Bácsmegyei Napló, 1925. július (26. évfolyam, 173-203. szám)
1925-07-31 / 203. szám
BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. julhis 31 IQ. oltfel A versenyautó halottja Regény. Irta: F. X. Kappus ■Biró Mihály, rajza IX. folytatás „Itt vagyok !“ Elkísérte a Ko-nzerthausba is. a jelmez- j bálra kifogástalan frakkban, cilinderrel a fején. Flóra alig hallgatott tréfáira. — Vezessen csak körül, — mondta neki. A három terem zsivaja, a tolongás, amely már a lépcsőházban kezdődött, a csapongó jókedv Flóra arcát pirosra Az eddig közölt részek tartalma: Horváth Elemér báróba beleszeretett Mon tecarlóban Mirjam, egy szép bécsi lány Horváth a ruletten elvesztette egész va gyoná! és hirtelen elutazott jugoszláviai kastélyába. Rendulics Hóra, egy novisadi bank hivatalnoknője megtudja, hogy a báró öngyilkosságra készül. Megkéri Horvátot, hogy ha már úgyis mindegy neki, vegye öt előbb el feleségül. A báró teljesiti kívánságát. A nászéjszaka után Flóra bárónő Bécsbe utazik, ahol be akar jutni egy filmgyárhoz. Horváth aki beleszeretett feleségébe, nem lesz öngyilkos, hanem Budapestre utazik öccséhez — Szigorúan őrzik magát? — kérdez te az egyik és ránézett a színészre. A másik a fülébe súgta: — Leüthetjük a pasit, ha nem tágit.. — Nem táncolok, — mondta Flór; mosolyogva és máris mások vették kő rül. A tömegből egy kövér ember evezet előre. Görcsösen kapkodott levegő utál festette. , . — Ugylátszi'k, keres-valakit. — szólt a színész. Nem kerülte el figyelmét, hogy a nő szeme ide-oda járt nyugtalanul és vizsgálgatta a tömeget. — Hogy táncolnak ezek! — jegyezte meg Florica. Fantasztikusnak találta a párok féktelen jókedvét. Még a liftbe is simmilépésben szálltak be. A lányok és asszonyok egészen önfeledten feküdtek táncosaik karjában. Forróság csapott ki az izzadó testekből. Tucatszámra próbáltak szerencsét a férfiak Flóránál. Nem viselt jelmezt. Uj krepzsorzsett ruha volt rajta, gyöngyhimzéssel. Válla és karja halaványan fehérlett, mint az elefántcsont. Minden oldalról bókokat kapott. Es Flóra nem volt prűd. Bármilyen megerőltetésébe került is, tudott nevetni és tréfálkozni, mint a többiek. — Alig ismerek magára, bárónő, — mondta a színész összeráncolt szemöldökkel és szomorú arccal. — A bál nem temetés! . Két elegáns fiatalember azonban nem hagyta magát egykönnyen lerázni. húsos ajkaival. Mögötte egy sovány ur jött, akinek arcát félig eltakarta a nagy szarufoglalatu szemüveg. — Egy óra is van már talán ... Fleischler lekapta cilinderét és megtörülte homlokát. — Egy óra lett, bárónő, mire előke^ rüít... — Én már tizenegy óta itt vagyok. Ugyiátszik azonban, hogy maga kitünően mulatott és sokat huncutkodott. Úgy is néz ki! — Fuilasztó meleg van. A Színészt minden további nélkül félretolta és kariát nyújtotta Flórának. — Nézzük meg. mi van odaát. Kísérője, a sovány, mindenütt sarkában maradt a párnak. A szinész is ott kódorgóit a hátuk mögött és grimaszokat vágott rájuk. A szemüveges érdeklődött nála a nő iránt. A szinész érthetetlen szavakat motyogott válasz helyett. — Mondja meg maga inkább, — kérdezte aztán, — ki az a kövér di-sznó? Flóra meghallotta ezt, megfordult és szemeivel intett neki, hogy tűnjön el Umwalier azonnal belekapaszkodott egy duskeblü cigánynőbe. — Carmen, szerettek! { — Muszáj mindjárt? — felelte Car-I men flegmatikusán. Álarcosok tömege ugra-bugráit mindenfelé. A kijáratnál körülfogták Flórát és Fleischlert. Alaposan megkritizálták az össze nem illő párt. így ment ez! a három termen és túlzsúfolt inetlékszobákon keresztül. Végül Fleischler felfedezett egy félreeső kis fülkét. — Meghalok szomjan. Mielőtt Flóra körülnézhetett volna, máris hideg felvágottak, mindenféle szinti tálak álltak az asztalon és pezsgő gyöngyözött a poharakban. — Nem haragszik rám? Flóra hegyes piros nyelvét éppen csak megnedvesitette a pezsgővel. — Maga persze most azt hiszi, hogy a maga kedvéért vagyok itt. — szólalt j meg a nő komolyan. Egy falatot sem evett. Fleischler minden bevezetés nélkül szerelmi vallomáshoz kezdett. — Melyik lemeze ez? — kérdezte Flóra, amikor a férfi elhallgatott. — Hogy-hogy lemez? — Igen, milyen lemez a gramofonjából, amit most lejátszott. Remélem, van ennél jobb is magának? Fleischler hahotázva nevetett. Jókedve mögött azonban zavar rejtőzött. Egy darabig hallgatott és némán kóstolgatta az ételeket. Monokliját