megegyezés főbb elvi kér­dései és ezek tekintetében mindkét részről ugyanegy felfogás mutatkozott. A főbb elvi kérdések tisztázása volt tehát a pénteki tanácskozás feladata. Mint a rövid, de sokat­mondó kommüniké mutatja, a két fél nézetei e tekintetben megegyez­lek, ami azt jelenti, hogy a meg­egyezés kilátásai erősen javultak s minden remény meg van rá, hogy a két párt történelmi jelentőségű, koalíciója létrejön. A tanácskozás résztvevői ezút­tal is igen tartózkodóan viselked­tek és nem voltak hajlandók nyi­latkozni a tanácskozás lefolyásé­ról. A radikális pártklubban a délutáni órákban elterjedtek bi­zonyos hírek a tárgyalás részle­teiről, ezeknek a híreknek valódi­ságát azonban nehéz ellenőrizni. Általában az a vélemény, hogy a pénteki tanácskozáson az elvi kérdések tekintetében már létre is jött a megegyezés, szombatra csu­pán részletkérdések tisztázása van hátra. Beavatottak arról is tudnak, hogy a szombati napon valószínű­leg sor kerül a tárgyalásokat lezáró jegyzőkönyv megszerkesztésére. A tanácskozásokból a két fél kikap­csolt bizonyos nem elvi jelentő­ségű kérdéseket, amelyek a meg­egyezést esetleg megnehezítenék, így a Radics-pártiak nem vetették föl Radics István és Macsekék sza­­badlábrahelyezésének ügyét, bár a tanácskozások első napján ez is szóba került. A konferencia e te­kintetben nem hozott határoza­tot, a döntést a megalakítandó uj kormánynak tartják fenn sok más konkrét kérdéssel együtt, amelyek a munkaprogramra vonatkoznak. A legfontosabb elvi kérdés, amit a tanácskozás során próbál tak megoldani, az, hogy az uj koalícióba felvegyék-e Prioicse­­vicséket vagy sem. Az első nap a radikálisok részéről ugylátszik megnyilvánult az a törekvés, hogy a tanácskozásokat ne a radikáli­sok nevében, hanem a nemzeti blokk nevében folytassák, ez azon­­kan a Radics-pártnak merev eluta­sításán meghiúsult. A mai tanács­kozásokon hir szerint a radikáli­sok teljesen elfogadták Radi­­csék álláspontját és beleegyeztek Pribicsevicsék kikapcsolásába. Pribicsevics tanácskozása Pasiccsal Pribicsevicsék helyzete a ta­nácskozások ilyirányu alakulása folytán rendkívül kényessé vált és most már igen nehéz számuk­ra kivezető utat találni abból a szituációból, amelybe akaratuk ellenére kerültek. Sajtójuk utján még mindig igyekeznek párthi­­veiket abban a hitben tartani, hogy nélkülök a megegyezés nem lehetséges, másrészről pe-Eüenzéki oldalon is nagy bi­zonytalanság uralkodik és még nem alakult ki az ellenzék ma­gatartása a tárgyalások folytán keletkezett uj helyzet tekinteté­ben. Az máris megállapítható, hogy a viszony a Radics-párt és az ellenzéki blokk többi pártjai között mindjobban kiélesedik. Legjobban érezhető ez a feszült­ség a Radics-párt és a horvát parasztklub másik csoportja, a horvát egységpárt között. Kinos helyzetbe sodorták ezek a ta­nácskozások az ellenzéki blokk vezetőségét is, amely szombaton tartotta legutóbbi tanácskozását és azóta — bár időközben fontos politikai események történtek — nem ült össze. A legutóbbi napok eseményei­nek hatása alatt Davidovics Ljuba, az ellenzéki blokk elnöke, levelet intézett Padics Pavlehoz, amely­ben felvilágosítást kért a Radics­­pártnak a radikálisokkal folyó ta­nácskozásairól. Davidovicsnak ez­zel a levéllel nyilván az volt a célja, hogy Radics Pavlet Írás­beli válaszadásra birja rá és igy írott okmányhoz jusson, amely­nek a későbbi események folya­mán nagy politikai értéke lehet. Radics Pavle azonban nem volt hajlandó Írásbeli felvilágositást adni, hanem értesítette Davido­­vicsot, hogy személyesen akar vele tanácskozni és szombat dél­előttre jelentette be neki látoga­tását. A találkozás elé rendkívül nagy érdeklődéssel tekintenek politikai körökben, mert az esetleg már az ellenzéki blokknak végleges szétesését eredményezheti. A minisztertanács ülése A minisztertanács pénteken este ülést tartott, amelyen — hir sze-

Next

/
Thumbnails
Contents