levette. — Igaza van, bárónő! De mondja uneg, mit csináljon a magamfajta ember hasonló esetben? Nem vagyok költő, van rendes, józan foglalkozásom... de azért van szivem. S ha rongyokra szakad ez a szív, akkor is megmarad annak, ami volt.... Gyámoltalanul meredt maga elé. — Kérek egy cigarettát! — szólt Flóra. A hustömeg felpattantotta cigarettadobozát és megkínálta Flórát. — Hallom egyébként, — szóit aztán., — hogy bankban dolgozik! Igaz? — Igen. — És a film? Már egészen kiverte a fejéből? Fleischler sajnálkozva , csettentett nyelvével: — Különben is éppen filmnek kell annak lenni? Kabarénál is lehet magából sztár, ha akarja! És ha az jobban megfelel magának. De nem, önnek a nagyvilágban van helye, ott is a legmagasabb I polcon. A hajába kapott. — Ha szabad őszinténék lennem, és ha beszélhetek nyíltan, minden kertejlés nélkül . . . — Akkor . . . A férfi meggörnyedt. — őszintén szólva nem merem . . . Flóra idegesen dobolt az asztalon: — Akkor? Vad zene foszlányai szivárogtak be a szobába és már bent is táncolt néhány elnyühetctlen pár. — Nézze, — szólt Fleischler még jobban lekonyult fejjel — magában van valami, ami a férfiakat megőrjíti. Valami kiáramlik magából, nem tudom megmoumondani micsoda . . . csak érzem, valami felséges, valami félelmetesen távoli, amitől az ember az eszét veszti. Magának nem: kunszt egy férfit tönkre tenni, nem egyet, tizet, százat . . . A nő halkan nevetett. — Talán ezt ambicionálja, bárónő? A kérdés azönan egyáltalán nem hatott. — Itt van mindjárt a keze például, — áradozott a kövér Brúnó — csak a keze.,. Tovább epekedett, egészen megrészegühe a nő közelségéről. Az órák pedig múltak. Umwalier messziről a nyomukban volt, mindenütt, különböző megfigyelő állásokban rejtőzve. Fleischler ismerősei csatlakoztak hozzájuk. A Harold Lloyd-szemiiveges sovány, az Erika-film dramaturgja volt. Mindig- jelentekben gondolkozott és egész boldog volt, ha Flóra véletlenül ránézett. A másikát Rlsch Guidonak j hívták, ez a sárgahaju fiatalember, mint- I ha valami angol divatlapból lépett volna jki és állandóan gúnyosan mosolygott SNem tartotta érdemesnek, hogy kinyissa ja száját. Neki csak a sport imponált, mint magasugró-bajnoknak. j Fleischler minden szabad pillanatot felj használt arra, hogy Flórát hálójába kcj riíse. Akárhogy próbálkozott azonban, jegy lépéssel Sem jutott előbbre A nő jcsak fogócskát játszott veiét; miikor közel volt hozzá, elfutott előle, majd meg I magához csalogatta, hogy újra elmene- I k üljön. Négy órakdr reggel Flóra bérautójának peremére támaszkedva megkérdezte Fleischler: — Mikor beszélhetek magával egyezer teljesen őszintén? Flóra csókra nyújtotta kezét: j — Amikor bátorsága lesz hozzá. Az autó elrobogott. Flóra kinyitotta retiküljét. Az autó belsejében pislákoló kis villamos lámpa j fényénél mégogyszer elolvasta a leveliét, amelyet Kleeman Bertától kapott. A Ipulykatöjás azt irta, hogy sem a subotljcai sem a környékbeli halálozási anyaj könyvekben nem szerepe! Horváth Elemér neve. Szerződés élelre-kalá Iro. — Itt vagyok! Flóra halk sikoltozással tántorodott hátra. Széjjelterpesztett ujjal idegesen szaladgáltak a tapétán le és fel. Ki az? A szobában levő kerek asztal melleit állott Horváth. j — Ha nem hiszed, megtapogathatsz, az izmaimat, a karomat,, az arcomat, meghallgathatod a szívverésemet... Elemér leült a legközelebbi székre és jkinyujtózott. A Hella-penzió szomszédszobájában ütött az óra. Mindketten hárem ütést számoltak. Horváth a csuklójára nézett: — Igen, ennyi az idő. Kettőkor érkeztem meg az Ostbahnhofon a budapesti gyorssal. — A budapesti (gyorssal? Flóra megrázta a fejét, úgy hogy fekete fürtjei szétzilálódtak. — Az utazást megtakaríthattad Volna magadnak! Ha egyszer az ember halott . . . — Haha ... de én élek! Szeme sarkából nézte az asszonyt... Flórát... a feleségét. — És nem is gondolok egyébre, csak hogy éljek, éljek, éljek! — Ez csalás! — sziszegte Flóra. —• Ha egyszer már félelem szállt beléd, maradtál volna ott, ahol voltál. Vagy tűntél volna ed másfelé, Amerikába, Afrikába, Ausztráliába... Oly nagy a világ. Nem így alkudtunk. (Folyt, köv.) ZSÁK! PONYVÁI SZÄLÄY ÉS Z SÍNES! TÁRSA Subotica, Ciril Metód tér 20 (Lifka mozi mellett). Ajánl: lisztes, gabonás, kender, len és szalmazsákot, lenárukat, ponyvákat, pokrócokat, kender NAGYBAN előnyős áron. KICSINYBEN
